Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-08-08 / 63. szám

i'JiJ * r\ X. évfolyam. Szatmár, 1906 augusztus 8. Szerda 63. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : 0r. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós SZERKESZTBSE6 ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ........ • = Telefon-szám 80. : ..== Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Gazdasági haladás. A világon önmagától semmi sem fejlőd­hetik. Mindennek éltető erőre, alkalmas időre, alapra van szüksége, amin felépülhet és fej­lődhet. Mezőgazdaságunk is, amig valamire nem támaszkodhatott, csak vegetált. Egy sat­nya, erőtlen bokorhoz hasonlított a legújabb időkig. Régen a gazda és jobbágya inkább ka­tonáskodtak, mint földet miveitek. Később, kö­zel négy évszázadon át, mint Ausztria hűbére­sének, alig fejlődött gazdaságunk. A parasztság nem törődött a földdel, a birtokos pedig nem tartotta feladatának, hogy gazdaságába pénzt fektessen. Az újabb időkben, a Bach-korszak alatt szintén meg volt kötve a kezünk, egé­szen a legújabb időkig, amikor átment a köz­tudatban azon nemzeti eszme, hogy csak gaz­daságilag erős és független nemzet képes a mai modern átalakulás korszakában imperia- lisztikus gazdasági politikáját kifejteni. Hogy gazdasági fejlődésünk megindult, ezt azon él­tető erőnek köszönhetjük, amely a társadalom és kormányzat erejében gyökerezik. Azon in­tézmények, amelyek akár társadalmi, akár kor­mányzati utón hozattak legújabban, mind tá­masztékai és alapjai mezőgazdaságunk felépí­tésének. A mezőgazdasági érdekképviselet szerve­zésével egy olyan faktorhoz fog jutni a gazda­társadalom, amely úgy fölfelé, mint lefelé a harmoniális jó viszonyt fogja megteremteni. Képviselője lesz a gazdák érdekeinek a kor­mányhatalommal szemben s lefelé a legkisebb gazdát, sőt a gazdasági munkásokat is érdek­körébe vonván be, a nagyobb gazdákkal való együttes és harmoniális működésűket fogja gondozni. Hogy milyen mélyreható szociális eredményeket érünk el így, azt a jövő mu­tatja meg. A mezőgazdasági érdekképviselet további feladata irányítani egy vidéknek egyöntetű in­tenzív gazdálkodását, miáltal nemcsak az agri- kuiturát fejleszti, hanem egalizálja a kereske­delmet, teremt házi- és mezőgazdasági ipart, amelyek mind összefüggnek a föld és a gaz­dálkodás jövedelmezőségével. Szemmel tartva a földbirtokok helyzetét, a forgalmi és fogyasz­tási helyektől távolabb eső birtoktestek jöve­delmezőségét is elősegítheti oly intézmények behozatalával, mint amilyenek pl. a raktár, a termelő szövetkezetek stb. Ma a gazda előnyös hitelt alig kap. De nincs is amire kapjon, hiszen egy birtoknak annyi a terhe, hogy az előkelőbb pénzintéze­tek nem is adnak rá szívesen kölcsönt. Újabb hitelforrást meg nem nyilunk, a minthogy a mai gazdálkodási rendszer mellett nem is nyit­hatunk. Milyen más lesz azonban a helyzet, ha be lesz hozva az üzemi-hitel, milyen egyszerre vesz majd lendületet mezőgazdaságunk. Fo­kozódik a befektetési kedv. Az áttérés a vál­tozatosabb, tehát jövedelmezőbb üzemre lehe­tővé lesz téve; ami pedig oly annyira kí­vánatos ! Ehhez azonban még valamire van szük­ségünk. A belfogyasztás emelésére, hogy a gazda idehaza is illő árt kaphasson terményeiért. A nyugati államok védvámos rendszere, s az ex­portállamok versenye amúgy is megnehezíti ki­vitelünket. Ez a tény is szükségessé teszi te­hát, hogy idehaza fokozottabb mennyiség fo­gyasztását tegyük lehetővé. Ezt pedig elérhet­jük, ha gazdasági üzemünket akként rendez­zük be, hogy a gabonatermesztés csökkentésé­vel az ipar és kereskedelmi növények ter­mesztését karoljuk fel, amelyek feldolgozva idehaza is nagy vevőközönségre számíthatnak. Ha fogyasztónkká teszszük továbbá a munká­sok millióit, azokat, akik ma csak a készből élnek, azálíal, hogy elősegítjük az ő életük jobbulását s végül ha valahára megakadá­lyozzuk a külföldi nyerstermények behoza­talát. A további dolog a bérösszegnek országo­san való helyes megállapítása volna olyképpen hogy azonos munkakör elvégzésénél az illet­mények egy országosan felállított minimális készpénz egyenértékhez viszonyítva állapíttas­sanak meg. A további leendő volni a napszámbérek­nek országos rendezése. Nálunk a napszámbé­rek átlaga 100—150 fillér között váltakozik s igy alig adja meg az élelfentartáshoz szüksé­ges biztositékot. Egy dolog van még, amely ezzel szintén összefügg és ez az, hogy gondoskodjunk a föld munkásai számára téli keresetről. Hogy a mi­kor a természet alszik, nekik ne kelljen csak a készből élniök s amikor tavasz felé az is elfogy, éhezniök. Állítsunk fel minden lányán minden faluban valami foglalkoztató műhelyt asszonyok, férfiak számára egyaránt, adjunk A művész-masina. Irta: Neme. Ambiciózus amatör-fotogri fosok, akik nem elé­gesznek meg a fényképezgetés csöndes gyönyörűsé­geivel, egyre sűrűbben és egyre harciasabban hangoz­tatják azt az elvet, hogy a fotografálás művészet. És valljuk be, hogy az elvnek nagyon is sok hive van már. Ha pusztán cimkérdésről volna szó, nem volna érdemes foglalkozni e kérdéssel. Ha kedvök telik benne Kodak buzgó katonáinak, hogy művészeknek titulálják önmagukat, ám tegyék, sőt bátran viselhe­tik a művészek kiváltságos külsőségeit is: a hosszú- hajat és Gavallier nyakkendőt. De az a baj, hogy e cimkórságnak maga a fény­képezés lesz mihamarább az áldozata. A fényképezés, amely mesterség gyönyörű és hasznos volt a maga kegyetlen, hideg, őszinte okjektivitásával és amely óriási hatással volt az emberiélekre, mert nivelálta a távolságot és az időt. De máris vannak hivatásos fényképészek, akik mindenfele szubjektív »hanguiatok«-at kennek szét fényképeinken, mert hát rabul ejtette őket az a gon­dolat, hogy az ő mesterségük művészet és azt ők is tudják, hogy művészet csak a művészlélek szubjek­tivitásából keletkezhetik. Ők tehat a retusirozásnál eltüntetik, meghami­sítják a fényképező-masina okjektivitását: ecsetjükkel hol kihagyuak belőle, hol hozzátesznek, »érdekes« tó­nusokat mázolnak szét rajta; vagyis »művészivé« te­szik, amint ők mondják. Kétségtelen, hogy a modell ügyes beállításával és utólagos ecset-pepecseléssel lehet olyan fényképe­ket készíteni, ameyek hangulatos szénrajzokhoz ha­sonlítanak. De ilyen fényképek előállítása nem lehet semminemű művészet célja ; a művészet mindig ön­álló alkotásokat és sohasem alkotásokhoz hasonlító imitációkat alkot. Elvégre, akkor ugyanolyan joggal művész a fodrász is. aki tájképeket rak ki — hajból. A művészetnek az a célja, hogy mindig a maga instrumentumát hamisítatlanul, természetéhez híven juttassa érvényre. A szobrásznak nem arra kell törekednie, hogy szobrai nyári hűsítő elede­lek legyenek, valaminthogy a cukrásznak sem az a feladata, hogy emlékszobrokat csináljon — fagy­laltból. ] az meny etore naiaaottsaga miatt a raktáramon levő összes nyári es őszi f Jf r í* , ® « j | j mélyen leszálitott árakban bocsátom a m. t. vevő­id Hl közönség rendelkezésére, a miről mindenki szemé­* ___— lyesen is meggyőződhetik. ........ — Ki váló tisztelettel S. á rra ti & 1 Ignácz posztókereskedő -........... ÍZT" Szatmár, Deák-tér. (Fehér-ház.) -------- ----­T Á R C A. Mulatok. Ácsi czigány! hallgass! Hamis a te húrod . . . Hogy az én vig nótám Olyan busán húzod, Nem fáj a húrodnak, Minek sírna vélem ? Bánatomat hej! csak Magam értem, érzem ... Huzz hát egy vigabbat, Az szól nekem busán, Húzd az ő nótáját Ahogy tudod vigan. Most van esküvője, Most van temetésem . . . Húzd szakadjon húrod, Megszakad a szivein . . . Fazekas Arthur

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents