Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-04-05 / 19. szám

Szatmár, 1905.

ápriils 5.

ben deklaráltatott, amidőn alkalmas volt a békés kibontakozást megakadályozni s az ellentéteket a nemzet és a király között kiélesiteni.

Hogy a Tisza klikk a közös vámterület alapján áll, az nem képezi fontos részét, sem megtámadható oldalát a határozatnak, mert ez még ma teljesen nyitott kérdés; de alkotmány- ellenes a határozatnak a katonai követelmények tárgyában hozott része, mely világosan olyan elveket deklarál, amilyen elvek az 1867. XII. törvénycikkben benn nem foglaltatnak s végül hazafiatlan az egész indítvány, mert a nemzeti követelményeket jogtalannak tünteti fel s ezekkel szemben a párt a királyi jogok megóvását deklarálja.

Különösen hangzik, hogy ezt a határozatot magyar emberek hozták, különösen, hogy e javaslat magyar országgyűlési képviselők hozzájárulásával emelkedett párthatározattá.

Nem tudjuk, kik és hányán volnának e dicső hazafiak, kik elárulták a nemzeti ügyet, akik, miután akna munkájuk nem sikerült, a koalíció egységét megbontani, amidőn látták, hogy a helyze helyes, törvényes, alkotmányos kialakulása küszöbön áll s ezzel vége kisded játékunknak s hatalmuknak, egyenesen kiléptek a porondra, szembeszállt.ak az egész nemzettel s nyiltan ki merték mondani azt a nagy hazugságot, hogy a most folyó harcban nem a nemzet, hanem az uralkodó részén van az igazság.

Pedig szeretnők ismerni ezeket az urakat, mert a nemzetnek meg kell ismernie azokat, kik az ő nevükben, az ő megbízásuk alapján ilyenekre vetemednek.

Akármilyen párt programún alapján jutott legyen valaki képviselői mandátumhoz, olyan mandátumot választóitól, hogy kerékkötője legyen a nemzeti haladásnak, antagonizmust keltsen a nemzet és a király között, nem kapott nem kaphatott különösen meghatalmazást arra, hogy az alkotmányosság követelményeit alárendelje egy szolgalelkü s hatalmát féltő pártvezérnek, kinek átkos kormányzása teremtette meg azt a siralmas helyzetet, melyben ma az ország sínylődik.

Hát jól van. Ezek az urak világosan dokumentálták a nemzet előtt, hogy nekik semmi minden a föld kerekén, mindent feláldoznak, mindent odaadnak egyért: a husosfazékérf, a bécsi udvar kegyeiért.

Ezzel jöjjön tisztába minden olyan szerencsétlen választó kerület, mely az ország kárára Tisza párti képviselőt küldött a parlamentbe. Jegyezze meg jól, hogy képviselője hozzájárulását adta egy alkoLmányellenes, hazafiatlan határozat meghozatalához, olyan időben, amidőn a határozat elfogadásával keresztülgázoltak egy nemzet jogos aspirációi teljesülésének lehetőségén.

Mert a válság visszaesése másnak, mint a Tisza párt ezen határozatának be nem tudható. Természetes, hogy az udvar s a király, akik

ő halkan fütlyentve neki, merően ránézett az állatra, mely megjuhászkodva, farkcsóválva, kedveskedve simult hozzá. Nesztelen léptekkel ment az ablakhoz, kissé magosán volt az s ő csak nehezen tudott benézni a kis résen, mit a függöny be nem takart.

az asztalon kis fenyőfa, szépen feldíszítve megannyi apró játékszerrel. A szoba sarkán kicsi fehér ágy, beteges sovány kis gyermek nyújtotta ki sóvárogva apró kacsóit a feldiszitett fa után. Mellette térdelt egy törékeny szőke asszony s könnyes kék szemeivel, melyből annyi sötét bánat setétlett nézte férjét, amint válogatja a sok-sok játékszerből a legszebbet a legkedvesebbet a kicsiny beteg gyermekének; s fel-felcsillan az asszony szemében az öröm, hallva kicsi fiuk kacagását, látván beesett kis arca derűs mosolyát.

Szegény cigányasszony kint az ablak alatt köny- nyes szemekkel nézte őket, nézte a fényt, mi kiáradt s a szomorú borongós képet . . . Mily csalóka a fény ... a kint levőnek annyi színes vig életet igér s lopva beletekintve, szomorú csalódás, sötét, nehéz bánat. Eszébe jutott az ura, ki éhesen fázva várja őt s ő itt lopjon ? — itt, a hol a szeretet aggódva vir- raszt a beteg gyermek felett az Istenben való hittel, mely vigasztal és reményt nyújt a benne hívőknek.

S gyors léptekkel megy a kerítés felé üres kezekkel, de szivében forró szeretettel, lelkében olyan nyugodt, biztató reménnyel. Egy rövid- pillanat s átveti magát a kerítésen s megy ki a faluból, a nélkül, hogy tervét végrehajtotta volna, szalad a szekeren lévő urához, nem félve annak szidalmas szavait, majd talál valami mentséget, valami jól kigondolt mesét: hallotta a mint bent beszélgetve a ház ura kiadta a parancsot, hogy éber figyelemmel őrizzék az apró marhát, a tyuk ólakra jó zárt tegyenek — mert a falu mellett cigányok ütöttek tábort. — Talál ő ezer mentséget, szerető szive megannyi mesét fog kitalálni,

SZATMAR-NEMETI.

csak nagy nehezen s mindeneseire csak akkor tudják s tudnák magukat elhatározni, a nemzeti követelmények teljesítésére, ha szembe találnák magukat az egységes magyar nemzette], nem hajlandók lemondani azon aspirációjukról, hogy a nemzeti kívánságok teljesítése nélkül oldják meg a politikai válságot, akkor, amidőn akad magyar parlamenti párt, mely lakáj módjára szolgálatába áll ezeknek a törekvéseknek.

Hát jöjjön, ami megvan írva. de a nemzet nem engedhet. Minden hatalom, minden jog a nemzet akaratából áll fenn s ezen hatalom előtt mindenkinek meg kell hajolnia.

Mi még várhatunk, ám kérdés, tud-e az udvar várni a pénzre s a katonaságra, mit ily körülmények között a nemzet megadni nem fog.

— Megsemmisített mandátum. A második mandátumot semmisítette meg a Kúria. A Vaszu Oktáv nemzetiségi jelölttel szemben megválasztatott Serbán Miklós szabadelvüpárti alsórépási mandátumát Szabó Károly választási elnök törvénytelenségei miatt megsemmisítette a Kúria, egyben elmarasztalta a választási elnököt az összes felmerült költségek megtérítésére. A megsemmisítést azért mondotta ki a Kúria, mert a választási elnök á törvény világos rendelkezése ellenére, két órára felfüggesztette a szavazást, melynek megnyitását addig halogatta, amig Serbán Miklós elmaradt választói megérkeztek.-J* Beniczkyné Bajza Lenke.

(1840—1905.)

Rövid kilenc napi szenvedés után vasarnap d. u. elköltözött a fődről Beniczkyné Bajza Lenke, a magyar regényirónők közt valóságos Jósika Miklós, már t. i. a ritka nagy termékenység tekintetében.

Pesten született 1840-ben s leánya volt Bajza Józsefnek, a kitűnő kritikusnak és költőnek. Már kora fiatalságában megismerkedhetett a szülei háznál a magyar irodalom akkori nevezetes alakjaival s az ő példájuk is buzditóan hatott rá a magyar irodalom művelésének nagy hivatásában. Első impresszióit mindvégig szentnek tartotta, megbecsülve tollát és megtartotta nemes lelkesedését.

Atyja igen gondos nevelésben részesítette s útmutatásával szeretettel járult hozzá esztétikai érzékének és elbeszélő-talentumának fejlesztéséhez. Már 1857-ben, tizenhét éves korában kezdett az irodalom terén működni Első regényeit és elbeszéléseit az akkori idők legelterjedettebb lapjaiban, a Nővilág-bnn, a Hölgyfutár-bűn és a Divatcsarnok-ban tette közzé. Vollak közöttük elbeszélések, regények és utitárcák is. Később Arany János Figyelő-jének is szorgalmas munkatársa lett s a Pesti Napló-ban és a Fővárosi Lapokban is több munkája jelent meg.

Első férje Heckenast Gusztáv, a hires könyvkiadó volt, akitől azonban elvált s 1862-ben Beniczky Ferenchez, Pestvármegye mostani főispánjához ment nőül. Ez a házassága igen boldog volt s nyugalmas otthont teremtett számára. Szorgalmasan irta ezután regényeit s nem volt esztendő, hogy egy uj könyvével meg ne örvendeztette volna olvasóközönségünket, mely nagy szeretettel vette körül. 1888-ban A minister- elnök szünideje cimü színművével szép sikert aratott a Nemzeti Színházban.

Regényei, melyek valóságos külön kis könyvtárt tesznek ki, nagy elterjedtségnek örvendtek a magyar társadalomban. Bajza Lenke ellentéte volt az újabb

ábrándos lelke oda száll az igaz, a nemes felé. Nem tudott soha bele törődni sorsába, gondolataival mindig a nagyobb, a szebb jövendőt vágyta, hitte.

Uj év napja, minden korcsmában zaj, tánc. A falu előtt táborzó cigányok is ott vannak. Ferenc is ott van közöttük, részeg fővel járja a táncot egyes egyedül, nem törődve az asszonynyal, kit késő éjjelig táncoltat a cigányok büszkesége, Sipos Pista. Szép szál legény volt, cifra ruhája, hosszú darutoll kalapján, kiváltótt az összes többi férfi nép közül, mint a hogy az a karcsú asszony sem volt közéjök való. Egész éjjel együtt voltak, nem szerették egymást s mégis leikök találkozott, akaratlanul is egymást keresték, talán mert a durva kéreg alatt mind a kettőnek magasabbra törő lelke vágyta az egymással való érintkezést.

Felhagytak a tánccal, mindenki ment a falu végére a cigány sátrak felé. Ferenc elől ment, utána a hegedűsök, Pista Annóval egész hátul, kedvetlenül egymás mellett.

„Nem neked vató ez az élet Anno, — hagyd ott az uradat, — gyere velem, egymást szeretve, boldogan teremtünk uj életet, melyet mindaketten sóvár- gunk és álmodunk.“

„Nem Pista, ne hívj ! szeretem az uramat, esküszöm neked ! Ne nézz olyan fájdalmasan rám. Te azt hiszed, hogy megelégedetté lesz bennünket annak elérése a mi után vágyunk, sokszor nem az tesz boldoggá! Csak az a boldogság, a mit önön magunkban építünk fel, ha más segédkezet nyújt nekünk, gyakorta egyik kezével dönti le azt, a mit a másikkal épit.“

Elhallgatott! egy asszony futott feléje — jönne előbb —■ ura aléltan fekszik a hideg havon. Elfeledve Pistát, rohant előre, hol urára rátalálva, ápolás alá vette. A többiek részvétlenül mentek kiki sátrába, csak Pista maradt vele, de azt is nemsokára elzavarta

realista Íróknak. Meg akarta mutatni, hogy nemcsak a Zola, Serao Maliid és Gorkij féle leplezetlen realizmus tud érdeklődést kelteni és tudja gyönörköd- tetni az olvasót 0 az életnek szebb oldalait, gyakran meg épen valami hyperföldit rajzolt a regényeiben. S ha a jónak és rossznak az összeütközését állította elénk, soha sem tért el attól, hogy a kettő közül mindig a jónak, az erénynek juttassa a diadalt.

Az ő regényalakjai mind csupa vérbeli urak, nagyobbrészt mágnások voltak. S olyan finom, diszkrét modorban beszéltek és cselekedtek, ahogy egy úri szalonban az illem ezt megkívánja. Kedves meseszövése pedig, azok az ábrándos szerelmes históriák olyan általános kedveltséget biztosítottak regényeinek a magyar hölgyek közölt, (hogy az ő koráig divatos idegen, főleg német íróknak hasonló irányú, de sokkal limonádé izübb regényeit sikerűit kiszoritnia a magyar családok könnyes polcáról. És elvitázhatatla- nul ez volt a legfőbb érdeme.

Könyvei közül többek közt A két szív harca, Előítélet és felvilágosultság, Márta (németben is megjelent), Itt és a jövő életben, Rnth, A fátyol titkai, Zárt ajtók mögött, O az (angolraj is lefordították), Edith, Szabály ellen, A vér és a többi is mind az ő tiszta erkölcsi felfogását és gyönyörködtetve nemesilő irányát képviselik.

Halála igaz részvétet kelt országszerte s koporsójának legszebb ékességei az ábrándos fiatal lányok szemeiből gyöngyként fakadó harinatkönyek, melyeket annak az Írónőnek halálán ejtenek, aki annyi §zép színes fályolt teregetett naiv szemeik ele.

(-gy-)

SZÍNHÁZ.

Kedd. „Marianna“. Három-négy hétben egyszer történik, hog}r a színházban szép előadást látunk a mely igényeinknek úgy a tartalom mint az előadás tekintetében is megfelel. — Ilyen időközökben kapunk érdemes darabot és ilyen időközökben jön kedve a művészeknek játszani. — Hogy ez miért van igy, az a laikusnak kifürkészhetetlen titok, mimhogy kifürkészhetetlen az az elkülönített világ is melyet a függöny választ el tőlünk. — A tegnapi szép előadás indítékát azonban ismerjük. — A Jászai Olga debüje volt ez. — Ecsegarai Mriánnáját választotta be mutatónak s hogy a kiváncsi várakozással a játéka iránt kedvet varázsolt a művész társainak is az ő révén jutottunk kedvünkre való darabhoz is. A drámát nem bírálom. Hozzá értőbb tollak is megírták már róla a kifogástalanságot. Az előadás kis kés/.ülellenség leszámításával igyekezett a debutans mellé illeszkedni, a kinek úgy látom Marianna tanulmánya is. Jól tette, hogy a legnehezebb szerepek egyikével állított elénk s igy nemcsak kitűnőségeit de hibáit is alkalmunk volt megláthatni. — A szenvedélyes spanyol dráma főalakja finom precizitással kidolgozott alak a kinek minden szavát mozdulatát szemjárását hanglejtését külön tanulmány tárgyává kell tenni a játszónak, hogy élővé elfogadható ember példánynyá tudja varázsolni. így esik, hogy ennek a szerepnek a megalkotásából kitünően kiviláglik maga a művész. — Jászai Olga határozottan színpadra termeit, ott jól érzi magát, ott fog élni örökke. Szép alak is kitűnő Ízléssel érvényesíti magát a külsőségekben. Remek orgánuma van tömör hangos, — a hanglejtése természetes. — A hibái egytől egyig mulandók s ha vannak a gyakorlat okvetlenül lesimitja azokat. Kicsit iskolás, némely helyütt mintha nem saját maga hanem az iskolában megformált tanuló leány játszott volna. Azután copiros, hol Márkust, hol a névrokonát Jászait. — Az összehatás tekintetében határozott sikert aratott. Örömmel látjuk jövőre nálunk.

(She)

a magához tért Ferenc durva beszéde, Anno kérlelő tekintete.

A cigány nemsokára megnyugodott, az asszony olyan meggyőzőleg, olyan szeretettel beszélt vele, hogy hitt a szavának. Szánta a magával tehetetlen férfit s csókjával boritolta azt a kezét, a mely még előbb megütötte.

Leültek az árok szélére, kéz a kézben, a férfi lehajtotta beteg fejét az asszony ölébe s mig az jól beburkolta subájába, még kicsiny kendőjét és meleg szoknyáját is leoldolta, hogy betakarja urát, ki nemsokára mély álomba merült. S az asszony ott maradt mellette a fagyos földön, nem törődve, hogy könnyű ruhája miként fagy forró testéhez és és sötét szeme tagadólag kereste a fényes csillagokat. Nem hitt fényüknek, kereste bennük az árnyat, a bánatot. Vágyott valami után, a mit maga sem tudott merre s hol keressen, sóvárgott a boldogság után, mely a csalódások nyomán képes csak fakadni.

Reggel a templomba menők messziről találgatták a szürkületben, mi magaslik ki az országút árka melletti parton, az egyik farkast vélt látni, a másik találgatta : hogy talán valami elveszett ruha csomag; s senki sem hitt a valónak, midőn közelebb jőve látták a cigányt mélyen aludva, a mint a felesége átkarolva tartja megdermedten, arcán a legboldogabb mosolylyal s mikor a zajra a kijózanodott cigány felriadt, érzi hogy felesége karja, mely őt védőleg átkarolva tartja jéghideg s őrjöngve vad fájdalom hangján kiált, miközben az asszony holttestére borul;

„Anno, én szép kedvesem, hűséges párom, miért szereltél olyan nagyon!“

Ferentzy Mária Andrea.