Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-06-21 / 41. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATNIÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZÁTNIÁR-NÉWIETI-1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: tígész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre Egyes szám ára 10 filler. 2 kor. II A bemutatkozás után. E hét elején megjelent a várva-várt királyi kézirat a miniszterek kinevezéséről s általános megbotránkozást kelltett a parlamenti körökben s azon kívül az egész országban. Nem különösen azért, hogy a király miniszterelnökévé egy udvari lakáját nevezte ki, Fejérváry háró táborszernagy személyében, mert erre már el voltunk készülve, hanem azért, a mi királyi leiratban, a kinevezés kommentálására foglaltatott. Méltó pandantja ez a chlopy hires hadparancsnak s a kettő között nem is lényegbeli, hanem csupán formai különbség van. Az egyiket kiadta az „Allerchöste Kriegsherr“ szólt a „gesammte Armeehoz“, ezt kiadta Magyarország koronás királya, szólt a darabant- kapitányhoz s tartalmazta azt a parancsot, hogy a darabant-kapitány urnák meghagyatik beülni a miniszterelnöki székbe s kormányozni, katonásan, parlament ellenére, erőszakkal törvénytelenül. De ebben is, abban is benne volt az a végzetes „soha“, a mely, akárhogy is magyaráz- gasuk, egyenes negaciója Magyarország önállóságának, nyílt megsértése alkotmányunknak. E levél hatása alatt izzó levegőben, puskaporos hangulatban tartotta meg első s szeptemberig immár utolsó ülését a parlament, melyen bemutatkozott a sárga-fekete ember, az egész „malac-lopó“ bandával. Vakmerő cinizmussal igyekezett ez a da- rabant kapitány beadni a magyar parlamentnek olyan dolgokat, bemutató beszédében, respekLapvezér: Dr KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő : Fómunkalárs : Dr. Komáromy Zoltán. Nagy Vince. tive felolvasásában, melyeknek szemenszedelt hazugságáról mindenki meg van győződve; vérlázitó cinizmussal állította magáról és bandájáról, hogy ők törvényes minisztérium, hogy ők az alkotmány keretében kívánnak mozogni s nem pirult belé ennek elmondásába orcája, mikor a lajbli zsebében már ott terjeszkedett az a bizonyos kis „legkegyelmesebb irás« mely elnapolja a parlament működését, amely irás nyílt alkotmánysértés, leplezetlen abszolutizmus.; a mikor mindenki tudja, hogy adarabant kapitány és bandája kötött Marsch-routával jött, azzal a parancscsal, bogy vállalja el a parlament nélküli kormányzást, a kereskedelmi szerződések megkötését, a kvóta döntés ellen- jegyzését, az osztrák államadóság fizetését stb., parlamenti felhatalmazás nélkül, sőt a parlament egyenes tilalma ellenére. S ez az ember s bandája bizalmat mert kérni, a parlamentre mert apellálni, ők a kik tőrt döftek a magyar parlamentárizmus szivébe, akik vállalkoztak arra, a mire annak idején vállalkozott a császár mindenható minisztere Bech. Megkapták a méltó választ s igazán óriási türelemre, szinte emberfeletti önmérsékletre volt szükség, hogy a méltó válasz nem nyilatkozott meg abban a formában, mint annak idején a felháborodás a parlamenti darabantok ellen. Elnapolta tehát a király a parlament működését. Miért? ezt a kérdést jogosan vethetjük fel. Azért hogy a parlament ne emelhesse fel tilíó szavát a nyílt abszolutizmus ellen, hogy J SZERKESZTÓSEG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Telefon -szám 80. —— Mindennemű dijak Szatmaron. a kiadóhivatalban fizetendők. ne legyen ellenőrzője, felelősségre vonója ennek a minisztériumnak, mely a parlament bizalmatlansági határozata folytán, de iare elvesztette a talajt lábai alól, megszűnt Magyarországnak törvényesen, alkotmányosan helyén levő minisztériuma lenni. Ha volna tisztesség, volna alkotmány és törvénylisztelet azokban az urakban, kik magukat az ország hivatalos kormányaként gerál- ják, akkor egy percig sem maradnának helyükön, hanem a parlamentárizmus legelemibb aksziómáját követve, azonnali elbocsátlatásukat követelnék a királytól, mert a parlamentárizmus sark elve szerint olyan kormány, mely a nemzetgyűlés egyhangú bizalmatlansági [szavazatát megkapta, helyén nem maradhat, s az alkotmányos király az ilyen minisztériumot tartozik felmenteni s helyébe oly kormányt kinevezni, mely osztatlanul bírja a parlament többségének bizalmát. De ez nem fog bekövetkezni. Ez a kirendeltség megmarad a helyén, mert Tisza István olyan embereket vállogatott ki ebbe a kormányba, akik baksisért mindenre kaphatók s a kik lülyölnek arra, hogy mit mond a parlament, mit a nemzet s vakon engedelmeskednek annak, mit Bécsben a császár parancsol. Elnémították tehát a parlament működését, de a parlament alkalmat veti magának még arra, hogy egy ünnepies deklarációt tegyen, egy deklarációt, mely szent minden állampolgár előtt, mert a törvényhozó testület a legfőbb hatalom, melynek minden más állami hatalom, minden állampolgár engedelmességgel tartozik s merL a magyar alkolmány alapja és Egy átélt Egyptomi mese. A benhai szép asszony. Irta : Frank Kálmán.* Ahmának hívták Benha, egy régi kis arab falu legszebb, egyúttal leggazdagabb asszonyát. Gazdagsága mintaszerű volt, kiterjedt mint bármelyik felláh főnöké. Hatalmas rizstáblái, miveit pamut földei mértföldekre húzódtak egész a Nílusig, melyből számtalan csatorna öntözte és termékenyítette egész kis birodalmát. Asszony volt a szó szoros értelmében, valódi amazon szépség. Arca nem hasonlított az arabok olajbarna színéhez, inkább fehér volt, mint kreol és hullámos éjsötét haját kibontva viselte, mely mint egy sötét zu- hatag omlott alá selyem palástjára. Szemei, mint egy sötét, sejtelmes bűvös éjszaka telve kimondhatatlan vágyakkal. Tökéletes szépség volt. Magas termetével, parancsoló, de mégis szelíd tekintetével olyan volt, mint egy mesebeli királynő. Özvegy volt, gazdag, független és boldogtalan. Igen: boldogtalan, mert nem ismerte a szerelmet, az igazi szerelmet, az igazi szerelmet. Meg- gyülölte a férfiakat, kik kérőkként jelentek meg nála Egyptom' minden részéből, csak vagyona után vágy* A világjáró magyar ifjú, aki szerdán városunkban felolvasást tartott. nak. Cselhez folyamodva próbára tette a férfiakat és ha lépre mentek — öröme határtalan volt, hogy minden férfi egyforma, de egyúttal eszébe jutott az is, hogy igy sohasem lehet boldog s ez nagyon bánatossá tette. I Most is az udvaron találjuk, egy terebélyes narancsfa árnyékában, három vendége beszédét hall gatja, valójában szive másfelé kalandoz, álmodozik. Csak a két idősebb vendég beszél, vitatkozik, mig a harmadik hallgat, bámulja az asszonyt, s mind egymagába szívja szépségét, ruhájának illatát. Az egyik beszélő egy arab beduin főnök, hatalmas olajbarna, marcona külsejű alak, széles vállakkal és erős duzzadt karokkal. Mig beszél, folyton mosolyog, szeme folyton villog, hangja hasonlít a tompa menydörgéshez. Mosolyogva szól a szép asszonyhoz: Látod Ahma, én férfi vagyok, hatalmas, rettenetes hirü férfi, alattvalóim száma egész kis hadsereget tesz ki, ismerik híremet az egész Szaharában és rettegnek a nevem hallásától. Azért, hogy te a Koptok (Egyptom őslakói) közül származol, elviszlek magammal, én kötőm fel arcodra a selyem lárvát és az arany szidzsiket (egy arany cső, melyet az arab nők az orruk elé kötve viselnek) jaj annak a férfi szemnek a ki reád tekint, jer Ahma és légy az én első feleségem, rabnőim királynéja ! — Hagyd el Ali Szufcsa, nem vagyunk mi egymáshoz valók, nagy a te rabnőid száma, van a ki letörölje turbánodról a sivatag porát és lecsókolja izzadt homlokodról a fáradságot, miért akarsz még egy nőt boldogtalanná tenni. — No de én —szól a másik, egy kis arab kereskedő, nem a vagyonodért beszélek Ahma, hiszen tudod, hogy Kairóban nincs nálam gazdagabb ember, karavánom a legnagyobb Afrikában, kereskedésem egész Nubiáig összeköttetéseben van minden gyarmattal. — Ismerem — vágott közbe a beduin — igen, ismerem a karavánaidat a múltkor is hoztak belőle embereim egy pár tevét, de jobbára olyanok voltak, mint az egerek. — Hagyd el Ali, ne csufolódj — felelt a kereskedő — még ezért számolunk a Tantai seheriffnél, mert a tevéken még vatta is volt és embereim is eltűntek a rakománynyal együtt. Ah — legyintett a beduin — ne feszegesd ezt a csekélységet, Mirza effendim, majd igazságot tesz köztünk Allah. Ne veszekedjetek effendim, szólt Ahma, nem hiszek egyitöknek sem, te pedig már öreg vagy uram, lányod is lehetnék, beszéljünk inkább másról. Hát te fiú mi járatban vagy, melyik gyarmatból jöttél, azt látom, frengi (idegen nem arab) vagy, szólította meg a beduin az álmadozó ifjút, ki nem is figyelt a társaiLe van foglalva.
