Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-04-23 / 24. szám
Szatmár, 1905 SZATMAR-NEMETI Húsvéti tojás. Irta: dr. Kelemen Samu. A húsvéti ünnepek is elérkeztek; ám a Felség nem látja szükségét annak, hogy piros tojást küldjön az ő hű magyarjainak. Egyénnek, családnak lehet ünnepe, -— a nemzet számára nem virradt ünnep. Magyar ember pedig nem ünnepelhet szívből, amikor nemzete lelkét aggodalom fojtogatja és keserűség szállja meg. Apró örömeink mint csöpp az Óceánban elenyésznek keserűségünk tengerében. Három hónapja vesztegelünk egy ponton. Ezt a pontot holt pontnak neveztük el, mert nem fakad belőle alkotmányos élet. Egy osztrák iró faragta valamikor azt az élcet, hogy az osztrák nép nem bánja, ha a császár absolut — »wenn er unsern Willen thul», vagyis ha azt cselekszi amit mi akarunk. Ennek a viszáját látjuk most. Az uralkodó sem bánja ha alkotmányos uralom van és a nemzet kormányozza önmagát, de csak úgy ha a nemzet szakasztotlan ugyanazt akarja, amit a császári és királyi akarat akar Ámde ez nem alkotmányosság többé, hanem annak álarcával leplezett abszolutizmus. Az alkotmányosságnak üres formája ez, melyből kiszívták az alkotmányosságnak lényegét, a nemzeti akaratot. És Tisza Istváp, aki még pár hónappal ezelőtt azt hirdette, hogy ő csak azért sérti meg az slkotmánynak formáit, hogy megmentse annak lényegéi: ime most a formába kapaszkodva semmisiti meg a lényeget. — Mert a nemzet akarata ellen kormányozni) a nemzetet csak úgy lehet, ha valaki a kormányzáshoz való formai jogával él és visszaél. Valamikor azt hirdette Tisza, hogy a »többség akarata« az, amely mindenek fölött áll, — ma a többség a menydörgés hangján zúgja fele a maga akaratát és Tisza a királyi kegynek fája alá húzódik előle. Ám miként az égnek villámai utolérik azt, aki a vihar elől a fának lombja alá menekül : a Tisza kormány sem fogja soká elkerülhetni a nemzet haragjának villámait. A húsvéti szünetek után megkezdődik a parlament munkája, a nemzetnek alkotmányáért folytatott küzdelme. A szünet amelyet adtunk, a meggondolás, a magába szállás ideje volt a bécsi udvarra és annak kormányára (mert az nem a nemzet kormánya többé). A felirat, melyet a szövetkezett ellenzék benyújtott, elment a mérsékletnek legszélsőbb határáig, A függetlenségi párt nem a saját programját követeli benne (mert ma nincs abszolút többségünk) hanem alkotmányos fölfogásának azzal adta tanujelél, hogy csak azt körendkivül különös módon nyilvánult első tüneteiben. Bazaroff se nem ivott, se nem kártyázott, se nem kötött uj szerelmeket — hanem tanult — egyre tanult. Barátunk egyre falta a könyveket. Tudósnak készül — mondogatták a szomszédok, a kiknek egész napon át Bazaroíf ur egyhangú emlézését kellett hall- gatniok. Egy napon meglestem a tőlünk nem messze lakó Bazaroífot — tanulás után mikor már kitakarodott a szobából, belopóztam. Felnyitottam a vaskos könyveket — lapozgattam, hátha valami nyomokra bukkanok s megtudhatom az okát ennek a szörnyű szorgalomnak. Mégis találtam a rejtett titkot: a századik lapon egy gyenge ceruza satirozás volt gondosan a sorok közé vetve „Ella.“ Mennyi értelem rezgett ebben a satirozásban, ki volt ebben öntve Bazaroff ur minden érzelme — reménytelen epedése, szerelme, a mely elrejtőzött az ő mohó könyvfalásának palástjába. A titok hát kiderült. A család megértette reménytelen epedését s a kis leányka remélni engedte Bazaroff urat. De történt egyszer, hogy Bazaroff ur hosszabb ideig távol volt vidéki városkájából s egy alkalommal nagy megdöbbenésére egy hymen hirt olvasott az újságból, S ez a pár sor megbillegette B. ur testi-lelki egyensúlyát. Bele betegedett. De hasztalan volt már minden jajveszékelés, az ő szerelmese elrepült abból a poros vidéki városból egy még csendesebb, még porosabb városkába egy nyúlánk fickóval Bazaroff ur miután betegségéből felgyógyult bosz- szura gondolt. De a bosszúnak fegyverre is van szüksége, hol keresse ő hát ezt a fegyvert ? Két heti töprengés után meg is találta a hírlapirodalomban. veteli amiben az összes ellenzéki pártok megegyeznek. Ezek pedig igényeiket szinte túlságosan letompilották;— csak épen annyit követelnek, hogy államunknak állami, nemzetünknek nemzeti jellege kellően kidomborodjék és végre valóságosan előkészíthessük gazdasági életünknek önálló berendezését. Mindez szemmel láthatóan lehetséges a 67-es alap teljesen érintetlenül hagyása mellett is. És tán jó, hogy hangfogót téve lelkünk húrjaira ily keveset követeltünk. MerL igaza van pártunk vezérének, Kossuthnak. Ha ezt sem fogadja el a király, ha a nemzeti követeléseknek ez a minimuma is merev visszautasításban részesül: akkor ez inlő jel arra, hogy Magyar- országot örök időkön át arra a szerepre akarják kárhoztatni, hogy Ausztriának csak provinciája legyünk több-kevesebb önállósággal, kisebb vagy nagyobb önkormányzati jelleggel. Hogy erre a nagy »közjogi sikkasztás «-ra mi legyen a felelejünk, azt megmutatta a debreceni szabadelvű párt. A debreceni szabadelvűek már belátták, hogy a magyarnak együtt kell tartani a magyarral és hogy azok a követelések, amelyeket mint a legközelebbi jövő feladatait a függetlenségi párt zászlójára irt, olyanok, hogy azokban minden magyar ember egyesülhet, tehát egyesülnie is kell. Ha Ausztria szembe helyezkedik a magyarságnak legszerényebb követeléseivel, akkor erre az egységnek és összetartásnak olyan erejével kell felelnünk, hogy annak nyomása alatt porba omoljanak az ellenséges bástyafalak. Jől tudjuk, hogy a politikusnak mérsékletesnek kell lenni. De a mérsékletnek is van határa. És aki túlmegy a maga tábora vonalán, aki magyar ember és mégis úgy viselkedik, bogy az ellenséges tábor önbizalmát és harci kedvét fokozza: az nem hazafi többé, hanem áruló. A jövő látképe. Irta : Uray Géza. Ki hitte volna, hogy a politikai élet hazafias érlüktetésébe oly nagy erőt kölcsönöz gróf Tisza István miniszterelnök és Perczel Dezső volt képviselőházi elnök közremükcdé }é\ 1 befejezett törvénysértésnek elkövetése. Vájjon számitott-e gróf Tisza István arra, hogy midőn Bécs szolgálatában a magyar országgyűlés ellenálló képességét megbénítani s mondhatni, tönkretenni akarja,] ebbeni ténykedésében felkorbácsolja a magyar nemzet szivében azon közhangulat érvényesítésének jogosult eszményét, a mely Magyarország önállóságának megvalósítását tűzi ki akaratának kiváló célpontjául. Tisza István gróf Bécs irányában elszámitotta magát, túlbecsülte az erőszak politikájának érvényét Elhatározta, hogy vezércikkekben fogja megtámadni a szívtelen családot. Hosszas utánjárás és keresések után meg is jelent az első vezércikk a „Hirkürt“ cimü szépirodalmi hetilapban „Családi“ érdekek“ címén. Irt még több e fajta cikket a legpeszimisztikusabb hangokat hozva elő, de hál’ Istennek az ő hajdani kedvesének famíliájához nem jutott el a „Hirkürt‘'-nek egy nemes foszlánya sem. Egy barátja ajánlatára, aki szintén költő ember volt (valami végzett gentri famíliának egyenes leszármazottja) elhatározta, hogy tárcacikkbe fogja önteni gondolatait és beküldi városkájának valamelyik szépirodalmi hetilapjába. A tárcaforma különösen illett Bazaroff egyéniségéhez; itt szabadon, fejevesztetten kesereghetett, busonghatott akár mint a beteges peszimisla görög poéta Mimnermos. Az ezer felé ágazó rokoni összeköttetések folytán végre elérte Bazaroff ur, hogy tárcája megjelent. — Élesen tör ki ebben a tárcában a család ellen. Termékenynek nevezi és sok minden egyebet is mondott róla. Mennyi tudákos ember-gyűlölet nyilatkozik meg soraiban. — Lágyan, szelíden kezdi, de hangulata mindjár felhős-szürkés végződésbe csap át. De elkeseredettsége tovább ragadja, még a család kis garnitúráját is megrágalmazza, szalonjukat is megsérti, „ízléstelenének nevezi azt, a mely egykor az ő boldogságának legédesebb tanyája vala. De végre jöttek a borongós napok után napsugaras, vidámabb napok is. Bazaroff ur haragja is lelohadt s beletörődött a változatlanba. De mégis üresnek érezte a szivét a nélkül afcsalád nélkül, s vitte ellenállhatatlan vágya régi imádottja háza tájéka felé. Egyet gondolt s benyitott a házikóba. Lehorgasztott fővel vonult be a kis »Ízléstelen* szalonba s ahelyett, hogy a megsértett mama kidobta volna, nyájasan üdvözölte Bazaroff urat. és kicsinyelte a magyar nemzet ellenálló képességének erejét. A nemzetben van az erőnek ősi erénye, s türelmes lehet, mig keserűséggel a pohár csordultig töltve nincs, de ha látja, / hogy a vezetésre hivatottak, a nemzetet egyenesen a közös ellenség igája alá terelni meg kísérlik, önkénytelenül felébred az ellenállásnak tevékenysége s a nemzet, amely hivatva van saját sorsa felett határozni, a gondolat és tettben egyesül s megsemmisíti azt, aki ezen ország jogainak teljes feláldozásával Bécsnek akarja kiszolgáltatni hazánk alkotmányos jogait. Ha tudta volna gróf Tisza István hogy a lex Dániel felkorbácsolja a nemzetben az ellenállásnak alkotmányos alakban való megnyilvánulását, bizonyára nem vállalkozott volna ama szánalmas szerepre, a mely most őt a miniszterelnöki bukása után a politikai pályáján keserves meghunyászkodással kiséri. És most, midőn az „erős kéznek“ megtörpiilt alakját, megtörve bár de mégis a politikai láthatár magaslatán látjuk, önkénytelenül kérdezzük magunktól, mi lesz hát a jövő látképe? Erre a kérdésre a józan politikusnak igen köny- nyü a felelet. Az a kérdés: a szövetkezett ellenzékben meg van-é és állandó-é az összetartásnak azon szívóssága, amelyet sem a tévútra vezetés, sem az események fejlődésének elhúzódása lazulttá nem teszen és az egyetértésnek állandóságát meg nem zavarja. Ha ez meg van, amiben kétkedni nincs okunk s ha ez állandó, amit a nemzet megnyilatkozott többsége méltán megvárhat, úgy azon törekvés, amely a legutóbbi képviselő-választás alkalmával a magyar nemzet elhatározásában megnyilvánult, testté válik és megvalósulni fog. Közel a jövő, hogy az erők összmüködésének hatása alatt, Bécscsel szemben a magyar állameszme megvalósulásának diadalát ünnepelhetjük. — Kárpótlás. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter részéről a válság be van fejezve. A cáfolatok ellenére is bizonyos, hogy a kereskedelemügyi miniszter távozik helyéről, még pedig elébb, mint miniszlertársai, akiknek még meg kell tartaniok pozíciójukat, ha másért nem, azért, hogy bevárják, amig valami kényelmes, puha fészek nyílik meg számukra. A friss és agilis, körültekintő és éber Hieronymi Károlynak már sikerült az, amire a többi még vár. A kereskedelemügyi miniszter, mint megbízható forrásból értesülünk, mihamarabb elhagyja tehát a miniszteri széket s a Ganz-gyár vezérigazgatója lesz. A miniszter urra nézve megszűnt a válság. — A krassói szervezkedő gyűlés. Holnapután kedden d. e. 10 órakor lesz megtartva a krasssói kerület függetlenségi és 48-as pártjának szervezkedő gyűlése Erdődön. A kerület községiben nagy az érdeklődés a gyűlés iránt, amelyen Luby Géza orsz. képviselő, a megyei függetlenségi párt elnöke, több orsz. képviselő társaságában fog megjelenni. Városunkból is kimennek Erdődre a függetlenségi korifeusok, többek közt — mint értesülünk — orsz. képviselőnk dr. Kelemen Samun kívül Uray Géza és Cső may Imre párt-elnökök és még többen is részt fognak venni a szervezkedő gyűlésen. Ekkor fog megalakulni a krassói kerület függetlenségi pártjának egész szervezete, mely azután a községenkénti szervezkedést lesz hivatva megcsinálni. — Gróf Keglevich kegydija. A Perczel-féle botrányos nyugdíjügy után újabb panamás szenzációról rántotta !e a leplet a „Magyarország.“ Keglevich István gróf ugyanis, akit most a szomszédos Máramaros megye birkahüségü mameiuk-kerülete, Técső, választott képviselőjévé, mióta második intendánsi állásától, melyet az állami színházaknál elfoglalt, megvált: évi 6000 K kegydijat élvez királyi engedély folytán. Az Operaház és Nemzeti Színház intendánsi állása tudvalevőleg soha sem volt nyugdijképes. Keglevichnek azonban a király engedélyezte ezt az összeget, amit havi 500 K-ás részletekben az Opera és Nemzeti Színház közös pénztárából ki is utalnak neki. — Igen ám, csakhogy Keglevich ur képviselő lett, már pedig az összeférhetetlenségi törvény világosan kimondja, hogy „a korona kegydijasa“ orsz. képviselő nem lehet. Mivel pedig Keglevich a törvény rendelkezése szerint a végleges igazolásától számított 30 napon belül nem jelentelte be, hogy a kegydijról lemond, ennélfogva mandátuma úgyszólván megszűnt, amit hivatalból az összeférhetetlenségi bizottság fog kimondani. — A kormány lapjai nem is cáfolják a dolgot. — Szóval a técsői kerület uj választás elé néz. április 2 3. Március 15. Amerikában. Egy igen érdekes és lelkesítő tudósítást közlünk itt le, mely arról számol be, hogy miként ünnepelték meg márc. 15-ét Kanada-államnak Otthon nevű magyar telepén. »Telepünkön annak 10 évi fennállása óta másodszor ünnepeltük meg március 15-ikét, még pedig ez alkalommal minden várakozást fölülmúló, leirhat- lan lelkesedést keltő eredménynyel. A közreműködő személyek, a nap jelentőségétől áthatva, mindnyájan kifogástalanul töltötték be szerepüket.
