Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-10-08 / 74. szám
Szatmár, 1905 SZATMAR-NEMETI Október 8. Kiállítás után. A szatmárvármegyei gazdasági egyesület szeptember végén megtartott kiállítása bezárult s most nem ünnep, nem mulatság után vagyunk, ahol az édes semmittevés kezdődik, hanem munka után, mely szülőanyja egy újabb irányú, kiterjedtebb munkásságnak. Helyesebben a kiállítás nem is volt munka — legfeljebb az egyesületnek — hanem csak kovásza, élesztője akart lenni annak a dagasztó műveletnek, amely a kiállításon szerzett tenyésztési kedv s az állami vásárlás által nyújtandó anyag feldolgozázásá- hoz szükséges. A kiállítás sikerét már előre biztosította az egylet kiterjedt, fáradtságot, költséget nem ismerő tevékenysége egyfelől, másfelől az emberi nemesebb hiúság által vezérelt vágy mások felett kitűnni — a kiállítók részéről — s harmadszor a kilátásba helyezett állami vásárlás, mint elismerése és jutalmazása a céltudatos munkának. A „Szamos“ hasábjain írott cikkem alcíme sokak előtt olybá tüntette fel a cikket, mint egy Ibsen-féle drámát, melynél a közönségre van bízva a megoldás. Hátha ott nem lett volna kellőképen megadva a válasz arra, hogy »hogyan lehet a krajcárt felváltani 100 forintra« — most a kiállítás után könnyebb a felelet. A nagy vagyonú embert vállalkozásaiban támogatja a töke, a hitel. A kis embert, néha még az Isten is alig segíti (az pedig nem hitelez egyáltalán I) A kis ember, akinél alig akad annyi krajcár, mint a vagyonosnál forint, nagy tőkét nem fektethet be egyszerre az állattenyésztésbe. Egy faj csikó, egy faj borjú, vagy egy faj sertés túlhaladja anyagi erejét. Mig egy pár orpington tojás, esetleg egy fajtörzs meg- | szerzése egy szorgalmas, törekvő kisgazdának egyál- j talán nem lehetetlen. I A nagyobb állat tenyésztésével, ha a faj állat elpusztul, talán egy vagyont visz állati roncsaival a másvilágra, mig egy tojás megzápulása, vagy egy íajtyuk vagy kakas elpusztulása, ha nagy veszteség is, de nem pótolhatatlan. A nagyobb állat tenyész eredményeinél esetleg husszu évek fáradságos munkája hozza meg csak a várt sikert; a baromliaknál pár hónap alatt már az első befektetés tőkéje is visszakerül nem csupán a kamatja. Tehát kis tőkebefektetéssel rövid időn nagy eredményeket lehet elérni, néhány koronával pár év alatt az eredeti tőkét megszázszorozni, ezerszerezni, így lehet krajcárt 100 forintra váltani/ Hogy példával igázoljam állításomat, ott van Kubinyi Béla ujszászi állomásfőnök, ki baromfi tenyészetét 1902-ben, tehát 3 év előtt alapította meg. egy pár törzszsel; s ma: az évi kiadása 5000 korona s 4 alkalmazottat tart tisztán a baromfiak gondozására. Megjegyzem azonban, hogy Kubinyi ur csak tisztán faj orpingtont tenyészt, amire ugyan nagy szükség van, de a kis gazdáknak a faj tenyésztés helyett inkább a megfelelő keresztezés ajánlható. Épen erre akart Majláth Józsefné grófnő Öméltósága saját kiállításával példát szolgáltatni, amint levelében mondja : »Tiszta tenyésztés mellett, magasabb célként helyes keresztezés által a magyar tyuk fajtá- jábál oly gazdasági tyuk előállítása iránti törekvés eredménye van bemutatva, mely a mai igényeknek megfelelhet, melyet a nép is könnyen megszerezhet magának. A kiállítás elrendezése módot adott az összehasonlításra s a tanulságok megszerzésére. A kiállított 1600 db. állat nemcsak a tenyésztőket, de a laikusokai is eléggé érdekelte. Sajnos, hogy e rövid tartamú kiállítást csak 2500 ember nézte meg s ebből is minél kevesebb volt az igazán kis gazda, a kinek pedig leginkább lett volna maga iránti kötelessége : olcsó pénzen drága tudományt szerezni. A helyi sajtó — tőle telhető módon — támogatta a kiáltitást, amit sem a szaksajtó, sem a fővárosi nem tett. Az O. M. G. E. nem nagy érdeklődést tanúsított, holott e kiállítás nem csak érdemes lett volna arra, de talán feladata is lett volna a legnagyobb gazdasági egyesületnek, a kicsit egy kis erkölcsi utravalóval ellátni. Még azt tartom szükségesnek megemlíteni, hogy az állami és magánvásárlások összége meghaladja a 4000 koronát, úgy hogy átlag egy db. állat ára 11 —12 koronára tehető. A szatmármegyei gazd. egyesületnek úgy ez a kiállítása, mint az előzők, ha nem is fényes anyagi eredménnyel, de hiány nélkül záródtak. Erkölcsi siker szempontjából pedig valamennyi felülmúlta a hozzá fűzött várakozást. Mindezek annak a bizonyítékai, hogy az egyesület ismeri kötelességét és céltudatosan szolgálja a gazdaság érdekeit. Ha a jól végzett munka meg is leli jutalmát önmagában, ne sajnáljuk a jól megérdemelt elismerés pálmáját az egyesülettől s kívánjuk neki röviden a jövőre: előre a megkezdett uton\ Szatmár-Németi, 1905. okt. 6. Thurner Albert. Kinek tisztelegjen a csendőr? (Levél a szerkesztőhöz.) Véltelenü! a kezembe került egy a helyi rendőrkapitányi hivatal által szerkesztett ugv nevezett »Rendőri Lapok« cimü szaklap, mely nagyobb részt abból áll, hogy a városi csendőrség részére utasításokat ad és eljárásukat birálgatja. — A folyó hó 15. számban pedig felhívja a csendőrséget, hogy a városi tisztviselőknek is tisztelegjenek, s ezen tisztviselők neveit, sőt a lakásukat is, az említett lap egyenként felsorolja. Én, aki ismerem a csendőrséget s igy mivel a csendőrség kifogástalan eljárása és kötelességhüsége bennem eme testület iránt a legnagyobb tiszteletet keltette nem hagyhatom szó nélkül e különösen hangzó felhívást; mert vannak, kik nem ismerik a csendőrség szolgálati viszonyait, s igy azon hiszemben vannak, hogy a csendőrség a főkapitánynak alárendelt közegei s azzal, mnt alárendelt rendőri közegeivel szabadon rendelkezhetik. — Sz a nézet pedig téves, mert a csendőrség katonailag szervezett őrtest lévén, annak csak a saját elöljárói adhatnak parancsot, utasítást vagy meghagyást; mig a rendőrfőkapitány épen úgy mint a főszolgabíró csak ftlhivhatja a csendőrséget oly szolgálatok végrehajtására, mely a csendőr- ségi utasításokban különben is előírva van s a mely egyébként sem ellenkezik a csendőr állásával. — A tisztelgésre nézve szintén megvan a csendőrségnek az utasítása mégpedig a szolgálati szabályzat I. R. foglaltakon kívül azt a csendőrségi 11. szolgálati utasítás is világosan előírja, s e szerint a csendőrség köteles is a polgári tisztviselők közül a járásfőszolgabiráját, a megye alispánját, a főispánt, az őrsközletre illetékes kir. ügyészt és a járásbíróság vezetőjét természetesen ha azt ismeri, úgy a szolgálatban mint azon kívül is katonai tisztelgéssel köszönteni. Miután pedig a ren- dőrfőkapitánvnyal szemben a esendőrségnek ugyanazon kötelmei vannak, mint a járásban elhelyezett csendőrségnek a járási főszolgabíróval, úgy magától értetődik, hogy a város rendőrfőkapitányát a városi csendőrség katonai tisztelgéssel köszönti; mig ellenben az említett lapban felsorolt tisztviselőket a csen- dőrség részéről katonai tisztelgés meg nem illeti s arra a csendőrséget kötelezni nem lehet. Különben is a csendőrség behozatalával nem az volt célja a városnak, hogy ha tisztviselői a városon végig mennek, nekik a csendőrség komplamenteket csináljon, hanem az, hogy a már veszélyeztetett köz- biztonság helyreállítva, a polgárok személye és vagyona megvédve legyen, s eddig a csendőrség az e Amint az utcára ért, megkönnyebbülten sóhajtott fel. Tervének első része teljesen sikerült. Ha el is fogják, zsákmánya biztos helyen nyugszik. Most még csak az van hátra, hogy öt-hat évi büntetését leülje s aztán igazán dúsgazdag ember lesz. Vidékre fog költözködni s az egész világ előtt mint Duverger ur szerepel majd. Még egy napot várt, s azután nyugodtan, cigarettával a szájában jelentkezett a törvényszéknél s a hazug mesék helyett elmondta, hogy tényleg az ő kezein keresztül veszett el a kétszázezer frank. Azonban sem az előzetes vizsgálatnál, sem az esketésnél nem voltak képesek megtudni tőle, hogy hová tette a pénzt. Erre a kérdésre mindig igy felet: — Már nem tudom. Egy pádon aludtam . . . Bizonyára kiraboltak. Tekintettel büntetlen előéletére : csak öt évre Ítélték el. Teljes nyugodtsággal fogadta az ítéletet. A fogházban mintaképe volt a foglyoknak, éppen amin, mintaképe volt a hivatalnokoknak. Türelmesen és minden izgalom nélkül töltötte napjait, csupán egészségét féltette . . . Végre elérkezett a kiszabadulás napja ! Azonnal a jegyzőhöz akart menni. Mennyire várta ezt az órát! Már odaérkezett. Vájjon meg fogja-e ismerni a jegyző? A tükörbe nézett, Valóban, nagyon megöregedett, vonásai megváltoztak . . . Nem, bizonyára nem fog már reá a jegyző emlékezni. Annál mulatságosabb lesz. Parancsol uram ? — Egy letét miatt jövök, melyet ezelőtt öt esztendővel helyeztek el önné. — Melyik letét? . . . Milyen néven? . . . — Bizonyos . . . Hirtelen elgondolkozott. — Ez mégis csak furcsa . . . Nem tudok visszaemlékezni arra a névre, amelyen a letétet elhelyeztem. És újra, meg újra gondolkozott . . . Semmi! Rosszul érezte magát, leült s úgy beszélgetett sajátmagához : — Csak nyugalom ! . . . A kezdőbetű . . . hogy is hangzott ? Órákig kutatott emlékezetében valami támpont, valami jel után . . . hiába minden fáradság. Szemei előtt folyvást kóvályogtak a betűk . . . Minden pillanatban úgy érezte, mintha már a nyelvén volna . . . Már nem tudott egy helyben ülni, idegesen járkált fel s alá, forró vérhullámok öntötték el agyát s véresre harapdálta száraz ajkait. Beállott az éj, az utcák teljesen elcsendesedtek. Elfáradva tért be a szállodába, szobát kért s ruhástól vetette magát az ágyba. Folyvást csak azon gondolkozott, mig végre hajnaltájban elaludt. Mikor felébredt, már világos nappal volt. Egy uj érzés vett rajta erőt: a félelem. Félt, hogy sohasem jut majd eszébe a név. Kiment az utcára, órák-hosszat járt ide-oda s kerülgette egyre a jegyző háza tájékát. Ismét eljött az est. Fejébe vájta mélyen a körmeit s úgy ordított: — Megőrülök! Ötszázezer fankja vau, ötszázezer fankja 1 és sohasem kaphatja meg! Ezért a pénzért ült öt évig | börtönben s most nem képes azt elérni. Ott látta maga előtt a pénzt és egy szó, egy egyszerű szó, mely most sem jut eszébe, örökre elválaszjja a pénztől. Most már teljesen erőt vett rajta az a tudat, hogy sohasem találja meg a nevet. Úgy érezte, mintha valami hang vigyorogna a fülébe, mintha a járó-kelők ujjal mutogatnának reá. Elkezdett futni, lökdöäle az embereket, nekiszaladt a kocsiknak. Szerette volna, ha valaki beléje kötne, hogy visszaverhesse azt; ha valamelyik ló széttapodta volna agyoncsigázott agyát. Ott látta láda lábainál a zöld Szajnát, amint ragyogva folyik a csillagok fényében. Zokogott: — 0, az a név ... az a név ! Leszaladt a parthoz vezető lépcsőkön, ott lefeküdt a földre, hogy a folyó Vizében felfrissítse az arcát és kezeit. Megszédült ... a viz magához húzta őt . . . elöntötte a szemét ... a fülét . . , egész testét . . . küzdött a hullámokkal . . , magasra nyújtotta karjait . . . felvetette fejét . . . elmerült . . . majd ismét a felszínre került és hirtelen, ketségbeesett erőlködéssel, rémesen kimeresztett szemekkel, eltorzult szájjal kiabálta; — Megvan . . . Segítség! Duverger ! Du . . . A part. egészen elhagyatott volt. A viz átcsapott a hid- pilléreken s az éj csöndjében rémesen viszhangoztatta a nevet s a sötét hidboltozat ... A folyó tükrén piros meg fehér fénysugarak táncoltak . . . Ott mesz- szebb egy magas hullám nyaldosta a hegyoldalt . . . Aztán minden elcsendesült. Maurlo* Level. Kávé-, thea-, rum- és cukorka különlegességek nagy ============== raktára. ========== Vidéki 5 kgramos postai megrendeléseket bérmentve szállítok. Árjegyzéket kívánatra azonnal bárkinek küldök. Direkt HOLLAND kikötő városaiból szállított 25 féle valódi és legtisztább fölséges jó izü ................ ki zárólag JféErna Lafea Jéssei KÁVÉBEHOZATALI ÜZLETÉBEN Kazinczy-utcza 16., SZATMÁR, Kazinczy-utcza 16., kilója I frt 10 kr. tói felfelé, a legfinomabb g, mely mentve van fűszer, festék, petróleum s többféle ily erős és rossz illatú áru szagától. 0^*» Minden nap friss pörkölt kávé kapható
