Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-04-23 / 24. szám
Szatmár, 1905. ápriils 23. Kiemelendő Dr. D. Patrick kerületi képviselőnek, — ki mint vendég vett részt, — az ünneplő magyar sághoz intézett rokonszenves (angol nyelvű) beszéde. Ebben előre bocsátá, hogy ismeri a nap történeti jelentőségét, tudja az okokat, figyelemmel kiséri az eseményeket, melyek bennünket e nap megünneplésére az idén fokozott erővel sarkaltak. Majd párhuzamot vont az angol- s a magyar nemzet történeti múltja közt, melyben mind a két nemzet függetlenségért, szabadságért küzdött, melyet az angol már elért, s óhajtja, hogy a magyar, mint szabadságáért folytatott kitartó, hős küzdelmeinek méltó jutalmát, mentői előbb, a maga teljességében elérje !! . . . (Éljenzés.) Rámutatott a kölcsönös érdeklődésre, melylyel a zsarnokságnak s a szabad eszmék hirdetőinek s terjesztőinek a távol keleten folytatott halálos küzdelmei iránt viseltetünk, s az örömérzet kölcsönös forrására, melylyel a szabadság- s az emberjogok eltiprói min • den egyes vereségének hírét fogadjuk. Majd meleg rokonérzéssel emlékezett meg, a mi imádott emlékű félistenünkről, Kossuth Lajosról, nemcsak, mint a legnagyobb magyarról, de a világ legönfeláldozóbb, legeszményibb szabadsághőséről, nemcsak a magyar, de az angol nyelv legnagyobb szónokáról, kire nemzetünk örökké büszke lesz. Azután intett, hogy ismertessük meg gyermekeinkkel hazánk dicső történetét, apáink zengzetes nyelvét, hadd tudják az utódok, hadd ismerjék a nemzetet, melyből származának, hogy legyenek büszkék arra. Ne legyen kanadaivá sem az, ki nem büszke arra, hogy magyar! Ilyen anyag kell nekünk e szabad földre, mert ki szülőhonát nem szerette, fogadott hazáját sem fogja szeretni, ki otthon rossz hazafi volt, itt is csak olyan marad. Bár tárt karokkal, szívesen látják itt a magyar telepest, nem kívánja azt, hogy e ránk nézve idegen földért néptelenné tegyük szülőföldünket s a zsarnokság zsákmányául hagyjuk azt az áldott földet, melynek birtokáért egy ezredéven által oly sok nép versengett s vívott élet-halál harcot, de vélünk szemben valamennyi elbukott ; melyre Európa ma is sóvár szemmel néz, különösen pedig Ausztria, de el fog pusztulni az is miként elpusztult Jeruzsálem ! . . . Végül buzdított, hogy e nagy nemzeti ünnepünket a maihoz hasonló készültséggel s lelkesedéssel ünnepeljük meg minden évben. Az ünnepély végén megalakult az állandó március 15-iki működő bizottság 5 tagból : »Otthoni nők közművelődési egyesülete«. ídeigl. elnök Lévius L.-né, jegyző Konyha F.-né asszonyok. Az ünnepélyen mindvégig vonuló lelkesedés hatása alatt, annak végezetével az ünneplő közönség átalakult népgyüléssé s Lévius Lajosné^asszony indítványára üdvözlő iratot szerkesztett és küldött az „Országos függetlenségi párthoz." Végül Stanik L. indítványára gyűjtés indult meg a Budapesten felállítandó Washington szobor javára, melyre az ünnepélyen egybegyült vagy 1500 dollár. Pénztárnokká választatott Litványi M. postamester, ki a gyűjtő-ivet 2-3 hétig hozzájárulás végett magánál tartja s aztán rendeltetési helyére fogja juttatni. Az ünnepélynek e mostoha éghajlat alatt szokatlanul szép idő kedvezett s hol az ünnepély lefolyt, színig megtelt magyarokkal a nyugot-otthoni iskola épülete. Az ünnepély műsora a következő volt: 1. Hazafias ima, tartja id. Biró János. 2. Megnyitó beszéd, tartja Slanik Lajos. 3. Himnusz, énekli a közönség. 4. Talpra magyar, szavalja Slanik L. 5. Tavasz elmúlt, énekli a közönség. 6. Alkalmi beszéd, tartja Litványi Mátyás. 7. Lehullott a rezgő nyárfa, énekli a közönség. 8. Levél egy kibujdosott barátom után, szavalja Stanik L. 9. Kossuth Lajos azt üzente, énekli a közönség. 10. Az utolsó alamizsna, szavalja Litványi Mátyásné asszony. 11. Kitárom reszkető karom, éneklik Lévius Lajosné, Litványi M.-né és Bán l.-né asszonyok. 12. Az amerikai magyarokhoz, szavalja Stanik L. 13. Szózat, énekli a közönség. 14. Dr. Dick Patrik kerületi képviselő buzdító beszéde a magyarsághoz. 15. Jaj de huncut a német, szavalja ifj. Biró János. 16. A magyarok eredete, szavalja id. Biró János. 17. Hogyha szép hazánkat meg kell védelmezni, énekli a közönség. 18. Záróbeszéd, tartja Stanik L.« Külföldi biztosító társaságok. A külföldi biztositó intézeteket a kereskedelmi törvény a kereskedelmi törvényszék ellenőrzése és felügyelete alá helyezi. Ugyanez a törvény tartalmaz némi — bár elég hézagos — óvintézkedéseket arra nézve is, hogy a biztosított ügyfelek érdekei megóvas- sanak. A külföldi biztositó intézetek a törvény 416. szakasza értelmében csak akkor kezdhetik meg Magyarországon működésűket, ha a kereskedelmi törvény határozatainak alávetik magukat. E szerint tehát tartoznak cégüket Magyarországon bejegyeztetni; kötelesek a biztosítási ügylelek minden ágára nézve, melyei foglalkozni szándékoznak, külön-külön legalább százezer forintnyi tényleg befizetett biztosítási alapot kimutatni (453. §.); kötelesek kimutatni, hogy az itteni ü^let folytatására szánt tőke a belföldön van elhelyezve és hogy az itteni üzleteik folytatására a magyar korona területén székelő képviseléséget rendeltek, végül tartoznak kijelenteni, hogy a magyar törvényeknek s biróságaknak belföldi ügyleteikre nézve alávetik magukat. (210., 211. §.) Mindezeken felül a törvény a külföldi intézetek felföldi képviselőit súlyos büntetőjogi felelősségnek is aláveti, amennyiben a törvényes rendelkezések be nem tartása esetén három hónapig terjedhető fogházzal, illetve ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel sujthatók (218., 210., 220. szakaszok.) Látszólag ezek a rendelkezések megóvják a biztosított felek érdekeit, tényleg azonban igen könynyen kijátszhatók. Mindenekelőtt a százezer forintnyi alap a biztosítási ügylet rendes méreteihez viszonyítva elenyésző csekélység. Aztán semmi garancia nincs arra, hogy a külföldi intézet, ha belföldi üzletfeleit kijátszani akarja, egy szép napon itt elhelyezett tőkéjét minden nehézség nélkül kí ne vonja az országból. A belföldi képviselőket, igaz, ez esetben becsukják — ha közben meg nem ugranak. De bűnösségüket annál nehezebb kimutatni, mert hiszen ők csak alkalmazottjai a külföldi intézetnek s a külföldiek rendelkezéseivel szemben az idevaló tőke kivonását meg nem akadályozhatják. A belföldi képviselők teljes anyagi felelőssége ugyan a törvény 115. §-a ér-telimben megmarad, de hát mi ez a biztosított felek nagyobb számának óriási anyagi érdekével szemben ? A külföldi biztositó intézet belföldi tőkéjének kivonása esetén csődbe lesz ugyan kergethető s ebben a sorsban a belföldi képviselők is részesülnek, ami a büntetőjogi felelősség jelentékeny súlyosbodását vonja maga után, de a biztosított felek tényleges anyagi károsodása ezzel aligha lesz elkerülhető. Bárha ezek szerint a külföldi biztositó intézetek esetleges visszaéléseivel szemben, különösen ha azok a belföldi képviselőkkel egyetértve követtetnek el, a mai törvény alig nyújt, valami garanciát, mindamellett igazi veszedelem csak oly biztositó intézeteknél fordulhat elő, amelyeknek már odahaza sincs mit kockáztatniok. Mert az a biztositó vállalat, mely egyik államban csődbe kergette magát, más álltamban is diszkredilálva lesz; nem is számítva, hogy a megkárosított üzletfelek bizonyára keresni fognak módokat, hogy a külföldi intézet hazai vagyonára rámehessenek. Mindezt a viszonylag;* biztonságot természetesen efemer jellegűvé teszi az, hogy a kárvallottak csak úgy juthatnak a pénzükhöz, ha van mit elvenni az illető biztositó intézettől. Ép ezért s mind az elmondottakért tekinthető a legfontosabbb törvényhozási munkálatok egyikének az évekkel ezelőtt elkészült s azóta raktáron heverő biztosítási novella. Ebben teljes gondoskodás történik a biztositó közönség védelméről, könnyen érthető tehát az a huza-vona, amelylyel ép a biztositó társaságok igyekeznek megakadályozni a biztosítás annyira kívánatos reformjának életbeléptetését. Valóságos irtóháborut indítottak a reform ellen és — eddig legalább — sikeresen. Örvendetes tehát, hogy ha már a törvény létrejöttét sikerült a biztositó társaságoknak jó időre el- huzniok, bíróságaink mégis megtalálták a módját annak, hogy a társaságokkal szemben a feleket legalább valamennyire védelmükbe vegyék. A magyar bíróságok ugyanis, melyek az utolsó években — ellentétben a korábbi gyakorlattal — a legerélyesebben foglalnak állást a biztosított felek mellett és a biztositó vállalatok ellen, — több elvi döntéssel próbáltak a most érvényes törvény hézagain segíteni. így kimondotta a királyi Kúria, hogy ha egy külföldi intézet belföldi cégét megszünteti és üzleteit más intézetnek adja át, ez a biztosítási szerződés egy ■ oldalú megszüntetésével egyértelmű, miért is a biztosított fél, ha úgy akarja, a maga részéről is megszűntnek tekintheti a biztosítást s befizetéseinek egész összegét, sőt a biztosítás megszüntetésével származó kárait is jogosítva van követelni. MINDENFÉLE. A húsvéti programról folyik a szó fiatalemberek között s megállapítják : hogyan, miként fogják az ünnepeket eltölteni. — Hétfőn locsolódni megyünk, — mondja az egyik. — Éppen ez aggaszt! — így a másik. _ ? ? ? — Már régen nem locsolódtatn, egészen kijöttem belőle. Hanem van egy eszmém ! — Az lehetetlen ! — De igen! Hát hogy belegyakoroljuk magunkat, legjobb lesz, ha már vasárnap este elmegyünk a Pannóniába és megkezdjük a locsolódás. — Brávó! Életedben ez volt az egyetlen eszméd 1 * _________S ZATMAR-NEMETI. Van egy Hirsch nevű ismerősöm, aki már régen azon töri a fejét, hogy milyen magyar nevet válasz- szón magának. Már hónapok óta meg is van irva a kérvénye, felragasztva rá az 1 koronás bélyeg, csak épen a választandó név helye van kitöltetlenül. Tegnapelőtt bemegyek hozzá, — nekem nagypéntekem volt, neki is ünnepje, — hát épen nagy művelet közepette találom a többszörös c*aládapát, bizonyosan az ünnep tiszteletére: a 8 esztendős zágám- burgyi kis fiát mosdatta. Nekem meg e jelenetre a nagypénteki nóta jutott az eszembe s köszönés helyett rákiáltottam : — Holló-ra magyarosítsa a nevét! Hirsch ur felnézett s a „Nagypénteken mossa holló a fiát“ nótát fütyörészve szappanyos kezével rögtön pennát fogott, (úgy látszik örömében megfeledkezett arról, hogy ünnep van) s elővéve a kérvényt, az üres helyre rögtön odaskribálta : Holló. * Bejön a principálisom kis fia az irodába ás nagy suttogva szól hozzám ; — Adja meg a két krajcárt / — Miféle két krajcárt ? — Azt, amivel apuka tartozik nekem. * Egy élelmes újságírónak mindenre készen kell lenni. Ha nincs elég hir, lapzárta előtt saját magának kell hiitárgyul szolgálnia, ha kell: mint botrányhős, ha kell; mint vőlegény; a fő, hogy valami frisset adjon Tegnap hosszú képpel állít meg a szerkesztő: — Van elég hired? Van-e valami Hymen? Kidüllesztettem a mellemet: — Van. És pedig »lapunk eredeti eljegyzése!« — Nem értem. — Vőlegény vagyok. — Csak tán nem ? Igazi ? — Megvallom nem : csak olyan mindenféle. * Manapság már mindenki a Kukorica Jancsi belépőjét énekli; a dajka ezzel altatja el a csecsemőt, a kereskedő-segéd ezt fütyöli a pudli mellett, a baka ezt dúdolja a szakácsnő ablaka alatt. Sőt az is a levegőben van, hogy mindenki csinál valakire találó Kukorica-kupiét, ha másra nem, hát önmagára. Most csütörtökön, mikor tudvalevőleg az izraelitáknak volt Husvét ünnepük, egy szépen kiöltözött fiatal ur ment előttem s amint megfigyeltem, ezt a szöveget motyogta félhangon a Kukorica-melódiára, miközben ellenállhatatlan pillantásokat vetett a sétáló hajadonokra: Megcsalom én a lányokat, Mint angyalt a sátán. Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica — Náthán ! Vicibald. HÍREK. * Lapunk mai száma 8 oldalon jelenik meg. — Lapunk előfizetőinek és munkatársainak boldog ünnepeket kívánunk. Husvét. Elhallgattak a repedt hangú kerepelők s ismét megkondultak a harangok, melyek a némaság gyászos köntösét viselték magukon, amig a megkínzott Krisztus sokat szenvedett teste holtan pihent. Ámde a holttest életre kelt. — Az angyal elguritá a sir szájáról a nehéz követ s az Isten fia feltámadott. És a jámbor asszonyok, akik lá- ták vala őt sírjából kiemelkedni, szent félelemmel eltelve szétmenének és elbeszélők vala az embereknek, hogy a názáreti Jézus feltámadott. A férfiak pedig nem hívén a csacska asz- szonyok beszédeinek s azt gondolván, hogy azoknak talán a szemük káprázék, — vevék vala vedreiket s a kutból merített hideg vízzel asszonyaikat nyakon önték vala. Ennek az emlékezetére jött szokásba a húsvéti öntözködés. Persze város helyen szagos vízzel finomítva a hideg kut-vizet. Ellenben faluhelyt bizony még mindig meg van az az eredeti zamatos szokás, hogy minden legény kirángatja a vályúhoz a kedvesét, ott aztán alaposan ellátja egy kis pót-keresztvizzel. Krónika* — Husvét a templomokban. Ma ápril 23-án husvét reggelén 7 órakor a plébánia tart ünnepi szent misét és prédikációt, mely után pászka szentelés lesz. 9 órakor a káptalan énekel nagy misét, Wolkenberg Alajos szentszékig tanácsos s szemináriúmi tanulmányi felügyelő mond szent beszédet, 11 órakor csendes mise, d. u. 3 órakor ünnepi vecsernye. Április 24-én husvét másodnapján reggel 7 órakor a plébánia, 9 órakor a
