Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-12-06 / 91. szám

Szatmár, 1905.

SZATMAR-NEMETI.

a vármegye közönségének segíteni kell a vasutat, nem volt nézetkülönbség, csupán az adand j összeg nagysága képezte vita tárgyát, ez is leginkább azért, mert Nagy László alispán kelló' előkészítés nélkül hozta az ügyet a közgyűlés elé. Akik e fontos kérdést nem ösztönszerüen, hanem reális számíts alapján eldöntendőnek tartották, azt kívánták, hogy egyfelől a nagykároly—mátészalkai vasútra adott vármegyei hozzájárulás összegének, másfelől a csenger—mátészalkai köves-ut költségének számitásbavétele mellett állapitassék meg, hogy jogszerűen mit igényelhet a szatmár—mátészalkai vasút érdekeltsége a vármegyétől ?

A közgyűlés többsége azonban az előadói ja vaslat mellett döntött és 200 000 koronát megszavazott a vasútra az útalap terhére.

A határozat kormányhatósági jóváhagyást igényelvén, az ügy most nem régiben, már Nagy László megyefőnöksége alatt került döntés alá a kereskedelemügyi minisztériumban.

Általános meglepetésre a minisztériumot vezető ügyvivő a vármegyei határozatot jóváhagyás helyett feloldotta s a vármegyét uj határozat hozatalára utasította, kijeleni vén, hogy a 200.000 koronának az útalap terhére vájó folyósítását nem engedélyezheti, hanem, ha a vármegye hozzá akar járulni a vasút étesitéséhez, szavazzon meg pótadót.

A minisztérium döntése annál is inkább váratlanul hatott, mivel köztudomású a vármegyében, hogy a májusi közgyűlés határozata mellett KristófTy és Nagy László még a szokottnál is jobban exponálták magukat.

Hogy e két nagy ur akarata ellen a minisztériumban holmi törvényességi aggályok merültek volna fel, ezt ma, midőn épen a kormány hirdeti és csinálja a legvadabb anarchiát, bizonyára nem hiszi el józan eszű ember. Kellett tehát, hogy valamely különöá oka legyen a kereskedelemügyi ügyvivő feloldó határozatának.

Utána jártunk ez ügynek s olyan forrásból melynek megbízhatóságáról kételkedni nincs okunk a következő érdekes tényállást tudtuk meg :

A kereskedelemügyi minisztériumban eredetileg semmi szándék sem volt a határozat feloldására — sőt állítólag már a vármegye határazotát helyben hagyó rendelet előadói fogalmazványa is készen volt, amidőn Nagy László megjelent a minisztériumban és úgy személyes, valamint megyetőnöki befolyását olyan irányban érvényesbe!tte, hogy a vármegyei határozat ne hagyassák jóvá. A megyefőnök ezen közbenjárását azonban annyira titokban kívánta tartatni, hogy az általa kívánt feloldó határozathozatala után az érdekeltségnek küldöttségét vezette a kereskedelmi ügyvivő

elé, kivel azonban már jó előre megállapodott abban, hogy a válasz — dacára a Nagy minden ékesszólásának — elutasító legyen.

A magyarázata pedig igen egyszerű e dolognak. A vármegye, ha a miniszteriális határozat után is akarja a vasút létesítését, e kérdéssel kénytelen közgyűlésen foglalkozni. Pompás alkalom kínálkozik tehát, hogy Nagy megyefőnök ezen, a vármegye közönségének egy tekintélyes, túlnyomó részben erősen ellenzéki érdekeltségét leültesse és lehetővé tegyen a maga részére már a köze! jövőben egy tűrhető közgyűlési elnöklést. A mi pedig a jelenlegi viszonyok közt már magában véve is nagy eredmény. Mert — igy gondolkoznak haladópárti körökben — ha a szatmár— mátészalkai vasút érdekeltsége elég erős lesz ahhoz, hogy a vármegye felháborodását legalább ez egy közgyűlésen féken tartsa — már ezzel a jég meg lesz törve és fennen lehet hirdetni, hogy a megyefőnök bírja a vérmegye bizalmát, az installáció elleni tiltakozás pedig nem vblt egyébb müfelhábo- rodásnál.

Másik irányú célja pedig az volt a megyefőnök akciójának, hogy a pótadónak közgyűlési megszavaz- tatása által lekötelezze Szatmár várost is. Valószínű, hogy az akció ezen része kapcsalatos azzal a tervvel, mely szerint Nagy László, nem miként a Budapesti Hírlapokban olvasható — Hajdumegye és Debrecen város, hanem Szatmárváros fői-páni helyetteséül van kiszemelve.

Jl

Színház.

Minthogy szombat a bemutató nap, tehát újra bemutatott a direktor ur szombaton. »Kukorica Jónást,« mit Móréi Adolf és Vágó Géza írtak paródiájaként a »János vitéz«-nek. A darab maga — eltekintve attól, hogy semmi belső értékkel nem biró — minket nem érdekelhet. Pesti históriák, pesti alakok és pesti ro-sz viccek. Ami vonatkozás a pobtika felé volna benne, az már idejét múlta véglegesen. De hát uj darab kell! A direktor ur kedveskedni óhajt a'publikum nak.(?) Köszönjük alássan !

Az előadás. — ámbár minden igyekezet a darab léha butasága miatt hiábavaló — jó volt. S a közönség, az áldott jó közönség tapsolt, lomholt, mulatott, kacagott! Harkányi, Kájlay, Szilágyi, Szőreghi, Váradi, Tihanyi mind jól játszottak

Azért gyönyörködtünk is A láncbetétek felségesek voltak. És úgy a Jánosi, Rajz J., Tihanyi, mint Szőreghi és Raduai Zsuzska táncát frenetikus tapssal honorálta a közönség és többször megismételtette.

*

Vasárnap este a „Kukorica Jónást“ megismételték.

Inkább egymással vannak elfoglalva, hogysem figyelmük az állatok szemlélésére kiterjedne.

Az asszonyka vígan mosolyog és nevetgél. Csak hamar azonban méla bú ömlik el arcán és köny csillog szép szemeiben, majd végigpereg bársonyos arcán . . . sir.

Nyilván a fiatalember kíméletlen volt és gyengéd célzást tett korai özvegységére és fölemlítette a a meghalt drága férjét.

Útjuk e közben a krokodilus előtt vezetett el, aki már kezdettől fogva figyelemmel kisérte unalmában az érdekes párt s nem állta, meg, hogy oda ne szóljon a bánatos özvegynek . . .

Ugyan édes nagysád törülje le már bársonyos arcáról a — könnyeimet.

Az asszonyka fülig elpirult. Zavarában csak annyit szólt a krokodilusnak í

Szemtelen!

Vigyorgó röhögésre tátotta el öblös száját a krodilus.

A női becsület

Meredek, égbenyuló kősziklán épült erős várban lakott egyedül a „női becsület“, mégsem lakott oly távol a földtől, és közel az égiekhez, hogy a rágalom szájára ne vehette volna és füléhez ne jutott volna a „női becsületének, hogy erényességében kételkednek . . .

Női lelke fellázadt e gyalázatos sértésre és ártatlansága tudatában sirt keservesen . . .

Mit tegyek ? Kihez forduljak ?

Nincs ki megvédjen, ki boszut álljon tiszta szűzies hírnevemért ?

Hiszen azért zárkóztam el az emberektől, hogy a férfiak levetkőztető pillantásai ne fertőzzék meg női erényemet, férfiszem rajtam nem pihent s mégis gyaláznak . . . tört ki elkeseredve a >női becsület«.

Elhatározta, hogy az égiektől kér tanácsot, felment hozzájuk.

A menyországba vezették, mint akit az meg is

illet.

Előadta sírva panaszát — meghallgattak.

Tudd meg, kik rágalmaznak — mondták az Égiek, kik terjesztik rossz híredet, foltot ejtve éré nyede n

Ha férfiak e gyalázatosak — úgy dobd oda ölelő karjaikbá magadat egyenkint , . . ezzel elnémítod férfi rágalmazóidat, az éheseket . . .

És ha nők a rágalmazók ? kérdé félve a »női becsület«.

Ha a férfiak nem rágalmaznak többet — mondák az Égiek — a nőktől ne félj, azok aztán már nem rágalmazhatnak, legfeljebb csak az igazságot mondhatják szemedbe, de ki beszél ma igazságot.

Úgyis tett a „női becsület“. Elhagyta sziklavárát leszállt a földre. Megfogadta az égiek tanácsát. S azóta ! itt él a földön. Nem rágalmazzák többé, sőt tisztelet- | nek örvend a férfiak részéről.

S a nők ? Azok egymás szemére nem vetik az igazságot ... ,

Kárádl Emil.

« , Tltfééttiber 6.-------------------:-------------------------te.,..--. ------------------Hé

tfőn Hercegh Ferenc *Ocskay Brigadéros>-& — került színre zónaelőadásban, telt ház előtt, igen gyönge előadással. A szereplők közül — Radnai Zsuzskát kivéve, ki Dillit kitünően kreálta — egy sem állta meg a helyét. Amin nincs is csodálni való. Főszerepet játsza a direktor ur kóristákkal. Hiába! Szatmárnak mindent bt kell vennie !

*

Kedden repriezenkét a »Csöppség« ment kevés közönség előtt, de az előző előadásokhoz teljesen méltó előadásban. Radnai Zsuzskát ma is sokat tapsolták bájos csacsogásáért. A többi szerereplők is mind jók voltak.

Gida.

HIRE K.

— Házasság. Dr. Weisz Károly orvos e hó 12-én tartja esküvőjét Budapesten Mandel Erzsiké kiasszonnyal.

— A póttartalékosok rendkívül el vannak keseredve. Ők isszák a levét első sorban a gyá zos Fejerváry-kormány átkos garázdálkodásainak. A király ugyanis kellő számú újoncok hiányában elrendelte, hogy a közös hadseregbeli magyar honosságú póttartalékosok 1904. és 1903. évfolyamának rendelkezésre álló legénysége, továbbá a f. évi december hó 31-ével a tartalékba jutó közös hadseregbeli magyar honosságú leg nység az 1904. évi számbavétel alapján abba beosztott ujoncmennyiség keretében — a menynyiben a magyar korona országaiból kiegészitendó' csapatok hatóságok és intézetek békelétszámának kiegészítésére szükséges, — tényleges szolgálatra behívassák, illetőleg a tartalékba való áthelyesés időpontján túl is visszatartassék. Elszorul a szivünk, ha elgondoljuk, hogy hány ezer és ezer fi tál ember pályáját teszi tönkre ez a kegyetlen intézkedés és hány család veszíti el nyomorba taszítva ez által a kényérkereső támaszát.

— Eljegyzés. Friedmann Ernő kopolcsapátii birtokos e hó 3-án eljegyezte özv. Heilbraum Bene- dekné leányát: Laurát.

— Szerkesztői változás. Káldor Lajos az »Északkeleti Újság« főmunkatársa f. hó 1-én megvált a szerkesztőségtől.-Távozását sajnálattal vettük, mert a helyi sajtót ezzel érzékeny veszteség érte. Reméljük azonban, hogy e távozása nem jelenti a sajtótöli végleges visszavonulását.

— Körjegyzői választás. Múlt hó 23-án megejtett választáson hiripi körjegyzővé egyhangúlag megválasztották Tolnai Albertet.

— Uj táblabiró. A király Papolczy Lajos beregszászi kir. tvszéki bírónak az itélőtáblabirói cimet és jelleget adományozta.

— Debrecen város közgyűlése egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy a tanácsnak megtiltja ama belügyminiszteri rendelet végrehajtását, amely megsemmisíti a póttartalekosokdolgában hozott városi határozatot. Kijelentette a közgyűlés, hogy kinevezett vagy áthelyezelt főispánt nem installál, a vele érint- kezük ellen társadalmi bojkottot használ, a közgyűlés termét lepecsételteti és Budapestet, Pestmegyét, Zemplénmegyét, Abauj-Tordamegyét és Kassát hazi- fiságukért elismeréssel üdvözli.

— Az ipariskolai bizottságból. A szatmári ipariskolai bizottság közelebb Bodnár György kir. tanfelügyelő elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a Paládi Lajos lemondása folytán megüresedett rajztanitói állásra Bodnár Lajos kath. fiúiskolái tanítót vátasztot- lák meg. Ez utóbbi e választás folytán viszont közismereti tanítói állásáról mondván le, utódjául a Bődrogkeresztúrról nemrég ide áthelyezett György Mózes állami tanítót választották.

— Kinevezés. A király Masika Miklós ilosvai kir. járásbirósági albirót a beregszászi kir. ügyészséghez alügyészszé és Füzesséry György galántai kir. járásbirósági jegyzőt az ilosvai kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki.

— Áthelyezés. Dr. Ry 11 Ferenc honvéd ezred- orvost városunkból Szabadkára helyezték át.

— Igazgató változás. Jurkovich Emil nagybányai főgimnáziumi igazgatót Ő felsóge a király, a besztercebányai főgimnáziumhoz, sa át kérelmére, igazgatóvá nevezte ki.

Kolb Mór

birtok és ház adás és vételi ügynöksége

SZATMÁR, Csokonai-utcza 2. sz.

(Törvényszéki palotával szemben.)

Több háznak és birtoknak sürgős eladásával vagyok megbízva. így a vevóközönség becses figyelmét felhívom arra, hogy az általam nagyon mérsékelt közvetítési dijat a vevő többszörösen megnyeri azzal, ha olyat vehet, a milyent keres, olcsón és hamar. — Birtokokat (ügy helyben mint vidéken) kisebb és nagyobb mennyiség ben, eladás vagy bérletre keresek. ■ ■ ■

Kölcsönöket bekebelezésre helybeli intézetnél költségmentesen eszközlök.-------Részvényeket a legmagasabb árban megveszem. --------