Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-08-13 / 56. szám
A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁRNÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 filler. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő : Fómunkatárs : Dr. Komáromy Zoltán. Nagy Vince. SZERKESZTÓSEG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ■ ------------- Telefon-szám 80. ------Mi ndennemű dijak Szatmaron. a kiadóhivatalban fizetendők. Jegyzetek. (Kz.) A politikában az utóbbi idők legnagyobb eseménye volt a törekvés egyesileni a 67-es alapon álló pártokat s ezzel, mint mondák dűlőre vinni a válságot. A mozgalom élén az Uj párt, tagadhatatlanul agilis s kétség(ele- nül furfangos, elnöke br. Bánffy Dezső állott, ő fújta a kigyú-büvölő sipot s igyekezeti a 67-es alapon állókat az egyédúl üdvözitő „Uj- párl“ kötelékébe csalogatni. Már Nagy Ferenc is kontrázgatoit neki, ső. Rakovszky is illet- gette szájához a dudát s épen csak az hiányzott a görögi üzes tablóhoz, hogy Andrássy Gyula is beálljon tercesnek s akkor teljeslelt volna a concert és a primás Bánffy Dezső, op- portunitási okokra hivatkozva, megtalálta volna a formulát, mint annak idején az ischli clau- zulát, mely nem oldotta volna ugyan meg a válságot, a nemzeti kívánalmak szellemében, de neki juttatta volna a koncot, a miniszter- elnöki méltóság képében. Távol áll tőlem a gyanusitgatás, de a mikor a „Pesti Hírlap“ a Bánffy-Leib-Journalja egész komolyan és irtózatos meggyőződéssel azt állította, hogy a válság megoldásának kulcsa a 67-es pártok egyesülésében áll, akkor sajnálom bár, de nem tudok mást feltenni, mint azt, hogy ezen egyesülésnek egyedüli célja, nem a koalíció nemzeti programmjának megvalósítása, hanem tisztán a Bánffy hatalomra juttatása. Nincs az országban emb.-r, ki leikéből ne örvendene annak, ha sikerülne megoldani a válságot úgy, hogy végre valahára belássa a király a nemzeti kívánalmak jogosságát, szükségességét s azok teljesítéséhez hozzájáruljon, s nincs az országban ember, ki ne fogadna örömmel minden olyan törekvést, mely ehhez a célhoz, egy lépéssel is közelebb visz. Az az állítás azonban, hogy a 67-es ala- gon áhók egyesülése volna az az eszköz egyenesen nevetséges. Igen, hathatós eszköz volna akkor, ha a 67-es alapon álló képviselők valamennyien elfogadnák a koalíció programmját, mert ez esetben a bécsi udvar egy compact, egy programmu parlamenti párttal találná szembe magát, nem lenne reménye va amely parlamenti pártra támaszkodni s ez esetben hamarabb elkövetkezne a kényszerhelyzet az udvarra, mikor engedni lesz kénytelen; de nem viheti a megoldást semmiesetre sem előbbre a 67-es pártoknak olyan egyesülése, mely nem a nemzeti, nem a koalició programmjá alapján áll. Az a pozitív alakban tett állítás, hogy a megoldás kulcsa a 67-es pártok egyesülésében í áll, azt a negátivumol foglalja magában, hogy ! a megoldásnak eddig egyetlen akadálya a 67-es pártoknak széthúzása volt. Hát igaz ez? Nem igaz. Semmi közé a válságnak ahhoz, hogy a szabadelvűek különböző táborban küzdöttek nincs s nem volt. A válságnak köztudomású ütköző pontja az volt s az ma is, hogy a bécsi udvar azon kívánalmakat, melyeket a nemzet többsége s a parlamenti koalició követel, teljesíteni nem akarja s ezért a nemzet él az u. n. passiv resistentionális jogával s megtagadja a kormányzás, a királyi executiva létfeltételeit. Nem a 67-es pártok egyesülésében rejlik tehát a megoldás kulcsa, hanem a koalició programmjának teljesítésében s az egyesülés nemzeti programm nélkül nem lenne más, mint kijátszása annak a nagy nemzeti küzdelemnek, melyet már fél év óta vívunk az udvarral szemben. Más kérdés az, hogy van-e szükség egyáltalán a 67-es pártok egyesülésére, lehet-e reménység arra, hogy ezt a rongyot, melynek 67-es közjogi alap a neve meg lehet még foltozni ? Magyarországon a 67-es alap túlélte magát s végleg megbukott, ezt többé feltámasztani s ismét uralomra juttatni nem lehet. A nemzet most már haladni, fejlődni akar az önálló nemzeti irányból, intézményeket kíván a kiépítendő personal unió érdekében, mert a végcélja az a küzdelmünknek. A 67-es törvénynek gyarlósága s különösen azon interpretátió, melyet évek hosszú soSzatmár jövője. Irta és az „Iparos Olvasókör“ táncestélyén felolvasta : Dr. Kotnáromy Zoltán. Egy fájdalmas beismerésen kezdem meg csevegésemet. És kérem szeretettel, ne tessék ezt a beismerést holmi értéktelen dolognak tartani, mert az ember ritkán van olyan hangulatban, hogy magát őszintén leleplezze. A künn ugató kutyának jobb sorsa van, mint a szerepelni vágyó, szereplő embernek. Fájdalom, magamon tapasztaltam ezt az igazságot. Az embereket ugyanis két osztályba lehet sorolni. A szerepelni nem vágyó, tényleg nem is szereplő s a szereplésr áhítozó, szerepelni akaró és tényleg is szereplők osztályára. E két osztály alakjai egészen különböző világban élnek, különbözők az életről, annak feladatairól való felfogásuk egész természetrajzuk. A szerepelni nem vágyók az ideális emberek. Nem törődnek a világ száz bajával, politika, társadalmi harcok s mindenféle mozgalmak épen csak annyira érdeklik őket, amennyire az ilyen fajta dolognak minden művelt embert érdekelnie kell. Ezek a boldog urak nem ismerik a nagy, a csapongó szenvedélyeket, nem ismerik a modern nyavalyát, az idegességet, nem tülekednek, hogy letaszítsák embertársaikat s azok hátán emelkedjenek, — e boldog emberek befelé, önmaguknak élnek s nem a nagy világnak, jól esznek, nagyokat isznak, nyugodtan alszanak s élnek az emberi kor legvégső határáig. Ezek az emberek az irigyelt, a sorssal s önmagukkal megelégedett, boldog alakok. A másik osztályba tartozik a társadalmi férfiú. 1 Ellentéte az előbbinek. Beleüti mindenbe az orrát, ' ' | jelen van mindenütt, létezéséről mindig újabb és újabb bizonyítványt állít ki, korteskedik, szaval, felolvas, ! izgat, cikkezik, nem ér rá semmire, egész élete a lótás- futás, ideges, hamar megkopaszodik, gyorsan megrokkan, s még aránylag fiatalon, de mindentől megundorodva s kifáradva hagyja itt ezt a sártekét. A szerepelni vágyó, szereplő embernek még az | a különös jellemvonása is meg van, hogy nincs soha- ■ sem megelégedve. Ha nincs tere a szereplésre, dühöng, ! ! elkeseredik, fél, hogy már teljesen elfeledik, ha pedig j sokat kell szerepelni, azért is dühöng, mert nem meri a szereplést visszautasítani, de becsületesen nem is i tud mindeniknek eleget tenni. ! Önök tisztelt Hölgyeim és Urai u már bizonyára j a pokolba kivánnak engem, hogy ebben a kánikulás melegben ilyen ko moly húrokat pengetek. Ezt az elöljáró okosdást azonban Jle kellett adni, mert részben igazolni fog a továbbiakban, ahol szentül ígérem, hogy kerülni fogom a komolykodást. Miután ismerjük a szereplő és nem szereplő emberek természetrajzai, szánom-bánom bűneimet, de őszintén bevallom, hogy én a szereplő emberek közé tartozom. Ez a tulajdonságom már velem született csapás, amely hogy mennyi kellemetlenséget okozott már eddig is nekem, bizonyság reá, hogy most itt ülök e felolvasó asztal mellett. Ennek egy kis rövid, de tragikus története van. A múlt szombaton békésen megyek Balogh Dezső tagtársunkhoz, hogy elvégezze rajtam azt a keserves műtétet, amit borotválkozásnak neveznek. Csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy nagyon jól ért hozzá. Ha tudtam volna a merényletről, mely ellenem készül bizony mondom eltűrtem volna még egy hétig tüskeimet csakhogy áldozatául ne essek Balogh Dezső szervező tehetségének. Mikor legjavában kapargatja az éles borotvával az államat, egyszerre csak azon merész ajánlatot teszi nekem, hogy tartsak ma vasárnap felolvasást az Iparos Olvasókörben. Egyszerre felébredt bennem a szerepelni vágyó ember. íme itt a rég várt kitűnő alkalom, de egyidejűleg elementáris erővel rohant meg a gondolat, hogy feolvasáshoz mindenekelőtt téma kell, témát pedig nem szophat az ember kis ujjából, hanem azt szépen ki ke.l gondolni s még szebben megirni, már pedig az ilyen nyári melegben, melyhez hasonlóra alig emlékezünk, egy felolvasáshoz való témát kigondolni sokkal nehezebb, mint megütni az osztélysorsjáték főnyereményét, mert olyan embert, ki Hanptreffert csinált, már láttam, de olyat, ki kánikulában élvezetes felolvasást tud ki izzadni, még nem. Mondom tehát mindez egy pillanat alatt megfordult a fejemben s megszületett bennem az elhatározás, hogy nem olvasok fel. Mily önteltség is az embertől azt hinni, hogy elhatározását keresztül is tudja vinni. r tisztelettel értesítem a n é. közönséget, hogy folyó évi augusztus hó 1-én Kazinczy-utcza 15. szám alatt levő ^ kizárólagos festék - kereskedésemet, Kazinczy-u. 8. szám alá helyezem át, melynél fogva a raktáron levő festékeket mesés olcsó árakban árusítom. Tisztelettel Neumann Gyula kizárólagos festék nagy raktára ------■— a „Festék-Királyhoz“ .■ ------SZ ATMÁR. T
