Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-01-10 / 3. szám
Szatmár, 1906. SZATMA R-NE M E T I. jauuár *11. óriási nemzetközi bonyodalmak s rázkódtatá- sok nélkül nem volna lehetséges. Itt van tehát a dolognak gazdasági hátránya. De van egy másik nagy, erkölcsi hátránya is. Ugyan, t. barátaim, miképpen gondolkozzanak mi rólunk a külföldön, milyen vélekedéssel legyenek a magyar állam önállósága és állami jellege felől, mikor ugyanennek az államnak kormányférfiai a külföld előtt azt hangoztatják : »Ne aggódjatok amiatt, hogy ezek a szerződések nincsenek törvénybe iktatva és törvényesen elfogadva, tegyétek túl magatokat ezen, mi ezeket életbe fogjuk léptetni a magyar törvényhozás nélkül is.« (Zaj.) Micsoda fogalmai legyenek hát a magyar alkotmányos életről annak a külföldnek, amelyet magyar kormányférfi nyugtat meg az iránt, hogy a magyar közvélemény törvényes megnyilatkozásával, a magyar parlament hozzájárulásával nem kell törődni. (Úgy van I Gyalázat 1) E kötött helyzet dacára még mindig nagy és lényeges teendők vanna< előttünk a gazdasági téren, amelyek egy békés kibontakozás esetére tevékenységünket nemcsak teljes mértékben veszik igénybe, de amelyek megvalósításával óriási szolgálatokat tehetünk a nemzetnek. Ha nem is leszünk abban a helyzetben, hogy most legközelebb és azonnal felállíthatnék a vámsorompókat, amelyektől mi a magyar gazdagsági él tnek megerősödését várjuk, de még mindig lehetséges az, hogy az Ausztriával fennálló szövetséges viszonyt szerződési viszonynyá változtassuk át. Ennek az volna az eredménye, hogy a majdan legközelebb eső lejárat alkalmával most már önmagától, automatice lépne életbe az önálló vámterület, és nem kellene többé vitatkoznunk azon, hogy vájjon szövetséget vagy szerződést kössünk-e. Ez alatt az idő alatt módunkban volna az, hogy az osztrák-magyarbank- kal kötött egyezmény lejárta után, hitelünk önállósítása szempontjából megvalósíthassuk az ön álló jegybankot; módunkban volna az, hogy fel- vehessük aranyban készfizetésünket, amit ha megcselekszünk, akkor a mi pénzünk nem hitványabb, nem kisebb értékű, mint a külföldi pénz hanem azzal egyenrangú, s ennek következtében javulnak összeköttetéseink a külfölddel s nem vagyunk teljes mértékben kiszolgá.tatva az Ausztria részéről nekünk nyújtott hitelnek. (Úgy van 1 Úgy van 1) Hiszen erre az arany-alapunk évek óta be van szerezve, még Wekerle miniszterségének idejétől kezdve és hogy a megvalósításhoz az osztrák cselszövések folytán még sem juthattunk el, az a magyar politikai világnak örök szégyen-foltja. (Úgy van! Úgy van !) Hogy mi ezt eddig meg nem tettük, csak azért történt, mert kormányainkban sohasem volt meg az az erő, hogy az osztrák érdekkel szembe szálljanak és Magyarországot hitelügye szempontjából teljesen függetlenné tegyék. (Tetszés és helyeslés.) A gazdagsági téren, t. barátaim, módunkban van az, hogy a magyar állampapíroknak Magyar- országban való elhelyezését törvényhozási és közigazgatási rendelkezésekkel lehetővé tegyük, s igy arra az időre, amidőn nekünk meg kell valósítanunk Magyarország gazdasági felszabadítását, állampapírjaink jelentékeny részét itt tarthatjuk benn s nem vagyunk kitéve annak, hogy azokat akkor akár aggódó barátaink, akár ellenségeink a piacra dobják. (Élénk helyeslés) Egész sorozatsa feladatoknak áll hát előttünk, amelyek mind részben előkészítői, részben nélkülözhetetlen előfeltételei a teljes önálló gazdasági berendezkedésnek, és amelyek létesítését annál komolyabban kell vennünk, minél komolyabban vesszük magát a gazdasági önállóságot. Mert akinek teljes meggyőződése az, hogy gazdasági önállóság nélkül egy nemzet nem önálló, nem ura sem akaratának, sem vagyonának, sem helyzetének,- annak kell főképpen aggódó gondossággal törekedni arra, hogy a gazdasági önállóság nagy elvét ne kompromittálja oly módon, hogy annak megvalósítása alkalmával elmulasztja azokat az intézkedéseket, amelyek annak sikeres életbeléptetéséhez szükségesek. (Úgy van, úgy van 1) Gyakorlati politika. Ezért hirdetünk mi t. polgártársaim modern, gyakorlati jellegű függetlenségi politikát. A politika nem merülhet ki az igazságoknak és eszméknek puszta hirdetésében. A próféták kora lejárt ; az alkotó munkások kora lépett a helyébe. (Úgy van, úgy van !) A munkának, az alkotásnak terére kell lépnünk mindannyiunknak ; lé- pésről-lépésre kell meghódítanunk minden darabka főidet és hogy úgy mondjam — intenzive kell azt megművelnünk függetlenségi törekvésekkel kultúrával és gazdasági erővel. (Élénk helyeslés éljenzés és taps. ) A harminc és negyven esztendő előtti időkhöz viszonyítva sok minden megváltozott ma. Ugyanazokért az eszményekért küzdhetünk és kell is hogy küzdjünk, de ezt a küzdelmet nem folytathatjuk ugyanazokkal az eszközökkel. Hiszen t. barátaim negyven év előtt is gyógyítani akart az orvos, de azért ma nem ugyanazokat a gyógyszereket rendeli, és nem ugyanazt a gyógymódot követi mint negyven évvel ezelőtt. A jogász is igazságot keresett, igazságot kellett hogy kutasson abban az időben is épugy mint most, de azért most nem ugyanazokkal az eszközökkel, nem ugyanazokkal a törvényekkel igyekszik azokat felszínre hozni, mint azelőtt. Az iparosnak, kereskedőnek ugyanazok lehettek a céljai évtizedekkel ezelőtt is, de azért sem iparos, sem kereskedő nem dolgozhat épugy, ahogyan dolgozott harminc vagy negyven év előtt. (Úgy van, úgy van 1) Szakítanunk kell az ügynevezett junktimnak politikájával, amely abban áll, hogy minden törekvést összekapcsolunk s azért, ami - pillanatnyilag elérhetetlennek mutatkozik, feladjuk azt is ami ez idő - szerint elérhető volna. Nekünk egyik tégla darabot a másik után kell leraknunk; amit ma nem tudtunk elvégezni elvégezzük holnap; a mai nap munkája után azzal a tudattal kell nyugalomra hajtani fejünket, nogy ezután nem a hosszú pihenés, még kevésbbé az örök nyugalom kora következik, és hogy ha ma csak egy téglát tudtunk felvinni, holnap felvisszük a másikat és ha csak egy p rszemet tudtunk ma a függetlenség és szabadság oltáraként elhelyezni, holnap ráhelyezzük a másikat és holnapután a harmadikat. Ezért politkánkban nem hirdethetünk és nem követhetünk mást. mint azt a jelszót: Munka, munka és munka! (Élénk helyeslés, éljenzés és taps 1) A választói jog. Tisztelt polgártársaim ! A jelennek és a legközelebbi jövőnek e munkaproggrammjában jelentékeny helyet foglal el a népjogok kiterjesztésének az a kérdése, amelyet általános választói jog kérdése gyanánt ismerünk. (Éljenzések! Felkiáltások : halljuk 1 halljuk I Mielőtt e kérdés fejtégetésébe bocsátkoznám, két tényt látok szükségesnek kiemelni. Áz egyik az, hogy helyzetünk e téren összehasonlíthatatlanul elmaradottabb, mint a külföldi államoknak bármelyikében. Amig Franciaországban a lakosságnak 28. 10 százaléka,- a törteket elhagyom-; Ausztriában 27, Németországban 22, Belgiumban ugyancsak 22, Angliában közel 17 százaléka élvezi a választói jogosultságot, addig nálunk Magyarországon — hogy szabatosan fejezzem ki magam számok dolgában — 6. 32 százalék van választói joggal felruházva. Ha egyebet nem tudnánk, mint ezt az egyetlen statisztikai tényt, ha egyéb nem állana előttünk, mint ez az egy kétségtelen igazság, akKor is lelkem meggyőződése szerint, ez állásfoglalásunkat ebben a kérdésben szinte kényszerítő erővel irányítaná' — A másik, t. barátaim, a mit ki kell emelnem az, hogy a lefolyt négyévtizedes kormányzás alatt két oly mozza- tnat merült fel a parlament életében, amely a választói jog kiterjesztésével kapcsolatos s amely mozzanatok mindegyike a függetlenségi párt munkálkodáshoz van kötve. (Úgy van, úgy van I) Az egyik az, hogy a régi választói törvénynek azon rendelkezésével szemben, hogy az adóikat késedelmesen fizetők a választói jog gyakorlásából ki voltak zárva, a Széli kormány alatt a függetlenségi párt vitte keresztül azt, hogy a törvénynek ez az igazságtalan, mondhatnám brutális intézkedése megszüntettessék. Mert akkor, amikor az állam nem engedi el azokat az adókat az illetőnek, hanem kamatostul és költségekkel együtt beveszi rajta, akkor, amikor bonyolult adótörvényeink és rendeleteink közt nincs halandó aki biztosan eiigazohatnék és megmondhatná, hogy nincs-é neki valami rejtett tartozása ; —a törvénynek ez a rendelkezése nem volt egyéb, mint közönséges hóhér munka. És hóhér munkára használták is azt ki a gyakorlatban. Mert szándékosan Írtak elő hátralékokat, vagy szándékosan engedték az illetőt abban a hitben élni, hogy neki hátralékai nincsenek —• csak azért, hogy az őt megillető jogtól megfosszák s a választókö zönséget a hatalmi érdekek szempontjából mint egységes birtok-állományt szabidon kezelhessék. (Helyeslés és éljenzés.) A másik mozzanat, ami ugyancsak a függetlenségi párt munkálkodásához van kötve, csak nem régiben történt. S ez az volt, hogy amikor az úgynevezett nemzeti küzdelem — használjuk a közkeletű szót : a nemzeti obstrukció Tisza István alatt megszűnt, e küzdelem megszüntetésének előfeltételéül a függetlenségi pért kikötötte, hogy a választó jogot a kormány széles mértékben köteles kiterjeszteni. (Úgy van, úgy van ! Szemrehányások, Igaz, hogy ezzel szemben minket azzal a szemrehányással illetnek, hogy akkor, amidőn az úgynevezett koalíció a maga programmját összeállította, a választói jog kérdését bizonyos tekintetben háttérbe tolta, mert hiszen nem az általános választói jogot vette be feliratába, hanem csak a választói jog széles mérvű kiterjesztését. Tisztelt Uraim, én nem vitatkozom azon, hogy ez ugyanaz-e vagy nem, (közbekiáltás: ugyanaz) szerintem nem ugyanaz és ezt nyíltan meg kell mondani. . Hanem hogy áll a helyzet? A függetlenségi párt jogosan volna illethető szemrehányással abban az esetben, ha ő a feliratban programmj-mak minden pontját a maga teljességében kívánta volna érvényesíteni és csakis a a választói jog kérdését szorította volna háttérbe. Az ellenzék szövetsége alkalmával a függetlenségi párt, amelynek nincs és nem volt feltétlen többsége, a dolog természeténél fogva abba a helyzetbe jutott, hogy neki programmjának minden pontját mérsékelni és tompítani kellett. Tom pitani kellett programmját a hadsereg dolgában, mert hiszen nem mondta a királyhoz küldött feliratban, hogy ő már most kívánja az önálló hadsereget; tompította követeléseit a gazdasági élet terén, meri hiszen nem mondotta, hogy abban a pillanatban kell már életbe léptetni az önálló vámterületet, hanem hozzáfűzte, hogy csak megfelelő előkészület és megfelelő előfeltételek mellett: — tompította tehát kívánalmait a harmadik téren is, a választói jog terén; mert másképpen többségének hiányában nem tehetett. (Úgy van ! úgy van 1) De t. polgártársaim, még másképpen is állott ekkor a helyzet. Mélyreható ellentétek voltak és vannak a korona és nemzet között minden vonalon s ezeket az ellentéteket még jobban kiélesiteni annyival kevésbbé lehetett, mert hiszen mindannyian abban a tudatban voltunk, hogy akkor, ha mi a választói jog lényeges kiterjesztését kívánjuk, voltaképpen oly dolgot kívánunk íz uralkodótól, a mely negyvenév tapasztalata szerint neki nem volt kedves, amely a fenálló súrlódások felületén mint egyik súrlódási tényező szerepelt, amelyet tehát még élesebbé tenni, vele a helyzetet még súlyosbítani semmi irányban nem mutatkozott volna helyesnek; mert ezzel csak azt érhettük volna el, hogy az elvet hirdettük volna, a gyakorlati megvalósítás sikere nélkül. (Úgy van, úgy van ! 1) Elismerem hogy a helyzet azóta megváltozott. Én e pillanatban nem kutatom, mindannyian tudjuk is, hogy mily okok, mily tényezők hatottak közre abban, hogy a választói jog kérdése hirtelen a maga teijes élességében állíttatott fel, s mi idézte elő az uralkodónál azt a változást, hogy ő a maga nagy konservativ hajlandósága dacára, egyszerre és minden átmenet nélkül az általános választói jog feltétlen hívének vallotta magát. Tudjuk, hogy ennek oka a hatalomnak az a föltétlenül téves meggyőződése, hogy ezen a módon a nemzeti jogokért folytatott nemzéti küzdelmet teljes mértékben le lehet törni. En tehát nem jtörődöm a nézetváltozás ezen okaival, hanem egyszerűen hangoztatom, hogy amint a nézetváltozás megtörtént, a függetlenségi pártnak is kötelessége arra törekedni, hogy az általános választói jog kérdését, nem aszó elméleti értelmében, — amire nyomban kitérek, — hanem a szó gyakorlati értelmében megoldani törekedjék. (Élénk helyeslés és éljenzés 1 !) Nero fáklyája. De egy dolognak t. polgártársaim, nem szabad megtörténni semmi körülmények között. Ez pedig az, hogy a választói jog kérdése úgy szerepeljen nálunk, mint a történelemből ismeretes Nérónak fáklyája, aki eleven embereket gyújtott és égetett fel s ezek tüzének világánál járta be kertjének útjait. Hát hogy a nemzet meglevő jogai s e jogok meglevő biztosítékai a választói jog kérdésének mint csóvának segélyével fel- gyujtassanak, s abba a romba dobassék bele a választói jog kérdése : abba a magyar nemzet, de semmiféle nemzet a világon bele nem mehet. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Nem mehet bele azért t. barátaim, mert ahol nem tisztelik a nemzet már meglevő szabadságát, ott nem tisztelhetik a szabadságnak azon szélesebb mes- gyéit sem, amelyeket ezután akar a nemzet ve- rejtékes munka árán a maga számára kiküzdeni ; ahol nem tisztelik a nemzet egészének jogait, ott nem tisztelik az egyesek magán jogait sem, mert ahol megszűnt a jog és szabadság tisztelete, ott nem következhet más, mint rombolás és pusztulás. (Élénk helyes.és, éljenzés és taps !) Jól tudom t. barátaim, hogy a választói jog kérdésével szemben felhangzanak bizonyos aggodalmak. De én a z aggódóknak azt mondom, hogy 1848-ban ugyanilyen aggodalmakat hangoztattak, amikor a nemzet a maga széles rétegei közzé újabb rétegeket vett fel s ezek az aggodalmak jogosulatlanoknak mutatkoztak. Mert a nemzet jó fiaiban meg volt az az érzés, meg volt a lelkeknek az a hite, hogy testvéri szeretettel tartozik mindenki a maga testvérének s karöltve kell a szegény embert bevinni oda, ahol addig csak a kiváltságos joguak voltak. Az újonnan bevitt réteg érezte, hogy jogait a már fenálló társadalmi ősz ályok adják meg és éppen ezért csak egyenlő jogú akart lenni azokkal és nem törekedett lerombolásukra. Ha mi a mai állami élet jogtalanjait ellenségeinknek szolgáltatjuk ki, ha elfojtjuk azt a csillapíthatatlan szomjúságot, amely elfogja az egyest, aki jogokra áhítozik, akkor ne csodálkozzunk ha kedvező részlet j\ legjobb varrógépek = 55Wertheimer Cipóinál u ia» *v> - —— - ■ - ^^ Kazinczy-utcza 17. £T"! a zárdával szemben^—
