Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-10 / 19. szám

Szatmár, 1904.

S Z A T M A R-N E M E T I

Május 10.

boltjaiból a nemzeti élet csarnokába ismeretlen emberek lépnek, , akik rövid idő alatt kezükbe veszik a vezetést és megteremtik az uj Magyar- országot. Ez a munka, a teremtésnek ez a fáradságos műve nem egy ember munkája, hanem az együttműködő és együtt érző nagy szellemek legbecsesebb alkotása. Akik ebben a föladatban közreműködtek, mind olyan egyéniségek, akkora arányú kiválóságok, amilyeneket ilyen számban s értékben csak a franczia forradalom előkészítői között mutathat föl a világ- történelem.

A férfiak, a dicsők, a halhatatlanok, a hatalmasok, az igazak közül, akik ezt a semmiből valamit alkotó, elavultat újjá átformáló munkát elvégezték, meghalt az utolsó. Az első kettő, éppen neki legjobb barátai : Vasvári Pál és Petőfi Sándor a küzdelemben vérzettek el. — Utolsóknak ketten maradtak az alkotás nagy emberei közül: Kossuth Lajos s Jókai Mór. Tíz esztendővel ezelőtt távozott az első, valamennyi között a legkimagaslóbb lángszellem, a század legnagyobb férfia s május évadján — szinte borongós, őszi hangulatú estén, követte Jókai Mór.

Künn fuj a szél s a friss faleveleket meglebbenti ereje. A régi gályák közül lehull egy- egy. Az életet adó, legbecsesebb ágak hullanak eként a földre. Ennek az őszi estének szellője a nemzet fájának legbecsesebb hajtását hullatta le a földre. S miként a régi ágnak letörését megérzi az egész fa, mert az volt életének egyik legbecsesebb része, úgy tudja veszteségét, mérhetlen gyászát a nemzet. A letört ág helyén nem nő többé uj. Jókaiban elveszett egy régi, nemes, nemzeti érzéstől áthatott szellemnek utolsó fellobbanása.

A szellem, amelynek Jókai kifejezője volt, a magyar nemzet egyéniségének legigazabb kifejezése. Az ő irodalmi és politikai működése a nemzeti jellegnek tiszta megnyilvánulása. — Semmi sem ered nála másból, mint a nemzeti élet forrásából.

Szatmár város közönsége is részt vett az általános nemzeti gyászban. A halálhír vétele után a polgármester a város közönsége nevében egy élőwirágkoszorut rendelt, a ravatalra a város színeit képviselő kék és vörés szalaggal. A szalag felírás a következő volt : Szat- már-Németi szabad királyi város közönsége Jókay Mórnak, a város díszpolgárának.

A város 1894-ben választotta meg díszpolgárának Jókayit 50 éves irói jubileuma alkalmával. Tehát mihozzánk némileg közelebb állott a nagy költő Író.

Temetése, melyen a nemzet gyásza nyilatkozott meg, f. hó 9-én délután volt.

Sic transit gloria mundi.

juhocska is odairamodott. Oh, mennyit kajdászott reájuk, hiába. Az ebet nem szívesen uszitá, mert az mindjárt egy darab b5rt is kiszaggatott gyapja olda lukból a szegény juhocskáknak. Pedig, ha a csalamá- déban érik, no akkor a mezőőr beárulja, aztán bírságot kell fizetni a bácsinak, a miért lesz a korbácsnak dolga, de nem a birkák, hanem az ő gyenge hátán.

Ilyen vesződséggel telt el a nap és ő feltört, a tarlón összeszurkálttalpacskákkal hazahajtá akis nyáját.

Bátyja már várta. Rendre fogdosta a birkákat, meg is mérte őket, s e közben látta, hogy némelyik vérzik.

— Mit csináltál te ezekkel a jámbor juhokkal ? Te préda, istentől elrugaszkodott teremtés! Hát ezért küzdők, fáradok én, hogy legyen majd mit örökölnötök utánam, hogy te pusztitni kezdd az én drágán vett birkáimat?

— A kutya tépkedte össze 1 — felelte sirva a leány.

— No hát, a kutya ezentúl itthon marad mégy magad !

El is ment másnap, harmadnap a kis leány, de bizony a háiom kossal nem birt. Sirdogálva látta, milyen utczát ettek már ki a csalamádéból. A mint ott sir — odavetődött két iskoláspajtása, — kik gombázni voltak az erdőn.

— Hát te, Mari mit bőgsz ?

— Jaj, istenem nem bírok ezekkel a kosokkal : félek, a mezőőr ott éri őket a tilosban.

— Persze, persze, — mondák a kis pajtásnék. Hát tudod mit, tégy úgy mint az édesapánk.

— Hát az, hogy tesz ?

— Hát ő a csikókkal, kijár, a rakonczátlanokra, ráül. Meghajkurászsza, osztán jámborok lesznek. Ülj rá a kosra.

— Hogyan ?

— Kapaszkodjál kétfelől a szarvába, aztán ülj a hátára.

A kis Mari örömmel vette a jó tanácsot és a

HIRE K.

* Lapunk mai számához egy fél iv melléklet van csatolva.

— Személyi hir. Kristóffy József főispán a nyarat családjával együtt Bikszádon szándékozik tölteni.

— A közigazgatási bizotság tegnap délelőtt tartotta rendes havi ülését Pap Géza polgármester elnöklete alatt. A polgármesteri jelentésből kiemeljük a következőket. A bizottság állapota kielégítő volt április hóban dacára a vasutasok sztrájk mozgalmának és a téglagyári munkások valamint a Szatmárhegyi szőlőmunkások bérmozgalmának.

Kereskedelmi ügyekben fontos mozzanat gyanánt megemlítette, hogy a szatmárvármegyei takarék pénztár egy termény- és áruraktárt szándékozik felállítani a m. á. v. raktárak közelében a saját telkén.

E tárgyra vonatkozólag határoznia is kellett volna a közigazgatási bizottságnak, miután vasutak szomszédságában bizonyos távolságon belül való építkezés meg engedhetősége% felett első fokban a közigazgatási bizottság dönt, mielőtt a tanács az építési engedélyt megadná, azonban ezen ügy referense, az államépitészeti hivatal főnöke akadályoztatása miatt nem vett részt az ülésen, enélfogva ezen ügy tárgyalása a jövő havi ülésre marad:

Megemlítette továbbá polgármester havi jelentésében, Somogyi Mátyás kir. állatorvos elhelyezését s helyének Pártos Samu temes-rékási kir. állatorvos által történt betöltését, valamint azon intézkedését, hogy a marharakodó vasúti állomáshoz szakértőül ugyancsak Pártos Samut rendelte ki s állandó szakértőül is öt hozta javaslatba a földművelésügyi miniszternek, helyetteséül pedig Kovács Bálint hatósági állatorvost.

A múlt évről elmaradt s április 17. ■ 18-ikán megtartott fősorozás kedvező eredménynyel végződött. Az állítás kötelesekből kitelt a váró unkra eső ujjoncz- jutalék, sőt 10 számfeletti is maradt.

A közegészség ügy állapota április hóban általában eléggé kedvező volt.

A tiszti főorvos havi jelentésében rámutatott azon felette szomorú állapotra, mely szerint a ragályos betegségeket idegen helyekről hurczolják be s a város területén a járványos betegségek föllépése ellen tett leggondosabb óvintézkedések daczára is merülnek fel heveny ragályos megbetegedések. A múlt hó folyamán két esetben konstatálta a ragályos betegség behurczo- lását s mindakét megbetegülés halálos kimenetelű volt.

Nagyobb vita fejlődött ki a kakszentmártoniak kérelmét elutasító tanácsi határozat elleni felebbezés körül. A kakszentmártoniak ugyanis el lettek tiltva a Szamos parti lánkákon keresztül vezető ösvény használatától, miután az érdekelt birtokosok panaszt emeltek az okozott károk miatt, miket az ösvényen járás és marha-hajtás miatt szenvedtek. A bizottság többsége a tanács határozatát helyben hagyta.

— A főkapitány betegsége. Tankóczi Gyula rendőrfőkapitányt nyolcz nappal ezelőtt súlyos betegség, orbáncz támadta meg. A főkapitány állapota mint örömmel értesülünk komolyabb aggodalomra nem ad okot s a javulási stadium nagyban halad előre, úgy hogy pár nap múlva a beteg elhagyhatja az ágyat.

kis kenyeret megsózva, odatartotta a legpajzánabb fekete kos szája elé. Ez mindjárt el is kapta a sós eledelt és e pillanatban Mari a hátán termett, erősen bele markolva kétlelől a két szarvába. A kos ijedtében futni kezdett, az egész nyáj utána, le a völgynek, nagy port verve az országúton.

Tetszett a lovaglás a kis lánynak s már másodnap a két pajtásleánynak is föl ijánlta a másik két kost. hogy arra meg azok üljenek. Es lett hetekig olyan nyargalászas. Föl a hegynek, le a völgybe, a juhok, mint egy kis törpe ármádia, mindenütt nyomukban. Csak a sós kenyeret kellett a kosok szájába adni úgy elkapkahák a pereczforma sz .rvakat. Eleinte párszor ledobták a gyermekeket a kosok, sőt meg is öklelték a pázsiton, — de mi az a pár kék folt ahhoz az örömhöz képest, hogy ők mulathattak

jgy telt el vagy hat hét.

Kelevény Gáspár mar fente is a késehet hizlalt juharnak; vályújukba jókora sóadagokat szórt, hogy jóizüket ihassanak reá. A faluba messze ki-kinézett mindig, mikor lát porfelleget, mert az ő kosai és juhai oly vágtatva érkeztek mindig, mintegy tatárcsorda. Persze, a faluhatárában a három lovas lány, azaz kgs-amazon lecsúszott a birka hátáról, nehogy meglássák őket.

Egyik este Kelevény igy szólt a feleségéhez :

— Ma megfürösztetem a birkákat, hogy szép legyen a gyapjujok és a napokban leölöm őket. Eredj a kisbiróhoz doboltasd ki, hogy jövő héten csak birkahúst vágok.

Az asszony elment, mig ura és parancsolója a kapuban várta juhait.

Lihegve érkeztek és iramlottak volna aklukba ezek, de Kelevény egyenkint elfogta őket és az udvar mérlegére állitá.

A mint a három kost megmérte, akkorát ordi- ott, mint egy fenevad.

— A városi közgyűlés a főispán intézkedése

folytán folyó hó 1 7-ikén, vagyis a legközelebbi kedden lesz megtartva. A meghívók már ki is mentek az idő leges tárgysorozattal együtt.

Sírboltba helyezés. A Károlyi grófok ősi kaploni sírboltja a napokban ismét uj lakókat fogadott be siti otthonába. Folyó hó 4-én Károlyi Tibor gróf, valamint neje és fia Ferencz gróf holttestét helyezték el a családi sirdoltba egész csendben, minden nagyobb gyász szertartás nélkül. Miután a kaplonyi kvárdián beszentelte a fülkéket, be helyezték oda a három koporsót. A gyász szertartáson ott voltak Károlyi István és Gyula grófok, Károlyi Gyula grófné, Almásy Dénes gróf nejével, Podmaniczky báróné szül. Dezsewffy grófné és az uradalmi tisztség.

— Esküvő. Borbély Ferencz ny. m. kir. honvéd százados, a debreczeni állami menhely gondnoka f. hó 7-én esküdött örök hűséget Nagykárolyban Kemény Gizella urhölgynek, Kemény Alajos kir. pénzügyi tanácsos, helybeli pénzűgyjgazgató kedves és szép leányának.

— Az ev. ref. főgimnázium kegyelete. Szép és megható módon rótta le a helybeli ev. ref. főgimnázium e hó 7-én délután kegyelete háláját egyik elhunyt jótevője néhai Thury Lajos százados iránt. Az elhunyt annak idején tizenegyezer korona értéket hagyományozott az ev. ref, főgimnáziumnak, mely most kegyeletét oly módon rótta le a bőkezű jótevő iránt, hogy díszes síremléket emelt sirja fölé s azt szép ünnepség keretében avatta föl. Kivonult a sirhoz a tanuló ifjúság tanáraik vezetése alatt és a sírnál megható gyászdalt énekelt az ifjúsági énekkar, melynek elhangzása után Borsos Benő igazgató tartott emlékbeszédet, melyben hatásos szazakban vázolta az elhunyt jótevő munkás életét s annak puritán jellemét, példagyanánt állítva a tanuló ifjúság elé. Az emlékbeszéd után ifjúsági énekkar szépen előadott záró éneke következett, melylyel az ünnepség is véget ért. A kegyeleies ünnepségen megjelent az igazgató tanács kara, élén Kölcsey János elnökkel, nem különben a megboldogult rokonai és nagy számú tisztelői. A síremlék, mely gyönyörű szyenitből készült, a következő felírást tartalmazza: itt nyugszik Thury Lajos 1848-49, cs. és kir. százados. Született 1826, meghalt 1897 ben Kegyes örök hagyója emlékének hálás Kegyelete jeléül emelte a szatmárnémeti-i ev. ref. főgimnázium.

— Nagy asztal. Az ezres e hó 7-én a sörcsarnok helyiségében nagy asztalt rendezett, melyen a „folytatólagos beiktatás“ és a „japán orosz háború“ mint előre jelzett program, kedélyben és jó kedvben zajlott le, általános megelégedésre a jelenvoltaknak.

— Eljegyzés. Osválh Ferenc helybeli ev. ref. főgymn. tanár eljegyezte Bankos Giza k. a. a helybeli ev. ref. felsőbb leányiskola tanítónőjét. Tartós boldogságot kívánunk.

— Iparfelügyelöség. Mint illetékes helyről értesülünk az iparfelügyelőségek decentralizáltatnak, minek folytán városunk is azok között van, a mely helyre szintén iparfelügyelőség állíttatnék föl, mondanunk sem kell, hogy ez a hir ránk nézve igen kellemes, mert emelné a város intelligenciáját, forgalmát és tekintélyét. E tény különben félreismerhetetlenül igazolná, hogy a kereskedelmi miniszter jóindulatú figyelemmel van városunk iránt.

Folytatás a mellékleten.

— Hiszen ezek megfogytak! Hiszen ezeken csak a csont meg a bőr van 1 És csupa izzadtak!

— Pedig én jó legelőre hajtom őket! — füllentett a kis leány.

— Siess az anyád után, ki ne doboltassa a bir- kavágast. Adta zsidaja, hogy becsapott ezekkel a drága birkákkal 1 Ezeknek még kell pár heti Iegelés.

Az erre való napon a három kis lány nagyobb kirándulást tervezett föl a hegyre, a hol sok málna és szeder érett.

Felültek a három kosra és fölkergetődztek a hegyre. A nyáj utánuk tüskón-bokron. Ott fönn le- leszálltak és bekenték a kezüket, arczukat a piros szeder levelével, annyit falatoztak. Ideje volt lejönni a hegyről.

Fölültek tehát újra a fához kötött három paripájukra és vesd el magad, nyargalásztak le a völgynek. Nyilsebesen rohantak és utánuk bőgve a juhcsapat.

— Bari! Bari! — kiabálták -mindhárman és a sebes nyargalástól megszédülve értek le a völgybe — egy nagy meglepetésre.

Ott állott vérpiros arczczal, kiduzzadt erekkel a rettenetes Kelevény, ki utánuk leskelődött, hogy mitől soványodtak meg az ő birkái.

Marit hajánál fogva rángatta le a kosról és úgy, elverte bikakergető botjával, hogy elalélt. A kél paj- tásnét nem kellett kérlelni, hogy szánjanak le a nyeregből, mert a Mari megveretése alatt úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket.

E naptól fogva fél Mari a nagybátyától és e naptól fogva nevezte tékozló préda, kenyérpusztitónak a lányt a bátyja, ki a dühtől oly vértódulást kapott, hogy éjjel vágott rajta erett a falú kovácsa.

Marit a nevelőanyja vitte be a mezőről, mint egy darab rongyot, a hátán. A veréstől nem birt menni.

— Ne sírj, te rossz lány 1 — vigasztalta — Ne