Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-04-16 / 22. szám

SZAT MAR-NEMET I

április 16

nyék oly módon való teljesítése nélkül, mily módon azt teljesíteni a koalíció kívánja, megoldás el nem képzelhető. A parlamentnek többsége s a nemzet, mely akaratát programm- ját a választások alkalmával kifejezésre jutatta, nem jöhet önmagával ellentélbe s nem szerelhet le nemzeti vívmányok nélkül, nemcsak azért, merL minden önálló nemzetnek természetes jogát képezi, hogy intézményeibe a nemzeti karaktert belevigye, hanem azért sem, mert a legális igazság, de lege lata, a koalació programmja mellett van.

Minél jobban húzódik a válság, minél élesebb az el 1 ntét a király és a nemzet álláspontja közölt, annál erősebb a meggyőződésünk, hogy a kibontakozásnak legnagyobb akadálya Tisza István és a pártja.

Azokkal, kik állandóan a bécsi Burg levegőjét szívják s a kiktől mást, mint magyar- ellenességet várni nem lehet, valahogyan csak megbirkóznánk, a mint megbirkózott a »haza bölcse« annak idején Luskandellel s az egész bécsi kamarillával, pedig egyetlen fegyvere volt csak ellenükben a »Corpus iuris«, az igazság.

Ám hogyan lehetne a koalíció programjának igazságáról meggyőzni a királyt akkor, a midőn akad egy magyar parlamenti pírt, mely nyíltan kimondja, hogy nemzeti vívmányok nem szükségesek, hogy a királynak engedni nem szabad, a mely pártnak vezére a felmentett kormány-elnök, dacára tényleges bukásának, még mindig benn ül a bársony székben, felhasználja a király jóhiszeműségét arra, hogy továbbra is megmaradjon a hatalom birtokában, melyet pártjával együtt a nemzet kárára gyakorolt és gyakorol.

Van-e egy ilyen pártban, mely támogat egy olyan embert, ki kerékkötője a nemzeti haladásnak, megakadályozója a jogfolytonosság helyreállításának, a békés, alkotmányos kibontakozásnak, politikai morál ?

És megkérdezzük Magyarország azon választókerületétől, mely Tisza-párti képviselőt küldött a magyar parlamentbe, váljon türi-e azt, hogy politikai jogainak letéteményese, képviselője, az ország keserves pénzén, haza-, alkotmányellenes politikái űzzön ?

Váljon azért küldött Aranyos-Medgyes, Krassó, Nagy-Bánya, vármegyénk e három választó kerülete Tisza-párti képviselőt, hogy azok személyi politikát űzzenek, hogy vakon elfogadjanak mindent, a mit Tisza akar, vagy pedig azért, hogy személyre, pártvezérre való tekintet nélkül harcosai legyenek a nemzeti érdekeknek, a haza javának.

Azt hisszük, hogy csak a mi szükebb viszonyainkról beszélünk, hogy e három választó- kerület közönségének akarata, programmja s képviselőiknek parlamenti működése ellentétesek s habár tény, hogy a népképviseleti rendszer mellett a választói kerületek képviselőiket miként való állásfoglalásra nem utasíthatják,

Szatmár, 1905. __________________

lesz szépen visszavonulni Olyannak tekintem a pályámat, mint az úri leány bálozását. A hosszú szoknyával együtt megjön a báli kedvünk és hálózunk egy, két, három farsangon keresztül, hogy aztán — elmenjünk egy csöndes kúriára gazdasszonykodni. Az én farsangom a színpadon zajlott le. Olt láncoltam ki magamat, ott leltem bálkirálynővé, ott voltak sikereim és — onnan szeretnék most visszavonulni, egy csendes fészekbe. Most, éppen most, amikor — úgy érzem — benne vagyok a közönség szivében, szere- tetében. Most akarok elmenni, mint bálkirálynő és nem akarom bevárni azt a rettenetes időt, amikor — petrezselyem-árulásra kerül a sor.

Ez a 150 előadás nagyon kifárasztott. Én, kérem, már nem is élek ; helyettem él egy Kukoricza Jancsi nevű legény; az is csak három órán ál: fél 8-tól fél 11-ig; a napnak a többi 21 óráját az is álalussza !

De el is megyek két hét múlva; úgy elmegyek, hogy .... Jaj, nincs ilt a közelben valahol Beöthy Laci, a direktorom ? Mert ő kikapja a kezemből a tollat, oda nyomja a karikást, és aztán elénekelhetem a rózsaszál nótáját még vagy százszor! Hiszen csak ne volna olyan szép az a nóta és ne volna olyan bűbájos ez a szerep, akkor .... akkor a közönség se tódult volna másfélszázszor a színházunkba és én se volnék most olyan fáradt, mint a . . . . mint a . . . . mint a kutya !

Az imént azt mondottam, hogy olyan az én színpadi pályám, mint a szép leány bálozása. El kell, hogy mondjam, hogy én csitri lány koromban gyűlöltem a táncot s akárhogy nógatott az édesanyám, nem akartam tánciskolába járni; később meg hálózni, kraenchenezni! De a szinészkedést mindig szerettem.

mégis azon erkölcsi obligótiál fogva, mely a választó közönség s a kerület képviselője között fenáh, lehetetlen, hogy a képviselő olyan parlamenti irányt kövessen, s támogasson, melylyel választó-kerülete egyet nem ért.

Akkor, a midőn e 150 Tisza-párti képviselő megválasztását kérte, a midőn füt-fát ígért a mandátum elnyeréséért, ha magát tisza- pártinak is vallotta, bizonnyal nem foglalta, nem vette programmjába, hogy öt támogatni fogja tüzön-vizen, a nemzeti érdekek kárán s azzal szemben is, mert akkor nem jutott volna mandátumhoz s a mandátummal 7200 korona fizetéshez.

Szólaljanak meg tehát azok a választó- kerületek, melyek Tisza-párti képviselőt k kitek a parlamentbe, szólaljon meg vármegyénkben az aranyos-megvesi, brassói s a nagybányai kerület, szavazzon képviselőjének bizalmatlanságot, hozza tudomására,hogy parlamenti működésével egyet nem ért s hívja fel, hogy vagy legyen támogatója a nemzeti ügynek s működjék közre a békés, az alkotmán os kibontakozás érdekében, vagy pedig legye le mandátumát, melyet küldői akarata, politikai meggyőződése ellenére visel, használja fel parlamenti működésében.

*

* *

Ha a válság megoldásában nem is állott be semmi fordulat, a parlament nehány napi működését esemény és eredménydusnak kell tartanunk.

1904. november 18-án merénylet történt a magyar képviselöházban a szólásszabadság s ezzel egyetemben az alkotmány ellen.

A törvényes formák sárba tiprásával, egy elnöki méltóságáról megfeledkezett ember, a miniszterelnök pressziója alatt határozatra emelt egy olyan javaslatot, a mely ha életbe lépett volna, temetője lett volna a parlamenti szólás- szabadságnak sörökre lehetetlenné tette volna, hogy a parlamenti kisebbség, törvénytelen célokért, törvénytelen eszközökkel küzdő parlamenti többség akaratának parlamentáris fegyverrel ellenállhasson.

Mint darázscsipésre felszisszent az egész nemzet e merényletre. E merényletnek volt kifolyása a parlament törvényleien feloszlatása s ennek hatása alatt ébredt fel a nemzet 38 esztendős állmából s döntötte el szavazatával azt a rettenetes vagy-vagyot, mely elé felelős minisztériuma utján a király a nemzetet állitá.

Ezt a szégyen-foltot reparálta meg méltóságával a magyar parlament 1905. ápril 7-én, kitörölte e csínyt a parlament történetéből, semmisnek, tehát soha nem létezőnek deklarálta s ezzel visszaállította a parlamentben a jogfolytonosságot.

Uj képviselők, kiket a régi ház határozata semmiképen sem alteráll, hozták meg e határozatot. Azt kellett volna várnunk, hogy e javaslat ellen szó nem emelkedik a magyar parNem volt a megyénkben oly műkedvelői előadás, amelyen én részt ne vettem volna. Egyszer egy kis nefelejtset játszottam és ezt a versel kellett elszavalnom: Én kis nefelejts vagyok,

Patak partján virulok.

Kéz le nem tör, nap nem éget, '

Mert a lombok sátra véd.

Hogyha szomjúságot érzek,

Harmattal itat a lég.

Engem ringat fürge habja,

Mert a patak ép oly tiszta,

Mint a milyen én vagyok I

De egy kis baj volt a dologban. — Én ugyanis nem szerettem sohasem mosakodni, Az arcomat, ha már muszáj volt. — bevizeztem egy kicsit; de meg nem mosakodtam a világért sem! Jaj, mennyi bajom volt ezért a mamával! Vele nem tudtam megértetni soha, hogy nem muszáj mosakodni, az egy egészen fölösleges lukszus ! . . . . Most is előfogott és a telkemre beszélt:

— Nézd, fiam, azt kell mondanom, hogy a patak épp oly liszta, mint amilyen te vagy! De a te nyakad piszkos! . . .

— Az nem baj; a pataknak úgy sincs nyaka ! . . . .

— Ne okoskodj Sári, meg kell mosdanod és punktum !

Még egy ellenvetést megpróbáltam :

— Talán nem is kéne elmenni arra a mulatságra ! ?

De ez se használt, meg kellett mosakodnom ! . . . .

Most azonban már igazán nem folytatom, még

rettenetesebben le találnám magamat leplezni.

kimentben. Ám nem igy történt. Felszólalt a nagy ágyú Tis'ta István, ismét azt vitatta, hogy a mi november L8-án történt jól és helyesen történt s vele talán 82 ember szavazott le a mellett, hogy a november 18-iki csíny hatályában fentarlassék.

Hát mi az ördög kell tuladonképen e 82 urnák?

November L8-át helyeslik, a koalíció pro- grammjál perhores/kálják, a kibontakozásnak útját állják, a nemzeti vívmányoktól fáznak; - kell tehát nekik s helyeslik: a klotürt, Magyar- ország gazdasági kizsákmányolását, imádják a német komandót s főkép féltik a hatalmat, a ko ;col s élnek-halnak Tisza Istvánért.

Ismét felvetjük a kérdést, hogy a mikor ezek az urak választó-kerületeikbe leadlak pro grammjukat, merlek-e ál ást foglalni november 18 mellett, m mdoLták-e vála-ztóiknak. hogy helyesnek tartják a házszabály megsértéséi, helyesnek tartják a parlamenti szólásszabadság letörését? Óh dehogy is merték mondani, hiszen akkor nem hogy mandátumot kaptak volna, de nem lett. volna ember, ki őket meghallgassa.

Ismét kérdezzük Aranyos-Megyes, Krassó és Nagy-Bánya h izafias választóit politikai pártállásra való tekintet nélkül, váljon azon alapon jelölték s választották meg jelenlegi képviselőjüket, hogy az helyeselte november 18-át? Kje- lentette-e képviselőjük a programm-beszédeben, hogy a ldotür-javaslat fentartása mellett fog küzdeni s helyesli-e a választó közönség, hogy képviselőjük a nemzeti akarat ellenére, most a változott viszonyok dacára a november 18-ki indítvány ientartása mellett szavazott ? Helyes- lik-e e választó-kerületek, hogy képviselőjük nem vonja le a változott viszonyok követktzményeit s támogat egy olyan pártvezért, ki a választások után megmutatta, hogy ellene van minden alkotásnak, melynek megteremtése mellett az önálló nemzeti állam kiépülne?

Tessék nyilatkozzanak a kerületek.

Felülről, a kedvező kibontakozásra, a kezdeményező lépések megtételét remélni nem lehet.

A nagy feladat, a megoldás nagy munkája a parlamentre s a parlamenten kívül az egész nemzetre hárul.

A parlament megtalálta a módot a felirat formájában. A nemzetnek is meg van a módja a megnyilatkozásra a törvényhatóságokban.

Vegyék kezükbe a hazafias vármegyék a kezdeményezést, írjanak fel a parlamenthez s hisszük, hogy a nemzetnek ily egyértelmű megnyilatkozását végre is meg fogják hallani Bécsben is s meg fognak hajolni a* nemzeti akarat előtt, melyet ma még semmi figyelembe nem akarnak részesiteni.

Egy törvényjavaslatról.

Abban a nagy felfordulásban, melyet a politikai válság teremtett, a közfigyelem egészen elterelődölt egy igen fontos eseménytől, a protestánsok egyetemes zsinatjáról. Az egyetemes zsinat, mondhatni egészen, csöndben alkotta meg azon egyházi törvényjavaslatokat melyek a protestáns egyházak beléletét, szervezetét lesznek hivatva a jövőben meghatározni.

Azon kölcsönhatásnál fogva, mely az állami s társadalmi élet között egyfelől, az egyház s az egyházak belélete között másfelől van, nem lehet közön- bös az állam s a társadalomra sem, hogy milyenek azon jogszabályok, melyek szerint az egyház él.

Kétségtelen igazság továbbá az is, hogy az államnak meg kell a kellő-erejének, tekintélyének lenni arra, hogy az egyházak beléletében ne engedjen olyan irányokat lábra kapni, olyan elveket érvényesülni, a melyek ellentétben állanak az államkormányzat irányával, mert habár feltétlenül el kell ismernünk, hogy az egyházaknak kétségbevonhatatlan joguk van beléletük mikénti szervezésére, kétségtelen joguk autonómiájuk érvényesítésére, de viszont az is megdönthetetlen igazság, hogy az állam a legfőbb szervezet, mely nem tűrheti el, hogy kebelében staius in siatu keletkezzék.

Az állam kétségtelen szupremáciájából folyik, hogy ellenőrzési jogokat gyakorol arra, váljon az egyházak miként élnek autonómiájukkal. Hogy félre ne értessem, világosan és ismétellen hangsúlyozom, hogy az államnak a lehető legszélesebb határoki tiszteletben kell tartani az egyházak autonómiáját, minthogy ez nálunk kellőképen érvényesül is, de viszont meg kell a jogot adni az államnak arra, hogy beavatkozhasson az egyházi ügyek intézésébe, valahányszor az egyház eltér azon irányzattól, melyet az állam képvisel.

Semmiesetre sem lehet az államra és a társada&D C3