Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-05-13 / 38. szám

3-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1906. május 13. hozzávesszük a másik oldalról azt az óriási erőt, amely e legutóbbi választás által a nemzet kimutatott, amikor azt látjuk, hogy a nemzet óriási többsége a függetlenségi; eszméket diadalra juttatta s megmutatta a parlamentnek az irányi, amelyet követnie kell : akkor, szeretett elvtársaim, teljes reménykedéssel nézhetünk a jövő elé; annyival inkább, mert azt látjuk, hogy maga a koalíciós minisztérium mindenüvé, ahol a függetlenségi párt többségben volt, 48-as és függetlenségi embert állított kormányzónak, és pedig azért, hogy a függetlenségi irányelveket vallván, igye­kezzenek letenni azon alapokat, amelyeken felépül a függetlenségi eszmék nagy épülete. (Zajos éljenzés.) Szeretett elvtársaim, lehet, hogy nekünk a mű­ködésűnk nehéz lesz, én erre is készen vagyok. De jól esik az igaz szeretet és barátság azon megnyilvánulása, amelyet velem szemben tanúsítanak, s kérem önöket, hogy ha működésem alatt, irányelvein megvalósításá­ban netalán lankadni fogok, erősítsenek meg szerete- tükkel, jóindulatukkal s tartsanak meg barátságukban 1 (Hosszas éljenzés.) A küldöttségek tisztelgése fél hét óránál tovább tartott. Este nyolc órakor nagy vacsora volt a Pannónia dísztermében, amelyen mintegy kétszázan vettek részt. A vacsorán megjelent a főispán neje is. A vacsora a leglelkesebb hangulatban folyt le s számos pohárköszöntő hangzott el. Kár, hogy a terem rossz aktusztikája miatt az összes felkőszöntőket nem tudtuk megörökiten. Az első köszöntőt a főispán mondotta a királyra: Uraim! A mohácsi vész óta immár négyszáz esztendeje annak, hogy alig múlt egy évtized, hogy Magyarország az alkotmány védelmére kardot ne rán­tott volna. Történelmünk négyszáz esztendeje azzal telt el, hogy állandóan kezünkben tartottuk a csupasz kardot, ősi alkotmányunk megvédelmezésére. Csak a legutolsó időnek negyven esztendeje az, amidőn a magyar nemzetnek alkotmányát nem kellett karddal védelmeznie, hanem idő jutott arra is, hogy erőnket egyesítve az országnak anyagi és kulturális erejét fejlesszük. Az országnak ezt a jóságos állapotát elő­idézte a nemzet és koronás királya közötti kölcsönös egyetértés. (A jelenlevők mindnyájan felállanak.) Ekkor meggyőződött a nemzet arról, hogy a legelső magyar ember a király, (Éljenzés) és ellátta ezt a koronás királyt azzal a jelzővel, amely a szivenkből fakad s a legnagyobb, amit egy nemzet adhat uralkodójának: a legalkotmányosabb fejedelem. (Éljenzés.) Az utolsó esztendők alatt azonban beborul} Magyarország ege. — Vészes felhők tornyosultak Magyarország felett. E vészes felhőkből káprázatos, sőt irtózatos villámok csaptak közzénk; megsemmi­sítéssel fenyegették ősi alkotmányunkat, megsemmisí­téssel fenyegették mindazt, amit a nemzet ereje e negyven esztendő alatt összegyűjtött, sőt megsemmisí­téssel fenyegették a szivünkbe beoltott azt az igaz érzést is, amit a koronás uralkodó iránt érzünk. Azon­ban a nemzet kitartott, érzelmeit megőrizte a lelkében; mert abban a meggyőződésben élt, hogy mindaz, ami az utolsó években történt, nem az uralkodó ténye, hanem azokat az ő gonosz tanácsadói, tudtán kívül telték. Hiszen láttuk, t. uraim, hogy mindazok a dol­gok, amiket az erőszakos hatalom elkövetett, a vég­rehajtó hatalomnak és nem a koronás fejedelemnek cselekedetei voltak. De midőn elkövetkezett az az idő, hogy a koronás fejedelem a maga tényével hozzájá­ruljon az erkölcstelen kormány tetteihez, mi történt ? A Felség elkergette e politikailag erkölcstelen kor­mányt, magához hívta a nemzet jobbjait és maga mellé egyik vezérül, egyik tanácsosául oda ültette Kossuth Lajos fiát. (Éljenzés.) Megnyílt az ő nemes szive, magához ölelt bennünket és megvigasztalt, és meggyőzött bennünket arról, hogy a »legelső magyar ember a király« és ő Magyaryrszágon négy száz esz­tendő Ota a legalkotmányosabb fejedelem. Ennek a legalkotmányosabb fejedelemnek egészségére ürítem poharamat s kérem a magyarok Istenét, hogy hazán­kat, alkotmányunkat épségben minél tovább tartsa meg ! (Hosszas éljenzés.) Azután dr. Kelemen Samu keltett nagy hatást magasszárnyalásu beszédével, poharát a főispánra ürítvén. — Osváth Elemér a főispán nejét éltette, dr. Fechtel János a vendégeket, Ratkovszki Pál Apponyit, Borsos Benő és Jékey Zsigmond a főispánt. Dr. Fekésházy Gyula törv. biró a következő szép köszöntőt mondotta : Régi időkre visszanyúló, régi hagyományos szo­kás az, hogy az uj főispánt ünnepies módon igtatják be főispáni székéke, és jogaiba. Régi jkönyvek, leírások tanúskodnak egy-egy ily főispáni installáció ünnepségéről, fényéről, pompá­járól, midőn a vármegye karai és rendei messze vidékről összesereglettek ünnepelni a fontos ese­ményt, hogy annak jelentőségét, fénynyel, pompával is kifejezésre juttassák, a miben az akkori időknek oly nagy öröme tellett. Hosszú idők múltával — a viszonyok változtával is e hagyományos szokás fenmaradt — fenmaradt e szokás nemcsak azért, mivel a magyar nép előszere­tettel ragaszkodik régi hagyományaihoz, hanem fen­maradt azért, mert a közfelfogás érzi és tudja azt, hogy a vármegye életében ma is nagyfontesságu eseményt képez az, midőn uj főispán áll a megye élére sőt ma még nagyobb jelentősége van az ese­ménynek mint régente volt, mert bármily különösnek hangzik is, ma sokkal nagyobb a hatalmi kör, a mely a főispáni álláshoz fűződik, s mert olyan e hatalmi kör, melynek képét és jellegét a hatalom birlokossá- nak a főispánnak egyénisége adja meg. A régen múlt időkben, a vármegyei élet fény­korában az egységes államhatalom, melynek képvise­lőjéül a főispán jelentkezik, mondhatni gyermekkorát élte, úgyszólván csak fogalomként létezett. A hatatom súlypontja a megyében volt, melynek jogai mint meg­dönthetien falak állottak, e jogokkal szemben más akarat, más hatalom alig érvényesülhetett, e jogok erején nem egyszer szenvedtek hajótörést az érvé­nyesülni kívánó államhatalom túlkapásai. Idők folytán a helyzet egészen megváltozott. A modern egységes államnak mindent egyesitő hatal­mával szemben a partikularizmus kora lejárt, a thutó- ságok jogai eltörpültek, a régi jogok egyrésze meg­szűnt, s a megmaradónak is nagy nagy részben üres alakszerűségekké váltak — az államhatalom minde- dek felett uralkodik. A nagy mindent egyesitő, mindent domináló áliamhatalóm képviselőjeként van hivatva működni a főispán, felruházva újabb törvényeink által olyan hatalmi körrel, a melyhez hasonlót hiába keresnénk más jogállamban, mely jogi felelőséghez kötve nincsen, oly hatalmi körrel melynek korlátái szabatosan meg­állapítva nincsenek, s a melynek határait az egyéni felfogás úgyszólván tetszés szerint tolhatja ki. Nagy hatalom az, mely egy főispán kezében összpontosul, — e hatalom birtokában módja van a főispánnak, hogy a thatóság működését irányítsa, hogy az igazgatás menete felett őrködjék, módja van, hogy a thatóság kívánalmainak szószólója legyen, hogy az erők egyesítésével alkosson és fejlesszen. De ugyanaz a hatalom módot ad arra is, hogy a felügyeleti jóg rugalmasságának segélyével meg- zsibbassza a törvényhatóság szabad elhatározásának ér­vényesülését, módot ad az ügyek szabad menetének megakasztására, módot ad arra, hogy a thatóság akaratával szembe helyezkedjék. Egy vonalnyi tulterjesztése a jognak más jogok­kal való összeütközést eredményezhet, s egy-egy messzebbmenő érttlmezése a felügyeleti jognak az administrális intézetbe való tényleges beavatkozást jelenthet. A hatalom gyakorlásának helyes mérvét megta­lálni tehát a főispán egyéni bölcs belátására van bízva. És mi hisszük, hogy Méltóságod megfogja találni azt, hitet és reményt nyújt nekünk arra az a közszeretet és népszerűség, mely Méltóságodnak eddigi pályáján, kiválóan Saskörbeli tevékenységéért osztályrészül ju­tott, mely nem keresve de kiérdemelve kísérője lett egyéniségének — ez a népszerűség kiséri Méltóságodat főispáni székébe is, hogy még nagyobbá, erősebbé tegye azt a hatalmat, melynek kezelője lesz. És mi hisszük, hogy Méltóságod azt a nagy ha­talmat, mely kezében összpontosul, az ellentétek ki­egyenlítésére, az erők egyesítésére, a t. hatóság éle­tének békés fejlesztésére fogja felhasználni, mi tudjuk, hogy a jog és igazság melynek szolgálatában töltötte el eddigi munkásságának nagy részét, mint tiszta ideal fog szeme előtt lebegni mindig, és az egyéni szabad­ság tiszteletének szelleme fogja vezetni tetteiben. Méltóságod tudja azt, hogy a város közönségének vezércsillaga mindig a hazaszeretet fénye volt, tudja azt, hogy e varos közönsége minden szépért és jóért lelkesül, tud áldozatot hozni ha azt a t. hatóság java és a közérdek kívánja, s igy tudhatja Méltóságod azt is, hogy e város közönsége szívvel lélekkel támogatója, munkatársa lesz Méltóságodnak ama feladatok meg - valósításában, melyek a közjó élőmozditására irányul­nak. Adja Isten úgy legyen! — Ezután ismét Falussy Árpád főispán emelt po­harat. Megköszönte a maga és neje nevében a szives fogadtatást és Szatmárváros részéről előlegezett sze- retetet. Ez adóslevelet képez rá nézve, amelyet köte­lezőnek ismert el magára az előtt már, mielőtt köz­zénk megérkezett volna. Minden tehetségével azon lesz, hogy ezt a szeretetet tényleg kiérdemelje; egész ambícióját és munkásságát felajánlja Szatmár város- sának. A tett embere lesz, aki szavait tettekre is át­változtatja. Poharát Szatmárnémeti város közönségére üríti. A főispán pohárköszöntőjét lelkesen megélje­nezték. Beszélt még Jékey Móric, Ilosvay Aladár stb. * Végül nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a beik­tató közgyűlésen a sajtó igen rossz helyet kapott, úgy hogy mi is állva, a kezünkben tartott papiroson vol­tunk kénytelenek a beszédeket legyorsirni. H 1 R E K. — Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága hétfőn délután 3 órakór rendes havi köz­gyűlést tart, a követ; ező tárgysorozattal; Hitelesítő küldöttség kirendelése, helyének és idejének megha­tározása. Polgármester havi jelentése intézkedéseiről s a törvényhatóság állapotáról. — Kormányrendeletek. 3767/906. Miniszterelnök leiraté a kormány kinevezése tárgyában. 3924/906. Kereskedelmi m. kir. miniszter leirata kinevezése tárgyában. 4144/906. Földmivelési m. kir. miniszter leirata kinevezése tárgyában. 4036/906. Honvédelmi m. kir. miniszter leirata kinevezése tár­gyában. 4500/906. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter leirata Ratkovszky Pál főgimn. igazgató tp. felügyelő biz. elnöksége tárgyában. — Tanácsi előter­jesztések. 3718/906. Az 1905. évben kitermelt favá­lasztékok kimuta ása. 3849/906. A Józsika-utca kikö­vezése. 4191/906. A közkórhaz 1907. évi költségvetése. 4237/906. Közpénptár és alapok 1905. évi zárszáma­dása. 4315/906. A főispáni beiktatás költségeinek be­jelentése. 4365/906. Március havi adó elő- és leírás — Nyugdijválasztmányi határozatok. 4142/906. A tiszti nyugdíjalap 1905. évi számadása. 4470/906. A nyugdíj szabályzat 34. §-ának modositása. — Hatósági átirat. 4093/906. Az orsz. magyar gazd. egyesület átirata a kóborciganyok ügyének rendezése tárgyában. — Ma­gánkérelmek. 4273/906. Fürst Viktor pénztári ellenőr 5 heti szabadság iránti kerelme. 4299/906. Tankóczi Gyula főkapitány 6 heti szabadság iránti kérelme. — üyászhir. Mély részvéttel vettük a hirt, hogy dr. Lükő Géza orvostudor f. hó 9-én elhunyt. A ro­konszenves, előzékeny fiatal orvos halála széles kör­ben keltett nagy részvétet. A család a következő gyász- jelantöt adta ki: Lükő Sándor és neje Petraviph Gi­zella, valamint gyermekeik : Sándor, Mariska és lérje dr. Penkart Mihály, Béla és az összes rokonság mély fajdalommal jelentik, szeretett fiók, testvérük és roko­nuknak Dr. Lükő Géza orvostudornak, hosszas szen­vedés után f. hó 9-én d. e. 9 órakor, életének 29-ik évében történt csendes elhunyták A megboldogult hűlt teteme pénteken e hó 11-én délután 4 órakor, a Má- tyás-kiraly-utca 17. számú háztól, az ev. ref. egyház szertartása szerint fog a németi sirkertben örök nyu­galomra tétetni. Áldott legyen emléke 1 — Kinevezés. A nagykárolyi pénzügyigazgatóság Török Tibor szatmári lakost a szatmári adóhivatalhoz díjtalan gyakornokká nevezte ki. — tiyászhir. Klein Menyhért matolcsi nagybir­tokos és megyei bizottsági tag f. hó 6-án 82 éves korában Matolcson meghalt. Az elhunyt nemes jóté­konyságáról volt ismeretes s a késő öregségét mégelőző evekben a vármegye közügyeinek intézésében élénk részt vett. A megboldogultban Klein Mór, a mátészalkai takarékpénztár igazgatója és Klein Ignác nábradi bir­tokos édes atyjukat gyászoljak. Temetése f. hó 7-en ment végbe nagy részvét mellett. — Koncert. A Pannónia dísztermében, 1906. évi május hó 13-án nagy koncertet rendeznek kiváló olasz énekesek. A koncert programmja a következő; I. Rész. 1. a) G. Gomez: Arie »Salvator Rosa« ope­rából, b) Tosti: Melódia »Non t’amo pin, Gracco Mattioni, a turini kir. színház baronistája. 2. a) Mascagni; Arie Santuzza a »Cavalleria rusticana« operából b) Puccini: Arie a »Manón Lescant«-ból, Jenny Schubert, a mailandi Theatro-Lirico színház operaénekesnője. 3. a) Tosti: Melodie Ideale, b) Leon­cavallo: Arie Bajazzi, Guvaliere Pietro Ferrari, a nápolyi San-Garlo színház tenoristája. 4. G. Verdi : Duett, Soprán és Bariton »Traviata« operából: Jenny Schubert és Gracco Mattioni. Szünet. II. Rész. 5. aj G. B. Pergolesi: (1710—1736); Arietta »Se tu mami«, b) G. Paisiello (1741 —1816); Canzone »Ghi vuol la zingarella«, Gracco Mattioni. 6. a) G. Massenet: Arie a »Manon« operából, b) Puccini Tosca: Ro- manza, Jenny Schubert. 7. a) Mayerbeer; Romanza Hóé tászlé óra= és ................. ©k saferaU^letét f. évi május hó l-én a Gilyén József úr házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé helyeztem át, | Joó Tyásssló utóda.

Next

/
Thumbnails
Contents