Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-04-29 / 34. szám
Szatmär, 1906. április 29. Vasárnap 34. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ES A „SZATMAR-NEMETI-I IPARÍ HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Fgész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU. Felelés szerkesztő: Dr. Komáromy Zoltán. H——rl lll I .iiTi.ii». SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. - .. Telefon-szám 80. ===== K!nii8nne»iü dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Előkészület a választásra. I Holnap lesz városunkban a képviselőválasztás. Az előjelekből ítélve, a választás egyhangú lesz, mert a függetlenségi párt jelöltjének, dr. Kelemen Samunak számottevő ellenjelöltje ez ideig nincs. A szocialista jelölt, akit a szociáldemokraták jelöltek, nem igen fog szavazatot kapni; de ha kap is, semmiesetre sem annyit, hogy azt lehessen megállapítani, hogy választási harc volt. Mindannak dacára, hogy igy állanak a dolgok, ne következtessék azt a függetlenségi párt tagjai, hogy már nem szükséges — elkészülve mindennemű esélyre — együvé tömörülve várni meg a választás kezdetének kihirdetését és talpon állani a választás jbefejeztéig. Már azért is együtt kell lennie, szilárd elhatározással a szivében, az egész pártnak, hogy mutassa a párt külsőleg is, mily súlyt és erőt képvisel. Mert tagadhatatlan, hogy Szatmáron a függetlenségi párt immár nagyon erős, és folyton növekszik erkölcsi és számbeli erejében. Tehát ne vegye könnyen senki azt a körülményt, hogy egészen a választás napjáig nincs a párt jelöltjének komoly ellenfele. Tegyük meg kötelességünket egészen az utolsó percig, lankadatlan lelkesedéssel. Kövesse a párt az ernyedetlenül dolgozó pártvezetőséget s amint az az utolsó percig minden eshetőségre készen végzi teendőit, a párttagok is kijelölt helyeiken álljanak. T A R C A. _ Őseink asztala. (Folytatás.) A királyi asztal előtt díszes pohárszék állott nyolc emelettel, mely meg volt rakva a legdiszesebb arany és ezüst tálakkal, medencékkel, korsókkal, serlegekkel, melyeknek nagysága s művészi kiállítása bámulatra ragad'a a külföldi követeket. A teremnek nagy díszére vált egy szökőkút, remek külsejével, tiszta ezüstből. A fölhasznált ezüst súlyát három mázsára becsülték. E mellett állott öt ezüst kenyérkosár. E fő- pohárszéken kívül még nyolc más volt a teremben, megrakva megfelelő számú ezüst és arany edényekkel. A bort egy lefüggő tiszta ezüst hordóban tartották, mely számos csővel és csappal volt ellátva. Mily roppant gazdagság volt a teremben, kitűnik abból is, hogy a használatban lévő ezüst poharakon kívül 280 darab ezüst edény súlya alatt görnyedt az asztal. Természetes, hogy a kik ily nagy urakat szolgáltak, azok is nagy urak voltak. — Királyfiak mentek az étekfogók előtt. így Podiebrád cseh király fia, a bos- nyákkiraly, a sziléziai herceg, s az étekfogók is mind hercegi, grófi, bárói vagy előkelő lovagi házból származtak. A nyolc pohárszék mindegyikének külön asztal felelt meg; ezeknél ültek az udvarhölgyek, az anya- királyné, a nádor, a püspökök s az ország egyéb zászlósai. Mily érdekes lenne, ha e fejedelmi lakoma menüjét is följegyzik. Ma a székesfehérvári szükkörü Azért tehát, hogy a párt kellő időben együtt legyen s már együtt várja be a választás kezdetének kihirdetését, felkérjük a pártvezetőség nevében a függetleaségi párttagokat, hogy holnap (hétfőn), a választás napján: már fél 8 órára valamennyien fönn legyenek a függetlenségi párt választási tanyáján: a Csizmadia- ipartársnlat Deák-téren levő épületének 1-ső emeleti helyiségeiben. A választás reggel 8 órakor fog megkezdődni. A szavazás rendje — ha mégis netalán szavazásra kerülne a sor — a következőleg van megállapítva: Szatmár-Németi város szatmári része és a szatmári külterület választói az I-ső választási helyen, vagyis a városházán szavaznak, a város Németi része, a Szatmár- hegy és a németi kerület, a Il-ik választási helyen, vagyis a róm. kath. elemi népiskolában szavaz. Ismételten felhívjuk a függetlenségi polgárok figyelmét, hogy félretéve mindent, szilárd elhatározással és hazafias lelkesedéssel idejében sorakozzanak s tömörüljenek a választásra, s ha kell, a küzdelemre is készen legyenek s mutassák meg, hogy a függetlenségi párt lobogója feltétlen diadalt arat! Irodalompártolás. Ma már ezren és ezren vallják azt a hitet, hogy hazáját, szülőanyját árulja el az, ki nem veti megvetéssel vissza a bennünket elfojtani családi ebédre is huszonnégv fogást készítettek, e lakomán legalább másfélannyi volt az elpusztítani való. Ilyen volt a királyi udvartartás fénye. Magyar- ország legnagyobb királya idejében; az utána jövő királyok már nem voltak képesek e szemkápráztató, pómpát fönntartani. — II. Ulászló sokszor jött pénzzavarba, nem titkán hitelre kellett hozatnia az élelmi cikkeket. Számadásaiban ugyan még mindig több száz forint szerepel egy havi konyhaköltség gyanánt, a mi abban az időben borzasztó összeg volt; de hát ebből a pénzből nemcsak a királynak, hanem a konyhamesternek is kellett híznia, s mennél több kézen vándorolt át az a száz forint, annál több ragadt a forgatók kezéhez, mig végre elenyészett. — Az igazi magyar jellegű életmód a XVI. és XVII. században érte ei tető pontját. Különösen Erdély volt az, hol a nemzeti fejedelmek alatt önálló magyar társadalmi élet fejlődött ki ; nem úgy, mint Magyarországon, a hol az idegen befolyások jobban érvényesülhettek. Erdélyi íróknak köszönhetjük, hogy megőriztek számunkra egyet-mást e kkor életmódjáról. Aqor Péter és Cserei Mihály följegyzései s ez utóbbinak krónikája nagyon sok becses adatot tartott fönn az utókornak. Ez adatokból Iájjuk, hogy étkezés tekintetében őseink rendkívül fényűzők voltak ; az asztal görnyedt az ezüst edények nagy »ulya s az ételek nagy száma alatt, a bort kupaszámra itták. De könnyű volt abban az időben fényt űzni; az asztal szükségletei kevésből kerültek ki. Cserei mondja, hogy Magyarország abban az időben oly boldog volt, hogy a kinek egy polturája volt, jóllakhatott belőle, mert egy pénzen egy font akaró germánság termékeit, legyenek azok bármilyen tetszetősek, akármilyen kívánatosak is. Csak egy, egyetlenegy tere van még a germánságnak, melyen még senki sem kisérelt meg neki hadat üzenni, és ez a tér: a germán, de különösen az osztrák művészet és irodalom. Itt az ideje azonban már annak, hogy valahára a germán szellem kultuszával is mindörökre szakítsunk és igy a megrontásunkra törekvő hidrának egy újabb fejét is letiporjuk. Szinte hihetetlen, de mégis kétségtelen, mert adatokkal bebizonyított tény, hogy az osztrák és németországi sajtótermékek egyik legtöbb jövedelmet hozó piaca Magyarország. Az a liberárizmus, de sőt gyakran már vétkesnek mondható szabad felfogás, melylyel hatóságaink a nem hazai sajtótermékek terjedését elősegítik, rövid időn belül megtermetté a maga mérges gyümölcseit. Hazájukban alig ismert, alacsony fokon álló és a mellett gúnyolódással, állandó csufolkodással nemzeti önérzetünket, büszkeségünket mélyen sértő szenylapok ezrével árasztanak el bennünket, a nélkül, hogy csak kísérletet is tennénk e métely elfojtására. Különösen közhivatalaink nagy részében szinte bucsujárást rendeznek az osztrák szemétben utazó kolportőrök, és hogy nem eredménytelenül, annak élénk bizonyságát szolgáltathatják a magyar királyi posta közegei, kik ezerszámra kézbesítik e föntemlitett irodalmi termékeket. És mig e fércmüvek kiadói egyre szemmel láthatóbban híznak, gazdagszanak, gyarapodnak, addig a magyar irodalom bajnokai mindinkább közelednek az anyagi bukás felé. Nem hihetetlen dolog-e ez? Előfordulhat-e ehhez hasonló anomália akármely kulturállam- ban is, melyben a nemzeti önérzetnek csak húst, a másikon kenyeret, a harmadikon egy kupa bort vehetett. Hogy fogalmat szerezhessünk, mily ára volt az élelmi cikkeknek, néhányat egy 1595-iki árszabás szerint ide iktatunk; egy ökör 5 forint, egy tyuk négy dénár, egy borjú I forint, egy liba 8 dénár, agy köböl búza 2 forint 10 dénár stb. Csakhogy, nem tartott soká ez az eldorádói állapot. Száz évvel később már igen felszökött az élelmi cikkek ára, s összehasonlítás kedvéért közöljük az elősoroltak árát egy 1698-iki árjegyzék szerint; egy ökör 45 forint, egy tyuk 45 dénár, egy borjú 6 forint, egy liba 48 dénár, egy köböl búza 6 forint. Ily aránytalanul növekedtek az árak száz esztendő alatt, minek oka a hazánkban nagy számmal időző idegen katonaság volt. Vannak ellenben dolgok, melyeknek ára akkoriban rendkívül nagy volt. így például a mai napság, minden házban nélkülözhetetlen fűszert, a cukrot, akkoriban csak fejedelmi konyhákon használhatták, mert a Velencéből kapott cikk ára rendkívül magas volt. II. Lajos király konyhájára mái 1326-ban hoztak cukrot, s annak fontját négy forintjával fizették; hogy mekkora pénz volt ez abban az időben, kitetszik abból is, hogy ennyiért egy igen szép tehenet vehettek borjúval együtt. — Még a század végén is négy dénárral fizették a cukor (vagy a hogy akkor nevezték : nádméz) latját; pedig ezért egy tyúkot s ráadásul egy cipót is vásárolhattak. Az akkori gazdasszony nem is édesítette meg e drága portékával főztét, jó volt arra a méz is, mely a múlt század végéig megmaradt édesítő fűszernek. S zagtalan, ♦♦♦♦♦♦ gyorsan száradó és tartós fényű padló-fénymáz ******** NEUMANN GYULA CSflKlS kizárólagos festékkereskedében szerezhető be: SZATMÄR, ECsiziiicy-utca 8. szP
