Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-08-13 / 56. szám

Szatmár, 1905.

SZATMAR-NEMET1

Augsztus 13.

rán át e közjogi alapnak a liberális párt adott, kizárják a lehetőségét is az önálló nemzeti fejlődésnek Olyan párt pedig, melynek prog- rarrmja a priori kizárja az önálló nemzeti fejlődést, többé nem existálhat, annál kevésbbé juthat uralomra.

A nemzeti ügy legnagyobb ellensége az, ki, mint Tisza István, hirdeti a merev ragaszkodást a 67-es alaphoz, aki szembeszáll az egész nemzettel a bécsi udvar kedvéért s ki azzal akadályozza a kibontakozás lehetőségét, hogy pártját a jövővel biztosítja, ha kitartanak a magyar ügy ellen.

A 67-es alapnak fentartása s erről bizonyságot tesznek Tisza István legutóbbi cikkei, kizárja a nemzeti programm megvalósulásának lehetőségét.

Ilyen pártot fenlartani pedig nem szabad nem érdemes

A nemzeti ügynek tehát akkor tesznek szolgálatot a szabadelvű képviselők, ha a 67-es alap foldozása helyett csatlakoznak a függetlenségi párt programmjához, melynek diadaláért küzdeni érdemes s dicső feladat minden

miniszter, a volt szoknyahős főispán, vármegyei helytartójáról, Nagy Lászlóról, arról a Nagy Lászlóról, ki hogy érdemeket szerezzen magának az abszolitiszti- kus kormány előtt s ennek jó voltából, valami jó kis sine curás koncot kapjon, simpliciter megugrott a megye rendkívüli közgyűlése elől, melyben a törvényhatósági bizottság rég nem tapasztalt egyértelműséggel mondotta ki a passiv rezisztenciát, s állott az alkotmányvédő vármegyék sorába.

Az alispán ezen eljárásával édes keveset törődött a vármegye, hiszen megszokták már tőle az ilyen tempókat s legfeljebb szánakozva mosolyogtak erőlködésén, melylyel ujjolag felkínálta magát a darabant kormánynak s elmondták róla azt a régi igazságot akit az Isten meg akar verni, annak előbb elveszi az- eszét.

Az alispán ur azonban nem elégedett meg azzal, hogy távollétével tündöklött akkor, midőn vármegyéje beállt az alkotmányvédők sorába, hanem dacára a közgyűlési határozatnak, mely őt t. i. az alispánt a meghozott vármegyei határozatnak, a belügyi zsarnokhoz leendő felterjesztésétől eltiltja, e határozatot megsemmisítés végett mégis felterjesztette Kristó Úrhoz s midőn a 60-as bizottság e miatt felelősségre vonta, nem átallotta a darabant alispán, az autonom tisztviselő, eljárását azzal indokolni, hogy ő a megye határozatát törvénytelennek tartja s igy végre nem hajtja.

magyar emberre.

*

A „Heti Szemle“, szokásos modorában, kicsavarja „Az uzsoráról'- Írott cikkem értelmét s annak teljesen hamis tendentiát tulajdonit. Minden félreértés elkerülése végett, az igazság érdekében s a nélkül, hogy további polémiákba bocsátkoznék, kijelentem, hogy nem főzök s nem is akarok főzni egy konyhán a „Heti Szemlével“, vagy még világosabban : Isten őrizzen meg engem attól, hogy politikai, társadalmi s általában sociologiai kérdéseket olyan intentióval s olyan modorban tárgyaljak, mint azt a „Heti Szemle“ tenni szokta.

Nem vitázunk a darabant alispánnal azon, hogy j törvényes-e a határozat, vagy sem, nem akarjuk kitani- j tani a magyar alkotmányra, mert kitanitotta őt e kijelentéséért a megye hazafias főügyésze, ki minden- j esetre jobban ismeri törvényeinket, mint az alispán, Dr. Schönpflug Richárd, csak azt akarjuk megjegyezni, hogy az alispán az 1886. évi XXI. t.-cz. értelmében,

! nem kormányközeg, hanem a megye első tisztviselője,

| szemben a kormány hatósággal autonom jogkörrel bir ! s föképen tartozik engedelmeskedni a felette álló tör- 1 vényhatósági bizottság határozatának, azt felül nem I bírálhatja, helytelennek dectaralni, végrehajtását me%- \ tagadni, sőt annak ellenére cselekedni, joga nincs, j mert az alispán hatalmát, törvényhatóság egyetemét ! képviselő közgyűléstől nyeri s annak joghatósága alá van teljes mértékében renáelve.

POLITIKA.

A darabant alispán.

Kiről is lehetne másról szó e cim alatt, mint Szatmárvármegye alispánjáról, az ököljogász belügyAmidőn tehát a darabant alispán a közgyűlés határozata ellenére cselekedett, eltekintve attól, hogy hazafiatlan tényt követett el, melyet mindenki mástól í csak nem egy történelmi múlttal bíró megye alispán- í jától 1 eh tett elvárni, fegyelmi vétséget követett el.

Ezt a consrquentiát vonta le a 60-as bizottság, j midőn elhatározta, hogy Nagy László felfüggesztése : iránt megteszi a szükséges lépéseket.

Reméljük, hogy Szatmárvármegye hazafias közönsége nem fogja eltűrni, hogy első tiszviselője szembehely„zze magát akaratával, s megfogja mutatni, hogy nem a megye forog Nagy László körül, hanem neki kell úgy táncolnia, ahogy a törvényhatósági bizottság fütyül.

A kereskedelmi szakoktatás reformjáról.

A kereskedelmi szakoktatás reformjának szükségességét újabban nagyon sokan hangoztatták és ha eddig nem sikerült ezen a téren határozott eredményeket elérni, bár a haladásnak egyes jelenségei nem tagadhatok, annak oka nem a jóakarat hiányában rejlik, hanem abban' hogy a jelenlegi rendszer kiépítésén és nem gyökeres reformokon fáradoztak az elmék.

Miért volt tehát szükséges az ország összes szak- férfiait, az összes kereskedőket, főnököket és alkalmazottakat, kereskedelmi testületeket mozgósítani és miért kellett véleményüket kikérni a szakoktatás reformját illetőleg, amikor úgy is jó. A gyakorlat emberei úgyszólván valamennyien a jelenlegi rendszer ellen nyilatkoztak és gyökeres reformokat követelnek.

És ha arra a kérdésre kell a feleletet megadnunk, mennyiben szentesítette a gyakorlati élet az iskolában elsajátított elméleteket, meg kell állapítanunk, hogy nemcsak a kellő szaktudással nem látott el bennünket, hanem még a későbbi igazi szaktudás alapját sem vetette meg.

Az ifjút jelenleg 13—14 éves korában, tehát akkor, amikor a hajlamok és tehetségek valamely irány felé még meg nem nyilatkoztak, pályaválasztásra kényszerítik, nagyobbára csak a puszta megélhetés céljából. A tapasztalat amellett szól, hogy a szülők rendszerint a rosszul tanuló ifjút küldik erre a pályára.

Pedig a kereskedői pálya nagyfokú értelmi erőt tudást és élelmességet követel. Hiszen a kereskedelem a nemzetek gazdasági és kulturális erejének legjellegzetesebb kifejezője.

És ha a fiú a középiskola négy osztályának elvégzése után belép a kereskedelmi iskolába, a középiskolákban szerzett tudását csak nagy vonásaiban fejlesztik tovább és teletömik fejét egy csomó szaktudománynyal, melynek csak kis része értékesíthető az életben.

Már pedig szakműveltség csak az általános műveltség alapján szerezhető.

Balogh Dezső ki, mindenáron félolvasót akart fogni, ugylátszik leolvasta aggodalmaimat arcomról s egész barátságosan elkezdte csiklandozni borotvájával államat s a legszelídebb hangján susogta füleimbe : ugy-e tetszik felolvasni ?

Hát képzeljék el kérem ezt a rettenetes helyzetet. A theoria szerint nekem van szabadakaratom s igy azt cselekedhetem, ami nekem tetszik, már pedig nekem az tetszene, ha akérést megtagadhatnám ; a gyakorlat szerint pedig egy borotva lenyűgözi az akarato mat. Nem merek nemet mondani, hiszen én még oly ifjú vagyok, annyi szép remény áll előttem, keresztül-huzzon mindenen egy borotva nyisszantás.

Rettenetesen kínlódtam, a borotva azonban hatalmasabb volt mint én s kinyögtem a végzetes szót: Jól van felolvasok.

Erőszaknak estem áldozatul, tehát jogom lett volna később szándékomat megváltoztatni, gondolják, önök tisztelt hallgatóim; igaz, de Balog Dezső mintha csak kártyámba látott volna rögtön leadta a mai est programmjät az én nevemmel s igy megfogott menthetetlenül.

Hát jól van, csak azért is felolvasok gondoltam magamban, lelkem legmélyén azonban élt valamelyes reménység, hogy vasárnapig sok minden történhetik, többek között az is, hogy. a »Szamos« Krokodilusa megvált engem.

Dehát semmisem történt. Az istenek a mai világban nem irgalmasak, vagy a nagy meleg miatt restek leszállani Olympus hegyéről, hogy törődjenek am kis bajainkkal«

Meg kell tehát lenni. Könnyű kimondani, de nehéz megvalósítani. Tudják-e kérem, hogyan készül egy felolvasás ? Hát először is meg kell találni a kaptafát vagyis a témát.

Az embar leül az íróasztalához, rágyújt egy cigarettára, füst nélkül nincs gondolat, felborzolja haját, hogy ennek mi értelme van, azt magam sem tudom, de miután Homeros óta minden költő igy cselekszik én sem maradhatok el az általános szokástól, így flekészülve megkezdődik, nem az irás, hanem a toll- rágás, mintha az iró abból akárná kiszopni a témáját, így sem megy sehogysem a dolog, lékeli heveredni, uj cigaretára gyújtani, hátha megszáll az isteni ihlet.

Nem megy sehogysem. Kezdek kétségbeesni, lehetetlen, hogy ne tudjak valamit kisütni, én a ki már annyit összefirkáltam életemben.

Meg van a téma. Tudtam, hogy az olvasókör estélyén sok szép hölgy lesz jelen, nekik fogok tehát felolvasást tartani, feltámasztom sírjából a lovagkort, megénekelem a mindenható szerelmet, mely ápol s eltakar bennünket, zengek a holdról, a csillagokról, zefirről, szőke, barna hajról s meg lesz a felolvasás.

Nem jó téma. A felovasás közben valaki elszólhatná magát: bolond az ur, hogy kánikulában a szerelemről beszél. A szerelemhez illat, virágfakadás s sok zöldség kell, — a nap forró heve most felolvasztja az aszfaltot is, már pedig ez tartósabb anyag, mint a mindenható szerelem. Mélységes igazság. Ki beszél akkor a szerelemről, mikor egész nap szeretnénk a Szamos hullámaiban ülni.

Szamos, — megvan a téma. írok azokról a bizonyos krokodilusokról, leirom, hogy öt szörnyeteg megjelent a »Szamosban«, rettenetes pusztítást vittek véghez.

Dehát ez hazugság, a krokodilusokat a Majdik Árpád riporteri fantáziája találta ki.

Egyszóval nincs téma. Vért izzadok kínjaiban forogni keze velem a világ, érzem, hogy kitört rajtam

a nyakszirtmerevedés. Ezt a szégyent csekugyan nem fogom túlélni.

V

Már»Püspökladány, Debrecen. Szatmárnémeti, marossziget felé tessék beszállani.«

Kiáltotta pedig ezt a kormányozható léghajó kalauza Budapesten Krisztus urunk születése után 2500 esztendővel. Én valami sensatiós esküdtszéki tárgyalásra utaztam Szatmárra s beleültem a express léghajó I-ső osztályába. Három órai őrült repülés után, a kalauz jelezte, hogy megérkeztünk Szatmármegye székhelyéré, Szatmár városába. Miután az újabb szokások szerint a törvényszéki tárgyalások este 8 órakor kezdődtek, az addigi időt arra használtam fel, hogy egy kísérő társaságában bejártam ezt az óriási, mintegy 150,000 lakossal biró várqst, mely tiz kerületet számlált.

Utam miudenekelőtt a Szamos folyóhoz vezetett, mert Szatmár hasonlóan Budapesthez a Szamos két partján épült. Gyönyörű hajók közvetítették a közlekedést, le Vétésbe, mely a város IX-ik. s fel Udvariba, mely a város X ik kerületét képezi. Gyönyörű fasor között jutottam a Szamostól el a főtérre, s valóban megcsodáltam azt a panorámát, amit ott láttám. Az óriási tér gyönyörű angol parkká van varázsolva. Gondozott sétányok, virággruppok s körös-körül 3—4 eméletnyi paloták merednek az égre s mindegyikében olyan üzletek, hogy az ember magát Budapesten képzelhetné. Vezetőm elmagyarázta, hogy a városi krónikák szerint régebben a park helyén egy üres, bűzös mocsaras hely állott, hol a hetivásárokat tartották s sokáig nem lehetett a piaci háziurak makacskodása folytán a párkirozást keresztül vinni, mig végre Ferenc Ágoston polgármesterségének. Demkő Sándor

birtok és ház adás és vételi ügynöksége

SZATMÁR, Csokonai-utcza 2. sz.

(Törvényszéki palotával szemben.)

Több háznak és birtoknak sürgős eladásával vagyok megbízva. így a vevóközönség becses figyelmét felhívom arra, hogy az általam nagyon mérsékelt közvetítési dijat a vevő többszörösen megnyeri azzal, ha olyat vehet, a milyent keres, olcsón és hamar. — Birtokokat (Úgy helyben mint vidéken) kisebb és .nagyobb mennyiségben, eladás vagy bérletre keresek. ----------Kö

lcsönöket bekebelezésre helybeli intézetnél költségmentesen eszközlök. =- Részvényeket a legmagasabb árban megveszem. --------