Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-01-14 / 4. szám
4. szánt. OJ> FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-ás POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 filler. Gyalázatos hajsza (Kz.) A kormány békét akar, a kormány semmi másra nem törekszik, mint a kormányzás békés, zavartalan menetelének biztosítására, az »államhatalom megoltalmazására« ; telve van atyai jóindulattal a nemzet s a polgárok iránt, igy zengik a »haladó* sajtó orgánumok ezt ismételgeti unos-untalan az F os delirium- ban szenvedő belügyi ügyvivő, de azért, — bár vérző szívvel, — napról-napra, esztelenül és undok nélkül, megiltasulva a rombolás gyönyörétől, folytatják és fokokzák azt a gyalázatos, büntetendő merényletet és hajszát az országalkolmánya és polgárai el'en, amely már teljesen aláásta az ország alkotmányos szabadságát, a törvények szentségét, a polgárok függetlenségét, szabadságát. A banditák, kik a megélhetés nehézségei, vagy a máséból való könnyelmű élősködés által csábittatva rabolnak, tisztességesebb, ke- vésbbé bönös emberek, mint ezek, akik ma Magyarország koronás királyának neveben, a végrehajtó ha aimat gyakorolják. Hiába, szemenszedelt népség, emberek, kik jó fizetségért a lelki üdvösségüket is köpések eladni, (akik az én szememben zülöt- tebbek, mint a fegyházT ültek,) csak korrupt, gyalázatos politikát képesek űzni. Csak nálunk Magyarorzságon van az a szerencsétlen állapot, az a immorális felfogás, hogy különbség van a politikai tisztesség s a magán tisztesség között s hogy politikailag a legnagyobb hitványságokat lehet elkövetni, anélkül, hogy az T A R C A. Memento. Hallod-e Északnak rémes riadóját? Vérbefuló trónok égbe csapó lángja Nem veti-e fényét halódó szemedbe, Te megtópett Cézár?! Millió sir nyílik a havas mezőkön, Mindbe a zsarnokság koporsóját dobják, Vajúdó viharban megszületett átok A gyászindulója; hallik-e hozzátok, Te megkésett Cézár ? I Világosság támad, éjszaki fény reszket Végig a világon, népek szive undort S gyilkos bosszút termel csak a számotokra, Évezredes kínok tüzkoronája száll Fejetekre. Cézár ! Itt az idők telje ! Jön a nagy ítélet; A harsonák napja haragját kiontja, A könnyek folyója mossa palotátok, Nem reszketsz-e, Cézár ? ! Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő Dr. Komáromv 7oltán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 _ , . Telefon-szám 80. .= Mindennemű dijak Szatmaron, a kiadóhivatalban flzetendik. érintené az illető társadalmi tisztességet s miután nálunk mindent a társadalmi dekórumért, mindent a társadalmi tisztesség látszatáért tesznek és csakis a társadalmi becsületet óvják, annak megsértőit bojkottálják, innét van, hogy a politikában szerepet vihetnek a legvakmerőbb kalandorok s a labirinthusokban e kalandorok kényük-kedvök szerint garázdálkodhatnak s mégis megmaradnak tisztességes embereknek — társadalmi szempontból. Tehát ismétlem, a kormány, mint mondják békét akar, s mégis minden cselekedete egy részé an.iak az orgyilkosságnak, mit ez a bécsi kirendeltség a nemzet ellen elkövetni kötelezett. Hogy ilyen közállapotok mellett, melynek minden ódiuma a jövendő történelme előtt az udvart s a kormányt fogja terhelni, kit akar a kormány békés szándékainak híresztelésével bo londdá tenni, arra kiváncsiak lennénk. Hogy a szó s a tett milyen disharmoniá- I ban vannak, annak eklatáns bizonyítéka az a gyalázatos hajsza, mit a kormány Debrecen város polgárai ellen, minden törvényes alap nélkül, a nyomozó hatóságok segítségével s törvénytelen kihasználásával, rendeztet. Tengeri kigyóvá nőtte ki magát ez az ügy a kormány s a" nyomozó kirendeltség, valamint az ügyészség jóvoltából. Kétségtelen az, hogy Debrecenben egy sajnálatos erkölcsi, s jogi szempontból elitélendő cselekmény történt. Egy közönséges bűncselekmény, melynek rugója, magyarázója és egyszersmind enyhítő körülménye, a kormány által mesterségesen felkavart politikai szenvedélyek. Így kellett s igy lett volna szabad ezt az esetet felfogni s ezen szempontból el bírálni. Ám nem ez történt. A kormány azt a szerencséden fináncba oltott főispánt megtette királyi mártírnak, személyét az államhatalom képviselőjének s az államhatalom megsértését látja abban, bogy ezt a tökkel ütött fickót, mert csak szamár ember képes olyan vallomást tenni, mint az a szerencsétlen kir. tanácsos, elverték. És megindult a hajsza. A kormány nem átallotta azt a szemenszedett hazugságot terjeszteni, hogy ezért az eseményért a koalíció politikusai felelősek, a nemzeti ügyért küzdők elkes s mindeneseire tizstességes táborát, kik között F-out hamisítók, s Rudnay-félék nincsenek, felbujtással vádolta meg s mindezt azért, hogy alkalma legyen Bécsből jóváhagyást nyerni újabb erőszakosságra, alkotmány- sértésre. Kedvező volt az alkalom, mert a kormánynak addig van létfeltétele, mig zavaros a helyzet, már pedig zavarosnak kell maradnia, mert még nem tömte meg minden lakáj üres zsebét s üres gyomrát. Ez a rágalom azonban csak akadémikus értékű, a »nyomort s szenvedést« tehát kézzel foghátóvá kellett tenni. Hajmeresztő ügyészi rabulisztikával rettentő közvádat koholtak s a spiclik, a nyomozó hatóság, mint éhes köpök vetették reá magukat Debrecen város társadalmára s megkezdődtek a vád alá helyezések, a Megtompult a szurony, nine.-, aki megvédjen, Lakájlégióknak karja lehanyatlott, Ember lett az Isten, nála kegyelemre Ne számítson Cézár I Irgalmas sziveknek kiszáradt a vére : Bíborra festették véle párnátokat. Rettenetes lehet ott áz éji álom ! Ébredj fel hát, Cézár! Szirmai Károly £ Születésnapodra. — A „Szatmár-Németi“ eredeti tárcája. — Irta: Sllbergerné Löw Róza. Kicsi, fejletlen testem kebledre szorítottam vékony karjaim nyakad köré fogtam és kezem mindig gondolkodó, eszes fejedre tévedt simogatva. S ezt szeretted te ! Te sem tudtad miért. Magam sem, miért csak fejedet szeretem csókolni, cirógatni. Akkor csak közös vágyunk, gondolatunk volt. Csirájában volt a szerelem. A fejlődni kezdődő szerelem a nevelő leánygyermek és az érett gyám között. Tizennégy éves voltam, te negyven és mennyit el tudtunk fecsegni egy téli napon, vagy nyári éjszakán ? Már leragadt a szemed álmosan és ajkad mégis mosolygott. Nem mondta soha: Eredj, ne zavarj már Illám ! Meséltem, mig kacagtál, sóhajtottam, mig megsajnáltál, kunyoráltam, mig mindent megengedtél hízelkedtem, mig megcsókoltál, ügy imádtalak én édes gyámatyám ? Kis kacér voltam. Lestem homlokod ráncát ku- taltam bus tekinteted és ssoraoruan kuporodtam össze én is. Észre vettél úgy inkább és alkalom nyílott búd eloszlatására, redőid lecsókolására. Hm kicsi voltam. Tudom bírok valami titkos hatalommal, mellyel felderitlek mindenre rábírlak. Kiesi nőcske voltam. Szerető, kis szerető ki mindent akar amit te. — De te nem akartál semmit, csak hogy játszani bábuimmal, főzgéljek edénykéimben, labdázzam, hancuzzam. De nekem nagyobb vágyaim, merészebb ambícióim voltak. Szerettem tanulni, hogy látnád emberi voltam, Igyekeztem zongoorán gyakorolni, hogy tehetségem lássad. Hasznossá nélkülözhetetlenné szerettem volna magam tenni, hogy szükséged legyen rám. Hogy szeress, hogy kívánj ! Hogy valakit pótoljak életedben, kire — kicsi eszemmel gondoltam — szükséged lesz valaha. S kit én sohsem akarok látni portánkon szobáinkban. Akit jó előre gyerekszivvel gyűlölök féltékenyen. Azért csókoltam oly benső imádattal, oly néma kérő könyörgéssel kezed, ha öledben ülve hajam simogattad, mert féltem mindig, valaki közénk tolakodik egykor és akkor leNéhai Joó László volt szatmári óra és ékszer üzlete joó £ászló utóda ezég alatt újra = m eg 11 ==
