Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-09-09 / 72. szám

X. évfolyam. Szatmár, 1906. szeptember 9. Vasárnap. 72. szám FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAK. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Főszerkesztő ; Felelős szerkesztő : 0r. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ===== Telefon-szám 80. ===== Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Magyar birtokviszonyok. A nemzeti lét egyik alapja és biztositéka a jól és igazságosan elrendezett birtok-viszony. Hogy Magyarországon ez jól és igazságosan van keresztülvive, ezt csak a papok és mágná­sok állitják, akik a rengeteg terjedelmű és ér­tékű fekvőségek kötött jellegének fentartását tartják az országos nemzeti vagyonosodás alapjául. Ámde ez nem igy van. Mert ha ez a té­tel igaz lenne, akkor az európai államok nagy részének nem volna nemzeti létök. Franciaország már 1789-ben felismerte a papi javak szekuláriációjának szükségét, a fran­cia forradalom ezért a szó nemes értelmében vett forradalom, mert mélységes gazdasági változások jártak nyomában. És másutt min­denfelé eltűntek a nagybirtokok, megszűnt a holtkéz, lehetetlennné vált az az állapot, hogy a föld egynéhány emberé legyen, hogy nekik jusson az élet minden öröme és a nagy több­ségnek, az ember millióknak az élet minden szenvedése. A latifundiumoknak nincs nemzet- fentartó szerepük, hanem igenis egyes famíliá­kat tartanak kiváltságos helyzetben. A lati­fundiumok a középkor maradványai, a feudális időkből késtek a mi korunkra és megakaszt­ják az ország fejlődését, előrehaladásunkat az igazi jólét területein. Mezőgazdaságunk fejiett- lenségeinek főoka a latifundiumok. Váltig-han­goztatjuk, hogy mezőgazdasági ország vagyunk TÁRCA. A vak leány. A kacskaringós hegyi utón Egy vak leány jön felfelé Világtalan szeme világa Szegezve van az ég felé. Fehér kötőjét s szőke fürtjét A szellő vigan lobogtatja ; Mosolyg a lelke .... szép világban Bolyonghat szűzi gondolatja. A kaptatónál durva kőben Megbotlik biztos hegyi lába, S kinyújtott rózsás tenyerével Lehull a fűnek bársonyába. Nagyot kacag ügyetlen voltán Hisz ezt az utat százszor járta / Hogy éppen áldozó csütörtök Bukiatja a fü bársonyába I és a mezőgazdaságunk sokkal alacsonyabb színvonalú, mint az ipar államok mezőgazda­sága. És aki a birtokok lekötöttségét védelmezi megfeledkezik Magyarország igazi nagy embe­reiről Kossuth Lajosról, Deák Ferencről, ezek- ől a nagyszabású férfiakról, akik sok más kartársukkal együtt már a negyvenes években élesen síkra szállottak a látifundiumok ellen. A ki a birtokok lekötöttségét védelmezi, abban a tévedésben él, hogy néhány dúsgazdag család egyértelmű a nemzet gazdaságával. Magyar- ország nagyon szegény ország, amely nem kí­nál elegendő alkalmat a munkára és hiába reng az a hires aranykalász a magyar föld ró- naságain, az országban sokfelé kukorica kenyé­ren élnek, pellegrától sújtott ) k az emberek és mivel nagy birtokok vannak, amelyeken nincs interziv gazdálkodás és munka máshelyen sincs | elegendő az országban, a magyar földnek sok, ! nagyon sok szülöttje, más földet keres föl, j hogy megéljen a maga keze munkájából. Akár­hány latifundium tulajdonos van, akiknek a j magyar nemzet küzdelmei és szenvedései He- j kuba, akik a külföldön költik el magyar föld- j jük dús jövedelmeit. A múltnak sok szomorú példája van reá, hogy a magyar nemzetet gaz­dag nagy urak hagyták cserben, ellenben a | föld nélkül szűkölködő, a kincstelen, becsületes I i sokaság védelmezte meg. A ki a latifundiumok j védelmérekel nem ismeri a történelmet. Nem { tudja, hogy a régi Egyiptom, az egykori Baby- | Ion, a régi Róma akkor pusztultak el, a mikor ! De megdöbben lelkem az égre Szegzett néma tekinteten. Nem tudja a bohó, hogy látom. Ha tudná, hogy borulna pírba Arcának hamvas rózsabokra! Talán el is fakadna sirva. De most nevet.........feláll és vidáman Tipeg tovább, míntfeljebb, feljebb Fehér ruhája száll utánna S körül folyja, mint fényes felleg. Oly biztosan jár a hegyi utján Koporsóban zárt szép szemével, Mintha öt az angyal vezetné Lelket világositó szellemével. — Talán mi is, kik néha látunk, Bezárt szemmel, álmodozva járva, Mosolyogva hullanánk a porba S nem szórnánk átkot a világra. Kis tragédiák. Omló haja — lobogó fályol — Csaknem érinti arcomat, Érzem keblének pihegését, Leányos báia megragad. Csak egy ölelő kézmozdulás Keblemre zárhatnám, óh Istenem! I. Pattogva szólt a zene és boldog, kipirult arccal keringtek a párok. A kivágott selyemruhás lányok parfümje mámorossá tette a levegőt. Egy-egy kacér szép leányt körül rajongott a táncosok fekete frakkos tömeg. Mindenütt kacagó jó kedv. Itt volt együtt a a föld, az ország vagyona már csak nehány ember kezében volt. Egypár ember tartja ke­zében az országot. A Fáraók, akik ernyők alatt hüsülnek, a mig a rabszolgák a rekkenő na­pon építik a gúlákat. És a ki a papi latifundi­umokat védi, nem ismeri az egyházi jószágok keletkezését. Pedig jó dolog, ha néha napján nyitogatjuk a história könyvét . . . Hogy Magyarország modern országgá le­gyen, meg kell változniok a mostani birtokvi­szonyoknak. A nemzetek gazdasági politikáját nem egyes emberek vagy egyes családok, ha­nem a közgazdaság egyetemes érdeke szerint kell irányitanunk. A latifundium nem való ebbe a korba. Ezt az ósdi, ezt a középkori, ezt a kárhozatos intézményt meg kell szüntetnünk. A modern birtokpolitika kell, hogy kenyeret adjon a nép széles rétegeinek. És az ország akkor gazdag igazán, ha mentül szélesebb ré­tegei a társadalomnak tudnak tiszteségesen megélni. Nem egyes emberek védik meg ma­napság az országot, miként a lovagkorban a maguk várát védelmezték a várurak, hanem az ország igazi védelme, a nemzet fenmaradásá- nak az alapja: a nép jóléte. Ha majd nem lesznek világi latifundiu­mok és papi lekötött birtokok: ha kis területe­ken okszerűen fogunk gazdálkodni: ha nem fogunk annyi búzát termelni, ha átvisszük a gazdálkodás súlypontját az álaltenyésztésre, ha nekünk is lesz gyümölcstermelésünk és kerti gazdaságunk olyan, mint a fejlett kultur álta­lány és a szerelme. Hízelgő szavakat suttogtak a lány fülébe az elegáns fiatal emberek és ő táncolt velük boldogan mosolyogva. Meglátta a lányt és sze­relmesen közeledett felé a férfi. Táncra kérte. A leány neki Ígérte a másodikat .... És mikor sze­relmesére került volna a sor, elment táncolni — más­sal. Közbe ránézett a fiatal emberre valami büszke kegyetlenséggel. A férfi egyideig égő szemékkel nézte a kacéron mosolygó lányt, azután busán kiment a teremből ............ Má snap megint együtt voltak. A lány hirtelen odafordult a férfihez: Hát velem miért nem táncolt tegnap ? Ajkába harapott a férfi, aztán elmosolyodott: Elfelejtettem. A leány szemét elfutotta a köny .... II. Találkoztam egyszer egy verőfényes, de léha üres emberrel. Gyűlöltem ezt a csupa verőfény em­bert az érvényesülni nem tudó szürke emberek vad, féltékeny gyűlöletével. Akkor azt hittem, hogy meg­vetem, pedig csak irigyeltem. Egyszer szóba került egy társaságban. Mosolygó szemű szerelmes szép asszonyok, beszéltek róla. Hejh! hogy dicsérték, magasztalták azt a verőfényes léha embert I Közbe vágtam, szerettem volna lelep­lezni megmutatni, hogy milyen üres, mennyire szap­panbuborék és elkezdtem dicsérni, magasztalni, ne­hogy azt gondolják rólam a mosolygó szemű szerel­mes szép asszonyok, hogy én irigylem. M. Első Magyar Rés^vény^erfö^de Kőbánya Pf“ rendkívüli gyógyhatású és kellemes ital. Kizárólagos elárusitás Szatmár és vidéke részére SZENTPETERY M. csemege és fűszer kereskedőnél. Dupla Góliát Maláta-Sör I • 9 esBvio'Mrn

Next

/
Thumbnails
Contents