Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-04-05 / 19. szám
IX. évfolyam. Szatmár, 1905. április 5. szerda 19. szám. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR NÉMETI ! IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő : Főmunkalárs : Dr. Komáromy Zoltán. Nagy Vince. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10--------■..■■■_:------ Teleíon-szám 80. -= Min dennemű dijak Szatmáron. a kiadóhivatalban fizetendők. Hazafiatlan indítvány. Aki hisz az illúziókban, aki mindent haj landó jobb világításban látni, egyszóval aki optimista, az keservesen szokott csalódni. Az igazság, mely áll az egyes ember életére, áll a nemzetek életére is. A nemzet is keservesen csalódik, ha hisz az illúziókban, hiszi, hogy a XX-ik században csodák is történhetnek, már pedig az utóbbi napok eseményeinek hatása alatt egészen beleringattuk magunkat abba a kellemes gondolatba, hogy a politikai válság, hosszas és kinos vajúdás után végre megoldást fog nyerni és pedig a nemzeti követelmények alapján. Voll okunk, volt jogunk feli enni, hogy ez igy lesz. Tudtuk jól, hogy az a szép programra, melyet a függetlenségi párt zászlajára tűzött, melyért hosszú évek során vívott bátor és kitartó parlamenti harcot, amely programmot a nemzet nagy többsége magáévá telte, egyszerre nem lesz megvalósítható. Nem is kívántuk a nemzeti reformok azonnali teljesítését minden vonalon, mert be kellett látnunk, hogy az ország érdeke, mely mindenek felett első, követeli a gyors kibontakozási, az ország érdeke követel bizonyos áldozatot a parlamenti többségtől, azt az áldozatot t. i., hogy programújának egészbeni teljesítését, melynek keresztülvitele elhárithalatlan akadályokba ütközött volna, egyelőre ne kivánja. Az egyesült ellenzék lojálisán támogatta a kinonlakozás nehéz munkáját, hajlandó volt áldozatot hozni, de megjelölte azt a határt, meddig áldozatkészségében mehet, megjelölte azt a programmot, melynek teljesítése nélkül a kibontakozást elképzelni sem lehet. Ismerjük ezt a programmot nagyon jól s tulajdonképen csodálkoznunk kell azon, hogy e programmal szemben, melyben semmi más nincs, mint a nemzeti állam kiépítésének, megteremtésének alapjai, mihez alkotmányunk értelmében elvitázbatatlan jogunk van, amely programúiban nincs jog-foszlás, jog-nyirbálás, felvethető a kérdés: váljon teljesithetők-e vagy sem. Az utóbbi napok eseményei azt engedték remélni, hogy a nemzeti álláspont győzni fog. Úgy látszott, hogy a király, akár áthatva, meggyőződve a nemzeti ügy igazságától, akár pedig azon kényszer helyzet hatása alatt, hogy pénze s katonája nincs, engedni fog, mert az udvarnál be kellett az irányadó s illetéktelen hangadó elemeknek látniok, hogy az abszolutisztikus kormányzattal való fenyegetéstől nem ijed meg a nemzet, igazát érezve megint terro- rizáltatni nem hagyja s talán azt is, hogy nem akadt s nem akadna olyan hitvány »cilinderes ur«, ki parlament nélküli kormányzásra vállalkozna, aki örök gyalázatára önmagának, nevének és családjának, eszközéül szegődjön az abszolutisztikus törekvéseknek. A felhők oszladozni kezdettek s mindenki örömmel velte^ a királylyal legutóbb tárgyaló politikusok azon óvatos, de sokat jelentő nyilatkozatát, hogy e megoldás útját, módját meg le- i bet lesz találni. E reménység azonban csak egy pillanatig tartolt s aztán újra teljesen sötét, komor lelt a politikai láthatár, ismét ott állunk, mint a politikai válság elején: »unbedingte Unterwerfung», az az ne kívánjunk semmit, maradjon helyzetünk a régiben s ennek az áldozatnak főjében kegyes lesz a király egy koalíciós minisztériumot kinevezni. Egyszóval a nemzeti felbuzdulás: sifli, a nemzet többségének akarata: sifli s már nekünk jajgatni sem szabad, nemhogy helyzetünkön válíT/ff lUKrnrarT"" wb^ihbbhihmhhhhhhhhhhhihhbhhhí^hhbhhhhbhbhhbbbhhhb tozlatni; de megengedtetik legkegyelmesebben, hogy adjunk horribilis miliókat egy idegen udvartartásra, mindennemű katonai felszerelésekre s katonai célokra minél jobb és minél több ember-anyagot. Amit pedig a rideg valóság palástolására fenlről adni hajlandók, arra jó lélekkel el lehet mondani: nesze semmi, fogdd meg jól. Honnét egyszerre ez az újabb elzárkózás az udvar részéről, a nemzeti jogokkal szemben? Pittreich ur és társai gyöngék voltak a magyar álláspont letörésére, Pittreich ur és társai magukban nem merték kimondani a végleges határozó szót, hát segítségül hivlák azt a pártot, mely már több mint 30 éven át kerékkötője volt a nemzeti haladásnak s ez a párt deklarált egy olyan határozatot, melynél hazafiatla- nabb indítványt, csak röviddel ezelőtt a román komité fogadott el. A hatalmát vesztett, a csúfosan megbukott de a nemzet nagy kárára még most is fungáló Tisza István miniszterelnök ur, ki a válság megoldásában tanúsított eljárásáért elvesztette még azon keveseknek is a szimpátiáját, kiket erőszakos fellépésével eddig le tudott nyűgözni, mielőtt eltemetkezne az örök feledés homályába, egy indítványt terjesztett elő a Loyd klubb képviselői elé, amely indítvány elfogadtatásával egy csapásra halomra döntötte azt a nehéz munkál, mit a koalíció vezérei ilt-ott két hónapja a kibontakozás érdekében kifejtettek. Ez a határozat, melyet a Tisza-párt, bár minden lelkesedés nélkül s ellenmondások dacára magáévá tett, egyrészt homlokegyenest ellentétben van alkotmányunkkal, törvényeinkkel, másrészt hazafiatlan, mert vakmerőén, cinizmussal szembeszáll a nemzeti jogokkal, a nemzet többségének akaratával s mert oly időTÁRCA. Elég volt már! . . . — Lapunk eredeti tárcája. — Elég volt már a szolgaságból! Egyszer vége kell, hogy legyen, Hogy az a gyűlölt osztrák fajzat Uralkodjék e nemzeten! Szégyen ránk nézve, magyarokra, Rogy eddig is tűrtünk nekik S hordoztuk annyi éven át a Rabszolgaság bilincseit! És megmozdult a nemzet újra! Felemelé tiltó szavát! S a népitélel remegésbe Hozta az egész Ausztriát! S eszeveszetten lótnak-futnak A hires osztrák atgafik, Hogy követelni merészeli A magyar ismét — jogait! Nekünk mindegy, mit hoz a jövő .. . Veszteni valónk semmi sincs! Pattanjon egyszer szét kezünkön A leigázó rabbilincs! ! Tüzelokádó ágyudörgés Hozza bár a halált reánk : Megvédünk, óvunk ellenünktől Imádott, szép magyar hazánk! _____ Sallay Lajos. Sz eretet. Zügotl a szél, sivitva hasogatla a fák kopár ágait, felragadva a könnyű lágy havat, hogy a hegy aljában végre megállapodván, letegye a lobbi hópelyhek közé melyekkel nem bir a szél izmos karja — megvédi azokat a felettük meredő sziklás hegy. A sötét fenyők mintha védve terjesztenék ki ágaikat s nem engednék az erőszakos szélnek a nálok menedéket kereső fehér pilléket. A hosszú váci országúi csendes, kihalt, nyoma sincs a nagy vá-árról hazatérő zajos kocsisoroknak s jálszhatik a szellő a hóval, kedvtelését misem zavarja . . . rvjfél van — hosszú kocsisor lassan zakatolva jön végig, a ponyva sás fedelek jól be vannak vonva, hogy megvédjék a benlévőket a zuzmarás hidegtől. Az egyik szekérben halk nyöszörgés hallik — elfúló zokogás — kérlelő női hang: „Ne bánts — nem tudok lopni, mikor kinyújtom kezem a lopott kincs után, erővel huzza azt valami vissza, erősebb az akaratomnál, — menj te, te férfi vagy, neked mindennél, a láthatatlan hatalomnál is erősebbnek kell lenned.“ „Mindig ez a válaszod 1 — gyáva kifogás — talán félsz a holdvilág bamba képétől/? Már éjfél van, csend van mindenütt közöttünk, tudod milyen éjjel van? az év utolsó éjjele s mi kint az országúton félig megfagyva éhesen kucorgunk e büzhödt rongyokkal telt szekeren. A gazdag előkelő népeknél ilyenkor nagy a cécó, örömmel néznek az uj év elé, hisz nekik csak örömet, vigságot hozhat, meleg fütött szobát, minden napra csirke húst, jó izü levest. Ki törődik a szegény cigánynyal . . . Isten!? van is Isten! . . . a cigányt az nem segíti, a nagy urak istene! . . .“ „Ne káromold Öl, Ferenc, még jobban megver érte — látod a hideget is azért adta, mert nem érdemelted a jó időt, nem dolgoztál te akkor sem, pedig volt vályogvetés elég, de amit kerestél, elittad mind, — meleg ruhára, húsra alig telt. Igaz hogy ruhám van elég, azt még mind leány koromban kaptam, Pista mindig jó volt hozzám . . .“ „Ugy-e, már megint azon van az eszed — tudom, hogy szived is hozzá húz . . . csalfa vagy te — de nem is volt sohsem hűség a szivedben — minden férfiút megigézel bűbájos beszédeddel, fekete szemeddel“ . . . „Ne bánts — nem értesz te engem — de nézd mindjárt itt a falu, a legelső háznál leszállók s kéritek neked valami jó húsfélét, aztán vigan megyünk az uj évbe, ne busuj, mulatunk mi is, mint a nagy urak, felveszem piros pruszlikom, gyöngyöt, klá- rist fűzök a nyakamba . . .“ Jóval a falu előtt megálltak a szekerek; az egyik szekérből, amelyből e beszélgetés hallatszott, karcsú cigány aszony szállott ki s gyors fürge léptekkel igyekezett a faluba, összébb húzta kis kendőjét a nyaka körül, szoknyája ráncait elrendezte s igyekezttt előre, mintha misére menne, gyors léptei alatt csikorgott a megfagyott hó. S ő indult a bűn felé, lelkében ezer édes bohó gondolattal, az tiszta volt és fehér, lepattant a szenny, a bűn s ő halad előre bűn nélkül a cél felé, ábrándos leikével csak éhező urát látva. Az első tornyos rácsos kapu előtt megállóit: tehát ez az a hely, ahol neki lopnia kell ! Olyan édes csend mindenütt, az egyik ablak redőnye kissé fel volt huzva, derűs fény áramlott ki belőle, meg kell néznie mit csinálnak oda benn . . . Macska-könnyedséggel átmászott a kerítésen. Egy nagy fekete szőrű kutya mozogva jött feléje, de vaszi és nyári angol Szövet donságok óriási választék in érkeztek meg Weisz Gyula posztó és gyapjúszövet üz- ~ letébe — . Deák-tér 21. szám. Martin Sohns et Co. Ltd fr“eran rakl“i
