Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-05-03 / 27. szám
1 A „SZATMÁRVÁRMEGYEl KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő : Főmunkalárs : Dr. Komáromy Zoltán. Nagy Vince. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Telefon-szám 80. -----Min dennemű dijak Szatmaron, a kiadóhivatalban fizetendők. Értesítés. Van szerencsém pártunk minden tagjának figyelmét arra felhívni, hogy a képviselőválasztásnál szavazatra jogosítottaknak a központi választmány által elkészített ideiglenes névjegyzéke májns 5-től 15-ig bezárólag lesz közszemlére téve a városház tanácstermében. Bár pártunk ellenőrzi azt, hogy a függetlenségi választók joga megvédessék, mégis komolyan kérek mindenkit, nézzen maga is utána annak, nincs-e kihagyva a választási jegyzékből és ha igen, jelentkezzék Csomay Imre ügyvéd urnái vagy nálam adókönyvével, hogy a közponli választmány intézkedése ellen kellő időben felszólalhassunk. Különösen szól ez a figyelmeztetés azoknak, akik a tavalyi választásnál már nem szavaztak, hogy amennyiben a,kellő adót fizetik, jelentkezzenek nálam, hogy megtegyem a lépéseket, választói joguk megszerzése iránt. Senki ne vegye könnyen e figyelmeztetést és ne hanyagolja el kötelességét legszentebb polgári jogának, a választói jognak megvédésében. Dr. Kelemen Samu, orsz. képviselő. A függetlenségi eszme hódítása. Sokszor elmondták szóban s még többször megírták, hogy 1848. március 15-ike óta, mely a nemzeti ujjáébredésnek kétségtelenül legnagyobb napja, a magyar nemzet a maga teljességében nem mozdult meg olyan erősen, mint 1905. január 26-án, midőn Ítéletet mondott a király felebbezésére. 1905. január 26. a második nemzeti újjászületés napja, midőn az állampolgárok azon részének, kik választói joggal bírnak, óriási többségé egy nap alatt végét szakította a harminc éves tespedő s nemzetietlen politikának, amidőn a nemzet zöme fényesen megnyilatkozott azon programm mellett, melyet a függetlenségi és 48-as párt már régen zászlajára irt. Nem a szabadelvű politika mondott e napon csődött, mert a szabadelvüség nem sajátja a kormánypártnak s a 48-as és függetlenségi párt mindig a Iegelszántabban küzdött az igazi demokrácia, az igazi liberálizmus mellett, hanem csődöt mondott, az osztrák udvari politika, melynek melegágyát megvetette Tisza Kálmán, mely azóta élt, felburjánzott, úgy hogy e dudva közölt nem tudott fejlődni a nemzeti ügy. Csődöt mondott az a mindenkori kormány- politika, melynek nem elsősorban nemzeti, hanem mindig udvari programmja volt s mely a kiegyezési törvényt spharm -ig ve kezelt Deák Ferenc szellemében magyarázni és érvényesíteni, sohasem igyekezett azl867-es törvényben lefektetett nemzeti alapot kiépíteni, hanem tűrte, hogy e közjogi alapot meghamisítsák javára és előnyére az aulikus, az osztrák törekvéseknek, tűrte, hogy az a minimális paritás, mi a kiegyezési törvényben lefektetve van, csak Írott malaszt maradjon, gyakorlatban pedig minden u. n. közös intézményünk szellemében, külsőségeiben osztrák legyen, a közös egyetértéssel elintézendő ügyeink pedig akként legyenek szabályozva, hogy javára egyedül Ausztriának szolgáljanak, mi pedig legyünk a kötelességet teljesítő, sok áldozatot hozó, de ennek ellenében semmi előnyt nem élvező balekok, kiket odaát nemzetiségnek titulálnak, hazánkat pedig tartománynak, meg lévén arra adva a jogunk, hogy mellünket büszkén verhessük, önállóságunkról, függetlenségünkről szónoklatokat tarthassunk, de mindezt csak úgy hogy Ausztriának ne legyen kellemetlen shogy távolabb külföldön valahogyan meg ne hallják. Arcpiritó, szégyenletes politika volt ez. Aludt a nemzet, kifáradva a 67-et megelőző óriási küzdelmekben, hogy ilyen politikái, melyben nem volt semmi nemzeti tartalom, több mint harminc éven át fenn lehetett tartani. Hálát adunk a Gondviselésnek, hogy csak aludt a nemzet, de felébredt 1904. november 18-án s lesújtott érckarjával 1905. január 26-án s e napon fényes diadalt ült a függetlenségi eszme. Ezt nem akarják elismerni Bécsben, ezt nem akarja belátni Tisza István és a pártja. A győzelem szerintük nem a függetlenségi eszmének szól, a győzelem nem azt jelenti, hogy megbukó! t az örökéletünek látszó harminc éves kormány, ekvále: osztrák politika, hanem egyes-egyedül elitélését Jelenti november 18-nak, de Bécs és aLyod-beliek szerint a nemzet többsége ma is törhetellenül ragaszkodik azon politikához, melyet 1867. óta a mindenkori kormánypárt követett. a Unatkozik a szép asszonyka .. Unatkozik a szép asszonyka szörnyen, Nem leli helyét, egyre másba fog; Ah, most lehet őt meghoditni könnyen ! Mulattatni nem hálátlan dolog. A férj távol van s ha leszáll az este, A szép asszony egy kis jogászt fogad; Hősünk ez órát oh mi vágyva leste / Álmodott napközt forró csókokat . . . De rosszat kérem gondolni ne lessék! Mulatságuk oly ártatlan vala: Csak kártyázással töltötték az estét, Tanú reá a szoba — négy fala! Elhihetik: a meghitt téte-á téte-tel Sohase éltek vissza, mert csakis Arra volt gondjuk: kié nagyobb tétel, S az ellenjáték ne legyen hamis. S a társalgásuk se állott egyébből: — Ki játszik? — Nyertem 1 — Ah ön adut kér!? Oh, távol álltak a pikáns beszédtől, , Diszkrétek voltak a hölgy s gavallér. S ha néha-néha Ámor közbelépett, S véletlenüll a kéz kézhez simult: Mig más talán merész lett vön helyébe, Zavarba jött a fiú s elpirult. S ha a szép asszony ásítani kezdett, Felállt és kivánt kedves álmokat, Kezet csókolt, tán sóhajtott is egyet, És bizonyos, hogy nem aludt sokat. De bár mindennap az volt feltevése, Hogy ma merész lesz s roppant szellemes : Ha jött az est s ott ült szembe véle: Illedelmes lett s szörnyen jellemes. Hóditó urak s nők, kik meghódolnak ! Önök azt mondják : a fiú szamár! Hisz’ ha nem lőnek, ha nem ostromolnak : Soha nem adja meg magát a vár. Udvarolt volna, bókolt vón merészen, Ha kell hevesen, sőt szemtelenül A boldogságot nem kaphatni készen, S a sült galamb a szájba nem repül. Tisztelt urak és még tiszteltebb hölgyek ! Mind bölcs szó ez, egy szálig mind igaz; Némán imádni a szeretett hölgyet: Szamárság ez, amelyért nincs vigasz. Hacsak ez egygyel nem vigasztalódunk, Hogy van szamárság ennél is nagyobb: Bevallani, nogy nőnél gyávák voltunk, S e gyáva szamár ah, az — én vagyok! Holló Lajos. M Rajz a román népéletből. Pópa'Hopp. Ez volt a gúnyneve a kisalmási oláh papnak; máskülömben Onya Juonnak hivták. A nép szeret gúnyneveket osztogatni, de minden gúnynév keletkezésének bizonyos alapja van. Valami történet, néha egy kiejtett szó, egy akaratlan ballépés, már megszerzi az illetőnek predikátumát. Különösen az oláh szeret gúnyolódni. Ismerek olyan falut, hol minden embernek van valami mellékneve. E tekintetben aztán nem tesznek kivételt senkivel. Ha úri ember lakik a falu- jokban, annak épen úgy kijár a titulus, mint az utolsó parasztnak. Így származnak az életben lassanként az uj családnevek. Nem is kell egy koronás bélyeggel a belügyminiszterhez folyamodnia, — alaposan megváltoztatják nevét a szomszédok, a jó barátok, a második generáció már nem is ludja az eredeti család nevet. Ismertem egy oláh bányász embert, kit úgy hivtak : „Nebusulj“; meg egy másikat, kinek becsületes neve az volt: „Hogyvolt“. Bányás vidéken külömben is szokás mellékneveket adni, még a magyarnak, németnek is. E sorok Írója sem kerülte el sorsát; fiatal éveiben elnevezték az oláhok „Albut“-nak, valószinü- leg fehér arczbőre és szőke haja miatt. No de térjünk vissza Popa Hoppra, kiről azt akarom elmondani, miként jutott a Hopp névhez; s hogyan végezte be életét? tavaszi és nyári angol SZÖvet- ujdonságok óriási választékban érkeztek meg-----— Ma rtin Sohns et Co. Ltd Weisz Gyula posztó és gyapjúszövet üz- ~ letébe Deák-tér 21. szám« angol gyapjúszövet gyáros egyedüli rakta a --------------- S Z AT M a R.
