Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-06-04 / 36. szám

Szatmár, 1905.

S ZA TM ÁR-NÉMETI

junius 7.

Ám hiába intrikálnak, hiába fondorkodnak, hiába állítják szembe a királynak akaratát is, mert a nemzet akarátának érvényre kell jutni. De azért küzdeni kell nemcsak a képviselőnek, hanem minden becsületes magyar embernek és hogy ezt elérhessük, a mamagyarok Istene legyen velünk. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.)

A tetszés zajának lecsillapulása után Me- zössy Béla képviselő tartotta meg beszédét. Mezőssy még fiatal ember, 35 éves, de már 9 év óta tagja a törvényhozásnak, melynek egyik legkiválóbb tagfa. Kitűnő szónok és igen tartalmas politikai egyéniség. « Beszéde általános rokonszenvet és lelkesedést keltett.

Keveset voltam még itt — kezdte — de még sem érzem magam idegennek, mert lehetetlen, hogy e történelmi nevezetességű városban, ahol úgyszólván minden kő régi elmúlt idők dicsőségét hirdeti, idegennek érezzem magam. Hiszen ez a hely is. ahol most vagyunk, a legdicsőbb magyarnak megszentelt nevét viseli, talán azért zöldebb itt a levél, pirosabb a vi- j rág, mert az ó emlékével van teli a levegő.

Nagy és nehéz válság előtt áll a nemzet. Nincs , a magyarnál királyhübb nemzet a világon. Minden magyar ember szivét két érzelem hatja át: törhetet- | len hűség királya és a rendíthetetlen ragaszkodás j hazájának alkotmánya iránt. E két érzelem nem ellentétes, összefolynak mint a patakok a folyóban.

De jöhetnek nehéz idők, mikor a magyar ember nem teljesítheti egyformán köteleségeit nemzete és királya iránt. Kijelentem, hogy a királynak, aki magyar mindenkor hű alattvalója leszek. De I ha Isten őrizz, a válság úgy fordulna hogy a király | a törvényt nem tartaná meg, ha összeütközésbe jön- | nének egymással a haza és a király iránt való kötelesség, úgy én az előbbit fölébe helyezem a király iránt való kötelességemnek is. (Éljenzés, taps !)

A január 26-iki választásak után a válság egyszerűen megoldható lett volna, ha a király belenyugszik az általa provokált nemzeti Ítéletbe.

A nemzet a mérsékletnek és higgadtságnak végső határáig elment a feliratban, melyben a kibontakozást kerestük. Rideg elutasítást kaptunk és a király gyászmagyarokat fog küldeni a királyi eskü ellenére, hogy ezek kormányozzanak — császári parancsra.

Mi ezzel szemben a teendő? Higgadtság és ösz- szetartás.

Szembe kell szállani a bécsi kormánynak vakmerő kísérletével. Egy alkotmányellenes kormánynak nem adunk egy magyar fiút és egy magyar fillért sem.

Nincs a világon nemzet olyan helyzetben, mint mi. A németet hazájának eszméje hevíti, a fracia katonát is azért lelkesíti a revansnak eszméje, csak nálunk igyekeznek eltiporni a hazafias érzést a közös kaszárnyák falain belül, de az kitör és eget kér. íme a keleten dúló háború is bizonyítja, hogy a hazaszeretet legyőzi a tízszeres túlerőt is.

A mi kívánságaink nem túlzottak. Amely állam

nem képes érvényesíteni saját nyelvéi, az lemondott állami önállóságáról is.

A régi nemzet gyűléseken véres bárd és tőke volt felállítva. Ez figyelmeztette a hazafiakat az egyetértésre. A bárdra ez volt írva: »Ez alatt a bárd alatt veszítse el fejét az, ki egyenetlenséget szit a nemzetben. “

A mostani súlyos helyzetben nem szabad egyenetleneknek lennünk. Ezért teszek joggal szemrehányást a szabadelvű párti képviselőknek, mert ők látják a vidék hangulatát, folyton azt emlegelik, hogy amiért az ellenzék küzd, az nekik is vágyuk, csak még nem tartják időszerűnek e törekvéseket és maguk tartásával inkább a nemzeti küzdelemnek sikerét hiúsítják meg.

Mi különben nem ijjedünk meg az alkotmánynak felfüggesztésétől. Mert szuronyokra csak ideig óráig lehet támaszkodni, azokkal kormányozni nem lehet soha.

Én bízom abban, hogy a nemzet jobb napokat fog látni; bízom abban hogy a király belátja, hogy a nemzetet alkotmány nélkül kormányozni nem lehet, mert annak nem a nemzet, hanem a trón adja meg az árát. Várják tehát türelemmel az egyesült ellenzék határozatát. Olyan kibontakozást nem fogadunk el, mely a nemzeti követeléseinknek meg nem felel, de a választóknak is meg kell gondolniok, hogy egyszerre mindent megkapni nem lehet. Bízzunk vezérünkben Kossuth Ferencben, kinek személye biztosíték arra, hogy határozottságával és nyugodtságával ki fogja vivni a nemzetnek jogos érdekeit. (Hosszas lelkes éljenzés és taps)

A vendégek beszédének elhangzása után képviselőnk Kelemen Samu szólott, akit a mint szólásra emelkedett lelkes éljenzéssel üdvözöltek. Miután megköszönte a .vendégek le- jövetelét és a barátságot és megbecsülést melyet ezzei az ő személye iránt is tanúsítottak, ezeket mondotta:

Mintegy négy hónapja annak, hogy Szatmár város falaira kit űztük a függetlenségi elvek diadalmas lobogóját. Küzdelembe indultunk akkor, melyet nem mi kerestünk, de amely elől nem is akartunk kitérni. Az önök bizalma engem állított az első csatasorba. En avval a jelszóval mentem a harcba, hogy nem akarok csak erkölcsi győzelmet, hanem azt akarom, hogy a győzelmet a tisztán eszmei világból egyszer a valóságba ültessük át és nem akarom magam azzal megnyugtatni, hogy én csak a zászló becsületéért küzdők, mert a zászlót akkor becsüljük meg igazán, ha diadalra is juttatjuk. Én tehát azzal az elszántsággal mentem a harcba, hogy egy erőszakos és alkotmányt sértő kormánynak legjellegzetesebb alakjával kell szembeszállanom és ezt a csatát ugv kell megvívnunk, hogy egyikünk ott hagyja a fogát, de az az egyik nem én akarok lenni.

Harcunkat becsülettel megvívtuk és ha most önök azt kérdik tőlem, mit hoztam haza e küzdelem eredményéül, azt kell felelnem, hogy : erőt az újabb küzdelmekhez. Mi sem lett volna könnyebb mint a béke olajágával térni vissza, hozhattunk volna akár

disputájának sajnálattal szintén elejét kellett vennem. A 996. sz. vasvillát az 1830-iki kolera idejéből szintén nem engedhettem működni, pedig szerettem volna t> dni, mi összefüggésben volt a kolerával. A 921. számú németi templomi feliratot azonban bámulatos históriai feliratáért kérdőre kellett vonnom. Ugyanis igy szól: A németi ev. ref. ekklézia építtetett II. Ferentz király ditsőséges uralkodása alatt 1801-ben.

— Tudtommal nekünk csak egy Ferencz királyunk volt, — mondom.

— Már azt csak jobban tudja ami kurátorunk — feleli egy erőteljes németi hang.

— De mikor nem volt több Ferencz király.

— De lehetett vóna — replikáz röviden az előbbi hang s nem vitázik tovább velem, mint akivel nem érdemes disputálni.

Igaz, hogy nem is lehetett volna, mert kulcs fordult a zárban s megjelent a küszöbön Bakcsy, rettegett muzeumőrünk.

— Nos, nincs semmi baj? — Kérdi fürkésző szemmel nézve körül.

— Nincs — hebegtem, mint rajta kapott bűnös, aki hibáját eltussolni igyekszik. <

Jó, hogy nem vette észre, hogy két kard épen keresztezte egymást: a 390 és 393 sz. épen vivni akartak, mikor bejött.

— Hogy vagy a felolvasásoddal?— kérdi tovább.

— Köszönöm kérdésed, nagyon jól, carte blanche, még sok fér rá.

— Akkor jó — felelt ő szórakozottan s hozzá fog a munkához.

Én meg megírtam múzeumunk jelen állapotát e hosszú, de száraz katalógusban, amelyet ha valaki jól megjegyzett magának, megtakaríthatja a nyomtatott katalógusért járó harminc fillért.

Munkám hármas beosztása most már szükségessé teszi, hogy múzeumunk jövőjéről is szóljak egy pár szót.

A jövő, hát az nagyon egyszerű, vagyis egyszerűen nagyszerű."

Nem kell egyéb, csak az ember hunyja be mind a két szemét, s már is látja emelkedni múzeumunk tornyos palotáját a város valamelyik terén Földszinten van a természetrajzi osztály 3 teremben, a néprajzi, gazdasági, ipari osztály egy-egy teremben, üvegezett udvar időszaki kiállítások számára. Az emele ten a muzeumőr lakása 2 szoba konyha, előszoba, régiségtani és történelmi osztály, könyvtár, képtár, egy Kölcsey-szoba, s egy szoba püspöki muzeum, mint letét számára. Ez nem is túlságos sok. Évi 10000 korona szubvenció az állam részéről s 5000 korona a városi pótadóból

így aztán egészen szép kis szubtilis múzeumunk lesz.

Belehelyezünk mindent, ami régi vagy ritka. Éhez nem kell bővebb kommentár. A jó záros üveg szekrényekbe behozzuk kopott elveinket, avult nézeteinket, fakó közönyünket, rozsdás elfogultságainkat, idült betegségeinket, megrögzött szokásainkat, ó borainkat, ósdi embereinket, akik az ifjak helyett dolgoznak, s fiatalembereinket, akik perfekt öreg urak, sok régi pénzt és még több újat, de már az önálló magyar bankból.

egy erdővel is, — de csak árulás utján. A kit pedi becsülettel küldtek fel, annak becsülettel is kell vis szatérni . Annyit minden esetre el kell érnünk, ho£ végre fölépítsük azokat a védőmüveket, amelyekk hathatósan megoltalmazhatjuk a nemzet erkölcsi i anyagi érdekeit Ennél többet ez idő szerint nem 1 hét erőszakolnunk, ennél kevesebbet nem szabad e fogadnunk.

Ám ne higyjük, hogy ennek a nemzeti küzdelen nek már eddig is ne lettek volna eredményei. A neu zet csodálatos ébredésének lettünk tanúi, lehullani a bilincsek, melyek a nemzet lelkismeretét összeszc ritva tartották és tisztán látjuk, hogy a nemzet a ré utón, melyen elsüpped, nem maradhat tovább.

Lejárt az az idő, mikor az emkerek kvóta szc rint egyezkedtek a lelkiismeretükkel. Lékük egy hai madával mindig a nemzeti küzdelem mellett volta de azzal a kétharmaddal, melylyel a szavazáskor ke lett volna döntésre vinni a dolgot, mindig a hataloi szekerét tolták.

Senki el nem fojthatja lelkiismeretének szav; azzal, hogy ő neki érdekei kívánják azt, hogy mej győződése ellenére a hatalommal tartson. Minden en bernek meg kell azt gondolnia, hogy csak addig les: nek mindenre kész árulók oda fenn, amig eladó le kiismeretek lesznek ide lenn.

Én jól ismerem azokat a derék hazafiakat, aki azt hangoztatják, hogy legyen csak igazi küzdelei akkor velünk tartanak majd ők is, mert — hiszen ő is csak magyarok. Ezek azok a katonák, akik mikc a nemzetnek behívó parancsa megérkezik, egy csodí latos pontossággal működő véletlen folytán mind: lekésik öt perccel a vonatot, mert a fogatuk késő állott elő. És amikor elő kellene venni a kardjuka akkor azt látják, hogy a kard megrozsdásodott és köszörűs éppen eltávozott a városból. Ezek azok derék urak, akik mindig csata után érkeznek a harc téről akkor mikor már a dicsérő napi parancsc olvassák fel.

Ennek a megalkuvásnak, ennek a habozásna vége kell hogy legyen. Látjuk, hogy a nemzetnek jc gait csak úgy szerezhetjük meg, ha küzdünk értül Ebben a küzdelemben egyetlen tábort kell hogy alkos kosunk mindnyájan, a magyar emberek táborát. El: hez a küzdelemhez akarunk most várat emelni a fü| getlenségi körnek megalakításával. Ezt a várat net fogja bevenni sem az erőszak szuronyának acélja sem a csábítás aranya. Isten áldása legyen ezen t munkánkon.

A tetszés lecsillápultával Csomay Imre el nők ismertette a megalakítandó függetlenség kör alapszabályait Ezeket egyhangúlag elfogad Iák és a függetlenségi kör megalakulását ki mondották. A tisztviselők megválasztására ha táridőül az elnök junius tizennyolcacUkának c e. 11 óráját lüzle ki a Vigadó nagyterme ben. Végül Thurner Albert indítványára távi ratban üdvözölték Kossuth Ferencet a függet lenségi párt. elnökét, gróf Károlyi István, gró Apponyi Albert, és Benedek János képviselőke a kik a múlt válaszlás győzelméhez oly nag mértékben hozzájárultak.

H I H E K.

Egy „eleven ördög“-höz!

Ha te tudnád, mi van az én szivembe, Fogadom, hogy többet jutnék eszedbe ! Nem sajnálnál egy-két percet én tőlem, Hiszen úgyis nemsokára Hirt se hallasz felőlem!

Mikor leszáll a csillagos éjszaka,

Szép kis leány, gondolsz-e rám valaha ? Tudod-e, hogy én csak rólad álmodok S rólad szőnek szép meséket A ragyogó csillagok ! . . .

—e.

* Lapunk mai száma 6 oldalon jelenik meg.

— Benedek János országgyűlési képviselő, ak nekünk régi jó ismerősünk és a függetlenségi pár legutóbbi győzelmén is közremunkált, nem jelenbe tett meg a vasárnap tartott szervezkedő gyűlésen amit a következő táviratban tudatott Kelemen Sarm képviselőnkkel: .,Személyesen nem vehetek részt ma szervezkedő munkátokban, de lélekben veletek vagyok Hazánk függettlenségéért folytatott derekas küzdelmében üdvözlöm szatmári tisztelt barátaimat. Benedei János.“