Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-05-21 / 32. szám
V05 'V Szatmár, 1905. május 21. vasárnap FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő : Főmunkalnrs : Dr. Komáromy Zoltán. Nagy Vince. SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 —••• Telefon-szám 80. . ... —i.-= Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Ez a szerző fejtegetésének kiindulópontja. A magyar hadsereg előkészítése. (Tanulmány és törvény tervezel. Irta : N. Budapest. 1905. Kilián Frigyes bizománya.) A fenti óim alatt egy 62 nyomtatott Ívre (erjedő munka jelent meg a napokban a könyvpiacon. A tárgynak, inelylyel a brozür foglalkozik, kiváló fontossága, aktuálitása széles körben kellelt érdeklődést a mii iránt s hogy a sajtó egyértclmideg nagy elismeréssel nyilatkozott róla, ezt a munka kiválóságának kell betudnunk. Valóban, ha figyelemmel tanulmányozzuk e tekintélyes munkát, már pedig, a ki belefog olvasásába, lehetetlen, hogy a legnagyobb érdeklődést ne tanusilsa iránta, konstalálni fogjuk, hogy ez a munka messze felülemelkedik azon tanulmányok színvonalán, melyek a hadsereget illetőleg mostanában napfényre kerültek. Egy tanult, fegyelmezett, logikusan gondolkozó s élesen látó embernek a munkája ez, ki nevét, úgy látszik túlságos szerénységből, elhallgatta. Nem politikai diszertáció nem is egyszerű jogi fejtegetés s épen ez teszi kiválóan becsessé. A magyar hadsereg előkészítésének tonlos, nagy problémájával, nem újságcikk modorban, nem a törvény betűinek értelmezése utján, nem elméletileg, hanem a gyakorlati megoldás szempontjából foglalkozik. A talaj ég alattunk; a katonai kérdések homlokterében állanak a politikai válságnak s ■ezek megnyugtató megoldása nélkül a válság clinlézése el nem képzelhető. Most már semmit sem érünk el azzal, ha vi- ! tatjuk, mi van s mi nincs az 1867. XII. t.-c. i 11. §-ába s hogy mennyiben s miért-tér el a magyar kiegyezési törvény az osztrák törvénytől, ma már nem segít semmit sem a rekrimi- náció, ma tenni kell, konkrét javaslatokkal kell előállani, a szerző szerint — s egészen helyesen — olyan javaslatokkal, melyek a kiegyezésen s a királyt megillető jogkörön sérelmet nem ejtenek s »lehetetlen, hogy ha a király meg lesz győzve, hogy nemzeti követelményeink által jogai nem csorbulnak, ne fogadja el álláspontunkat annál is inkább, mert ez a katonai célszerűség követelményeinek is megfelel.« A megoldandó anyagot négy részben tárgyalja a szerző. Az első részben ismerteti a nemzet jogát s a nemzet kívánságát; a másodikban a király jógát és kívánságát; a harmadikban a hadsereg jogát és kívánságát s végül azzal foglalkozik, minő eszközökkel lehet leghelyesebben a nagy feladatot megoldani. Az első rész tárgyalásánál szerzőnk az 1728. 1., II. és III. t. cikkeinek alapvelő rendelkezéseiből indul ki, melyeket csuk kiegészít az 1867. XII. t.-c. 2. és 4. §-a. A hadsereg s általában véve a hadügyre vonatkozó alapvető i rendelkezések ezen §§-okban foglaltatnak s egészen helyesen mondja a szerző, hogy az 1867. XII. t.-c. minden többi intézkedése a hadseregre vonatkozólag nem megdönthetetlen, nem megváltozhatatlan, sőt ellenkezőleg, azon mnmmmasssjs elvi határokon felül, melyek az 1867. XI1. t.-c. 2. és 4. §§-iban foglaltatnak, t. i. »a közös biztosságnak együttes erővel leendő védelme« s hogy »más kötelezettségeket, melyek e célon felül terjednek s annak elérésére nem elkerülhetetlenül szükségesek, (a nemzet) magára nem vállalhat«, minden más törvényes intézkedésnek a célszerűség szempontjából meg kell változnia. A szerző a törvényes bázison állva, logikusan vonja le azt a nagy igazságot, melyet sajnos, sokan még nálunk sem mernek nyíltan bevallani, hogy a védelem együtlessége célszerűségből kívánatossá tehet bizonyos konform intézkedéseket, a védelem legsajátosabb eszkö- zeii, a hadsereget illetőleg, de magából a védelem együttességéből a hadsereg közössége és egysége egyáltalán nem következik* s hogy »a hadsereg mai szervezetével túl mentünk azon határokon, melyekig áldozatkészségünk az 1867. t.-c. értelmében igénybe vehető.« A második részben az 1867. XII. t.-c. 11. §-ának alapján összehasonlítva az osztrák törvény 5. §-ának 2-ik bekezdésével, a szerző kétségtelenül kimutatja, hogy a magyar törvénynek a »vezényletre« vonatkozó kitétele, -— mely szó nem fedi különben sem a német szövegben található »Leitung und Führung« fogalmát, mely utóbbi sokkal kevesebbet jelent, nem arra vonatkozik, hogy magyar vagy német legyen a kommandó, hanem arra, hogy a király jogkörébe tartozik a gyakorlati szabályzatnak megállapítása, a vezényszavak meghatároEgv sokoldalú férfiú. — Rajz. — Személyek : Varga Mihály jómódú polgár, elég tekintélyes termettel, 54 éves, Bér lzor, nyúlánk, elegáns fiatal ember, akinek viharjárta fekete kabátja és kaucsuk-gallérja azonnal elárulja a szélhámost. — Tehát ön a leányom kezét akarja ? — Legforróbb vágyam, uram ! — De hisz én önt nem ismerem ! — Mit sem tesz uram. Mint már említettem, Ti ér Izidor vagyok. __No jó, a nevét, azt tudom, de egy gondos ap átiáik ilyen fontos dologban egyebet is kell tudnia. — Ó, mi sz< retjük egymást/ — Ez mellékes . . . — (közbevág:) ... de megbecsásson, éppen nem mellékes. — ... Mi ön? miből fognak megélni jövendő feleségével ? — Tehát beleegyezik? — Azt még nem mondtam. Mindenek előtt fentiekre szeretnék választ. — Tehát: ki vagyok én? A legboldogabb földi halandó, uram, akit. kedves leánya rokonszenvéce méltat. A kisasszony valóságos angyal; szőke haja, mint — De hiszen nem arról van szó ! — Kérem, ne zavarjon . . . Különben legyen meg az akarata, ha éppen olyan kiváncsi természetű. Születésemet titokzatos homály férdi, ugyanis, egy csillagtalan, sötét éjszakán pillantottam meg a napvilágot. Bár dicsekedni éppen nem szokásom, el kell mondanom, hogy kora gyermekségemben számos jeles tulajdonságomnak adtam jelét, igy többek között; két foggal születtem a világra. Már ebből is sok jót és még több rosszat következtettek a modern Pithiák, a komaasszonyok, de ez akkoriban — könnyen érthető és méltányolható okokból — éppenséggel nem zavart rendes napi teendőim elvégzésében. — A dologra, uram ! . . . a dologra . . . — Szegény megboldogult nagyapám másféléves és két hónapos koromban ihletve jósolta: •— Meglássátok, hogy e gyermekből nagy ember lesz . . . — Termetre bevált. — Termeire? . . . nem csupán termetre, uram. Nem Egyéb tekintetben is. . . De nem fogom untatni ama tények leírásával, amelyek előttem zsenge fiatal koromat felejthetetlenné teszik, hisz ilyen dolgok többé-kevésbbé minden emberrel megtörténnek (elér- zékenyül.) Ugy-e bár, uram, ön is szívesen lopott országos vásárok alkalmával kisebb emléktárgyakat? — Én?! . . . szükséges . . . Azért kegyed egész tisztességes ember lehet , . . — Kérem . . . kérem . . . — Az iskolában már nyilvánvalóak voltak nemmindennapi tehetségeim. Egyszer például . . . — Hagyjuk talán a részleteket. — Nem bánom. De szüleim és tanítóim véleménye egybehangzón az volt, hogy nem fogom mint közönséges halandó befejezni életemet. Erről ugyan még határozottan nem nyilatkozhatom, bár valószínű, hogy kedves szüleim nem úgy értették a dolgot mint ked- vas tanítóim . . . — Tovább . . . tovább . . . — Szívesen. — Tényleg, irtóztam a közönségestől s midőn negyedikes gimnázista koromban — ó gyönyörű idők! — kicsaptak az intézetből, (egy tanárom burnótszelencéjébe feketeborsót kevertem szórakozottságból) elhatároztam, hogy művész leszek. Művész, aki ecsetjével irja be magát kitörülhetetlenül az emberiség történetébe. Odaadtak egy szobafestőhöz és ön csak természetesnek találja, ha ez az egyhangú foglalkozás nem felelt meg vérmérsékletemnek és művészi hajlamainak. Egy ízben az alkotás lázától űzetve, a gazdám összes mintáit ráfestettem egy szoba falára. Bár nem volt tökéletes az első önálló müvem, a festékek különfé- lesége igen jól hatott. Hálátlan gazdám elcsapott, bár az . . . feltűnést keltő — No, nem tesz semmit. Hiszen nem okvetlenül tavaszi és nyári angol SZÖvet- lljdonságok óriási választékban érkeztek meg — Martin Sohns et Co. Ltd Weisz Gyula posztó és gyapjú szövet — ....... letébe • uzDeák-tér 21. szám. angol gyapjúszövet gyáros egyedüli raktár ---- SZATMaR. =====
