Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-03-26 / 16. szám

Szatmár, 1905 szatmar-nemeti március 26. ság még a nemzetiségi bankok húzzák ki például az erdélyi magyar földbirtokosok alóla földbirtokokat; a közös vám-terület közboldogitó korszakában hagyta és hagyja el, folytonosan ezt a hazát Magyarország földmi- ves-munkás népe is, mert nem tud kapni (?) it'hon élet- fenntartását biztosító állandó munkát stb. Ám ezeket a megjegyzés« két előlegezzük a közös vámterület köz­boldogitó voltának dicséretére . . . illessze be majd az olvasó oda, ahova valók ; nézzük meg inkább a Dr. K. L. ur által az önálló vámterület hitelvesztességére felhozott okok nyomósságát. Talán nem is kérdéses azon állítás tarthatatlan­sága, hogy „mindazon iparcikkek ára melyeket a gaz­dának szüksége van — drágább lesz.“ Mert a közös vámterület idejében azon cikkeket, amiket itthon nem termeltek, az osztrák-ipar jóvoltából kaptuk, melylyel más fejlettiparu államok, a közös vámsorompckon gya- k Tolt súlyos vámtételek terhe miatt, nem versenyez­hettek s a reánk fejlődött osztrákipar versenytárs nél­küli kedvező helyzetében aligha a mi boldogilásunkra szabta meg árui árát. — Mi lesz akkor, ha a müveit külföldi fejlett ipar egyenlő vámszabás esetén ver­senyre kelhet és kél is.az osztrák iparral? Kárunkra lesz, ha a konkurrensek jobb minőségű gyártmányok­kal versenyezve ami kétség kívül nem túlhajtandó vámtételeink mellett valamivel drágább áron, de jobb minőségű árukkal fogjuk szükségleteinket kielégi teni ? . . . Amiket eddig idehaza is kaptunk ezeknek nem lévén versenyfelük az osztrákiparban — talán s elhordozhatian árért kényszerítik reánk cik­keiket? . . . Talán ha ezeknek is kell — minthogy kell is tartaniuk, most már ha nem kizárólag az oszt­rák-ipar, hanem más államok iparának, de még a ha­zai hason iparnak versenyétől is : bizony nem az árak tulfeszitésére, mint inkább jobbak előállításával el­érendő kelendőségre fogják fektetni a súlyt . . . ebben, ha csakugyan magasabb árban kellene vásárolnunk, a vámtétel miatt, — nyernénk rekompenzaciót. Az eddig idöháza nem termelt cikkek előállítására alapítandó gyárak keletkezésére s a már létezők tökéletesbitésére is lehet számitnunk, mert azok a merkántilisták is számítók; csakhogy az államnak is kelláma£ar- tellek ellen védni a szabad versenyt az ipar-fejlesztés érdekében is ; de meg hogy a fogyasztó közönség se zsaroltassék ki a kartellbe lépő gyárak által, amint ezt tapasztaljuk, a közös vámterület közboldogitó idejében I (Folyt, köv.) MINDENFÉLE. Egy orvos és egy ügyvéd heccelődött egymással s épen arról volt szó, hogy kinek mekkora a nép­szerűsége. — Nekem rengeteg sok jó emberem van! — mondta az orvos. — Igen: a másvilágon! — egészité ki az ügyvéd. De már erre kitört a felháborodás az orvosból s hirtelen ezzel a hasonlattal szólta le a fiskálisok egész érdemes rendjét : — Ti beszéltek, ügyvédek ? Mit is mondjak csak ? Ha két ügyvéd, felperes és alperes, szemben áll egymással, az épen olyan, mint az olló két ága : — nagy élességgel mennek neki egymásnak, de egymást sose bántják, hanem akit elvágnak, az mindig egy kettőjük közé szorult harmadik: a kliens. \ * Szegény színházi kritikus! Ha csak egy kicsit is kritikus; a helyzete nagyon is kritikus! Soha sin­csen senki sem megelégedve vele. Első sorban persze a művész és művésznő, akiben a nyomorult skribler nem tudja nagyitó üveggel sem észrevenni a „talent“-et. Nincs megelégedve az sem, akit megdicsér: miért nem dicséri jobban, csak három és fél sorban emlé­kezik meg róla, pedig legalább is tiz-tizenkét sort rászánhatna. Aztán jön a százfejü és ezer nyelvű publikum ! Ez aprehendál, mert nem magasztalom égig a kedvencét. Az komoly haragot éreztet velem, mert az ő „kilökni való kiálhatatlan"-ját, meg mertem di­csérni. Emez előre megfenyeget, ha X-ről rosszat mernék Írni, amaz lyukat beszél a hasamban, hogy ugyan azt az X-et közérdek lesz lekritizálni. — Természetes, hogy a kritikust ilyenkor csak az segíti meg, ha senkire sem hallgat. Persze aztán az is ritkaság, ami velem történt, hogy a hős-szerel­mes színészről irt egyik elismerő referadáin után egy bájos leány-ajakról ezt a legfelsőbb dicséretet kaptam: — Meg vagyok elégedve tegnapi kritikájával. * Gyógyszerész növendékek ültek együtt a kávé­házban. Egy ősjogász, akinek a mulatós gyógyszerész­tanhallgatók mind jó pajtásai voltak, első éves jogász rokonát oda vitte a vig fiuk közé mondván, neki, hogy milyen szimpatikus ez a társaság. A bemutatkozások megtörténtek. A fiatal gólyá­nak mind igy mutatkoztak be: _____________ Ar any-ezüst ékszerek és órák legolcsóbban. Fali-, ébresztő- és ingaórák eladása és javítása / 2 évi jótállás mellett. \ — X. gyógyszerész. — Y. gyógyszerész. — Z. gyógyszerész. — És igy tovább sorra. Mikor már mindegyikkel végigparolázoit a jöve­vény ifjú, oda súgott pártfogójának, az ősjogoncnak a fülébe : — ügy látom, hogy ez a társaság nemcsak szim­patikus, hanem egyúttal szin-patikus is. * KLEIN SALAMON KÁRPITOS ÉS KÉSZ DÍVÁNY KAPHATÓ. Ez nem annyira vicc, mint inkább cégtábla, mely Nagykároly város egyik főutcáján diszlik, ahon­nan megörökítés végett lejegyezte Vicibald. SZÍNHÁZ. Szerda. Anyáink sirós szép darabját elevenítette -fel a színház szerdán estére: A vasgyárost. — Ez ma már olyan iskola darab. Lehetetlen jellemű, kitűnő posoló alakjairól kik gyönyörű dolgokat tesznek és beszélnek a ma játszó színművész nemzedék nagy ré­sze tanult szavalni — és sok, hogy arra adta a fejét mikép komédiás legyen : a vágytól tette hogy egyszer Glairt vagy Fülöpöt szavalhassa érzelgős lelke minden tudásával. — Mert ezt igy tudom : végheletlen csodál­kozom a kritikán alóli játékon a mit művészeink szerdán este produkáltak. — ügy esett mintha kegye­letet sértettek vón a nembánomsággal melylyel első szereplésük poetikus voltat a közönséges kötelesség ledaralás vonalára degradálták. Csütörtökön. A színház élet szemponijából véve rendkívül érdekes, hogy a festett világgal kapcsolat­ban mennyire közönséges kis dolgok képesek a kép­zeletet fokozni, — illúzió >at kelteni. — Egy kevés kifürkészhetetlenség, csöpetnyi szokatlan, egy csomó hajlandóság holmi nem próbált pósra, még több köny- nyen hivőség — együttvéve: akkora varázst képesek szórakozást vágyó lelkünkre gyakorolni, hogy sze­münk elé fátyol vonódik — roszul látunk s valami kicsi pici jelentőségű dolog mellé, nagy-nagy milliőbe: fon­tos, érdekes,színekben gazdag háttért képzelünk — Igaz hogy ezek csak olyan színházi illúziók a melyek Jia 'szerte foszlanak, nem pótolhatatlanok, ám mégis bosz- szant sokszor a vakság — amely nélkül meg lehet lenni. A primadonna háború első csatája óta Kornai Margitról erről a sokat bántott kedves leányról a színház járók egyszerre — ki tudja miért ? azt kép­zelték, bogy ő az igazság martyrja. — Ez a képzelet érdekessé tette őt, az érdekesség pedig fályolt vont szemünk elé, mely mellett úgy sejtettük, tán mégis csak tehetséges, tán mégis csak rátermett, elsőrendű erő a ki ereje tudatában — ott a fátyol mellett — emelkedik ............emelkedik. A Kornai Margit partjáról a titokzatosság leplébe burkolódzolt mecénásokról — ezekről a sokat bántott jó szivü ifiakról, — a színház járók ki tudja miért? az képzelték, hogy ők az igazság katonái, a kik las g szorgalommal gyűjtenek, épitnek tömörülnek s az érdeklődéssel várt adandó alkalommal egyszerre a sorompó előtt teremnek igaz ügyükkel, hogy: ‘No most. — Most aztán. Az iluziók pedig folyton nőttek szaporodtak, sok kicsi esemény közbevágódása csak még süröbbre szőtte a myslikus fátyolt. — Immár azt sem átaltuk elkép­zelni, hogy Kornai Margit ha máskor nem a jutalom- játékán kilép az érdekesség ködéből, elébünk áll mint igaz nemes művésznő kit egyszivvel lélekkel kell,' hogy ünnepéljünk. — A pártjáról pedig feltettük, hogy tömör tüntetés alakjában komoly missiójuk ér­telmében porba gyaláznak minden ellensége*. Mindez úgy jött a hogy egyébb ilyen szokott jönni, a ipi festett világgal kapcsolatos A világ mit fantáziánkkal alkottunk tarka volt színben, — gazdag hangulatban s a kik szőttük alkottuk, mulattunk szó­rakoztunk Aztán pedig jött a valóság és az illúziók szerte rebbentek. A csütörtöki jutalomjátékon kitűnt, hogy Kornai Margit egy szegény kis .énekesnő, a kinek főkép altól volt játszi kedve a mit az orcseszterböl ffelnyujtottak neki, — meg hogy a másik primadonnát ki pisszegték az ő jutalornjátékán. Kitűnt, hogy Kornai Margit egy remek növésű leány s egyébb színpadi hatást kellő tulajdonokkal nem is rendelkezik, s hogy a jutalom szerepét sem tudta jobban mint a hogy kevéssé jó tudta az eddigieket Kitűnt, hogy — ami után faj is a szivünk — az a megmagyarázhatatlan varázst keltő, a kifürkészhetetlen bohémság aki ismerhetetlen csáb, a mi visz, hódit, kápráztat, a mit nála legtöbbet sejtet­tünk — nincs. Nem is volt, Tudom hogy a kik a San-Toy előadása után haza mentek csak a technikájára emlékeztek a juta- talomjátéknak. — Láttak egy csomó színpadra fel- nyujtani nem alkalmas asztal készségét, egy mell szobrot, valami kacatot: amelyre felírták ingerkedve, hogy szatmári ifjúság, láttak egy leheletlen komisz előadást és dúdolták a Tisztái ügyas eupléit. Az illúziók pedig .... színházi illúziók voltak. De ki haragszik értők, hogy voltak. Ám, ha -valakit boszant a vakság, hogy eddig önkénytelenül kényszerült Kornaival és gárdájával a Néhma Beren.cz órás és ékszerésznél. SZATMÁR, Deák-tér, Báró Vécsey-ház. szinházélet szempontjából foglalkozni, ezzel kapcsolat­ban a kicsi eseményekkel törődni — vigasztalódjék lesz még vak ezu á i is . . , Pentek. A lőcsei fehér asszony még zónában- sem képes mái közönséget vonzani annyira lejárta magát, — pedig a művészek m.mden igyekezettel rajta voltak pénteken is hogy a nagy nevű szerző darabját sikerre vezessék. A katona zenekar magyar nóta kedveskedései nagyon jól estek*a hallgatóknak Felhivás előfizetésre. Most, midőn áldozatot nem kímélve lapun­kat hetenkml kétszer megjelenő függetlenségi és 48-as politakai lappá leltük: méltán sza­rni Ihatunk a függellénül gondolkozó olvasókö­zönség támogatására. Múlt vasárnapi számunkban megadtuk u programmunkat, melyhez hiven olvasóinknak hetenkint kétszer tartalmas és kellemes olvas­mányt fogunk kezében adni. Kérjük tehát, hogy a kezdet nehézségein keresztül ment lapunkat előfizetéseikkel támogaini szíveskedjenek. Egyben felkérjük hátralékos elő­fizetőinket, hogy az elmaradt dijat szíveskedje­nek beküldeni, nehogy a lap szétküldésében akadály álljon elő. Lapunkat eddigi előfizetőinknek április l-ig a reg árban vagyis januártól április l-ig egy koronáért kü d jük. Újonnan belépő előfizetőinknek pedig áprilisig tel­jesen ingyen küldjük a lapot. Előfizetési ár : Egy évre 8 Kor. Negyed évre 2 Kor. Fél évre 4 „ Egyes szám ára 10 fill. Hazafias üdvözlettel a ,,Szutmár-Németi“ független politikai lap kiadóhivatala. H 1 R E K. * Lapunk mai számához egy fél iv melléklet van csatolva. — Matiné. A Kölcsey-kör utolsó matinéja ebben a szezonban ma 26-án, vasárnap d. e. 11 órakor lesz a városháza dLztermében Az érdekes műsor szá­mai a következők: l. Felolvasás, tartja Ferencz Ágost ur. 2. Duett. Meder Mihály ur zongorakisérete mellett éneklik Orosz Alajos és Mondik Endre urak. ó. Be- kvártélyozás. Monolog Herczeg Ferenciül. Előadja Tóth Miczi kisasszony. — Bírósági kinevezések. A király, mint u hiva­talos lap jelenti, Szilágyi Tihamér szénérváraljai kir járásbirosági albirót a sziuérváraljai kir. járásbíróság­hoz járásbiróvá; dr. Székely Farkast, a debreceni kir. Ítélőtáblához berendelt bírósági jegyzőt, a szmérváral- jai kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — Kinevezés. A debrecen i kir Ítélő tábla elnöke Bretán Sándor szatmári kir. törvényszéki díjtalan joggyakoruokot segélydijas joggyakornokká nevezte ki. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Horváth Jenő fehérgyarmati járásbíróság! segédtele., könyvveze­tőt a fehérgyarmati járásbírósághoz telekkönyvveze­tővé kinevezte. — Szatmáron tanult — sub auspiciis. A nagy-- méhóságu vallás- és közoktatásügyi in. kir. minisz er ur leirata szerint ő császári és királyi apostoli felsége Bécsben 1905. évi január hó 17-én kelt legfelsőbb elhatározása folytán iegkegyelmesebben megengedni ineltóztaloít, hogy a budapesti kir. magyar tudomány­egyetemen az 1903—1904. tanévre szólólag Lakatos Géza jog- és ál amludományi és Királyfi Géza orvos­tudományi doktorjelöltek «sub auspiciis regis* dok­torokká avattassanak föl, egyszersmind Zsilinszky Mihály dr., vallás és közoktatásügyi m. kir. államtit­kár, v. b. t. t. ő excellenciáját legkegyelmesebben fel­hatalmazni méltóztalott, hogy e felavatásnál legm iga- sabb nevében közbenjárjon. Az ünnepélyes felavatás ez évi április hó 4-én délelőtt 11 órakor lesz. Az egyik doktorjelölt, Lakatos Géza tudvalevőleg összes középiskolai tanulmányait a helybeli kir. kath. főgim­náziumban végezte s mint a fővárosi lapok is meg­emlékeznek róla : Lakatos Gézának esete a sub auspi­ciis regis avatások történetében is páratlan az irány­ban, hogy az összes középiskolai bizonyítványai, a karácsonyi és húsvéti időszaki értesítőket sem véve ki, kitűnő osztályzatnak, úgyszintén alapvizsgáit és, összes jog- és államtudományi szigorlatait kitüntete- téssel letevén, elérte azt a rekordot, hogy ő az első akit kettős doktorátussal, mint jog- és államtudományi doktort avatnak fel sub auspiciis regis. Szakértelemmel végez: arany- ezüst ékszerek, Grammafon, Fonográf s egyéb mechanikai szerkezetek javítását Vidéki megrendeléseket pontosan teljesít. Tört aranyat ezüztöt napi áron vesz vagy becserél.

Next

/
Thumbnails
Contents