Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-03-29 / 17. szám

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASARNAP. ELÖFIZETESIÁR: Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Felelős szerkesztő : Főmunkatárs : Egyes szám ára 10 fillér. Dr. Kom^romy Zoltán. Nagy Vince A függetlenségi választók ügyeimébe. A pár/vezetöséy felhívja a függetlenségi válasz­tókat, ugg azokat akik a múltkori választásnál sza­vazati jogukat ggakorollák, mint azokat, kik tavaly már kimaradtak a választók jegyzékéből, valamint azokat akiket csak mostantól fogva illet meg a vá­lasztói jog, hogy április hónap 14-ig a városháza tanácstermébe hétfőn, szerdán, csütörtökön, szomba­ton d. e. 9-órától 12-ig nézzenek utánna, hogy benne vannak e a választói tisztában. Mindenki vigye ma­gával az adókönyvét. Különösen azok, akik mái• ta- \ valy sem szavazhattak és jelentsék be igényüket a választói tisztába való felvételre. A pártvezetöség ko- molgan inti a választókat, tartsa mindenki köteles­ségének a jelentkezést. Kötelességének ugg a maga személye, mint a haza iránt. Kérjük elvtársainkat, hogy e figyelmeztetést tőlük telhetöleg terjesszék. A helyzetről. A politikai válság, mely a maga természe­tes utján, módján, megoldást nyerni nem tud, háttérbe szorítja az érdeklődést minden más, országos érdekű kérdéssel szemben s habár el­szomorító dolog, de kétségtelen folyománya an- j nak az elvilázhatatlan ténynek, hogy a jelen- j légi politikai válság már jóval tulcsapott az eddigi s megszokott közjogi viták s ütköző pon­tok medrén s ma már helyes elnevezés szerint nem is politikai, hanem egyenesen alkotmány- válságról kell beszélnünk, a melylyel szemben csakugyan el kell némulniok minden más, külön­ben nagy fontosságú országos kérdéseknek, mert a nagyértékü belreformok másodrangu kérdések szemben a mostani politikai válság, egész nemzeti életünkre, jövőnkre kiható kér­dései mellett. S mert ebben a rettenetes helyzetben, melyet józanészszel előre kiszámítani nem lehetett, mindenki csak a kombinációkra, a logika örök törvényei alapján álló feltevésekre van utalva, pozitívumok helyeit szárnyra kelnek rettene­tes hirek, melyeknek igazságában, komolyságá­ban s józanságában hinni nem lehet s hinnünk nem szabad. Nem holmi, ma már lomtárba való, opi- mistikus felfogás beszél belőlünk, mert a naiv- ság korán rég túl vagyunk s jó szándékokat nemzeti ügyünk iránt Bécstől, a bécsi udvartól nem vártunk s nem várhatunk; de a most for­galomba került rettenetes hirek komolyságában mégis kételkedünk, mert nem hisszük el, hogy a bécsi körökben kihalt volna minden érzék a raison, az állami opportunitás, a saját létérde­keik iránt. Alkotmányellenes, parlament nélküli kor­mányzást megkísérlem ugyanis, eltekintve attól, hogy a leggyalázatosabb merénylet önállósá­gunk ellen, már csak azért sem lehet, mert az a helyzet, mely egy ilyen kormányzati rend­szer rn llett Magyarországon létrejönne, magá­val rántaná Ausztriát és a dinasztiát, semmivé tenné mindkettőjük érdekeit, már pedig az ud­vari körök minden bolond gombája mellett is egyet fel kell tételeznünk, hogy körömszak a d­E hátborzongató tervek között egyik leg- szenzácziósabb az, hogy a király lemond a trón­ról s átadja helyét a trónörökösnek. Ha békés politikai viszonyok közölt kél szárnyra e hir, akkor valami olyan különö­sebben csodálatraméltót nem találnánk benne. Végre is a király is ember, ki belefáradhatott az uralkodás nagy gondjaiba s öreg napjaira abszolút nyugalomra vágyik. Szokatlan ugyan ez az urakodóknál, mert a királyi méltóság nem olyan államkirályság, melynek nyűgét, teljes nyugdíjjal, negyven évi szolgálat után lerázni lehet, de végre is nem hihetetlen; de naiv s célzatos a híresztelés, a mostani zavaros viszo­nyok között, pláne olyan indokolás kapcsán, melylyel a lemondási szándékot kommentálják. A hir természetesen azon körökből indult ki, melyek minden eszközzel le akarnák törni a nemzeti ellenállást, amely körök az udvar egy kézintésére szívesen járomba hajtanák a magyar nemzetet, mert érzékük, alkotmányos­ság, függetlenség iránt nincs s összes állami ér­dekeinket alárendelnék szívesen annak, hogy továbbra is megmaradhassanak a Smolen Tónik talpnyalóinak. Azon köröktől, melyek a nem­zeti jogos követelményekkel az erőszak, a »Pul­ver és Blei« elvét állítják szembe, amelyek hajlandók támogatásba részesíteni egy olyan kormányt, mely hatalmát a magyar alkotmány romjain építi fel. Terjesztik pedig azért a hirt, hogy terro­rizáljanak, hogy megfélemlítsék a nemzetet, ter­jesztik olyan kommandó kapcsán, a milyennel becsületesen gondolkodó magyar embernek, az esküt tett király tényeit összeköttetésbe hozni nem volna szabad. Azt mondják, a király nem enged s el van tökélve a legvégsőkre. Nem enged, mert a nem­zeti kívánalmak teljesítését, a koalíció prog­ramút] át alkotmányellenesnek tartja, melynek ép­ségben fenlartásána esküt telt Rettenetes feltevés. Monstruozus gondolat s vakmerőség a nemzet többségéről s a nem­zeti többséget képviselő egyesült ellenzékről feltenni, hogy kívánságai alkotmányellenesek. Szörnyszülött azon további indokolás is, amit a lemondás tényéhez fűznek. A király e szerint nem akar ellentétbe jönni esküjével, lemond s átadja helyét a trón­örökösnek, kit esküje nem kötelez s szabadon fog cselekedni. Már most mit fog cselekedni ? Mást elkép­zelni nem lehet, minthogy nem koronáztatja SZERKESZTŐSED ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 __------------Telefon-Rzárn 80. — Ki nd enne mii dijak Szatmaron. a kiadóhivatalban fizetendők. meg magát, nem tesz királyi esküt, nem ad hitlevelei, vagyis, hogy de jure, az örökösödés ipso facto elvénél fogva király lesz ugyan, de facto azonban nem, mert alkotmányunk szerint királyi jogokat nern gyakorolhat. Hogy a NX-ik században Európa szivébe beékelve, egy történelmi mulLtal s alkotmány­nyal biró nemzet életében ilyen változtatást lehet-e tenni, annak eldöntéséhez egyszerűen csak józan ész kell. Ha volna ilyen törekvés, nem akarunk benne hinni, hajótörést szenvedne a nemzeti activ ellenálláson kívül, az európai államok ellenállá­sán, mJyek nem tűrték meg egy szabad nem­zet leigázását. De maradjunk csak a lemondás tényénél s felejtsük el egy pillanatra a hozzáfűzött kom­mentárt. Azok, kik az izzó parázsra olajként a lemondás tényét öntötték, úgy látszik teljesen elfeledkeztek arról, hogy a trónról való lemon­dás az 1857. Hl. t.-c. értelmében, mely törvény a múltak keserves tapasztalatainak eredménye, csakis »Magyarország külön értesítése mellett s alkotmányos hozzájárulásával történhetik«, ami annyit jelent, hogy a királyi méltóságot nem lehet egyszerűen, mint a rossz köpenyeget le­vetni, hanem a lemondás végrehajtása, a, nem­zet állapotától függ s amint a nemzet szaba­don, tetszése és belátása szerint hozzájuthat a lemondáshoz, úgy tetszése és belátása szerint hozzájárulását meg is tagadhatja. Visszatérve kiindulási pontunkra, fel le­hetne-e tenni a magyar országgyűlésről, hogy a lemondáshoz alkotmányos hozzájárulását adná, akkor, amikor a lemondásnak ilyen bevallott tendenciája van? A magyar közvélemény elseperné azon képviselőket, kik a lemondást szavazatukkal tá­mogatnák ilyen körülmények között. Az 1867. III. t.-c. után tehát még feltenni sem lehet, bogy a trónról való lemondásnak az legyen célja, hogy az utód abszolút hatalmat gyakoroljon. Épen azért nem akarunk hinni e hir ko­molyságában s a különben is elkeseredett vál­ságba, mint terrorizáló eszközt, ezt az üszköt bedobni a legnagyobb, legvégzelesebb szeren­csétlenségnek tartjuk. A nemzetet ma már sem megfélemlíteni, sem megtéveszteni nem lehet. A nemzet nagyon jól tudja, hogy azon hat pontban foglalt Prog­ramm, melyet Andrássy Gyula gróf a koalíció nevében a király elé terjesztett olyan mini­mum, melyből engedni nem lehel, nem szabad. Ám próbáljanak meg minden lehető és lehetetlen eszközt a felbuzdult nemzeti érzés letörésére, ám helyezkedjenek ma a legridegebb álláspontra, tagadjanak meg minden kívánsá­got, az erőlködés, a nemzet többségével, óriási tavaszi és nyári angol SZÖvet- ujdonságok óriási választék­ban érkeztek meg Weisz Gyula posztó és gyapjúszövet üz- ~ letébe 1 Martin Sohns et Co. Ltd Deák-tér 21. szám« gyapjúszövet gyáros egyedüli raktára S Z A T M a R _____.__

Next

/
Thumbnails
Contents