Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-03-14 / 21. szám
7 7 J>Szatmár, 1906. március 14. Szerda X. évfolyam FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP . szám A „SZATMÁRVÁRtöEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZAT^ÁR-NÉiVIETI-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU Felelős szerkesztő Dr. Komáromy Zoltán. SZERKESZTŐSED ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 . .. __ Telelőn-szám 80. === Klntísnnsir (ijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Március idusán. Nem a szokásos örömrivalgással köszönti magyar népünk e napot: a szabadság, egyenlőség és testvériségnek eme szent napját, hanem bánatos és leverő érzések közt. A letiport és szolgaság igája alatt nyögő ószövetségi szép szomorú sorsa jut ma eszünkbe, amelyhez a nemzetét szerető próféta ama panaszos kérdést intézé: »Hát nincsen balzsam Gittádban? Nincsen orvos abban? S miért nem gyógyul meg az én népemnek leánya ?« Ugyan hogy gyógyulhatna meg a mi beteg leányzónk is, mikor kontár mesterek és kuruzslók sűrítenek körülötte, akik az ököljog uralmára emlékeztető rendeletekkel jó adag ópiumot adnak az elalélt nemzetnek, hogy halálos álomba merülve, ne tudjon feleszmélni és felkelni, ha újólag szólna ma hozzá a harczi riadó: »Talpra magyar, hí a haza!« Szegény, agyonboldogitott, hü magyar nemzetem! Soha se értél még meg ennél szomorúbb március idusát. Szánandóbb ma helyzeted, mint volt a gyászos emlékezetű Bach- korszakban; akkor legalább cseh és osztrák beamterek éhes serege lepte meg szép hazádat; de ma saját véreid szövetkeztek ellened. Az absolut önkényes hatalom egyenesen alkotmányos szabadságodnak sírját ássa meg. íme, kint a természet életében meleg tavaszi napsugár csókdossa már a fagybilincstől T A R C A. Töredékek. Március 15-iki gondolatok. — Irta: Székely Imre. ~ Esős szerdai nap délutánján a budapesti Nemzeti muzeum előtti nagy térségen népgyülést tartott a polgárság a délelőtti nagy események nyomán, mikor a »Länderer« ablakaiból ezrivel szórták a nép közé az első szabad-sajtó terméket: a „Nemzeti dalt.« A muzeum homlokzatából kiszögelő lépcső-pár- kányzatra állottak a népgyülés szónokai, a vezérek: mint Jókai, Petőfi, Vasváry, Vidats és sokan mások. Petőfi lángra gyújtott »Nemzeti dalá«-val és most Jókai állott elő, hogy a Perczel Móritz és Irinyi József szerkesztette 12 pontot a népgyüléssel elfogadtassa. Az eső ekkor már erősen szitált és a fenséges nép fejei felett csakhamar ernyők sokasága jelent meg, a mi kissé furcsa látvány volt. Fönn a párkányzaton az esővel dacoló Jókai és társai, lenn egy hullámzó esernyő-tenger. Jókai első szavai körülbelül a következők voltak — Aki fél az esőtől, az menjen haza, mert mit fogtok tenni, ha az első ellenséges puskagolyók fcléfelszabadult földet; csak a mi népünknek élete rideg s komor felhőkkel fedett annak ege. Lépten-nyomon riaszt a vész, mely erősen ostromolja szabadságunknak dicső szirteit. Szabad szó és gondolat elfojtva. A közvélemény orgánuma: a sajtó rendőri hatalommal kényszerzubbonyba van beszorítva. »Oh Sionnak beteg leánya, ki gyógyít meg tégedet ?« Talán nem is tudnánk mi már tompa el- fásullságunkból kibontakozni és úgy lelkesülni, mint ama nagyok és dicsők, kik: »száz csatán ezer veszély közt« vívták meg szabadságharcaikat? Tudna-e a magyar nemzet ma is, mint egy test talpra állani és szabadságért dobbanó szívvel a koszorús költővel felkiáltani: »rabok nem leszünk, de szabadok!« Gondoljunk azért ma jogos aggodalmaink között mindenütt, a hol csak zugnak habjai Tiszának s Dunának vissza azokra a nagyokra, kiknek emléke hatványozott erővel újul meg emlékezetünkben s a kiknek életük sem volt drága, csakhogy kiomlí vérükkel nagygyá tegyék e magyar hazát, hogy annak majd hire szálljon és dicsősége megálljon e világon. Miért is nem támad ma egy uj apostolunk, ki újból felvillanyozná a magyart? íme, a haza bástyájának ormán ma nem a büszke nemzeti trikolor leng, — melyet onnan úgy is kíméletlen kezekkel, parancsszóra, pribékek tépdesnének foszlányokká, hanem a reakció sötét zász Jja az, melyet gyász magyarkák tűznek fel oda. Meddig tart ez a dicstelen állapot? Vájjon a szolgaság eme sötét éjjelét mikor váltja fel az igazi alkotmányos szabadság és függetlenség ragyogó hajnala? Vagy talán már a siratok örökkéégö mécset is gyújtottak annak ravatalánál s a kufárok megosztozkodtak ennek örökségén? Magyarok Istene, ne engedd azt meg, hogy sokáig tartson e szolgai, lealázó állapot s az ököljognak emez undok uralma! Teljen meg azért szivünk bizalommal az ősi erény iránt, mely sok csapás és kiállott szenvedések után, végre is elvezeti népünket a nemzeti nagyság és magyar dicsőség verőfényes igéretföldjére. Az a nemzet, a mely híven kitart és méltóságteljes resignálással fogja fel a rámért csapásokat, utoljára is diadalt arat. Ám hadd küldözze azért a törvénytelen hatalom s zúdítsa fergeteg módjára a nemzet nyakára azokat a királyi biztosokat; de arra nem lesz sem elegendő ereje, sem hatalma, hogy a szabadszó megnyilatkozását torkunkra fojthassa. És ha szánk tele is van ma keserű panaszszal; ha ajkainkat megnyitjuk jogos zúgolódással, de szivünkbe ott el a jobb jövő reménye és hisszük, hogy: »él a magyar s áll Buda még!« Dr Márk Ferenc. & tek süvítenek, . . . azok ellen hiába védekeztek esernyőkkel . . . Az esernyők e szavakra be is csukódtak, sokan hazamentek, — de a következmények csakugyan megmutatták, hogy puskagolyók ellen a paraplui nem argumentum. . . ♦ A debreceni nagytemplom szószékéről mondotta: egy év múltán Kossuth emlékezetes szavait, a szent- irásból idézve: — »Ki dobál reánk kővel aunak feleljünk kenyérrel«, — variálva pedig ezen szavakat ekkép: — Az osztrák kormány dobál mi reánk kővel, mi dobjunk vissza menykővel ! . . Kossuth lángszavaival meg is teremtette a vitéz hon\ td-sereget, mely győzelemről-győzelemre indult . . . * A március 15-iki csendes tavaszi eső vihairá fejlődött, ... a puskák ropogtak . . . , a kardok csattogtak ... és bömböltek az ágyuk . . . Pergett a dob ... és harsogott a trombita . . . Rohanó gyalogosok és szádulgó lovasok alatt megrengett a föld . . . Következezett a Golgota, a hosszú nyomor és szenvadés - . . . fagyos tél és mégis . . . kitavaszodott . , . A tavasz se múlt el viharok nélkül . . , , március idusán a reményteljes Forinyák ifjú vére festette pirosra a kerepesi úti temető földjét. * Ötven és egy nehány eszténdő viharsott el a haza fölött . . . A nevezetes évfordulón lelki szemeim a múzeumi lépcső-kiugrón látják Jókait és ifjú barátait . . , hallgatom Petőfi ajkairól a »Nemzeti dal«-t és füleimben csengenek a szelíd arcú, kékszemü Jókai szavai; — »A ki fél az esőtől, az menjen haza . . .« Most is vihart igér a felhő borította ég, melynek csatornái már megnyíltak. Nagy-Sarló, Issaszeg, Szolnok, Arad, Vácz, Budavára, Komárom . , , branyiszkói magaslatok és szenttamási sáncok, . . . Damjanich, Bem és ti többiek, . mind-mind felvonultok lelki szemeim előtt. Az aradi és uj-épületi Golgota, ... a bä ionok kazamattái is lerajzolódnak képzeletemben . . . Ma még csak az eső elől menekülőket látom és látom az — árulást. De látom a helytállókat is esernyők nélkül, szembe nézve a viharral . . . A távoli ködből ki fog bontakozni a hsjnali pir és be fogja aranyozni a hegycsúcsokat és a völgye- I két, ... a rónát és a folyókat . . : — »Lesz meg ünnep a világon . . .« | — Március 15-ikén ne csüggedjünk. — Reméljünk é két szóval; „Sursum eorda." Ladstätter P. és Fiai cs. és kir. udvari szalmakalap gyárosok • Női kalapjai ............. Ha rtman Henrik úri és női divat Üzletében kaphatók SZATMÁR. Deák-tér 20.
