Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-04-19 / 23. szám
IX. évfolyam. Szatmár, 1905. április 19. szerda FUGGETLENSEGI ES 48-as POLITIKAI LAP! A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET ‘ ÉS A „SZATiÁR-NÉMETI-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE 23. szám. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. ij Egyes szám ára 10 fillér. Egyesüljünk! Lnpvezér: Br. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő: Főmunkalárs : Dr. Komáromy Zoltán. Nagy Vince--forrasztani: a függetlenségi eszme, a 48-as pro„Egyesülésben az erő!“ — Régi és kipró- ; bált jelszó: sohasem sültei visszafelé. Az egyesülés fokozza az egyedek önbizalmát; összegyűjti és kifejleszti a lappangó erőket; reményt önt a csüggedőkbe, bátorságot a kishitüekbe. Az egyesülés szilárd kapocs, mely egygyé forrasztja az atomokat. A máskülönben széthulló porszemeket csak az egyesülés kohéziója teheti kemény sziklává, mely büszkén néz szembe az ég viharával és ellenáll a beléje feszitett véső-vasnak is. A magyar nemzet sok millió atomból áll. Es kell, hogy valami összetartsa őket, mert csak mint szilárd szikla-szirt képes szembe- s/állani az egén fenyegetőző villám haragjával" Bizony, a mi nemzetünk ege állandóan vihart, pusztító vihart rejtő fellegekkel van betetőzve. Felülről mindig villámlást észlelünk, mely a bécsi magasságok részéről menykőcsapással fenyegeti a nemzet jogait. — Vésőről is van gondoskodva. Épp úgy mint a hálátlan vas, melyet a sziklából olvasztanak ki, saját szülőanyja ellen fordul s véső és kalapács alakjában a szülő-sziklaszirtre mér csapást és ejt sebet azon: úgy akadt a magyar nemzet fiai közt egy csoport (jóleső tudattal mondhatjuk, hogy fogyó hatványok szerint növekedő csoport), a mely nem restelte kezét az alkotmány ellen felemelni és csakugyan sebet ejtett azon. Igaz: a nemzet aztán rákoppintott erre az erősködő és vakmerő kézre és pedig alaposan, a mély seb pedig a gondos kezek ápolása alatt kezd lassankint beheggedni. Hanem a viharfelhők nem vonultak el. Csak éppen annyi, hogy megállották és itt stagnálnak a fejünk felett, minden percben b nyegelve a veszedelemmel. Kétségtelen beigazolást nyert, hogy egyetlenegy eszme van, mely a nemzet minden ré- legél'egy megdönthetetlen erőséggé tudja össze( tS&OBBMuZ.'. ' gramm. A 48-as eszmék kohéziója mindinkább magához vonza a nemzet fiait. A kis parlamenti párt hatalmas táborrá lett és elvitázha- tallan dolog, hogy a nemzet óriási többsége egy szivvel-lélekkel a függetlenségi lobogó alatt áll. Ám jöjjön egy uj választás, biztosan állítjuk: hatalmas többséggel fog a függetlenségi párt a küzdelemből kikerülni. És igy van ez jól. Ha egy ország polgárainak impozáns többsége s az ezek képviseletével megbízott képviselőház abszolút többsége elszántan és hajlíthatatlanul fog állani egy táborban a függetlenségi és 48-as párt programm- jának megvalósítása mellett: ki meri mondani hogy jobb jövő nem remélhető? Igen, remélhető. De csakis igy! Az apró porszemeket szétfujja az első szélroham; a kő- szirt szembeszáll a dühöngő égiháboruval is. A függetlenségi eszmék köré jegecedett nemzeti ellenállásnak kőszikláján meg fognak törni a haragvó Bécsnek villámai, annál is inkább, — mert csak amolyan színpadi villámok azok, melyeket a kamarilla kuliszái mögött Beck urék rázogatnak, hogy az ügyesen utánzóit dörgéssel ráijesszenek a közönsépre. Nem úgy vitéz katona-bácsik! A magyar nemzet nem akar tovább olyan jó bárgyú közönség lenni, a ki befizeti a magas ántrét, az adót meg a katonát, és még csak nem is kap valami ellenértéket. Már bizony mi látni akarunk a pénzünkért egy kis valódi, nemcsak olyan revübe való magyar hadsereget, zenekiséretnek pedig az orcseszler öblös kalonatrombitáiból a kibotozni való császár-nóta helyett, egy kevés magyar vezényszó után igazodó, áhítatot kellő magyar Himnuszt akarunk a pénzünkért hallani. — Már mi ilyenek vagyunk! IJgy-e : szemtelenség?! De nézzük a parlamenti pártok mai állását. A függetlenségi párt a képviselőház legSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Telefon-szám 80. ------Min dennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. nagyobb pártja, ám nincs meg az abszolút többsége. Csak a kisebb koalíciós pártokkal együtt képez többséget, akikkel közösen megállapított programul keresztülvitelére együtt küzd, együtt munkálkodik. Az egyesült ellenzék nemzeti érdekeket, államiságunk megnyilatkozásában különállóságunk kifejezését követeli. Át van hatva a leghazafiasabb nemzeti érzésektől. Ez közös a koalíció minden pártjában. A függetlenségi párt többet kíván : önálló magyar hadsereget, független Magyarországot, a tiszta perszonál unió alapján. Apponyi Albert gróf egy küzdelemleljes politikai élet után belátta az egyedül üdvözítő 48-as alap életrevalóságát és Kossuth mellé állott. Most a többieken a sor: egy Zichy Aladár gróf, egy Kaas Ivor, egy Hock János és a ku- ruc.kodó Bánffy Dezső — mire várnak ? Kevés, ami elválasztja őket a függetlenségi párttól. És a hazáért elvégre valamit áldozni is lehet! A nemzeti érzésektől áthatott ilyen embereknek olt a helyük a függetlenségi pártban. Milyen felemelő, első sorban önmagukra nézve, aztán a nemzetre is milyen felemelő volna, ha ezek az urak kiállanának az ország színe elé s azt mondanák: „Beláttuk, hogy egy makacs uralkodói szeszéllyel csak erős, egységes nemzet szállhat szembe. Hogy a nemzet nagy többségének egysége, mely a koalícióban van megtestesülve, még szilárdabb s apró párttekintetek és személyi hiúság által megdönthetetlen legyen; és mert átér ezzük Kossuth Lajos politikájának nemzetboldo- gitó igazságait, íme oda állunk mi is a 48-as zászló alá !“ Történelmi esemény volna ez, melynek hatása alól a korona viselője sem vonhatná ki magát. A nemzet egy táborban! És tisztulni kezdene a borús láthatár. Urak! Hallgassatok szivetek magyar érzésére és választóitoknak talán titkos, de forró óhajára: álljatok be a Kossuth gárdájába! ________________Nagy Vince. TÁ RCA. Dráma a gyárban. A gyárban szerencsétlenség történt. A gépházban a nagy kerék elkapta Lőrincz Istvánt s a jobb karja a gép küllői közzé került. Sokkalta rövidebb idő”alatt, mint ahogy ezeket a sorokat leirom, egy kis recscsenés hallatszott, a kerék egy nagyott lökött Lőrincz Istvá non, úgy hogy az két méternyire a falnak esett, Jobb karja azonban nem volt már akkor. Ketté törte azt. a gőzzel hajtott ^acélkerék, mint á nádszálat a gyermek. Lőrinc István, mikor látta, mi történt, félelmetesen nagyott ordított. A vér vastag sugarakban ömlött ki a csonka felső karból s a munkás elájult. A gépház népe összeszaladt, lekiáltottak a gépésznek, a szörnyű masina megállott, Lőrincz köré gyülekezett a nép, hamarosan ott termett a hozzáértő felügyelő, aki a mentőknél tanulta az első segélynyújtás módját s ügyesen gyorsan kötötte be a sebet. De az mit sem használt, mert a rettentő nagy sebből a kötés alól is patakzott a vér. Még öt perez és elvérzik a szerencsétlen. De szerencsére megjött az orvos és elálitotta a vérzést. Lőrinc István tehát életben marad, ámbátor jobb lenne reá nézve, ha fel nem ébredne többé a dermesztő, mélységes álomból, amibe a vérvesztés folytán merült. A mentők a sebesültet elvitték a kórházba, a gépész fü ti yentett, a felügyelő vigyázatra intette az embereket, aztán megindult a nagy gőzmasina, pedig még véres volt a kerék. Nem értek rá lemosni, mert sürgős a munka. Tar Antal, aki az olvasztott vasat tisztogatja a salaktól, a fejét csóválva szól oda Tűz Mihálynak, aki mellette foglalatoskodik. — En tudom, amit tudok. — Mit tudsz ? — Jobb arról nem is beszélni. Tűz Mihály, ahogy a nehéz vasakkal terhelt targoncát tologatja odébb, odaszól Tarnak. — Ha nem akarod megmondani, hát akkor minek szólsz ? — Ez igaz. De a szegény Lőrincz csak nem hagy nyugton. Ha meg is él, koldus lesz belőle. Négy gyereke van. Négy ! ! Pedig — más a bűnös. Nem ő ! Ezt az utolsó néhány szót fojtottan, szintén re' megve mondotta ki Tar és Tűz Mihály csodálkozva ' nézett rája. No — no! Mit is beszélsz? Hát nem magától esett neki a keréknek. — Nem! szólt Tar Andi’ás keményen. — Hát? — Neki lökte valaki. — Kicsoda ? A másik hallgatott. — Szólj már, ember, ha igazat beszélsz. Ki a gyilkos. Tar András az ajkához emelte durva, nagy kezét, — Hallgas szám, nem fáj fejem. Majd kitudódik úgyis, ha életben marad a Lőrincz. Majd elmondja akkor a vizsgálóbírónak. Én nem avatkozom bele az olyan dolgokba. Nekem is családom van. Mivel most bajos munkát kapni. Félóra múlva hire ment az egész gyárban, hogy Lőrincz Istvánt valamely haragosa a nagy keréknek lökte. Délben, mikor ebédre gyűltek a munkások az egyik üres raktárban, minden oldalról faggatták Tar Andrást. Ez azonban nem akarta elárulni titkát. Mikor látták, hogy a faggatás nem használ, abban hagyták. A fáradt s maguk sok bajával olyannyira elfoglalt munkásoknak sem kedve, sem ideje nem volt hozzá, hogy a más bajával íoglalkozzanak. Kérges a tenyér és kérges a szív a gyárban. Tar András, miután az ebédjét megette, kiment a raktárból s a gépház felé indult. Fürkészve nézett körül, mintha keresne valakit. Akit keresett, mihamar meg is találta. Bent a gépházban a nagy kerék mellett, mely a déli szünet alatt csendesen állott, egy magas, sápadt munkás foglalatoskodott. Mosta a kerékről a vért. — Ahán! szólt magában Tar András és belépett a gépházba. Odament a másikhoz s a vállára tette a kezét, tavaszi és nyári angol SZÖvet- ujdonságok óriási választékban érkeztek meg Weisz Gyula posztó és gyapjúszövet üz- ~ letébe ..— Ma rtin Sohns et Go. Ltd: Deák-tér 21. szám, angol gyapjúszövet gyáros egyedüli rakta a = SZATMaR-___l--.-«---«
