Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-04-29 / 34. szám

2-ik oldal

SZATM ÁR-NÉMETI.

Szatmár, 1906. április 29.

egyetlen halavány sugara is felcsillan? De sőt még távol Keleten, az általunk annyira lenézett és becsmérelt Balkánon is furkósbottal vernék ki azt, ki ezen államok önérzetét, büszkeségét sértő iratokat kinálni vagy pláne elfogadni merne. Hiszen legutóbb a kis Románia lakossága körében egész forrongást idézett elő az a francia színtársulat, mely tagadhatatlanul művészies előadásával a francia kultúra igazán becses termékeit akaria bemutatni. Csak mi törjük szó nélkül szomszédaink gyámkodását és boldogok vagyunk, ha a müveit Nyugat egyáltalán tudomást is vesz róiunk.

Régente, a mikor még az idegenszerűség nem divat, de eredeti hazai müvek hiányában kényszerítő szükség volt, talán meg volt az értelme az ilyen irodalompártolásnak is. Ma azonban, mikor nem csak hogy elértük az osztrák- ság szellemi nívóját, de sok tekintetben azt messze felül is múltúk, abszolúte semmi szükségünk sincs arra, hogy idegenbe forduljunk szellemi táplálékért. Nincs a tudománynak, művészetnek, irodalomnak ma már egyetlen ága, melynek kiváló magyar képviselői nem lennének és éppen azért nem állhat meg az ilyen nyegléknek az a mentsége sem, hogy azért fordulnak idegenbe, mert minálunk ehhez hasonlót azért a pénzért nem kaphatnak.

Itt lenne tehát az ideje annak, hogy nyíltan hadat üzenjünk a germán kultúrának, — elég nagykorúak vagyunk már arra, hogy a magunk lábán álljunk és a saját szárnyainkon törtessünk előre.

Okvetlen szükséges, hogy a lulipán-moz- galom lelkes hívei e kérdést se hagyják ki programmjukból. Nem volt oly nemzeti mozgalom még ebben az országban, melyből az irodalom is ki nem vette volna a maga részét; a mos- lani nemzetiem felbuzdulás sem múlhat el a nélkül, hogy az iróvilág abban vezető-szerepet ne játszszék. De hogy az Írók ebbeli törekvése meddő ne maradjon, ahhoz a jó akaraton kívül még egyéb is kell, még pedig az irodalom és termékeinek hathatós, áldozatoktól sem megriadó támogatása. Ez pedig társadalmi életünk kötelessége.

Fel kell karolnunk ezt az ügyet, mert az már mégsem járja, hogy még továbbra is kígyót melengessünk keblünkön és szó nélkül tűrjük legádázabb ellenségeink marakodását.

Úgy hiszszük, hogy ezen intő sorok nem fogják hatásukat eltéveszteni, de igen sok magyar embert meg fognak nyerni annak az igazságnak, hogy magyar kultúra csak magyar harcosok erejétől fejlődhetik hatalmassá, nagygyá.

fh.

HIRE K.

— Dr. Falussy Árpád, városunk és vármegyénk főispánja ma városunkba érkezett. Itt jegyezzük meg, hogy az uj főispán beiktatása Szatrnáron máj. lOén lesz.

— A róm. kath. püspöki szék. A Mayer Béla lemondásával megüresedett szatmári róm. kath. püspökségre Apponyi gróf vallás-és köz- oktatásügyi miniszter Csernoch János esztergomi praelatus-kanonokot, volt néppárti képviselőt ajánlotta kinevezésre a királynak.

— Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter leiratot intézc:tt a város törvényhatóságához, kereskedelmi miniszterré történt kineveztetését tudatva s kérve a törvényhatóságot, hegy feladatai megvalósításában támogassa. A leiratot a legközelebbi közgyűléshez terjesztik elő

— Az uj főispán életrajza. Az újonnan kinevezett főispán, dr. Falussy Árpád, függetlenségi párti ember. A politikai fordulat egyik nagyjelentőségű eseménye, hogy vármegyénk és városunk főispáni székébe, amelyben eddig a legaulikusabb férfiak foglaltak helyet, most függetlenségi párti férfiú ült. — Dr. Falussy Árpád életrajzi adatait a »Szatmárvármegye* közlése nyomán ezekben hozzuk: Falussy Árpád régi magyar nemesi családból származik. Nagyatyja Falussy Mihály, Kazincy Ferenc unokahugát, Fráter Évát birta volt nőül, együtt fordította a nemzeti irodalom nagy ujraalkolójával Rouseaul, majd részes volt a napóleoni háborúban és tőle származik I. Napóleonnak 1809-ben a magyar nemzethez intézett hires felhívásának ezer és ezer példányban elterjesztett magyar fordítása. Atyjának a patriarchaszakáliu Falussy Mihálynak, a vitéz 48-as honvédnek emléke még élénken él közöttünk. Ö volt egyike Szatmárvármegye első alkotmányos választott főszolgabíróinak a kiegyezés idején, gróf Károlyi György főispánsága alatt; később a vármegye tiszti ügyésze lett; néhány évig volt Nagykároly város rendőrkapitánya is, pár év előtt magas kort érve halt el Ér-Endréden. Az uj főispán 1865. márc. 15-én szülelett Ér-Endréden. Iskoláit a nagykárolyi piaristáknál és a debreceni kollégiumban tanulta, a hol jogot is hallgatott. Budapestre kerülve az 1888—89-iki emlékezetes télen, a véderővita alatt az egyetemi ifjúság lelkes vezére volt. Jogi tanulmányainak befejeztével Polonyi Géza

bi-fcSSS**

Egyéb fűszerek voltak a már említett sáfrányon borson, gyömbéren kívül a mandola, faolaj, rizskása, tárkony, tengeri és mazsola- zőllő, torma, szegfűszeg, szerecsendió, a csemegék közt előjön a füge. gesztenye. Ilyesmivel az éléstár bőven el volt látva.

A mi az ételek általános jellegét illeti, azok kivétel nélkül mind erősen voltak fűszerezve, a levek egészen sárgák voltak a sáfránytól. Zsírosán főzték az ételeket, vajat nagyon ritkán használtak, a pecsenyéket nyárson sütötték. Bár minden husnemüt lében tálaltak föl, a tulajdonképpeni levest nem ismerték. Mátyás király idejében ugyan a királyi asztalra ez is került, mert föl van jegyezve a nagy király azon mondása, hogy ő hármat nem szeret: a másodszor fölforralt levest, a kiengesztelt ellenséget s a szakállas asszonyt (a férfiasságot affektáló nőt). De Később a leves egészen kiment a divatból s csak a XVI. században kezd ismét szerepelni. Egy 1581-iki szakácskönyv még csak harminchatíéle levest ismer, egy száz évvel későbbi már száztizenhetet sorol tol.

A magyar konyhán a XVIII. századig nem szerepelt a leves, s Apor Péter is kigunyolja ezt az uj módit. A régi időkről szólván ezeket mondja: »Nem vala akkor hire a suponnak (levesnek), sőt ha sup- pont kértél volna, talán azt gondolták volna, hogy zsuppon akarsz feküdni. ... A mint most levest esznek elsőben, akkor főtt sós káposzta vala az első étek, a kiből ettenek.»

Abban a korban meg volt minden népnek az a sajátsága, hogy rendkívül sokat főztek egy-egy ebédre. Már Galeotto fölemlíti, hegy a magyarok rendkívül pazarok az ételben és italban, és sokféle bort isznak. Szinte hihetetlen mennyiséggel találkozunk az ebédek menüjében, s valóban csodálnunk kell a régiek gyomrát. Az ebédet fogásokra osztották, s ily fogás rendes körülmények között három volt. De e három fogás annyi felét foglalt magában, hogy azt végig enni a legöblösebb gyomrunak sem juthatott eszébe Egy császári ebéden például az első fogás rendszerint huszonhét, a második harminc, a harmadik (ez volt a dessert) nyolcvanhét tál ételből állott; s Így e lakomán csak száz- hatvannégytelét kellett elpusztítani. A magyar konyha tápláló ételei természetesen nem engedhették százféle étel föltálalását, de mégis el kell borzadnunk, ha negyvenfélét (pedig ennyiből állott a magyar ebéd is) kellene elfogyasztanunk a régi magyar ételekből, melyek gyanánt Apor a következőket említi :

Tormával disznóláb; káposzta tebénhussal; lud- hussal, szalonával, vagy télben uj disznóhussal; te- hénhus polánkával kukrejttel, árpakásával, de abba soha az előtt citrom levet ne.n töltöttek ; tehénhus rizskásával, murokkal vegy petrezselyemmel röstölt lével, nyárban uj hüvelyes borsóval; lúd törött lével; tyuk sülve fokhagymával, ecettel, szalonnával; borsó, vagy héjalva s arra fölül szalonnát Iperzseltenek s úgy töltötték a tálba, vagy hajatlan higan, abba darab szalonnát vagy disznóhust tettenek ; berbécs hús szalonnával vagy tárkonynyal vagy ecettel vereshagymával (ennél kedvesebb étke nem volt az öreg Teleki Mihálynak, sem Apor Istvánnak): tehén vagy disznóhus kaszáslével, ennél s a Káposztánál magyar gyomorhoz illendőbb étket nem tartanák a régi időben! nyulhus

országos nevű budapesti ügyvéd, jelenleg igazságügyi miniszter irodájába lépett be, melynek később éveken át vezetője is volt. A 90-es évek elején nyitott Budapesten gyorsan jó hírnévre szert tett ügyvédi irodát; foglalkozása azonban nem akadályozta abban, hogy a politikai közéletben a függetlenségi eszmék tántoríthatatlan híveként állandóan részt vegyen. 1896-ban megalakította az akkor még tiszta kormánypárti Józsefvárosban a függetlenségi kört; 1897-től 1900-ig Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja volt; a következő évben azonban budapesti bizottsági tagságáról lemondott s azóta Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának virilis tagja. Ta- nácsbirája a budapesti ev. ref. egyháznak. A Polonyi Géza vezetése alatt álló belvárosi Saskörnek, mely tudvalevőleg a fővárosi ellenzéknek mindenkor bevehetetlen vára volt, — igazgatója. A tavaszi választások alkalmával a budapest-belvárosi Andrássy-pártnak volt egyik legagilisabb vezetője s még élénk emlékezetben van, hogy mily rettentő erőszakoskodások árán sikerült csak Tiszának Andrássyt kevés szavazattöbbséggel legyőzni e küzdelemben. Vármegyénk közéletében tevékeny részt vesz évek óta; buzgó tagja volt a vármegyei visszaélések ellen alakult közigazgatási ellenzéknek s a múlt év hatalmas arányú nemzeti harcából a vármegye- háza termében is hűségesen kivette a maga részét. Különösen fellünést keltett a tavalyi december 14.-iki közgyűlésen a hatalmat bitorló megyefőnök ellen elmondott fulminans beszéde. 1895 ben házasodott. Felesége Jerney Margit, szintén régi magyar nemesi családból származik. Unokája Jerney Jánosnak, a 40-es évek neves ázsiai utazójának Atuográfusának, ki irodalmi müveivel gróf Zichy Jenőnek az ős-magyarokat kutató felfedező útjára inspirátiót szogáltatott. Boldog házasságából három gyermek származott. Az uj főispán java férfi kora elején van. — A beiktatás május hó elején lesz. Addig is örömmel üdvözöljük az uj főispánt, kinek hazafias működésétől sokat várunk,

— A főispán beiktatása. Dr. Falussy Árpádot, vármegyénk és városunk uj főispánját a megyén május 8-án iktatják be.

— Károlyi Sándor gr., a magyar gazda világ egyik legkimagaslóbb vezérférfia, f. hó 25-én 75 éves korában Menfoneban meghalt.. Elhunyta a magyar

fekete lével ; csuka tormával vagy szürke lével stb. Vajat nem tettek semmi étekbe, csak a kása közepibe, mikor föladták asztalhoz; mikor kalácsot, lepényt, bélest sütöttek, abba tettek vajat, vagy mikor fánkot; noha inkább ették akkor az uj olvasztott hájban forralt fánkot, mint a vajban sültet. A kopornya volt minden éteknek jó izt adó szerszáma.

E régi s igaz magyar gyomornak megfelelő étlapot kiegészítjük ujjabbal, melyet Gvadányi József, Rontó Pál keresztelőjén tálaltat föl, s azt következő ékes versezetben mondja el:

Tekenők teltek meg mákos-kalácsokkal,

Rántott csörögékkel és lelkes fánkokkal,

Két fülű fazékban káposzta rotyogott.

Puffogott a kása, fele lepotyogott,

Gyenge báránykákat készítik tárkonynyal :

Az apró csibéket, mint szokás citrommal.

A disznólábakból főztek kocsonyákat,

Tálaltak két lapos tálra tarhonyákat.

Borjufő tejfeles és zsemle kockákkal Készült, s a disznófő eeetes tormával,

Ludaskása is volt, csirke pöszmétével Egy pár hizlalt réce főtt fekete lével.

Hintettek azokra bőven borsot, gyömbért.

Mivel a füszerszám tisztítja meg a vért.

Ez étlapokból hiányzik még két, mai napság nélkülözhetetlen élelmi cikk, a kukorica és a burgonya. Az első a XVII-ik, az utóbbi a múlt század végén tal.d csak hazánk területén termékeny talajra.

K. F.

(Folyt, köv.)

nArl/Alf ^ legkiválóbb kávéfajokból 4444 JUlKUIl összeáUitott *44^4444

kávéi!

♦♦♦♦

Kapható:

keverék, Szentpétery M.

különlegességek üzleteben. ==