Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-10-08 / 74. szám

IX. évfolyam. Szatmár, 1905. október 8. vasárnap. 74. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. A nép. Körülöttünk a végtelennek tetsző, termé­keny magyar föld . . . Gyárkémény, város, nincs, messze a határban nem hallani kocsik szakadatlan robogását, emberek tülekedő, tör­tető zaját; — itt egyetlen ur van, évezredes örökké való: a föld. És ez a föld, ez az ország. Most még leg­alább az. Hiába tudjak lélekben mindnyájan, hogy a nagy nemzeti fejlődés, előrehaladás legfontosabb tényezője a gyáripar volna, hiába sóvárgunk valamennyien nemzeti, önálló vámsorompókért; a városokban dúl a harc, a végletekig menő küzdelem évezredes, eltagadott jogainkért, de künn a mezőkön titokzatos, nagy csend van, a föld terem ma is, mint termett ezer és ezer év előtt. És apró kis falvakban, nagy mozgalmaktól messze, a főküzdelmi vo­nalaktól távol él a nép. Egyszerű, csendes ma­gyar emberek. Megszületnek, dolgoznak, felne­velik gyermekeiket, átadják úgy a földet, ahogy k'.piáií — és meghalnak. Csák néhány szó ez és mégis egy nemzet élete van benne. Messzi a kormányzási központtól, a tiszta kék ég csöndje alatt kora tavasztól késő őszig folyik a munka. Hogy mi történik túl a mezőkön, az ország sok milliós cifra aranypalotájuban, a ve­zető hivatalokban, azt a föld népe nem is tudja. A törvénymagyarázatok a megokolások, a fel, be és leterjesztések nem néki valók, ő csak egyetlen kötelességet ösmer s azt hiven el is végzi, a föld megmunkálását. Néki egyetlen Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő: Dr. Komáromy Zoltán. barátja, hive, gyámolitója a föld. Ez a ter­mészet, az istenség, — a többi az urak dolga. Az urak dolga tehát az is, hogy őrködje­nek a föld népének örökén. Nem a. szántóföl­deken, mert ugyan nagyon kevés embernek vagy saját földje, hanem a munkán, amelylyel a földet művelik, az embereken, akik a földet művelik. Az urak kötelessége gondolkozni any- nyi sok százezer ember helyett, akinek gon­dolatvilágát a vetés, szántás, boronálás, aratás, egyszerű paraszti dolgok foglalják el. ük nem járhattak iskolákba, ők nem alkothatnak teóriá­kat, törvényeket a köz javára, övék a csendes paraszti munka. És mégis megremeg a város, a pénz minden csarnoka, ha ezt a szegényes évezredes munkát baj éri, veszedelem fenye­geti ... A föld bosszút áll, mert az urak hü- telenek lettek parasztjaikhoz. Meghasonlás, in­trika, stréberség, titkos előretörés, önzö érde­kek aknamunkája folyik esztendők óta a ma­gyar közéletben, mindenki mást akar és senki sem tudja, hogyan akarja, Az orszég királya soha nem látja népét, vonatok viszik kicirkal- mazott ceremóniák szobáiba a tanácsosokat, egymás között intézik egynéhányan milliók ügyét . . . A paraszt pedig vet, arat, gyermekeket ne­vel és meghal. Legföllebb csak hallja, hogy valami készül, de hogy mi készül, mért készül, nem tudja. Ö nem is sejti, hogy mit jelente­nek az ország határai, nem tudja, hogy a vám­sorompók közössége néki is teher és évszáza­SZERKESZTÓSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ===== Telefon-szám 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizeiendók. dokon ál belepréselődött a tudat, hogy a csá­szárt németül kell szolgálni. Jönnek néha vá­rosi urak szavallani, piros vagy fehér tollat is tűz a kalapja mellé, verekszik is, öl is érthetet­len jelszavakért, de azután kijózanodik és megy kora reggel ki a földre. ü csak él, mig mások intézik élete sorát. Ezeken a másokon múlik minden . . . Ezek a mások azok az urak, akik egy órára, vagy fél­órára megjelentek a falvakban, ezek a mások hangoztattak Ígéreteket, jelszavakat, ezek a má­sok talállak ki tetszelős frázisokat, hazugságo­kat, s ezek a mások felejtették el mindezt ab­ban a pillanatban, amint hatalomra jutottak, amint a konc közelébe jutottak, Ebben a pilla­natban elfeledlék, hogy rajtuk kívül sok, sok millió ember él ebben a hazában, akit irányí­tani vezetni kell, elfeledték, hogy mekkora büsz­keséggel hangoztatták : Magyar vezényleti nyelv . . . Önálló vám! Mindent elfeledtek, mert előtérbe lépett az En, a haszon, a könnyű megélhetés módja . . A paraszt majd ugy#dolgozik tovább. Műveli a földet, amint művelte ezer éven át . . . De ha nem? Ha észreveszik, hogy elámitották, megcsalták őket, ha látják a felső nagy üres­séget s megtudják, hogy az ég tömörnek lát­szó kék kupolája szintén csak levegő, ha meg­dől bizalmuk minden Ígéretben és hitben és megkezdik szintén rettenetes harcukat? . . . Ellent fognak-e állani tudni akkor is az arak? Aligha! . . . T A R C A. A letét. Ravenot, aki már tiz év óta szolgálta ugyanazon pénzintézetet, igazán mintaszerű kivatalnok volt. So­hasem adott alkalmat arra, hogy csak a legcsekélyebb szemrehányással is illethették volna és számadásai­ban sohasem találtak semmiféle hibát. Elzárkózottan élt, került minden szórakozást, nem járt kávéházakba, szeretőt sem tartott s mindezek mellett is nagyon megelégedettnek látszott. Mintaképe volt a becsü­letességnek és igazságos birója minden torzsal­kodásnak. Valamelyik este nem tért haza lakására. Senki­nek sem jutott eszébe, hogy rosszat gondoljon róla csupán valamely bűntény lehetőségére számítottak hozzátartozói. A rendőrség kiderítette, hogy Ravenot pontosan elvégezte összes aznapi teendőit, a reá bí­zott váltókat, köztük az utolsót este hét órakor érté­kesítette s igy több mint kétszázezer frankot kellett összeszednie intézete részére. Ezen túl semmi nyomot sem találtak. Felkeresték a külváros minden zugát, értesítették az esetről az összes vidéki városokat, az összes nagyobb vasúti állomásokat : sehonnét sem jött hir Ravenot felől. A bank igazgatói, valamint a rendőrség is biztosra vette, hogy zsiványok támadták meg, akik kirabolták s aztán a vízbe dobták őt, Sőt biztos jelekből megállapították, hogy a bűn­tényt hosszu-karu és szakavatott rabi 3 követte el. Csak egy ember volt egész Parisban, aki kedé­lyesen nevetett az újságok eme hirein : Ravenot volt ez az ember. Abban az órában, midőn a legügyesebb rendőrök elvesztették Ravenot nyomát, ő maga nyugodtan sé­tált a külső boulevardon a Szajna fele. Az egyik hid ivhajlása alól egy ruhacsomagot vett elő, melyet még a megelőző estén rejtett oda; bele gyöngyölitette a kétszázezer frankot s aztán, kövekkel megnehezítve a csomagot, az egészet elrejtette a folyóba, Ennek vé- j geztévél nyugodtan visszatért Párisba s egy szálloda szobájában békésen aludni tárt. A nyert időelőny folytán ugyan akár el is átáz­hatott volna a legelső vonattal, azonban sokkal oko­sabb volt, semhogy azt higyje, hogy nehány kilomé­ter biztonságba helyezi őt a zsandárok elől. Egészen más tervei voltak 1 A legközelebbi reggelen borítékba tette a két­százezer frankot, öt nagy pecsétet rakott a borítékra s aztán elment egy közjegyzőhöz. — Uram — mondotta Ravenot —- a következő dologról van szó; e borítékban értékpapírok vannak, amelyeket biztos helyen akarok letenni. Messzire utazom s nem is tudom, hogy mikor térek majd visz- sza. Önre akarom tehát bízni e borítékot s azt hi­szem, semmi sem akadályozza azt, hogy az ön keze­ibe helyezzem e letétet ? — Úgy van, semmi. Azonnal nyugtát adok ön- nék. Ravenot elgondolkozott. Hová tegye a nyugtát ? Kire bizza ? Ha magához veszi, esetleg megtalálják nála s akkor elvesztette a letétet. Egy kissé habozott, majd egészen természetes arckifejezéssel igy foly­tatta : — Istenem, én egész egyedül állok a világon, nincsenek sem rokonaim, sem barátaim A veszélyes utazás alatt könnyen elveszíthetem a nyugtát . . . . elrabolják tőlem, megsemmisítik . . . Talán lehetsé­ges volna, hogy ön a levéltárába helyezné el ezen iratot s ha aztán visszatérek, úgy elegendő lesz, ha önnek, vagy esetleges utódának megemlítem a ne­vemet. — Igen, de . . . — Hiszen ha valami kockázat van a dologban, az úgyis csak engem érinthet. — Helyes Tehát szíveskedjék a nevét be­mondani. Habozás nélkül felelte ; — Duverger, Henri Duverger! Legszebb, legtartó­sabb és legolcsóbb a LINOLENIN padló fénymáz. Kapható Heumann Gyula kizárólagos festék nagyraktárában Szatmáron. (a kath. gimnázium átellenében.) Nagy választék, föld, sajáttöltéstt olaj- és laokfestékekben minden elképzelhető sziliben. Elsőrendű szalon petróleumot 5 liter vételnél saját kannámban házhoz szállítok, a kanna a vevőnél marad, mig a petróleum elfogy. Kérem a n. é. közönség tömeges meg« rendeléseit.

Next

/
Thumbnails
Contents