Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-09-05 / 71. szám
X. évfolyam. Szatmár, 1906. szeptember 5. Szerda. 71. szám MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. országgyűlési képviselő. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Egyes szám ára iü fillér. Dr. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könj'vnyomdája, Hám János-utca 10. ...........-= Telelőn "Szárr. 80. , 1 Ml iiUgiiiiernii dijak Szatmáron, a kiadóhivatalba» fizateixiók. Betegsegélyezési és balesetbiztosítás. A kereskedelemügyi minisztériumnak a munkások betegség és baleset ellen való biztosításáról szóló törvényjavaslata elkészült. A sajtó-orgánumok mindkét részről bő vita tárgyává tették azt. Mi most még nem kívánunk bővebben foglalkozni e hasábokban a törvényjavaslattal, mert célszerűbb lesz annak idején — a parlamenti megvitatások során — vizsgálat alá venni. Annyit azonban előre is jelezhetünk, hogy — bármennyire fáradtságos munka eredménye legyen is — bizony vannak a javaslatnak fogyatkozásai is. S a támadás indokolt különösen arról a részről, melynek legéletbevágóbb érdeke forog szóban : a munkások részéről. Hisszük azonban, hogy ez a javaslat még gyökeres korrekción fog átmenni. Különben a rövid ismertetés alább olvasható. »A törvényjavaslat öt részben és 23 fejezetben foglalja magában a betegség- és balesetbiztosításra vonatkozó rendelkezéseket. Az első rész öt fejezetben a betegség esetére való bizlositásról szól. Az első fejezet a betegség esetére biztosítottak körét állapitja meg és a biztosítási kötelezettséget lényegesen kiterjeszti amennyiben 2400 korona évi fizetésig, illetve 8 korona napibérig bevonja a betegség esetére való biztosításba az iparlörvény alá ugyan nem tartozó, de ipar-, illetve vállalko- zásszerüleg űzött kereseti foglalkozásokban alkalmazottakat. A törvényjavaslat, az orvosok j jogos panaszaira való tekintettel, lényegesen , korlátozza az önkéntes biztosítás lehetőségét s ! erre nézve is a 2400 koronás jövedelem-határt állapitja meg. A járulékokról szóló • fejezet a fizetendő járulékok mérvét a bér 3 — 5 százalékában állapitja meg és a biztosítási járulékoknak a munkaadót és munkást terhelő eddigi '/3 és 2/3 hozzájárulási arányát akképp változtatja meg, hogy a betegsegélyezési járulékokat a munkaadók és munkások egyenlő arányban fizetik, vagyis mindkét érdekeltséget a járulékok 50—50 százaléka terheli. A balesetbiztosításról szólva, a javaslat a biztositási kötelezettséget kiterjeszti, tekintet nélkül az alkalmazott munkások számára, mindazon üzemekre, melyek elemi erő állal hajtott gépeket, vagy hatósági engedélyhez kötött gőzkazánt használnak, továbbá mindazon üzemekre, melyek ilyen gépeket, vagy gőzkazánt nem használnak agyán, de állandóan legalább húsz munkást foglalkoztatnak. A biztosítási kötelezettség alá eső üzemek összes alkalmazottai biztosíttatnak, az alkalmazottak bére vagy fizetése azonban úgy a biztositási járulékok fizetésénél, mint a kártalanításoknál csak évi 2400 korona összegben vétetik számításba. A biztositási üzemi balesetekre történik s ilyennek tekintetik az olyan baleset is, mely a munkást a munkaadó vagy megbízottja rendeletéből, vagy az üzem érdekében végzett házi vagy egyébb szolgálat közben éri. A balesetbiztosítás összes költségeit kizárólag a munkaadók fizetik, olyanformány, hogy az üzemek veszélyességi osztályokba soroztainak. A tartalékalap képzésénél a törvényjavaslat a gyakorlatban is bevált német rendszert fogadja el, vagyis a tarlalékalapre minden munkaadó az első évben a reá eső évi balesetbiztosítási kiadások 300°/0-át, a következő évben 200%-át azután évenként 160, 100, 80, 60%-át és minden további évben 10°/0*kal kevesebbel, egész 4°/0-ig, tartozik befizetni. A balesetre szóló járadék teljes munka- képtelenség esetén az évi keresmény 60°/0'a, részleges munkaképtelenség esetén annak megfelelő hányada. Ha a baleset teljes lehetetlenséget okozott, a járadék az évi munkakeresmény 100°/u-ában állapiI ható meg. Az özvegy a biztosított évi munkakeresményének 20%-át, gyermekek az egyik szülő élet' en léte esetén 15 és teljes árvaság esetén 30°/0-át kapják. Szülők és nagyszülők együtt 20°/0-os járulékot kapnak, de a hátramaradottak együttes járuléka az elhalt évi munkakeresményeinek 50°/o-ánál több nem lehet. A betegség és balesetbiztosítás egy országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár végzi, mely önkormányzati szerveiben a munkaadók és munkások paritásos képviseletéből áll. E pénztár igazgatási költségeit az állam fizeti Az országos munkásbetegsegélyző és baleset biztositó pénztár a betegség- és balT A R C A. Virágregékből. Kedvesem halljad csak, mesét mondok néked: Volt egyszer egy üu, baja volt szegénynek, Szeretett egy kis lányt, olthatatlan lánggal. Az a kis lány meg csak játszott a világgal . . . A fiút nevette, miért vágyik utána, Gondtalan élet volt lelke minden álma. Azután asszony lett. Feleségül vette, Akit nem szeretett s aki nem szerette . . . Az a szegény fiú nem mosolygott többé. Temetőbe járt csak a hallottak közé. Gyűlölte a tavaszt a derűs világot, Sírva csókolgatott egy hervadt virágot. És dalolt buvában. A hir szárnyra kapta. Neve eljutott egy fényes úri lakba. S ott egy halvány asszony, hajdan nyiló rózsa, Könyvére borulva, zokogó sirás közt Álmodozott róla . . . Eddig volt, mese volt, igaz sincs tán benne, De kezdete mintha a mi múltúnk lenne : A fiú szerette, a leány nevette .... M. Versek prózában. i Ez hát az ut a mélységek felé. Az emberek, a kik számitóan nyugodt és gőgösen biztos lépésekkel a sima közönségesség országutját járják, a fényeskedő csúcsok ostromát is alig érik meg, de az ingoványok ösvényét a lidérc-fényes boldogság felé éppen lenézik, mit tudják ők azt, hogy ottan, a fojtó levegő mögött az Őrülés, szerelmes démona várakozik, mit tudják, hogy az aranyos fényesség, mely utat mutat, szőke női hajból van ólommá szőve ? A lépéseink nyomát pedig betakarja mögöttünk az erőszakolt felejtés ködje. Innen visszatérés nincsen. Megfogtuk egymás kezét egy erős és szerelmes szorításban: másba kapaszkodnunk nem lehet ezentúl Nagy és nem mindennapos érzésünk vezet bennünket, ki tudja: meddig és hová? Fehér kezed — mon dóm az én kezemben van és aranyhajadnak fényes árnyát viseli sáppadt homlokom. És nem is érzek mást, mint fiatal erős lüktetését, mely átjárat engem is a tőled tanult remény, bizakodó hittel. Megérint — mámorral borítva, — a jövendő szent őrültségeinek színes sejtelme és szinte sietnék, még sebesebben haladnék az utón, amely a mélységek felé vezet. II. És a virágok a mi utunk mellett nem bólongat- nak. Legfölebb kékesen a gúnyolódó, rósz sorssal fenyegető mocsárvirág, mely messziről nehéz illatot lehel felénk és gyászos szirmokat hullat itt-ott egy- egy szomorúság virága: a viola. A színtelen hars-, a sziizfehér akác- és a stilizált gesztenye-virág mámoros illatából részük a mi sziveinknek nincsen. Virág- talan temetőn vezet a mi utunk, árva sírokon keresztül. A fordulókat legendás szerelmek emléke jelzi. Ajkra fagyott suttogást meghallunk, felszivárgó köny- nyet meglátunk mi ketten. Fekete bánatát porladó sziveknek mi is megérezzük és beszivjuk a vágytól gyötrött testek elomlott szemfödőjének halotti illatát Amint a régi, mesés szerelmek egy-egy motívumát saját sorsunkba beszövődve látjuk: megcsillan a szemem és kivirágzó ajkadt duzzadt vonalát megremegteti a gőgös szenvedés mámora. A homlokodon keresztül csak egy pillanatig megtetsző gloriáton a lün döklő szomorúság, s mig az én kezem ökölbe szorul, ha félrenézve ott, az országúton boldog embert látok; jut is nekünk eszünkb bánkódni azon, hogy virágok a mi utunk melleit nem bólingatnak. IIIAz én lelkemre ráborul a nagy szomorúság és az ajkamat mégis szinte megvérzik a forró, szerelmes szók, a mint gyorsan, szenvedélyesen lepattantak róla. Szőke fejedet te kevéssé félrehajtod és könnyes mosolylyal hallgatod rendszertelen beszédemet. A kezedet jószivüen felém nyújtja, ráborulva én már csak könyezni tudok: illata úgy elringat. A tavasz-ujulás friss színei beáradnak az ablakon : a hajadon is ott ^ Mee?nyiltfílR^NrELiD testvéreké fei «/ | "* férfi-, női- és gyermek-cipő-árnháza Szatmáron, Kazinc*y=utca (Vallomféle ház.)