Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-12-06 / 91. szám

A „SZATMÁRVÁRIWEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 tor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. i Egyes szám ára 10 filler. A kibontakozás útja. (B-a) A koalizált párlük sajtóorgánumai­ban egymást érik a vezérférfiaknak az általá­nos választói jog mellett tett nyilatkozatai. Kossuth Ferenc hosszan cikkez róla s cikkei­ben — (ami különben nem újdonság, mert hisz’ mindig is az volt,) — az általános választói jog törhetetlen hívének vallja magát. Andrássy elitéli mindazokat, akik ellenzékieknek tartják magukat s mégis a nemzeti-, népjogok ellen küzdenek. Értvén ezek alatt, akik nem hívei a a választói jognak. Alaposan hihető ezek után, hogy a vezérlő bizottság legközelebbi ülésében felveszi határozatilag a koalizált pártok össz- rogrammjába az általános választói jog beho- talát. És ezzel megadja a kegyelemdöfést a Fe- hérvary kormánynak. Elmondja vele a »Circum derunt«-ot a hatalom őrültjeij^kr A?/-nemzet- köziek kezéből kiesik a fkoa­licu^i^pi oly elvakult dühvei, oly féktelen el­keseredéssel küzdöttek. Mert a koalíció, ha az általános választói jog hívének vallja magát; lerántja, megsemmisíti azt a leplet, amelynek örve alatt a darabant belügyér mindenre kész eszközévé szegődtetle a nemzetköziek pártját. Azt hirdette és hirdeti széltében-hosszában a magyarországi szociáldemokrata párt, hogy csak azért küzd ellene, mert Fehérváryék meg­ígérték a választói jogot. T A R C A. A vihar. Magda jött hozzám egyszer, egy éjjel, Sötét, haragos, viharos éjjel, Öklével verte az ablakom fáját: »Erzsébet ébredj I Nagy aratása volt ma az éjnek ! Elmosott az ár egy fekete bárkát, Üsszetört a vihar egy halászbárkát . , .« Magam mellé, puha ágyamba vettem. Egyszer megöleltem, százszor elkérdeztem : „Ki volt a bárkán, mondjad már Magda?“ Erős fogával a párnát harapta, Úgy búgta, zokogta, hörögte: „A párom. Rajta volt, elveszett, viszi a hullám Öleli hidegen, öleli lágyan — Akármeddig élek : többé sohse látom.“ A siró fejét két karomba vettem : »Hallgasd csak, hallgasd, hogy sivit a szél ! Ha róla hoz hirt, ha róla beszél: Nem mond igazat, hallod-e Magda ! Kérje rfa szobaleány véd jegygyei“ ellátott a Világ legjobb Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő Dr Komárom, Zoltán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10----- Telefon-szám 80. ----­Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban ftzetendók. Nos tehát, ha csak ez volt az ellenséges­kedés oka, akkor az ellenségeskedésnek meg kell szűnnie. Ha csak ezért állott a szociálde­mokrata párt a kormán/ szolgálatába, fel kell most már mondania a szőlgálatot. Olt kell I hagynia a törvénytiprók gyülekezetét Le kell tennie a fegyvert, mellyel a koalíció ellen küzdött (ámbár nem sokat ártott annak). És fel kell vennie a fegyvert, a jogbitorlók, a tör­vényszegők ellen. »Jogot a népnek!« ezt hirdetik, ezt kö­vetelik. Ne álljanak tehát továbbra is azok mel­lett, akik lépten-nyomon jogtalanságot, törvény­telenséget követnek el. Íme: az országgyűlés többsége is meg adja az általános választói jogot. Sőt többet : mert hisz’ programmja többi pontjaiban köve­teli a magyar vezényszót, a gazdasági függet­lenséget, a diplomácia magyarságát. Egyszóval követeli mindazt, küzd mi idazokért, ami egy nemzet szabadságát, önállóságát és független­ségét biztosítja. 1 Dőljön le tehát a válaszfal! És küzdjön a nemzet egy iáborban, egyesült erővel a tör­vénytiprók ellen, Mert senki más: csak a da­rabant kormány ma az egyedüli akadálya a hatalmas vívmányok biztos diadalának. Az az | egyedüli okozója, hogy hazánk alkotmányos $ életének egét vészterhes felhők borítják. És \ hogy ez megdönthetetlen tény, azt a históriai j és politikai viszonyok ellentéteinek láncolatos megrajzolásával bővebben okadatolnom — úgy ' hiszem, felesleges. Érezzük, tudjuk mindannyian hogy e szomorú helyzet testvéri gyűlöletet kel­tett magyar és magyar közt. A honfiúi szív fájdalmával tapasztaljuk, hogy megzavarta azt a békés hangulatot is, melyet az 1867. évi XII. t.-c. létesített a nemzet és uralkodója között. Veszélyeztetik ez árulók az ország függetlensé­gét. Veszélylye( fenyegetik az alkotmány biz­tosítékait is. Megállítják az alkotmányos élet forgó kerekét a megfizetettek, a bérencek, a gyalázatosak. Mindenki, akinek szivében csöppnyi sze­retet van hazája iránt: vágyva-vérja a pillana­tot, amikor a nemzet lerázza testéről e min­denre kész parasitákat. Vágyó lelkesedéssel néz az igaz-ügyvezéreinek, minden mozdulata elé, kik a választói jognak programmjukba felvételével megtalálják bizton e zavaros hely­zetből a kiutat. Amelylyel aztán a nemzet alkotmányos életének egén oszladozni kezd a sürü, sötét felhő és kitisztulva teljesen: azúr­kék boltozatáról a szabadság napja hinti éltető, üdvötadó sugarait az önálló, a független, a sza­bad Magyarországnak szabadságot, egyenlőséget és testvériséget élvező polgáraira ! Szatmár—Mátészalkai vasút kulisszatitkaiból. Tudvalevő, hogy a vármegye közönsége a májusi közgyűlésen foglalkozott a szatmár—mátészalkai vas­útra adandó hozzájárulás kérdésével. Az iránt, hogy mawAimrMMBttaan Most meg kell tudnod : én is szerettem — Miattam ment ki az éjbe, az árba, Forró életből hideg halálba — Hallod-e Magda ?« Nem féltlt. Az ablakon át Kinézett a vízre meredten. Én simogattam a hosszú haját : „Oh jaj ne nézz igy, az eszemet vesztem ! Csupa viz a ruhád, óh melegedj mellettem. Mint a pokol-tüz úgy ég az én testem. Hűsíts le jéghideg hajaddal, kezeddel, Aztán ne zokogj. Én is sseretem. Hallod-e Magda , Erdő* Bande. Mesék. Elszólta magát . . . Egy balatoni fürdőhely vendéglőjében több asz­tal áll üresen. Az egyik ily üres asztalon áll egy szikvizes üveg, egy üveg friss kutviz és egy pohárban balatoni viz, melyben 2—3 szál rózsa illatozik, nyil­ván valamely kölgy hagyta ott . . . Vendég nem ült az asztalnál. Szörnyen unták magukat; társalogni kezdtek az üvegben unatkozó vizek. Legjobban hencegett a balatoni viz. Lássátok — úgymond — én most milyen ró­zsáknak az életfentartója vagyok, hát még mikor a a Balatonban hullámozom, mennyi szép leányt, asz- szonyt körülölelek és csókolom alabástrom fehér tes­tüket ... de sok titkot tudnék elmond mi. de nem szólok, diszkrét vagyok . . . s jelentőségteljesen mo solygott. Az semmi — mondá a kutviz — benned csak fürödnek, de engem isznak a hölgyek és urak, mig téged, ha véletlenül szájukba kerülsz, kiköpnek, meg­utálnak . . . A balatoni viz elsápadt dühékben. A szódavizes üveg erre iszonyú nevetésre fakadt, majd megrepedt bele . . . Alig tudott szóhoz jutni. Mit hencegtek olyan nagyon — mondá nevetve a szikviz — én mindannyiatokat lepipálom. Nézze­tek meg engem, csinos, elegáns külsővel birok, isznak hölgyek és urak egyaránt, de ez még mind semmi, mielőtt szikviz lettem — odahaza az egész família megfürdött bennem . . . Az özvegy. Egy gyászruhás bájos hölgy és egy kifogástala­nul öltözködött fiatalember sétál az állstkertben. Élénk társalgás folyik közöttük.---------------- kályha = ezüst fényesitőt egyedüli elárusító helye; Neumann Gyula kizárólagos festék kereskedésében SZATMÁR, Kazinczy-a. kath. főgimnázium átallenében T

Next

/
Thumbnails
Contents