Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-06-07 / 37. szám
IX. évfolyam. Szatmár, 1905. junius II. vasárnap 38. szám. f 7 ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRIWEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁB-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. | Egyes szám ára 10 fillér. _____________________________________1_-______;_______ __ _____ __*i La pvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő : Főmunkatárs : Dr. Komáromy Zoltán. Nagy Vince. SZERKESZTÖSEG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Telefon-szám 80. —— Mindennemű dijak Szatmáron. a kiadóhivatalban fizetendők. Pünkösd a politikában. Menjetek, — monda az Isten fia tanítványainak, _ s hirdessétek széles e világon a sz eretet evangéliumát, hirdessétek a szabadság, a testvériség s egyenlőség hármas szent igéjét s valahol szóra nyílik ajkatok, termékenyül- jön meg a told tanaitoktól, legyen a nép szabad és független, rázza le az évszázados bilincseket, mert csak szabad és független népek életképesek. Hirdessétek a szeretet tanát, hirdessétek a békét, meri a béke hozza meg az áldást, az áldás a sikert az emberi munkára. És a tanítványok elszéledtek urbi et orbi, hogy eleget tegyenek mesterük parancsának. Leszállt a Szent-Lélek az égből, megihlette a tanítványok elméjét s nyelvét, hirdették az igét s az ige ereje kitört, eget kért s diadalmaskodott. Mert a szabadság, egyenlőség és testvériség hármas igéjében az igazság angyala él s ezt az igazságot lehet elnyomni, lehet elfojtani, hatalmi szóval, durva erőszakkal, vérengzéssel ideig-óráig, de megölni soha. A keresztény társadalom immár 1905 év óta szent áhítattal ünnepli meg e nagy nap emlékét, melyen első nagy diadalmát' ülte a krisztusi; tan, áhítattal gondol a Szent-Lélekre, melynek segítségével elterjedt a szeretet vallása a földön. A szabadság, egyenlőség, testvériség és a béke szent ünnepe Pünkösd. Ennek az ünnepnek egy mélyreható tanulsága is van. Minden eszme, minden intézmény, mely magában hordja az igazságot, halhatatlansággal van vértezve. A keresztényi hit terjedésének is útját akarták áliáni; iüzzel, vassal irtották azokat, kik a krisztusi tanok hívének vallották maPetráss Sári. Arról a dalos kis pacsirtáról szólnak e sorok, aki a múlt héten lerepült a fővárosból hozzánk és csicsergő ajakával felverte szürke világunk egyhangú csöndjét. Arról a rózsás arcú mosolygó s mosolyával derűt fakasztó fiatal művésznőről, akinek egy cseppet sincs szüksége éveinek számát — primadonna modorban — erősen redukálva, müfiatal- sággal tetszelegni a köz-hódolat és népszerűség szivárvány ragyogásában. Az ő szeméből a hamisítatlan gyermekes jókedv, a naiv vidámság harmatától friss kedély ragyog elő és terjeszti maga körül minden felé, ifjú és öreg szivekben, a kellemes meleg hullámverést. De hát e tárca keretében az ő itteni tartózkodásáról akarván beszélni, legjobb lesz az elején kezdeni, noha egyáltalán nem volna cső la, ha mindent fonákul, megfordítva Írnék, mert az ő zavarba ejtő édes mosolyától Klió is, — már t. i. ha véletlenül férfinak született volna — elejtené kezéből, vagy össze-vissza gabalyilaná a história egyenes fonalát. * Nagyban folytak az előkészületek a muzeum megnyitásáfa és a hangversenyre a buzgó rendezőség részéről, melynek munkásságát néhány eredménytelen tanácskozáson szerény magam is mozdítottam — hátrafelé. Gyakran megtörtént, hogy az uj gokal, mert e tanok terjedése, felvilágosodást hozott az elmékbe, alapját képezte az emberi jogoknak, megtestesítője a szabadság, a testvériség, az egyenlőség eszméjének. Ez pedig veszedelmet képezett a hatalmasokra, vesze- d Imet az uralkodókra, kik féltékenyen őrködtek a feleli, hogy a népek gondolkodásnélküli rabszolgáik legyenek, hogy milliók éljenek egyért, egynek akarata, parancsa szerint s dicsőségére. Az erőlködés azonban hiábavaló volt. A kiszlusi tan diadalmaskodott s ezt a diadalt nem volt képes megakasztani sem a farizeusok »feszítsd meg« kiállása, sem Poncius Pilátus ítélete, sem Kriszlusnak s hívőinek vértanúi halála. Az igazság hirdetőjét, a keresztény vallás megalapítóját, ki megcsufolpiték és keresztre feszitteték, mi az emberiség megváltójaként tekintjük s az a tan melyet ő hirdetett, melyért vértani halált szenvedett, azóta diadalmasan bejárta a világot, behatolt a palotákba, be a kunyhókba s inig'ember lesz e földön örökké fog élni a keresztény vallás szent igéje. * * * Ezer éve múlt, hogy Ázsia nagy sivatagján egy szabad független nemzet kerekedett fel, jobb, szebb hazát keresni .Ezer éve múlt, hogy ez a nemzet elfoglalta fegyverrel azt a gyönyörű darab földet, mely a Kárpátoktól az Adriáig terjed s melyet a hármas-folyó habjai szelnek át. Ezer évnél rövidebb idő óta szabad, független e nemzet, mely ügyeit mindég saját akarata szerint intézte. A nemzet tagjainak bölcs belátása fejedelmi hatalommal ruházta fel a legkiválóbb magyart Árpád apánkat, meghatározván jogkörét a Vérszerződésben, mely mai alkotmányunknak is alapját képezi. Nem abszolui, nem isten kegyelméből, könyvtár helyiségében arról folyt a tanácskozás, hogy „miről is kellene tanácskozni« és természetesen a határozat ilyenkor mindig az volt, hogy »nem határozunk semmit«. —• Szóval a rendező-bizottság lázasan munkálkodott, de nemcsak lázasan, hanem roppant pedánsul is, lévén csaknem csupa professzoremberekből összeszerkesztve. Mikor aztán eljött az ünnepség napja, már majdnem mindenki ki volt merülve. A Kölcsey-kör lelkes titkárával, ketten mentünk ki csütörtökön d. u. Petráss elé a vonathoz. Persze engem a lelkes tanár ur nem azért vett maga mellé, hogy a fiatalság képviselve legyen (hiszen ott volt ő !), hanem hát csak a dekórum kedvéért, hogy többen legyünk- — (Vagyis én is az Ugocsamegye büszke privilégiumát viseltem, aki tudvalevőleg »non coronal, séd ómat“.) — A vonat beérkezése előtt egy pohár sörnek rágalmazott hideg hab mellett egész elkesere déssel mondta a kettőnkből álló deputáció vezetője, vagyis az én vezetőm, hogy már szörnyen beleunt a fájdalmakba s nem bánná, ha az egész mindenség elmaradna. De fütyölt a gőzös s mi a kiszálló idegenek közt igyekeztünk felfedezni a várt kiváló művésznőt, akiről a titkár ur főleg csak azt tudta, hogy a Népszínház ünnepelt primadonnája, Isten tudja tehát, micsoda cifra, kikent dámát várt kiszállani; de az tény, hogy alig akarta elhinni, hogy az a rövid ruhás, pajkos mosolyu leányka volna a meginvitált hanem a nemzet szuverén akaratából választott fejedelem, primus inter pares, ki jogát csak a nemzeti akarat értelmében, a nemzet nagy tanácsával egyetérlőleg gyakorolhatta. Ez alkotmányjogi igazság és pedig egy oly, alapvető igazsága, tétele alkotmányunknak mely ma is érintetlenül fennáll. A magyar nemzet szuverén akaratával, minőleg a Habsburg házból származó uralkodók kerültek a magyar trónra, előbb választásba oltott örökösödés, majd később tisztán az örökösödés jogán. A magyar király tehát nem Isten kegyelméből, hanem a magyar nemzet akaratából bírja a halalmát s hatalmának terjedelmét nem az önkénye, nem az ő tetszése, hanem mindég a nemzeti akarat szabta és szabja meg. Ebből az alkotmányjogi igazságból pedig önként folyik az a további jogi igazság, hogy jogilag összeütközés a nemzet s a király akarata között nem képzelhető, mert a király a nemzet akarata, előtt meghajolni tartozik. De nemcsak jogilag tartozik a király a nemzeti akarat előtt meghajolni, hanem tényleg is, mert az állam, a nemzet üdve előtt, melynek kétségtelen kifejezője a nemzeti akarat, az urálkodó, a ki csak primus inter pares, kénytelen ép úgy meghajolni, mint az állami akaratnak engedelmeskedni tartozik minden állampolgár, mert az uralkodónak más üdve nem lehet s nem szabad lennie, mint a mi üdve a nemzetnek. A történelem arra lanit bennünket, hogy a Habsburgok sohasem hajoltak meg ezen alkotmányjogi igazság előtt, hogy e házból származó királyaink sohasem voltak nemzeti uralkodók, sohasem azonosították magukat nemzetünkkel, nemzeti érdekeinkkel, hanem esküjök dacára, mindig a magyar nemzet önállósága, alkotmányos szabadsága s függetlensége ellen törtek művésznő. No de egyszeribe el is simultak a gond és lemondás nehéz redői a különben is vidám titkári arcról s amint egy félóra múlva meg is sugla nekem : most már megjött a kedve mindenhez. De meghiszem azt !. . . Elég az hozzá, hogy a formaságokon igen köny- nyedén túlesve bevittük a kis művésznőt, kedves szimpatikus mamájával meg úti- é > zongora-kisérőjé- vel, Farkas Imrével együtt a Pannóniába. Az (utóbbit jő erősen leszidtuk, hogy bejelentés nélkül jött, hiszen ha megírja, hát városunk leányai díszes menetben várták volna az édes szavú poétát.) Itt legelsőben is az ut fáradalmait óhajtotta kipihenni a bájos csalogány, azonban, — mint utóbb beismerte, — első dolga az volt, hogy ismerőseinek tett ánziksz- igéreteit bevállsa s egy lélekzetre huszonegy képes lapot irt meg. Kérdezősködésemre, hogy annyiaknak tett kötelező Ígéretet, kedves naivsággal mentegette magát: — Oh, én csak leányoknak és asszonyoknak írtam! Természtes, hogy istentelenség lett volna kételkedni benne! És eljött az este. A kis lány pedig az idegen helyen, az idegen emberek előtt a gyakorlott művésznő hidegvérével és nyugodtságával röppent elő a színfalak közül és úgy dalolt és táncolt, annyi kedves csintalansággal, graciózitással és vonzó bájjal, hogy kivétel nélkül minden nézőt az elragadtatás Arany- ezüst ékszerek és órák legolcsóbban. Fali-, ébresztő- és ingaórák eladása és javítása 2 évi jótállás mellett. Néhma, 0 erencz órás és ékszerésznél. SZATMÁR, Deák-tér, Báró Vécsey-ház. Szakértelemmel végez: arany- ezüst ékszerek, Grammafon, Fonográf s egyéb mechanikai szerkezetek javítását Vidéki megrendeléseket pontosan teljesít. Tört aranyat ezüztöt napi árban vesz és becserél.
