Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-05-13 / 38. szám
2-ik oldal SZATMÄR-NÉMETI. Szatmár, 1906, május 13. hívni arra is, hogy ez ős régi városnak igen fontos érdekei most már Méltóságod kezébe vannak letéve. Mint e városnak a főispánja, egyúttal a városnak legelső polgára is, hivatva van arra, hogy e fejlődő városnak sokféle érdekeit figyelemre méltassa, s mi kérjük és el is várjuk MéltóságodtM azt, hogy ezen érdekek figyelembe vételénél a kormánynál hathatós közbenjárónk s szószólónk lesz s mindannak eltávolítására, ami e kulturális, kereskedelmi és igazságügyi meg geográfiai központnak, a magyarságra nézve fontos ezen bástyavárosnak érdekeit sérthetné vagy arra gátolólag hatna, velünk együtt Méltóságod kezet fog. Ennek biztos reményében felhívom a mélyen t. közgyűlést, kiáltsa velem együtt lelkesen: Isten hozta, Isten éltesse sokáig a főispán urat! (Hosszas éljenzés és taps.) Most dr. Falussy Árpád főispán emelkedett fel s általános érdeklődés között a következő beszédet mondotta: Mélyen tisztelt közgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az eskü után, amit e teremben letettem, a legelső szó, ami elhangzik ajkamról, a mélyen érzett hála és köszönet szava ; a hála és köszönet szava ama szívélyes fogadtatásért, amelyben engem Szat- már-Németi város közönsége részesített. Legszebb emlékeim között marad mindig az a nap, amelyen átléptem Szatmár város határát s látom itt azt a szeretetet, azt a barátságot és jóindulatot, amelylyel engem e város közönsége fogad. (Élénk éljenzés) Megérkezésem alkalmával már mondtam az üdvözlő polgármester urnák, hogy én Szatmárnémetibe nem mint idegen jöttem. Hiszen húsz évvel ez előtt ifjúságom legszebb napjait itt töltöttem el rokonaim és barátaim környezetében s e város falai között tanultam meg e várost szeretni s ezt a szeretetet mint emléket vittem magammal ifjú korban egy küzdelmes életbe, amely küzdelmes élet ugyan a távolban folyt le, de amelyből én most visszajöttem ide, Szatmár- városába — haza. (Élénk éljenzés.) Haza jöttem, hogy azokat a tapasztalatokat, amelyeket szereztem, igénytelen tudásomat és hozzá teszem: erős akaratomat ennek a nemes városnak az érdekében érvényesítsem, ennek a nemes városnak rendelkezésére bocsássam. (Zajos tetszés és éljenzés.) Mélyen t. közgyűlés! Nem a véletlen az, hogy engem a koalíciós kormány Szatmárvármegye és Szatmár-Németi város főispánjává kinevezett. Olyan időben történt ez, amidőn Magyarország számára uj alapokat kell megteremteni, mert a régi korhadt alapokon Magyarország már többé nem állhat, (Elénk éljenzés.) s engem, aki ifjú koromtól kezdve rendületlen hive voltam a függetlenségi eszmének, választott ki a kormány arra, hogy az uj Magyarországnak az alapjait ebben a vármegyében és ebben a nemes városban lerakjam. (Hosszas éljenzés és taps.) Politikai elveimről nem kell beszélnem önöknek; mert hiszen bármily csekély is volt az én működésem az életben, — hiszen nem volt más, mint a függetlenség nagy épületének egyszerű talicska-hordó napszámosa, — de mindenesetre ismerik a politikai elveimet, s ha most azokról hosszasabban beszélni nem óhajtok, engedje meg nekem a szónokló bizottsági tag ur, hogy egy megjegyzést tegyek a beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen, nem mindig azt figyeljük a politikában, bogy talán mi a praktikus és mi az opportunus és vájjon a 67 vagy a 48-e az, ami ez idő szerint megvalósítható, hanem azt nézzük, mi a nemzet akarata. (Hosszas éljenzés és taps.) A nemzet akarata pedig m. t. közgyűlés, most megnyilatkozik. (Élénk helyeslés.) Egy erkölcseiben megromlott korszakot rombolt szét a nemzet; egy olyan korszakot, amely már-már végveszedelemmel fenyegette magyar alkotmányunkat, állami létünket, mindent, amit ezer esztendő óta a magyar megteremtett. A nemzet szívós kitartássál ellenállt s jól eső érzés az nekem, hogy éppen e vármegye és e város törvényhatóságának élére állítottak, ahol ez a nemzeti eszme magasan lobogtatta zászlaját és ahol ez a nemzeti eszme szívós kitartásra bátorította a polgárokat és ahol az a romlott korszak nem tudott győzedelmeskedni. (Zajos tetszés.) Én m. t. közgyűlés, elveket hoztam ide önök közzé; ezeket az elveket én rendületlenül megtartom. (Zajos éljenzés.) Hoztam közigazgatási elveket is, ezek pedig: munka, szorgalom és becsületesség. (Élénk éljenzés.) Végtelenül jól esett a törvényhatóság szónokától hallani, aki gyermekkori barátom s aki az én életem tanúja volt, hogy én az íróasztal mellől, a munka mellől jöttem önök közzé. Végtelenül jól esett hallanom, hogy bizalommal viseltetik irántam s tudja, hogy az az ember, aki a mnnka mellől jön ide, azt a munkásságot itt e város érdekében tovább fogja folytatni. Jól esett az a kijelentése, amiről beszélni akartam és amelyet ő mondott el, — hogy én egy államnak és közelebbről egy törvényhatóságnak alapjait csak demokratikus értelemben tudom elképzelni. Én ezeket az elveket mindig híven megtartani akarom, ezek irányelvek előttem. Mert munka, szorgalom és becsületesség nélkül közigazgatást elképzelni nem tudok. Azt már e percben is jelzem, mélyen t. közgyűlés, hogy a munka, szorgalom és becsületesség elvét mindenki által megtartatom és megkövetelem minden tisztviselőtől azt, hogy ezen elveket magára nézve irányadóknak tekintse. (Zajos éljenzés.) Én a törvényhatósági autonom-jogot, amelyet a legerősebb bástyának tartok egy nemzet életében, nemcsak tisztelni fogom, ez nem elég; én arra fogok törekedni, hogy ezt az önkormányzati jogot minél szélesebb alapokra helyezzem s minél tágabbra kiterjesszem. Mert hiszen az elmúlt korszak azt mutatja, hogy Magyarorszag ereje kizárólag az önkormányzatban van letéve s bennünket e nélkül elsepert volna az áramlat s csakis az önkormányzat e nemzettel összefogva volt képes megbirkózni azzal az erkölcstelen hatalommal. (Zajos tetszés és helyeslés.) A jogegyenlőségnek vagyok a hive; mert hiszen egész életemben mindig a jog védelmezője voltam s bárki, szegény vagy gazdag, hozzám fordul, különbséget nem fogok tenni semmiféle kérdésben. A jog- egyenlőség az, ami a polgárokat erőre tömöríti s nagy alkotásokra készteti. (Élénk éljenzés.) Célom, t. közgyűlés, az is, hogy Szatmár-Németi i város anyagi helyzetében lehetőleg fordulatot teremtsek. Ezt a fordulatot első sorban a takarékosságban vélem feltalálni, abban a takarékosságban azonban, amely sem az anyagi, sem a kulturális fejlődésnek hátrányára nem lesz; józan, okos takarékosságban, amely alapját képezi egy város fejlődésének s ebben a tekintetben, azt hiszem, egyetért velem a t. közgyűlés és a tisztikar minden tagja. (Élénk éljenzés ) Sok, nagyon sok feladat az, t. közgyűlés, amely egy kormányzó főispán kötelessége; azokat részletezni most nem óhajtom. Hiszem, hogy a város érdemes polgármesterével együtt és a tisztikarral együtt vállvetve fogunk dolgozni és alkotni tudni e város javára. (Zajos éljenzés.) Csak általánosságban jelzem azt, hogy már felénk dereng az önálló vámterület. (Zajos éljenzés.) Nekünk erre készülnünk kell s már e helyen kijelentem, hogy én feltétlenül hive vagyok az önálló vámterületnek s egy városra nézve, amely kereskedelmi és ipari alapokon épül föl, az önálló vámterületet feltétlenül szükségesnek tartom. E pontnál nagyon kell dolgoznunk. Hiszen Szatmár várost az ipar és kereskedelem fogja tovább fejleszteni; mert láttuk eddig is, hogy a legutóbbi'korszak alatt Szatmár város óriási lendületet nyert a fejlődés terén. Tudom és ez alkalommal kijelentem, hogy a koalíciós kormánynak a városok erősítése egyik fő célja; mert decentralizálni akarja Magyarország erejét, nem pedig Budapest fővárosban összehalmozni minden erőt. Mert Magyarország csak akkor er is, ha különböző olyan ponljai vannak, ahová a kezét, talpát biztosan leteheti. Meg vagyok győződve, hogy ha mi vállvetett erővel utána nézünk a dolognak, Szatmár város úgy a gyári ipar, mint a kis ipar terén előhaladni fog. (Hosszas éljenzés.) Egyelőre kormányzási programinomat ezekben mondottam el, később részletekben is kifejtem. Arra kérem a törvényhatóságot és különösen a város nemes tisztikarát, hogy törekvésemben engem támogatni méltóztassanak. Azt hiszem, hogy ha mi közösen megindítjuk a mozgalmat Szatmár városának eddig is nagy arányokat öltött fejlődésében, az én munkálkodásom Szatmár város történetében nem fog eredménytelen lenni. Még egyszer nagyon szépen köszönöm a megtiszteltetést. (Hosszas, meg-megujuló éljenzés és taps.) Ezután Veréezi Antal indítványára a főispán és a dr. Farkas Antal beszédet a jegyzőkönyvbe vezetni rendelte a közgyűlés. Most a főispán, az ősi szokáshoz híven, tiszteleti állásokat töltött be, kinevezvén dr. Kölcsey Ferencet tiszteletbeli főorvossá, Kertészffy Gábor pénz- tárnokot tb. tanácsossá, Hajdú Károly rendőr-fogalmazót tb. alkapitánynyá, dr. Veréczy Ernő közigazgatási gyakornokot tb. aljegyzővé. A közgyűlés a főispán lelkes éltetésével ért véget. Közgyűlés után a küldöttségek tisztelgése következett. Tisztelegtek a következő küldöttségek : Róm. kath, káptalan és kebelbeli papság Szatmár és németi részi ev. ref. egyház Szatmári és németi gkath. egyház. Róm. kath. hitközség és r. k. tanító testület S zagtalan, gyorsan száradó és tartós fényű padló-fénymáz ♦♦♦♦♦♦♦♦ csakis ♦♦♦♦♦♦♦♦ Aut, orth. izr. hitk. Stalusquo a. izr. hitk. Cs. és kir. közöshadseregbeli és m. kir. honvéd törzs-tisztikar. Nőegylet. A függetlenségi és 48-as párt nagy küldöttsége. Kölcsey-kör. Ügyvédi kamara. Kir. kath. főgimn. Ev. ref. főgimn. Kir. tanfelügyelőség és az állami iskolák tantestülete. Kir. erdőfelügyelőség Debrecen. Felmérési felügyelőség. Kir folyammérnöki hivatal. Vasúti tisztviselők. Posta- és távirda hivatal. Kir. adóhivatal. Önkéntes tűzoltó egylet. Kereskedők egylete. — A függetlenségi párt küldöttsége a főispánnál. A függetlenségi és 48 as párt nagy küldöttséggel tisztelgett a függ. és 48-as főispánnál. A küldöttséget, amelyet Csomay Imre pártelnök vezetett, a főispán nagyon meleg szívélyességgel fogadta s elvtársainak szeretet teljes üdvözlé e mélyen meghatotta. Csomay Imre pártelnök a következő lelkes beszéddel üdvözölte a főispánt r Méltóságos Főispán ur! Ez a társaság, amelynek élén állok, amelyet ide vezettem, a függetlenségi pártnak és a pártkörnek a küldöttsége. A párt és a pártkör ezen küldöttség által tolmácsolja mély tiszteletét, szeretetét, ragaszkodását Méltóságod irányában, a magyar nemes, de mégis demokrata férfi s az első függetlenségi főispán iránt, kit megnyerni a magunk törvényhatóságának élére szerencsések valánk örvendünk annak, hogy törv. hatóságunk élére kinevezték; örömünket fokozza az, hogy benne a függetlenségi ember lett megtisztelve, úgyszólván megdicsőitve; örömünket fokozza az, hogy elvünk, eszménk a diadal útjára lépett, szalon képes, nem, többi: udvarképes, nem 1: kormányképes lett, —* s előttünk eszméink és elveink megvalósításának biztos a reménye és biztos a kilátása. Tagadhatatlan, hogy nehézségek állanak előttünk, éppen azon megállapodás folytán, amely megállapodás bennünket köt a koalíció többi pártjaihoz; azonban biztos a hitünk és reményünk, hogy végtére is a mi eszménk, elvünk fog diadalra jutni. Kitartásra és türelemre buzdítjuk magunkat. Ennélfogva Méltóságodat sem fogjuk mi zaklatni; hanem abban a biztos reményben vagyunk, hogy elvünk és eszméik megvalósítása körül mint tősgyökeres, vérbeli függetlenségi ember magától meg fogja tenni mindazt, amit meg kell tenni. Mi ott leszünk segítségére, ahol a nemzeti eszme megvalósítására dolgozik. Hisszük és reméljük, hogy az összhang Méltóságod és e párt között mindig meg lesz ; zavar nem lesz, megyünk a cél felé egyesült erővel. Ösz- hangra törekedünk s arra tötekedünk, hogy méltóságod itteni működése eredményes, dicsőségteljes legyen, a mi pártunkra és városunkra pedig áldásthozó legyen. (Élénk éljenzés.) Hogy áldásthozó legyen, ezért kö- nyörgünk az ég Urához; hogy reá nézve eredményes és dicsőségteljes legyen, ismét ahhoz könyörgünk. Hogy pedig azt, amit igéit, beválthassa, reményünket teljesíthesse és áldásos eredményt hozó munkásságára Méltóságod, itteni működése után ölömmel tekinthessen vissza; hogy a siker biztos legyen: ahhoz erőt, egészséget és férfiú erélyének és elmetehetségének teljes birtoklását kívánjuk. Üdvözlöm még egyszer Méltóságodat párttagtársaim nevében, akik honfiúi testvéri szeretettel fogadják és köszöntik Méltóságod személyében az ő elv- és függetlenségi párt tagtársukat, akivel egy nézetet vallanak I Az Isten sokáig éltesse 1 (Zajos éljenzés.) (A főispán válasza.) Szeretett elvtársaim! A mai nap önök előtt tulajdonképpen nem az uj főispánnak az ünnepe, hanem diadalünnepe a függetlenségi eszmének. Hiszen a legközelebbi időben még csak remélni sem tudtuk, sőt még csak halvány ideánk sem lehetett arról, hogy a függetlenségi eszmék olyan óriási erővel fogják a győzelem útjára vinni a nemzetet, hogy Felséges urunk a törvényhatóság kormányzósága élére függetlenségi embert fog állítani. De egy nagy fordulatot láttunk. Akkor, amidőn észrevették oda fönn, hogy a magyar nemzet szívós kitartásával szemben semmiféle hatalom győzni nem tud, annál kevésbbé egy erkölcstelen hatalom, akkor észrevették oda fönn azt is, hogy tulajdonkópen a mi felséges urunk el lett ámítva azoktól a kalózuralmat gyakorló tanácsadóitól, nemes szivét tehát ismét felénk fordította, s megtörtént az a nem remélt eset, hogy vezérei egyikéül oda ültetette Kossuth Lajos fiát. (Zajos éljenzés.) Ez a tény, uraim. S ha NEUMANN GYUIxA | kizárólagos festékkereskedében szerezhető be: SZATMÁR, Kazincy-utca 8. sz, £
