Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-04-19 / 23. szám

Szatmár, 1905.

SZATMAR-NEMETI

április 19.

Hírek a politikából.

A válság. A politikai válság még mindig befejezetlen. A mióta a király elment, semmi olyan lépés nem jutott nyilvánosság elé, melyből valamit következtetni lehetne. — Tisza járt a királynál. Azt híreitek e látogatásról, hogy a külfölddel kötendő kereskedelmi szerződések törvényen kívüli megkötésével állana kapcsolatban. Ezt azonban Tisza a szerdán tartott országgyűlésen megcáfolta — A király lemondásáról is szállongnak hitek. Természetesen, ezek légből kapott hírek lehetnek. — A hét legfontosabb politikai eseménye a nov. 18. és decz. 13-ikának megtorlása. A szerdai ülésen olvasták föl a megtorló indítványt és hosszas indokolását. Csütörtökön indokolta meg a beadványt Eötvös Károly. Az indítvány Perczelt és Tiszát vádolja legsúlyosabban ; Csávolsz- kyt, a volt háznagyot és Nyírit, a darabantokkal rendelkező honvédelmi minisztert, másodsorban vádolja a beadvány. — Ugyanezen az ülésen terjesztették be az egyesült ellenzéknek a királyhoz intézendő remek feliratát. Ennek a feliratnak egyik különössége, hogy egyedül a magyar királyhoz szól; a császár szó teljesen hiányzik belőle. Kedves ez, de fontos közjogi megkülönböztetés is, hogy egyedül a királyhoz szól a magyar nemzet.

Perczel érdemei. A csütörtöki országgyűlésen Eötvös Károly, mikor a beadott megtorló indítványt megokolta, azt a titkot pallantotta ki, hogy Perczel nyugdiját megduplázták. Az ellenzék ennek a hallatára rettenetes haragra lobbant. Akkor pedig, mikor Tisza csakugyan beismerte ezt a megduplázást és azzal mentegette, hogy Perczel ezt megérdemelte, mert érdemeket szerzett a haza boldogitása körül, az ellenzék kitörő haragja rettenetes volt. Nem is csoda ! Tisza cinizmusa határtalan, mikor a megtorló indítvány vádpontjaival szemben Perczel hazafiui érdemeiről mer beszélni.

A hajdumegyei szabadelviipártfeloszlása. A

hajdumegyei szabadelviipárt 14-én tartott értekezletén elhatározta, hogy a Percel-féle eset hatása alatt feloszlik és beleolvad a függetlenségi pártba. Ezt a határozatot csatlakozás végett megküldik az ország összes szabadelvüpárli szervezeteinek.

A tölirat. A csütörtöki országgyűlés nagy eseménye, a fölirat, melyet Batthyányi Tivadar gróf terjesztett a Ház elé. A főiirat kiindul abból, hogy a király föloszlatta a Házat, hogy a nemzet Ítéljen. A nemzet ítélt. Ezen Ítélet (a választás) következtében a kormány lemondott, mert látta helyzetének lehetetlenségét. Ezóta több hónap telt el s nincs a többség bizalmára támaszkodható kormány. Ez az állapot a törvénytiszteletet csökkenti, meglazítja az alkotmányos fogalmakat s megkárosítja a nemzetet. Meggyöngül a véderő. Ezért kérik, hogy hamarosan olyan kormány neveztessék ki, mely a többség bizalmát bírja. Az egyesült ellenzék közös programmját következőleg irja körül a fölirat: Az egyesült ellenzék különböző politikai meggyőződésű csoportjai közösen „akarják a parlamenti reformot és ennek keretében a választói jog kiterjesztését a választókerületeknek a nemzet érdekeihez mért megfelelő beosztásával, mindnyájan kívánják a kormányzat pártatlang yakorlása, a tisztviselők jogi helyzete, általában a jogrend és közszabadság biztosítékainak öregbítését; mindnyájan kivánnak a nép széles rétegeinek érdekében foganatosítandó adó-ügyi, közgazdasági és szociál-polit ikai reformokat. ‘‘

„A többséget nyert pártok megegyeznek azon törekvésben is, hogy a gazdasági önállóságot a külön vámterülettel és az önálló hitelrendszerrel együtt kellő előkészítés és kellő előfeltételek mellett tényleg életbe léptessék.“

„A pártok egyetértenek abban is, hogy a magyar hadseregnek, — amely az egész hadsereg kiegészítő részét képezi, — nemzeti jellege nyelvben és jelvényekben kidomboritassék.“

E kívánságba belenyugszik a függetlenségi párt is, mely pedig az önálló magyar hadsereg eszméjéért küzd, de megegyeztek a többiek is, kik e reformok nélkül a jelenlegi súlyos válságnak az alkotmányosságnak teljesen megfelelő megoldását képzelni nem tudják. Ezen az alapon megerősödhetnék a királynak, »mint Magyarországon kívül más ország uralkodójának« hatalmi állása, mert erősebb lenne [Magyarország. Ha mégis tovább halasztatnék a megoldás, »tartunk tőle — mondja a fölirat — hogy megrendülne a nemzetben a hit alkotmányos életünk valódiságában; mert oly látszat keletkeznék, mintha a nemzeti akarat, melynek nyilvánítására Felséged hívta föl a nemzetet, ha nem a kívánt és várt irányban nyilvánul meg, nem számíthatna tekintetbe vételre.« Ezen az alapon újból kérik a kormány sürgős kinevezését.

SZÍNHÁZ.

Tegnapelőtt óta vagy száz emberrel kevesebb van Szatmáron. Az ősztől kezdve voltak itt s ép úgy mentek el a hogy jöttek.

Az első hideg széllel, borongó szürke nappal, egyszerre uj alakok járlak köztünk. — Fényes szemű, rátarlós népség — kik kérdezés nélkül voltak itthon. Egész nap a sokadalmat csatangolták, itt olt. előkerülve s lám ha egy valahol felbukkant, kiváncsiak érdeklődése kisérte nyomban. — A színészek voltak ezek.

Akkor volt, hogy a Hám János-utcában kinyitották a színházat. Porolás, tisztogatás, ajtócsapdosás verte fel a csendet s a nyugodt nagy kőház, bohekás vidámság tanyája lett mindjárt.

Azóta nem lanyhult a jókedv. Otthon, az utcán, vizitszobákban, az emberek közt, ki-ki magában : szivébe vette a színházat a színészekkel s kicsi, nagy elégedett tudással gondolt rá; hogy itt a gondüző alkalmatosság. Es jártuk-jártuk az útját. Kint fehér takaró alatt aludt minden, kemény hideget vagdosott a szél s a tél úgy ült lomhán mindnyájunk lelkén mint a üdére. — De azért mentünk. A lámpák előtt tavasz, nyár változott s a vígkedvű komédiás elhitette velünk, hogy minden úgy van jól, a hogy van. — Ki bánta, hogy rakoncátlankodik kint az idő s hogy milyen mélységes álomba borult a kert, erdő, mező!

Egyszer aztán, hogy pergett az idő, valamelyik éjszakán, úgy hajnalpirkadás előtt megmozdult valami. Lenn a lapos réteken, a hajló dombok mentén, meg

Amaz összerázkódott és megfordult. Csóvány Boldizsár volt, a legügyesebb előmunkás, a felügyelő kedvence, aki kétszer annyit tudott keresni mint a többiek.

A két ember egy percig farkasszemet nézett, aztán megszólalt Csóvány :

— Mit akarsz?

— Én tudom miért mosod ezt a vért.

Csend.

Aztán Tar folytatta.

— Én láttam mindent. De nem szóltam semmit, mert te mindig jó cimborám voltál. Gondolom, nagy okod lehetett rá, hogy ezt tetted. Azért se szóltam.

Csóvány csak bámult maga elé.

— Most már hiába, mondta aztán csendesen Hiába bánom, amit tettem. Te láttad, hát nem is tagadom.

— Én nem beszélek.

— Mindegy azért mégis kifog sülni. És ha.nem is sül ki, nekem az már mindegy. Meg van rontva az élelem.

— Hát miért tetted ?

Csóvány vállat vont.

— Mért tettem I Megszállt az őrdög ... A feleségem a szeretője volt annak az embernek azelőtt és nem tudott hozzám huzni most sem. Öt éve múlt pedig hogy feleségül vettem, még sincs szive hozzám most sem. Nem is lesz soha. Ez az ember utamban volt. A múlt vasárnap éjjel, ott találtam a nyomát. A sapkáját ott felejtette. Éppen olyan mint az enyém, hát kicserélte. Szóljak néki ? Megverjem ? Kinevet a világ. Pedig sok jót tettem azzal az emberrel. Én

hoztam be a gyárba akkor, amikor még nem tudott semmit. Földim volt, jó pajtásom is. Az lett a bála, hogy a szeretőmet elcsalta tőlem, aztán faképnél hagyta. Mikor aztán mégis elvettem azt a nőt, megint elcsalta tőlem. Csak úgy mulatságból. Az a bolond asszony még most is úgy bűz hozzá, mint az Istenéhez. Pedig én a tenyeremen hordozom. Soha nem volt szerencsém a nőkkel. Neki volt. Mikor olt ma délelőtt a háta mögé kerültem, valami rettentő keserűség fogott el. Nem tudtam mi történik velem, az ördög szállt meg és én mind a két kezemmel neki löktem a keréknek.

Csóvány Boldizsár szeméből kicsordult a köny.

Egy asszony jött futva a gépházba, fiatal, csinos nő. Az arca halvány volt, a szeme lobogott. Csóványné volt.

— Igaz? kérdezte lelkendezve az urától. Igaz?

— Igen / — felelt a férj és lesütötte a szemét.

Percekig álltak igy hallgatagon mind a hárman.

Az asszony aztán leborult a földre és sirt.

Őt siratod ugy-e? kérdezte tompán Csóvány.

A asszony csak zokogott és fejét beleverte a padlóba.

Csóvány összetört alakja egyszerre kiegyenesedett és szilárd léptekkel ment kifelé a gépházból.- Hová mégy? kiáltolta utána Tar András.

— A rendőrségre.

Szombatos Elemér.

a hegyek kövei közt is bujkáló szellő suhant és egyszerre más világ lett. — A napsugár aranyszínű, fák csupasz ága zöld fátyolba burkolódzott, fübársony- ból virág vágyakozik, uj nótát próbál a madár, onnan a napos lejtők felől pedig — friss, részegítő szagot hord a szél. — A levegő is, mintha hangosabb volna. Nagy-nagy messzeségből elnyújtott kiáltás zeng s ha megjön rá a felelet. .... úgy elrezeg száz más szon- gásban elvegyülve ... S az altató, hűvös tavaszi napokkal megdobbant a szivünk. — Ki bánta, mit citál festett orcával a komédiás I Ki hitte tovább, hogy a vászon erdő nem hazugság! Vágyó, kutató szemmel ezer bűbájos mozdulását kerestük az ébredésnek.

S a hogy egyszer visszanéztünk, itt magunk közt vagy száz emberrel kevesebbet találtunk. — Tanyájuk a nagy kőház hosszú álomba merült.

* *

*

Szombat. „Granadai vőlegény.« — Ez is csak olyan operett mint a többi uj fajta. Egy ötlet fel van hígítva jelenetekkel három felvonás hosszára, • jelenetek pedig ki vannak tarkázva ének számokkal. Ilyen a zenéje is. A szerző fütyörészés köbén simuló melódiára ^akadt s addig tóditotla, szabta, nyírta, mig összehozott belőle egy operettre valót. — De azért nincs semmi baj, mert hogy ilyennek is kell lenni.-- Elvégre is milyenből emelkednék ki az érdemes, ha érdemetlen nem volna. — Itt nálunk azt mondjuk róla, hogy ezt is láttuk.

Az előadás szakasztott olyan volt, mint amilyenben a „Huszárvért«, a „Mutató Isteneket«, „Kati bácsit« kaptuk. A primadonnák és tenoristák szépen énekeltek, a buffó és komikusok jól megkacagtattak, a kar összevágó éneket produkált, a karmester precízen dirigált, stb. Lett volna azonban az estének egy figyelemreméltóbb eseménye is, ha Szatmáron lelkiismeretes szinházjáró közönség volna : a karmester meg- jutalmazása. — Csakhogy itt nincs lelkiismeretes közönség. Itt csak szőrt szőrért. Az kap jutalmat, a ki mulattatott. A ki azonban a mulattatókat szorgalmas tudással tanította, dirigálta, azt észre sem vették.

Vasárnap délután Peterditől, Kenedilől, Baytói, Krasznaytól búcsúztunk a „Cigányban.« Isten áldja a művészeket. Kerüljenek erre mifelénk nemsokára.

Este Kornai, Solti, Révész, Gerő Ida idézték fel a kellemes emlékeket, a miket itteni működésükkel keltettek a „János vitézben«. A legjobb szerepeik után bizonyára marandandók is lesznek a kellemes emlékek.

Hétfő. A névtelenek, a napszámosak, a szükséges senkik; a karszemélyzet jutalomjátékára gyülekeztünk hétfőn' estére. — És kitünően sikerült bucsu- zásban volt részünk. — Együtt éreztünk a búcsúzokkal, kiket talán soha többé sem látunk együtt, sajnálkoztunk, hogy ime csakugyan vége a szezonnak s nagy időre vége. . . vége a sok kicsi kellemes izgalomnak, színházi mulatságnak. Adja Isten, hogy nemsokára. mint ünnepelt művészekről halljunk, e karban levő sok tehetséges fiatal névtelenről, akik közül Borzásit már most is ki kell emelnünk ügyes, temperamentumos játékáért.

<»»«.>

H I R E K.

— Személyi hir. Kristóffy József városunk főispánja a vasárnap reggeli vonattal Szerdahelyi Ágoston társaságában pár heti üdülésre Abbáziába utazott.

A nagyheti ájtatosság sorrendje a következő: Nagycsülörtökön délelőtt 9 órakor ünnepélyes káptalani mise, mely után az oltáriszentséget egyik mellékoltárhoz viszik, majd az oltárokat ékességüktől fosztják meg. Az ohíjszentelés és a lábmosás az idén, tekintettel, hogy a püspöki szék üres, nem tartható meg. Délután 4 órakor Jeremiás próféta siralmai és la- mentáció, Nagypénteken csonka gyászmise, mely után az oltáriszentséget a szt. sírba helyezik, majd szt. beszéd. Délután 4 órakor Jeremiás prófáta siralmai s lamentáció, kedvező idő esetén szt. sirök látogatása körmeneltel. Nagyszombaton reggel 9 órakor káptalani nagy mise az allelujával. — Délután 6 órakor a feltámadás ünnepe körmenettel. A többi kath templomokban délután 4 órakor tartatik meg a feltámadás ünnepe.

— Ünnepi istentiszteletek. Nagypénteken a szatmári és németi ev. ref. templomokban a következő lelkészek tartanak isteni tiszteleteket; Szatmáron: d e. Rácz István lelkész Biki Károly esperes, d. u. prédikál Inczédi Márton németi segéd lelkész, — Németiben d. e. prédikál és déli 12 órakor bibliát olvas Gachal János s. lelkész, d. u. prédikál Lovass Aladár szatmári s lelkész. — Husvét első napján : d e. Rácz István lelkész, d. u. Lovass Aladár s. lelkész prédikál Husvét másod napján: d. e. Biki Károly esperes, d u. ismét Lovass Aladár s. lelkész fog prédikálni.

— Esküvő. Kölcsey Ida és ifj. Penvigey Mancur Imre 1905. április hó 2 án tartották esküvőjüket Debrecenben.