Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-11 / 40. szám

Szatmár 1904. SZATMAR- NEMETI Október 11. Városi közgyűlés. Szatmár-Németi 1904. október 10. Ma délután tartotta meg a városi törvényha­tósági bizottság Pap Géza polgármester elnöklete alatt október havi rendes közgyűlését, melynek lefolyásáról a következőkben számolunk be. A hitelesítő küldöttség kirendelése után olvastatott polgármester alábbi havi jelentése. Tekintetes törvényhatósági bizottsági közgyűlés! Törvényhatóságunk állapotára s intézkedé­seimre vonatkozó havi jelentésemet az 1886: XXI. t.-cz. 27 §-a n./ pontja értelmében a kö­vetkezőkben terjesztem elő: Városunk önkormányzati és közigazgatási ügyei általában a törvények és szabályoknak megfelelőleg intéztettek s az ügyek kezelésében nehézségek, akadályok és összeütközések nem fordultak elő. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, mely szerint bejelenthetem a T. bizottsági köz­gyűlésnek, hogy a szatmár-bikszádi h. é. vasút építését csaknem befejezett dolognak tekinthet­jük. Hála a főispán ur Öméltósága sikeres fá­radozása, de különösen országgyűlési képvise­lőnk ez ügy iránti meleg érdeklődésének és jó­akaratának, most már odáig jutottunk, hogy az engedélyezési okirat kiállítása s az építés tény­leges megkezdése már csak napok kérdése, s mindez csak kisebb jelentőségű s inkább for­malitásokból álló feltételektől függ, lényegében pedig nemcsak elfogadta a kereskedelemügyi m. kir, minisztérium a vasút megépítésére ala­kult érdekeltség előterjesztését, hanem azon fe­lül számos nem remélt engedményeket is tett, melyek által a vasút kiépítése teljesen bizto­sítva van. A végrehajtó bizottság emlékiratára a ke­reskedelemügyi miniszter ur Onagyméltósága f. évi szeptember 11-én kelt leiratával értesített azon elhatározásáról, melyszerint teljeshitetőnek találta azt a kérelmet, hogy a tervezet vasút ne sajat üzemben, hanem a m. kir. államvasutak igazgatósága által kezeltessék a bevetelek szá­zalékos megosztágának módozata mellett, mire- nézve a m. kir államvasutak bevételi részese­désének hányadául 56°/0-ot állapított meg. To­vábbá az 1.872,000 koronára felemelt tényleges építési és üzletberendezési tőke törzsrészvények által fedezendő 35%-ának, vagyis 655,200 ko­ronának az érdekeltség és az építési vállalkozó által bejelentett 326,000 koronán felüli részét az állam átvállalja és pedig részint a m. kir. postának az engedély tartama alatti ingyenes szállítása fejében, részint a helyi érdekű vasu­tak segélyezésére rendelt költségvetési adomány terhére, külön állami segélyképen, s ezt a ter­vezett h. é. vasút részére eképen biztosította, hogy a postaszállitás tényleges megkezdésétől számítva 50 éven át az állam 6940 korona átalányt fizet, állami segélyképen pedig szintén 50 éven át 9360 korona évjáradékot engedé­lyez, ami 5 százalékkal tőkésítve együtt 326,000 korona tőkének felel meg. Az államsegélyre ténetet elevenítenek fel ez alkalomból. Plevje (Bosz­nia) a történet színhelye, a hol a közös hadseregnek és a török hadseregnek is van egy-egy kis őrsége. Néhány esztendővel ezelőtt a közösök parancsnoka egy magyar hadnagy, a török őrségé a most elhunyt Nuri effendi volt. A két őrség vezetői, a magyar tiszt, meg a török effendi, bajtársi viszonyba keveredtek és ez a barátkozás meg volt a legénység között is, már amennyiben jó Nuri effendinek volt legénysége. Sztambulból ugyanis ritkán érkezett a zsold, Nuri effendi pedig nem tarthatta el a saját meg nem kapott fizetéséből a legénységet, úgy segített tehát magán, hogy szabadságot adott a katonáinak: menjenek a városba és keressék meg a polgári mesterségükkel a kenyerüket. Egyszer érkezik jelentés, hogy jön az őr­ség vizsgálatára báró Appel táborszernagy. Nuri effendi gondolt egyet, azután atlátogatott barátjához, a ma­gyar hadnagyhoz s kijelentette, hogy a fennálló jó bajtársi viszony demonstrálására szeretne ő is kivo­nulni a tiszteletéie. Aztán bánatosan folytatta: — Csakhogy baj van. Nincs legénységem. A katonáim mind oda vannak kenyeret keresni. Ki pa­pucsot hímez, ki bugyogót szab. ezeket ugyan hama­rosan semmiféle riadóval se lehet összetrombitálni. — Biz ez baj. — De volna egy eszmém. Emberem nincs, de van uniformisom a raktárakban. Ugyan vitéz bajtár­sam, nem kölcsönözhetnél nekem ezekbe a bugyo- gókba vagy tiz legényt a tiedből, csak arra az egy félórára, mig a tisztelgés tart. Allahra mondom, vissza­kapod őket hiánytalanul. A magyar tiszt ráállott a kérésére. Kiválasztottak tiz barna magyar fiút az őrségből. Köztük volt a czi- gány dobos is. A közös őrség szemléje baj nélkül véget ért és bár® Appelró nagyon kellemesen hatott nézve fentartotta magának a kormány, hogy 50 évnél előbb, egy összegban is kifizethesse. Ekent a törzsrészvényekkel fedezendő ösz- szegnél mindössze 3200 korona hiány marad, melynek fedezetéről gondoskodni, a végrehajtó bizottáág feladata lesz. Ezen nagyjelentőségű kedvezményeken kí­vül még számos előnyt biztosit a miniszteri le­irat az építendő vasút számára, melyek közül megemlitendőnek tartom elsősorban azt, hogy a Szatmár állomáson létesítendő rendes nyom­távú rakodóvágány 8700 korona költségét a m. á. v. igazgatósága a sajátjából lesz köteles fedezni, ami a csatlakozási . költségeket a pá­lyakeresztezés költségeinek innen való kivételé­telével együtt 14,500 koronával szállítja le. Jelentékeny kedvezménynek tekintendő az is, hogy a miniszter ur Őnagyméltósága az építendő h. é. vasúton a pápa-bánhidai vasút díjszabási egységtételeinek alkalmazását meg­engedte azzal, hogy ezen vasútnak a m. kir. államvasutakkal való csatlakozási forgalmában a h. é. vasút vonalát illetőleg fél kezelési ille­ték állapittatik meg, a m. kir. államvasutakkal való forgalomban átrakási illeték pedig nem fog számíttatni. A pályakeresztezés nehézségeit a minisz­teri leirat teljesen eloszlotja, amennyiben a pá- lyaszinben való keresztezést nemcsak megen­gedhetőnek, hanem egyenesen kívánatosnak tartja s azon fontos kijelentést teszi, hogy a szatmár- bikszádi vasútnak a szatmár-erdődi h. é. vasút­tal való összeköttetését általános forgalmi szem­pontból czélirányosnak tartja s mivel az uj va­sútnak is keresnie kell a várossal való minél közvetlenebb összeköttetést, utasította a végre­hajtó bizottságot, hogy ezen kérdést tegye ta­nulmány tárgyává, de hogy a szatmár—bikszád- vasut ügye e tanulmány által ne késleltessék, kijelenti a miniszter ur, hogy a szüsegessé való tervmódosítások az engedélyezés után is keresz- tülvihetők lesznek. A vasútépítő vállalat megbízottjai már meg is kezdték működésűket az egesz vonalon s már javában folynak a kisajátítási egyezkedési tár­gyalások az érdekelt földtulajdonosokkal s amint a vállalat ma vagy holnap leteszi a megállapí­tott biztosítékot, az építési munkákhoz is csak­hamar hozzáfognak. Hogy ezen nagyfontosságu vasútépítés ügyét a megoldáshoz vinni sikerült, elsősorban s leg­főképpen orzsággyülési képviselőnk Onagymél­tósága nagyon nagy jóakaratának köszönhet­jük. Több évi fáradozásunk sikertelen és meddő volt s az is maradt volna, ha a miniszter ur jóindulattal fel nem karolja az ügyet. Emellett köszönettel és elismeréssel tartozunk főispán ur Öméltóságának is, aki fáradhatlanul és nagy buzgósággal működött közre az ügy sikerén. Azt hiszem tehát találkozom a T. bizott­sági közgyűlés nézetével is, midőn ezen alka­lomból indítványozom, hogy fejezze ki a tör­vényhatósági bizottság Hieronymi Károly keres­kedelemügyi m. kir. miniszter ur Őnagyméltó­a török katonák tisztelgése. Kezet szorított Nuri effen- divel, aki sugárzott a boldogságtól és igy szólt hozzá: — A bajtársi igaz jó viszony tanúságát látom megjelenésükben, amiért fogadja köszönetemet. — Nagyon boldog vagyok, válaszolta az effendi — magyarul. Báró Appel meglepetten kérdezte: Hát magyarul is tud ? Amint látni méltóztatik, — felelte mosolyogva Nuri effendi. Báró Appel pedig még egyszer kifejezte örömét és igy szólt: Engedje meg, hogy örömem jeléül egy csekély­séget nyújtsak át a legénységnek. Ezzel egy tízest vett ki a tárczájából és átnyúj­totta a legközelebb álló katonának. Ez pedig épen a czigány dobos volt, a ki a markában érezve a bankót, nem állhatta meg, hogy hálásan meg ne köszönje az adományt. — Csókolom a kezsit-lábát, alázsatosan meg- kösönjük ! A táborszernagy most ámult el csak igazán. — Hát a legények is tudnak magyarul ? — Hogyne tudnánk az édes hazánk nyelvét ! — felelte kórusban a tiz feszes legény. Nuri effendi és a magyar hadnagy mindenhová nézték, csak báró Appelre nem. — De a táborszernagy nagyon nem haragudott meg. A hadnagy kapott négy heti szobafogságot, az­után áthelyezték. Később kilépett a hadseregből és ma egyik legderekabb, leghasznosabb és legbuzgóbb hiva­talnoka a magyar államnaK. w ságának köszönetét és elismerését a szatmár— bikszádi h. é. vasút létesítése körül irányunk­ban nyilvánított különös jóindulatáért, továbbá fejezze ki a közgyűlés a főispán ur Öméltósá­gának is hálás köszönetét a vasút érdekében kifejtett buzgó fáradozásáért. Ezek után kevés jelenteni valóm marad. A papmezci és alsókörtvélyesi városi tag­birtokban elrendelt gazdasági építkezések Schef- teli és Reiter vállalkozók által teljesen befejez­tettek, úgy hogy azok felülvizsgálata és átvé­tele rövid idő alatt megtörténhetik s bérlőknek átadhatók lesznek. * A szatmári gör. katnolikus lelkészi állásra 41 sióval 33 ellenében Hubán Gyula szurdoki lelkész választatott meg. Schwarcz Mór bérlő által a körtvelyesi bérleten épített lakóház megvételét a közgyű­lés elhatározta. A közpénztár és különböző alapok 1905. évi költség előirányzatát, valamint az útadó alap 1905/6 évi költségvetését közgyűlés elfo­gadta. A ki nem épített városi védtöltés végleges méretekkel való kiépítését a közgyűlés eluta­sította. A rendőr és szolgaszémélyzet kérelmének a drágasági pótlék engedélyezése iránt közgyű­lés helyt adott. Az udvari ut tovább építését közgyűlés elhatározta. A csendőrségi szolgálat behozatala tárgyá­ban, hosszas vita után elfogadta a közgyűlés a polgármester előterjesztézét. Ferenczy János pénztári ellenőr nyugdíja­zását közgyűlés kimondotta. Gönczy Béla rendőrtiszt nyugdíjazás iránti kérelmének hely adott. Kelemen Sándor Il-od oszt. rendőr nyug­díj iránti kél vényét szintén elfogadta. Ezután közgyűlés Schréter Adolfnéés Matkó József telekmegosztás iránti kérelmeit tárgyalta s azoknak helyt adott. Bettelheim Adolf fellebezése portálé készí­tésé iránt visszaadatott városi tanácsnak, hogy tegye újabb megfontolás tágyává. Végül közgyűlés Kőrösmezey Antal főjegy­zőnek egyhavi szabadságidőt engedélyezett. HIRE k. • * Lapunk mai számához egy fél iv melléklet van csatolva. — Áthelyezés. Félegyházi Pál folyammérnők, a komáromi folyammérnöki hivataltól, hason minőségben Szatmárra helyeztetett át. — Házasság. Szerdahelyi Ágoston tanító, a múlt héten esküdött Máüdokon Fairhurst Georgina kisasz- szonynak. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Mois Győző nagysomkuti kir. járásbirósági aljegyzőt a nagysom- kuti kir. járásbíróság mellett alkalmazott ügyészségi megbízottnak állandó helyetteséül rendelte ki. — Pénzügyi kinevezés. A m. kir. pénzügyminisz­ter Juhász Gedeon szatmári m kir. adóhivatali gyakor­nokot, az egri adóhivatalhoz adótisztté nevezte ki. — Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter Lieber Géza villányi lakos okleveles állatorvost ideiglenes minőségű m. kir. állatorvosgyakornokká kinevezte és szolgálattételre az erdődi járás m. kir. állatorvosi teen­dők ellátása végett az erdődi járási főszolgabíróhoz osztotta be. — Eljegyzés. Gaal István mátészalkai kir. járás­birósági aljegyző a napokban jegyezte el Jármiban néhai Gáthy József kis-várdai kir. körjegyző leányát Jolánkát. — Uj ügyvédi megbízott. A m. kir. igazságügy- miniszter Dr. Vass Gyula ügyvédet, a szatmárnémeti kir. ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottul ne­vezte ki. — Visszahelyezett kántor. A múlt évben történt, hogy Anderkó Bertalan a szatmári gör. kath. egyház érdemes kántora, ki mintegy 23 éven át volt a neve­zett egyháznál kántor és egyben tanító, az akkori lel­kész erőszakoskodása folytán leköszönt állásáról. Azóta a kántori állás üresedésben volt egész a múlt napo­kig, a midőn e hó 2-án az egyház közgyűlést tartott, régi kántor lemondását nem vette tudomásul, hanem arra kérte fel, hogy állását továbbra is viselje. A tisz­tességben megőszült kántor engedve a közóhajnak le­mondását vissza vonta s igy az időközben elvállalt állami tanítói tisztét nem sokára fölcseréli a kántori állással s mint állami tanító nyugdíjaztatását kéri. ■V* Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents