Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-06-04 / 36. szám
Szatmár, 1905. junius 7 Nekünk nem kell átok. Hagyjuk ezt a kofáknak. Nekünk elég a megvetés! Nekünk csak ezt szabad alkalmaznunk azokkal szemben, akik érdekeink leigázásában fáradoznak. Hogy kik lesznek ezek a »gyászmagyarok«, még nem tudjuk, még azt is megérjük talán, hogy nem fognak vállalkozók akadni | akik erre a címre érdemet akarnának szerezni, Ez volna az óhajtandó! — Mert tele van a levegő puskaporral; pedig ezt csak raktáron sza badna tartani -- és nem pedig használatra. — Mert a nemzetnek fejlődésre, nem pedig bonyodalmakra van szüksége. Sok mindenféle konbinációról olvastunk már, de megnyugtat benünket az az eddig nyert érlesités, hogy ez még csak mind a levegőben van, s magok az illetők igyekeznek megcá.'\dni a terjesztett híreket. Csodálkoznám azoknak az elszánt embereknek vállalkozásán, akik a nemzeti követelményekkel szemben azoknak lerombolására vállalkozni képesek volnának. Azon nem csodálkozom, hogy a másik oldalon (Becsben)mindent elkövetnek ellenünk, — hogy alárendelt gyarmati helyzetben tovább is megtarthassanak bennünket jó fejős tehénként — de már azon csodálkoznám, hogy ha a nemzet nagy ítélete után (1905. január 26) még magyarok közt is akadjanak olyan emberek, kik tgy általunk eddig fentartott nemzet érdekeinek szétrombolására vállalkozni képesek legyenek. Ha még ma is akadhatnak »Gyászmagyarok« — hát csak had jöjjenek! Fogadjuk úgy őket, amint azt a magyar nemzet jelleme hozza magával : megvetéssel. A többit aztán majd megcsinálja a nemzet. r. yFüggetlenségi kör. A szatmári függetlenségi pártnak vasárnap felejthetetlen napja volt. Abban az izzó küzdelemben, mely a nemzeti jogok védelmében ez idő szerint az ország törvényhozásában folyik, részt vett e napon Szatmár városa is. A törvényhozásnak kiváló tagjai gr. Zichy Jenő, Mezőssy Béla és Gyapai Pál jöttek le országgyűlési képviselőnk társaságában hozzánk, hogy lelkesítsék és összetartásra buzdítsák a polgárokat ; figyelmeztessenek kötelességeinkre és a kötelességteljesités- nek ahhoz a fáradságos de fölemelő munkájához, melyet ők teljesítenek, lelkesedést és kitartást merítsenek a mi lelkesedésünkből. Az elhangzott beszédek alaphangja a bizalom volt egy jobb jövőben. Ehhez a jövőhöz megpróbáltatások és küzdelmek után juthatunk el, de a küzdelmet nem szabad abban hagynunk, inig a nemzet anyagi és erkölcsi érdeter a szabadalmak kibővítéséről szóló 1005. sz. királyi levéllel 1645-ből. Egy másik kis mester az 1012-es ezüstserleget hozza, mert egy legényt mesterré avatnak. Egy öreg legény az 1006. sz. alapszabályokat tartja nyitva, mint valami evangéliumos könyvet, egy másik öreg legény az 1017-es sz. ősrégi pecsétet 1651 bői. Az atyamester felolvassa a tagoknak 1013. sz. névsorát, két inas a 391. sz. céhládát cipeli. A mesterré avatandó bemutatja remekét egy művészi kivitelű bocskort. amelyet az 1015. sz. bocs- kormérővel mért az atyamester eladó lányának pici lábaira. A diszbocskor általános tetszést arat. A kisasszony pirulva próbálja fel a kis bocskort, amely mesésen illik neki. Az atyamester felavatja a legényt mesterré, kiállítja a céhlevelet, ráüti a pecsétet, aztán leánya kezét az ifjú kezébe téve megáldja őket, aztán sorra köszöntenek a serlegből. As uj mester hátára jót húz az 1016. sz. fenyitő korbácscsal, amelyet aztán mint fejedelmi jogart nyújtott át neki, hogy használja az ifjú ne mzedék erkölcsös nevelésére. Majd vig lakomát ülnek, amelyen a fentemlitett serlegek, a római tál, a muzeum hangszerei ismét szerepelnek, s a 940. sz. ezüst kanál összehajlitható nyéllel. A lakomán 10 szál gyertya ég, amelyeket a 859. sz. réz-, és a 860 as vaskoppantó sűrűn regu- láznak. Végül eltűnnek az alakok, s a büszke kiváltság tárgyai szépen visszatelepednek számozott helyükre, boldogan, minden sejtelme nélkül annak, hogy keinek valóban szabad és sikeres fejlődését nem biztosíthatjuk. A gyűlés lefolyása különben a következő volt: Pontban 11 órakor indultak vendégeink szállásukról, a Pannóniából a Kossuth-kertbe. A menetet lovas bandérium nyitotta ineg, utána négyes fogaton gr. Zichy Jenő Kelemen Samu társaságában, a következő kocsiban voltak Mezőssy Béla és Gjapay Pál. Ekkor már több ezer ember gyűlt össze a Kossuth-kertben, melynek árnyas fái hüs védelmet nyújtottak a forró napsugarak ellen. A vendégeket zugó éljenzésektől kisérve Csomay Imre a fáradhatatlan pártelnök üdvözölte formás, talpraesett beszédben. A jegyzői tisztet, dr. Rácz Endre töltötte be. Csomay Imre egyszersmind bejelentette, hogy a pártnak másik elnöke, Uray Géza levélben mentette ki elmaradását, bejelentvén, hogy a mozgalomhoz szívvel lélekkel csatlakozik és csak elfoglaltsága akadályozza a megjelenésben. Azután gr. Zichy Jenő emelkedett szólásra. Bámulatot keltett a fiatalos hév, amelylyel a nemes gróf beszédét elmondotta. A beszéd, melyben szellemes ötletek és mély gondolatok váltakoztak lényegében a következő volt: Tisztelt barátaim ! Hálás köszönetét mondok a í M szives fegadtatásért, melyben részesítettek. Örömmel j jöttem, de viruló jó kedvet, mint pártelnökük mondja j nem hozhatok Ez különben minden magyar ember ■ szivéből már régen eltávozott, mert évtizedek óta j mindig ugyanazon viszontagságokkal és ellenségeske- j désekkel állunk szemben, mely mindég más és más formában akarja a nemzet fejlődését megakadályozni, erejét lenyűgözni. A mostani idő hasonlít a 48-as időkhöz, csak formában más most, de lényegileg ugyanazon ellentétek ellen küzdünk. Most már tetőpontjukat érték el az ellentétek, mert ott vagyunk, hogy a nemzet királyával tényleges ellentétbe került a rossz tanácsadók folytán. A nemzeti törekvésekkel szemben a király obsirukcióba lépett. Nemzeti jogaink védelmében jogos téren állunk: hiszen a legmagasabb helyről jött a felhívás, hogy ítéljen a nemzet. Január 26-án a korrupció kudarcot vallott. (Igaz, úgy van !) A mikor a nemzet igy Ítélt akkor a trónnak egy elbocsátott sáfárja azon van, hogy még jobban szétzavarjon bennünket a nemzeti fejlődés és haladás kárára. Azt mondják, hogy mi dinasztia ellenesek vagyunk, pedig széles e hazában nincs dinasztia ellenes ember. Mi csak magyarok akarunk maradni, amihez jogunk van. (Közbekiáltás: Hát a jogtalanokkal mi lesz?) Mi azoknak is jogokat akarunk adni. Az általános választói jog benne van programmunkban, melynek a választási reform az első pontja Én reám is rám fogták azt, hogy dinasztia ellenes vagyok. Ez nem áll, mert én szeretem királyomat, de nem vagyok olyan, mint azok a tányérnyalók, akik holmi kon- í cokérl feláldoznák lelkűknek szabadságát. Ölven év előtt a vármegyék voltak a nemzet j alkotmányának védőbástyái, most ugyanazok a felada- j tok hárulnak ismét a vármegyékre, melyeknek mint j hatóságoknak meg van az a joguk, hogy az adósze- ' dést és ujoncszedést megtagadják. A magyar alkot- j _____________S ZATMA R-N E M E T I __ az átkos gyár- és szabadipar két évszázad múlva véget vet uralmuknak. A csendet most egy sajátságos zörej zavarja meg. Minthogyha valami súlyos érctárgy kapaszkodnék felfelé a terem aszfalt padlózatáról, de nem tudván emelkedni, újra meg újra visszaesik. Odanézek, hát látom, hogy a 412. sz., múlt század elején leégett németi ev. ref. templom gömbje akar egykori magaslatára emelkedni, mig mellette heverő fejdisze : a csillag, hatalmas érc sugaraival görcsösen kapaszkodik a golyó csövébe, hogy valahogy le ne maradjon. Az öreg gömb nagyokat sóhajt s igy kesereg: — Még száz esztendővel ezelőtt büszkén néztem le légi lakomkól az 87-es és 93. sz. régi Szat- márra és vidékére, s ma itt kell kucorognom ebben a sarokban a föld színén, ahol egy első normálista is lenéz reám. Megszántam a jó öreg gömböt s kölcsön adva neki fantáziám rugószerkezetét, a bolthajtást s még két emeletet könyedén áttörve fölrepitettem csillagostul a levegőbe, egy képzeletbeli torony tetejére, hadd nézzen szembe hát ujább konkurrenseivel. Persze, amint meglátta a sok uj csillogó gömböt, amelyek tulnéztek a feje tetején, egyenletlenül sebe- sedő eséssel visszazuhant csöndes zugába s szepegve vonta meg magát: — Nos mit láttál öreg — kérdém, hogy úgy megijedtél ? Arany- ezüst ékszerek és órák legolcsóbban. JSTéJlZUcL Jt^QVOHCZ Fali-, ébresztő- és ingaórák eladása és javítása órás és ékszerésznél. 2 évi jótállás mellett. SZATMAR, Deák-tér, Báró Vécsey-ház. mány ezer éven át fejlődött, nem úgy mint az osztrák: annak 1867-ben azért adtak alkotmányt, mert Deák Ferenc azt mondta, hogy alkotmányos ország csak alkotmányos országgal köthet szerződést. Jól tudta azonban maga Deák is, hogy a 67-es kiegyezés >uem tökéletes, de alapnak elfogadható.“ Ez utóbbiak Deák saját szavai voltak. Mikor a mohácsi vész elmúlt, úgy gondoltuk, hogyha a szomszéddal egyezségre lépünk, jobban megtudjuk védeni magunkat az esetleges ujabbi invázióktól. Ez volt Ausztriával való szövetségünknek alapja. De alkotmányunk biztosítékait nem adtuk fel, sőt fokoztuk azokat a királyi esküvel. A király megesküdött a magyar alkotmányra, tehát azt híven meg is kell tartania. Azonban most oly nagy az ellentét király és nemzet között, hogy a király már csak azokkal tanácskozik, akik a nemzet ellenségei. (Gyalázat.) Most a nemzeti aspirációk állanak előtérben és az önálló vámterület, amelyért harminc éve küzdők A munkát nem untam meg és mig a nemzet kívánságai teljesít ve nem lesznek, nem is hagyok fel a küzdelemmel 1 (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Az éljenzés lecsilIapaltával Gyapay Pál orsz. képviselő emelt szól. Messze csengő hangon, lélekkel teljes előadással szólott inkább az érzelmekhez és lélekhez, úgy hogy nem egy hallgatójának köny csillogott a szemében. Gyapay, aki pár év előtt a nagykárolyi kerület jelöltje volt Domahidy Elemérrel szemben, egyike az újabb parlamenti nemzedék legtehetségesebb lagjainak. — Be-zédét a következőkben ismertetjük : Amikor Szatmárra jöttem, vonatunk elrobogott a majtényi sik mellett, eszembe jutottak a fényes idők, a magyarság ragyogó korszaka, utána a gyásznak napjai, mikor leverték a kurucot. Ki gondolt akkor föltámadásra és mégis föltámadtunk, élünk. Merítsünk hát lelkesedést és tanulságot a múltnak eseményeiből, hogyha összetartunk, a magyart le nem verik soha. A mai idők hasonlók a történelmi 48-as időkhöz; akkor fegyverrel, most fondorlatlal tör ellenünk a bécsi hatalom, Ám csalódik Bécs, ha azt hiszi, hogy a lefolyt 57 év alatt kiveszett a magyarból az alkotmányos érzés és az elszántság jogai megvédésére. Az országgyűléstől azonban nem lehet mindent várni, a nemzet minden egyes tagjának teljesítenie kell kötelességét, ezért szervezkedni kell. Olyan időket élünk, mikor a haza minden polgárának testvéri sze- retetben kell egyesülni; ki kell küszöbölnünk minden osztály, rang és vallás különbséget, azt nézzük, hogy igaz magyar ember-e az illető és akkor megtaláljuk a közös hazaszeretetnek oltárát, amelynél mindnyájan imádkozhatunk. Szervezkednünk kell tehát és azért jöttünk ide, hogy önöket szervezkedésre hívjuk fel és fenn lobogtassuk továbbra is a 48-as zászlót. Szeretném, ba Istentől olyan hangot nyertem volna, mint a milyen Jozsue trombitájának hangja, hogy átkiálthatnék a Lajtán túl a bécsi Burgba és összeomolnának tőle az élőit életnek és elleuségeske désnek falai.. — Borzasztó dolgokat. Szaladó, bömbölő, égő házakat, füstölő tornyokat, meg egy nagyon furcsát, egy . . , uram bocsá . . . mohamedán tornyot. Hát Szatmáron azóta mohamedán egyház is keletkezett ? — Oh öreg, be elmaradtál a világtól. No aztán megmagyaráztam neki, hogy miket látott: a gözmotorrá alakitott villamoskocsikat, amelyek ló nélkül szaladnak, — a minekfolytán a ló is nemsokára ide kerül a múzeumba —gyárkéményeket, a tűzoltó tornyot stb. Egy keveset még ümmögött s azzal, hogy már csak jobb idelent, elszendergett. Láttam, hogy a muzeum többi lakóiban is megvan a vágy érvényesülni, de hiába, az összes órák harsány hangon ütik a hármat, s akkor jön Bakcsy s ba nem találja valamelyiket a helyén, jaj nekem. Illedelmesen nyugalomra szólitottam a 999—1002. sz. transzparenteket, amelyek szatmári jubiláris ünnepségeket akartak megismételni, fölkértem Orbán Mihály főbíró urat, aki az Unger Lajos által 1830-ban festett 1021. sz. kép szerint a nemes város tiszti karának preszideál, hogy a tanácsülés megtartását halassza máskorra. A 945. sz. fából való beretva- tartót 1756-ból erélyesen felszólítottam, hogy beret- válási szándékával egyelőre hagyjon fel, hisz úgy sincs benne borotva. A 182-es szám t. i. a kellemesi Melczer család levéltárából való 1317-i értékes okmányoknak s a 715. sz. t. i. a Dráveczky János örökségéről szóló 1791-ben kelt oklevél oklevéltaui Szakértelemmel végez: arany- ezüst ékszerek, Grammafon, Fonográf s egyéb mechanikai szerkezetek javítását Vidéki megrendeléseket pontosan teljesit. Tört aranyat ezüztöt napi árban vesz és becserél.
