Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-03-26 / 16. szám
Szatmár, 1905. SZATMÁR-NÉMETI március 26. Az 1867. XII. te. a közös hadsereg bel- szervezetét, illetőleg tesz ugyan rendelkezéseket, de ebben nem foglaltatik a hadsereg nyelvének törvényhozási átruházása a királyra, nincs benne joglemondás a nemzet részéről s magyar alkotmányunk soha nem ismert fen- tartott fejedelmi jogokat, mert alkotmányunk alaptétele, melynek a múlt országgyűlés is, képviselőházi határozat alakjában kifejezést adott, hogy: minden jognak forrása a nemzet. Erre az álláspontra helyezkedett az egyesült ellenzék, midőn a király üzenetével szemben kimondotta, hogy elfoglalt álláspontjától nem tágíthat, a nemzeti kívánalmak teljesítésétől el nem allhat. Ezek után könnyen megrajzolhatjuk a jövő végtelenül szomorú, végtelenül sivár képét. A királya nemzet többségének engedni nem hajlandó, a király nem fogadja el a parlamenti többség programmját s nem a parlamenti többségből nevez ki kormányt, hanem olyan férfiakból, akik törvényhozási programm s törvényhozás nélkül egyszerű végrehajtó közegek, hivatalnokok lesznek. Hogy aztán a magyar parlamentnek mi lesz a működése s hogy egyálalában ilyen körülmények közölt lesz-e parlamenti működés, azt ma megmondani senki sem tudja, nem pedig azért, mert abban a pillanatban, a midőn a király ellentétbe helyezkedett a parlamentarizmus sarkelvével a többségi elvvel, abban a pillanatban, midőn akadnak gyászmagyarkák, kik a most kimondott királyi programm alapján kormányzásra vállalkoznak, megszűnt az egész alkotmányos élet, alkotmányos berendezés s beáll a modern abszolutizmus, békés fegyverekkel, melynek terveit mégcsak megközelítőleg sem lehet kiszámítani alkotmányosan gondolkodó embernek. Ilyen helyzet előtt állunk ma. A felelősség a nemzetet nem terhelheti, mert nem kívántunk olyat, mi Ausztriának, vagy a királynak szerzett jogait csorbítaná s az]egyesült ellenzék a parlamenti többség programmja természetes folyománya önálló államiságunknak. Hogy ehhez ragaszkodunk, hogy alkotmányunkat, függetlenségünket védelmezzük, az Isten adta jogunk s gyáva söpredék lennénk, ha cserbe hagynók a nemzeti ügyet. Mert ma már úgy alakultak a viszonyok, hogy a válság mikénti megoldása nem párt- politikai kérelés. ellen, amelyet csak akként lehet felfogni, hogy mindenkit emberi méltóságából kifolyólag — egyenlő jogok illetnek. Sem szociális, sem erkölcsi motívumok nem igazolják, hogy a férfi — talán fizikai ereje fölényében — joggal ragadhatja magához a világhatalmat a nő fölött és kényszerítheti a maga családi regnu- mába. És igy tovább . . . Ám Perkius Gilman, ez a zseniálisan okos hölgy-apostol csak hirdesse a maga filozófiai elveit, — hiszen egy-egy élvezetes felolvasóestéje valóban nagy szellemi gyönyörűséget okoz a hallgatóknak. Mi pedig — a laikusok és a filozófiához nem értő emberek, a kik már eddig is — nyilván saját létünk szemmel látható veszélyeztetése dacára annyi jogot adtunk a nőnek — érjük be annyi filo zófiával, hogy a nőben a férfi ideálját, szivének hevi- tőjét, a szépnek eszményét, hűséges hitvesét és gyermekeinek aranyos mamáját lássuk. Ez óvja meg az élet boldogságát, — ez lehet az élet célja igy ez a társadalom helyes rendje. A zseniális hölgy-apostol bölcsészete mellett burjánzik föl azonban az a csalánfilozofia, a mely a maga természeti, u. n. fiziologikus dogmáival marja meg a gondolkodók lelkét akkor, amikor a feminizmus elvét a nemi szabadság érvényesülésében keresi. A nemzet az 1867. XH. leben lefektetett elveket ki akarja építeni, a nemzet biztosítani, megteremteni akarja mindazon intézményeket, melyek az önálló nemzéli állam létéhez szükségesek. Ehhez elvitázhatatlan jogunk van, mert mi alkotmányunkat Isten kegyelméből s a nemzet akaratából bírtuk és bírjuk a vérszerződés óta s létezését senki ember fiának nem köszönhetjük; a mi alkotmányunk történelmileg fejlődött s kialakult alkotmány s minden intézményünk, a királyság, a jelenlegi dinasztia uralma stb. ennek az alkotmánynak köszöni létét. E válságos pillanatban, mely élet, lét kérdése nemzetünknek, ismét felvetjük a kérdést, mi a kötelessége a nemzetnek ? Kitartani mint egy ember. Mozduljon meg a Lyod Klubb is, ne nézze 152 magyar képviselő téllenül a nemzet vergődését; tartsa meg e párt továbbra is programmját, de mondja ki a jelszót: nemzeti követelmények nélkül nem lehet alkotmányos kormányzás. Szólaljon meg bennük is az élő lelkiismeret szava, mert most már nem személyek védelméről, nem pártok program mjaról, hanem az alkotmány megvédéséről van szó s a ki e munkában nem veszi ki a részét, a ki mosolyogva s a koncra lesve várja a nemzet óriási erőfeszítésének eredményét, az szekértolója azoknak, kiknek leghőbb vágya, elhintve közöttünk az egyenetlenség csiráját, az abszolutizmus járma alá hajtani hazánkat. A tizenkettedik óra elérkezett. Nehéz, végtelenül súlyos a helyzet, de a nemzet egységes, összetartó akaratának győzedelmeskednie kell. vMikor pedig az alkotmány védelméről van szó, ebben a védelemben egynek kell lenni minden igaz magyar embernek. Az önálló vámterület. Motto : „audiatur et altera pars.“ (—a—r)A Magyarbirodalmat dicsekedéssel szokták nevezni független államnak, akik tudniillik azon helyzettel, amelyben most van, mert hasznot húznak belőle, megelégedve vannak ; vagy mert történeti szűk látkör- rel s abból a jog-következményeket elvonni s a jogos követeléseket felállitni s valósitni, még szükebb akaraterővel bírnak ; azzal sem látszanak tisztában lenni : mik egy független jogállam elengedhetlen tartozékai; sem arra nincs bátorságuk, hogyha azokat a mikhez érzik és tudják jogukat megszerezni igyekezzenek is. gaMirffiTJa.iga! ■aaMM—■■■■■—B———— E szerint legelsőbben is az volna a helyes társadalmi berendezkedés, hogy a házasság mint jogintézmény eltöröltessék, mert hiszen ez még az elavult egyházi filozófiának maradványa és a nő saját tenné'-zetes mindenkori vonzalmát követve sorba boldogíthassa a férfiakat, akiket szeret és csak addig, mig ez a nemi vonzalom tart. A fajfentartás természetes ösztöne ekkép nyerhet egészséges kielégijést, — hiszen elvégre csak ez lehet az emberiség életcélja. Ismétlem — nem vagyok filozófus — de undorral fordulok el attól a képtől, mely elém tűnik, ha a társadalomnak ilyen berendezését képzelem el. Ilyen szociális társadalmi rend éppen azzal jönne összeütközésbe, amelyből alapdogmáit meríti: a mesterséges szabályoktól ment tiszta természeti törvényekkel. Nekünk az ilyen fiziologikus bölcsészet nem kell és attól is tartózkodjunk, hogy az effajta irók szellemi produktumait olvassuk. A ki mégis kiváncsi egy ilyen modorban végzett eim futtatást elolvasni, — a „Jövendő“ legutóbbi számában találhat egyet, — de ha elolvassa —- dobja el magától, — mérges lehelet árad annak minden sorából. Havas Miklós dr. A magyar állam függetlenségének hangoztatása mindig üres szó, mig a perszonál-unió fogalmából fo- lyólag, — hogy egyebeket ne említsek — nemzetgazdasági — tehat vámügyileg is nem szerzi meg es nem gyakorolja az önállóságot. Az önálló vámterület kérdése tehát, bár ha dr. Keresztszeghy Lajos ur a ,,Gazdák Lapja“ febr. 24-ik (8-dik) számában, látszólag,saját felfogása szerint ugyan, de éppen nem menten bizonyos politikai elfogultságtól, tagadja ennek politikai nagy horderejét és csupán „Zsebkérdéssé“ szállítja ala : kiválólag politikai kérdés, a melyet nem az ellenzék, hanem immár a képviselő-választásokból láthatólag, nem hallgatólag többé, hanem nyomatékos kifejezéssel, a Nemzet is ilyenné tett. Mert a képviselői programm- beszédekben éppen nem hallgatták el az ellenzéki jelöltek, hogy az önálló-vámterület alapján állva kérik megválasztatásukat, hanem mint ilyenek választattak is meg. S valóban, ha a független államiság egyéb követelményeinek — önálló-pénzügy, önálló hadsereg satbbinek kivívását talán halasz ják is még, hanem az önálló vámterület kérdése megoldásával — miként látszik — várakozni nem akarnak s a bírod .lom ilyetén berendezése sürgősségét előtérbe helyezve hangoztatják. Egészen eltévesztettnek látom azért azt a felfogást, mely a gazdasági-egyletek feladatai közül kikapcsolni akarja az önálló-vámterület kérdése megoldása iránti buzgó tevékenységet és kicsinylőleg csak a merkantilista tagok által sürgöltnek tartja azt. Miéri ir a volna hát ő, maga oly gondolkozó fővel s oly hutáin zo:t agrár szempontból az idézett cikket éppen a .Gazdák Lapjá“-ban választva ki helyét, ahova ez a kérdés valóban minden másfeleit tartozik is ? . . . I | í i ! Nem akarom feltenni, hogy annak a cikknek az a szomorú célja lett volna, hogy a nemzet-gazdaság terét művelő két nagy osztályt — a gazdászokat es kereskedő-iparosokat állitsa egymással szembe, holott a Nemzet és társadalom függetlenitésére irányuló tevékenységben egyesülésöket kellene nemcsak szemelótt tartani, hanem tényleg munkálni is. Mert nem egyéni felfogás dolga ez többé, hanem nemzetgazdasági közügy melynek az egyéni nézetet sőt érdeket is alá rendelni: közhazafiság követelménye. De — fájdalom! — nálunk még a nemzetgazdaság terére is bejátszik az arisztokratizmus — agrarizmus név alatt, mivel azt az újkori specialitást csakugyanis a nagy földbir okosok képviselik; akik — mint Dr. K. L ur szeriül látszik — ha e hazának kis birtokosait, vagy éppen kizárólag földmives munkásait is magukhoz ölelik — csak játszanak a demokratiával, hogy érdekharcukat erősbitsék ; anélkül azonban, hogy ezeknek a szegény hazafiaknak megfelelő«ellenszo!gá[tatást adnának azzal, hogy őket csak ember — és polgár-jogok megnyerésében s megélhetésük feltételei megszerzésében támogatnák . . . mindezeknek is iszonytató jövőt rajzol, az önálló vámterület egész hazát, nemzetet tönkretevő képében; sőt habár a kereskedő-iparos osztály ,érde- kével a földbirtokos osztály érdekét, merő ellentétbe helyezi, azoknak is megjósolja bizonyos tönkrejutásu- kat, mert — szerinte — ez ország önálló vámterületté berendezkedése esetében csak koldusság vár mindenkire . . . Hagellum Dci!! s mintha mégis érdemeltnek tartaná ezt, mivel ha irt „a lakosság kilenctized részét gazdák képezik" — abban a statisztika megbízhatóságában ugyan én egy kissé kételkedem — tehát a választók többsége is belőlük telik s mégis önvédel mök ellen juttassák az önálló vámterület harcosait többségben a képviselőházba, amelyben történhet, végre is a döntés e kérdé-ben: önmaguk, saját éle érdekük ellen cselekedtek, önjólétük alkotmányát önkezdkkel ássák alá, pedig ez előbbvaló mint a haza (?) — mi mást lehetne belőle következtetni, mint ,,vollozti non fit imuria /“ De vájjon nein hamis próféta beszél-e belőle ?.. . vájjon csakugyan az a mythoszi „Kassandra-e ő, akinek tragikus jövendölését előbb nem, — hanem csak akkor hitlék el, amikor az már szomorú valósággá lett ... az önálló vámterületből csakugyan köz tönkre- jutás következik, vagy legalább is „idegen tőkepénzesek“ kezébe jut a fekvő vagyon, akiket pedig a közös-vámterület idejében juttattak a virilisség által a választások terén is domináló szerephez?! . . . Talán eltekinthetnénk attól a szomorú ténytől, hogy ime a közös vámterület elégtartós korszakában semmisült meg, a Magyar Nemzet legerősebb osztálya nak tartott gentry, —- birtoka elvesztésével; mainapBenzinmotorok, gozeséplőkészietek, aratógépek és egyél mezőgazdasági gépek legújabb szerkezetben és legjobb kivitelben kapható A magyar kir. államvasutak gépgyárának Vezérögynökségénél BUDAPEST, V., Váczi-körut 32. Árjegyzéket és költségvetést kívánatra ingyen és bérmentve küldünk.
