Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-11 / 40. szám
Vili. óv. Szatmár, 1904. október II.___________________40. 8zát/f. ^ TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁRNÉMETI-! IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZT0SEG ES KIADÓHIVATAL: Hám János-utca 10. szám, a törvényszék közelében. Bárdóly Ferdinánd ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A magyr kultúra apostolai. A modern idők túlhaladták ama régi, eredetileg latin, mondás igazságát, hogy: „akit az Istenek gyűlölnek azt tanítóvá teszik.“ Kétségtelenül igaz ugyan, hogy ebből a gyűlöletből ma is jutott a tanítóknak elég; de azért a mai modern haladó idő mégis csak másként vélekedik és ezt mondja rólok: a tanító a nép legelső nevelője, az államok boldogulásának alapvetője, háborúk győzelmes diadalainak kivivója. Közkeletűvé lön ma már ama mondás, bogy a német-franczia háborúban nem a német katonák, de a porosz tanítók győztek; azok a derék tanítók, akik a jövő nemzedékből hazájukért lelkesedni tudó, bátor katonákat neveltek. Ne kicsinyeljük azért azt a nehéz és nemes munkát, amit a kuliura e lelkes apostolai végeznek. Hiszen úgy van az tényleg, hogy a hadsereg zöme már a tisztképző intézetekben, de a népiskolák falai közt nevelkedik s ne velőjétől függ első sorban, hogy hazájának milyen buzgó polgára, hadseregének minő katonája lesz az idomítható emberanyagból, hamajd a csatatéren is hazájának szüksége lesz reá! Lelkes és buzgó munkára hívja fel azért a közoktatásügyi miniszter dr. Berzeviczy Albert ama legújabb rendeletében a tanítókat, melyet közelebbről a tanfelügyelőkhöz intézett. Serkentő és buzdító szózat ez a közoktatásügy közkatonáihoz, a tanítókhoz, figyelmeztetvén őket hivatásuk komoly és nemes voltára, feladatok nagy felelősségére és mindazokra a nehéz, de szép és magasztos kötelességekre, miket a magyar haza a kultúra eme derék apostolaitól elvár. Ez a miniszteri rendelet, amely eltér a szokott sablontól, már csak azért is érdekes, mert ez pregnánsan elénk állítja a kormány kultur- politikájának alapelveit is. Népiskola és népélet legyen egymással szoros kapcsolatban; a néptanító tehát necsak az iskolában állja meg helyét, hanem legyen tanítója a népnek az életben is, szolgálja tanácsával támogassa többtudásával a népet s legyen példaadó a kötelességtudás terén is. Ez legyen a tanító szerepe a népéletben. Az iskolában pedig az erkölcsös nevelés mellett a hazafias szempontok vezessék a tanítót a jövő Magyarország oktatásánál. A magyarnyelv terjedése éí alapvetése a nemze- zetiséglakta vidékeken: az ő buzgóságától függ; a tanítótól várja a magyar állam a hazafias szellem nevelését országszerte: hazafias ünnepségek rendezésével és czéltudatos ifjúsági egyletek megteremtésével. íme, e tömör kimutatásban a magyar tanító hivatásának, komoly feladatának és szent kötelességének kiskátéja. Az utasítás, a buzdítás azonban egymagábanvéve még nem biztosithatja a kellő eredményt. De nem biztosítja azt-leg- föllebb csak elősegítheti — a tanfelügyelők gondos ellenőrzése és buzdítása sem. A tanítótól függ minden. Hisszük is, hogy az a nemes és komoly hang, mely az érzés minden bensőségével fordul most a magyar kultúra lelkes apostolaihoz, meg fogja találni az utat a tanítóság szivéhez. A német nemzet után most ismét egy újabb nemzet az, mely egy nagy és hatalmas állammal való mérkőzésben, a kivívott sikerekért, a pálmát népnevelői felé nyújtja. Egy hírneves japán államférfiu fejtegette a minap, hogy a japániak hálálmegvetése nem HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek Kéziratok nem adatnak vissza.---: Telefon -szám 80. === abb ó' fakad, hogy náluk a halál fogalma más, mint bármely népnél is; nem is azon alapszik, hogy ők az életet kevésre becsülnék; hanem egyszerű következése ez annak a hazafias-erkölcsös nevelésnek, mely a japánit arra lelkesíti, hogy hazája szabadságáért életét is köny- nyen feláldozza. A japánok diadala egy szabadon hazafias szellemben nevelt népnek győzelme olyan nemzet felett, melyet sötétben hagynak s melyet erőszakosan tartanak vissza a felvilágosodástól. A most keleten dúló s gyilkos háborúban nem az orosz hadvezérek vesztik a csatákat,-mert a leghíresebb Boos tudománya is béna, ha korhadt emberi szervezetet kell megmenteni a halál romboló hatalmától, — hanem egy sötétségben hagyott s műveletlen rabszolga életű néplömeg az, amely fatális közönbösség- gel engedi magát leveretni. De nem is a japán hadvezérek azok, akik diadalt aratnak; ők csak diadalra vezetik azt a lelkes és buzgó hadsereget, melyet ott közoktatásügynek közkatonái a népiskolában hazafias erkölcsökben s önfeláldozókká neveltek. Nemzetek sorsa, államok ereje, jövője s boldogulása Így öszpontosul már a néptanító kezében. Ennek tudásától áthatva fordult most a közoktatásügyi miniszter a magyar kultúra derék apostolaihoz legújabb rendeletében. A magyar tanítóságon áll, hogy az ige testé legyen, hogy a hozzá intézett lelkes beszédet megszívlelje. dr. Márk Ferencs. T Á R C Z A. Nem megyek arany]akodalomba. Mikor Cserepes Adorján ur levelét megkaptam, meghatottság vett rajtam erőt. Mert hat Cserepes uram egy rövid hangú levélben arra kért, hogy mint ismerőse menjek el az aranylakodalmára, melyet jó ismerősei körében óhajtja eltölteni. Én kérem egy legény vagyok. Szerető rokonaim ugyan minden évben küldenek nekem csomó szürke és barna népséget ábrázoló arczképet s mellé ragyogó leírást az angyalok kellemeiről, de én rendithetlen maradtam. Most mégis gondolkodóba estem. Már talán i mégis szebb igy. Egy kedves kis feleség mellett bajban s örömben osztozkodva, ki a téli hideg estéken meleg theával, ábrándos nyári éjjeken forró csókokkal, s a tisztes agg korban meleg pokróczokkal ellátna. Kit értésbe estem. Elmegyek, igen, elmegyek s ha látom a szép összhangok a családi boldogságot, magam is kedvet kapok majd, megházasodom. Az ünnepélyre legszebb frakkomat öltöttem fel s igy egy hatásos dikcziót becsapva mentem el Cserepes bátyámhoz. Ott már előkelő társaság volt együtt. Megjelent a főispán ő méltósága is, hogy a társaság fényét emeljék, a sok áldomás ivástól megveresedett polgár- mester, a főjegyző, kinek feliratai a leghosszabb szö- vegüek és legkisebb értelműek voltak, hogy üdvözöljék Szepsifalva dicső városának ez öreg házaspárját, I kik hivatva lesznek a város nevezetességeit képezni. Ő reájok fog majd büszkén háramlani a magisztrátus, ha jön valami magasabb előkelőség. — íme, iit van egy derék házaspár, amely ötven év óta él együtt a legszebb egyetértésben, boldogságban. A felköszöntők gyors egymásutánban követték egymást. Elsőben a főispán ur kegyeskedett szólani. Bár a beszédében több volt az előkelő köhögés, mint az értelem, viharos éljeneket kapott. Cserepes bácsi pedig nem győzött vendégeivel sorra koczintani, sem annyi telt poharat kiüríteni. Majd meg a helyi „Erkölcsnemesitő Egyesület" érdemes elnöke Botos Celesztin ur adott elő egy talpraesett felköszöntőt s nyújtotta át az egyesület ajándékát, egy hatalmas babérkoszorút. Az ünnepeltek könyeztek örömükben. Cserepes bácsi kijelentette, hogy e nap, életének legszebb napja, melynek örökké szivébe fogja zárni emlékét. Cserepes bácsit az ünnepi vacsora végével közre fogtuk. Az asszonyok kedves életepárjával diskuráltak, mi meg Cserepes bácsival beszélgettünk. A poharak egymásután teltek meg és ürültek ki. De csodálatos. Cserepes bácsi minden pohár bor után a helyett, hogy vidámabb kedvű lett volna, mai ünnepsége alkalmából szomorúbb lett. Mikor vallatóra fogták, mi az oka, már nem igen tudott szólani, nyelve akadozott a bortól már elszokott urambátyámnak s látszott rajta, hogy most következik nála az, a mit a latin „mi vinoveritás" t. i. I botban az igazság. Miért vagyok szomorú, mondá a bortól lelkesült szemekkel, mert visszaemlékeztem az ötven esztendőre. Nem idő az, de különösen mikor az ötven év alatt.. Evvel kihúzott egy nagy csomó Írást. ’ Számlák voltak. Reszkető kezekkel nyújtotta át, hogy olvassuk. A rémület kiáltása hallatszott ajkunkon. Szegény Cserepes bácsi! Most már értettük, hogy miért lett a múlt emlékeinek hatása alatt oly szomorú. Az ötven évről gyűjtött számlák mutatták, hány csupor kelleti Cserepes uramnak háztartására. Megolvastuk. 1000 volt. Ennyiről szóltak összesen a számlák. S Cserepes bácsi könnyezve mondta: — Lám, ezer csuprot tört el ötven év alatt kedves feleségem a fejemen. Fele égé akkor jött be. Látta a számlákat, rémülten kapott utánuk. Cserepes bácsi pedig diadallal mondotta: — Ugy e? asszony, nem sejtetted? Ezért kellett nékem ez ünnepély, hogy megismerjenek! — Fiaim, — mondta továbbá könnyezve — ne házasodjatok meg soha, mert könnyen megjárjátok, mint én! De bosszút álltam, lelepleztem. Hát agglegény maradtam 1 Váradi Ödön. Nurri effendi katonái. A török hadseregnek egyik vitéz tisztje, Nuri effendi, a ki hősiesen harczolt a legutolsó török-görög háborúban az ott kapott sebeibe belehalt. Érdekes tör-
