Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-04 / 39. szám
Vili. év. Szatmár, 1904. október 4. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. ELŐFIZET*ESI ÁR: l Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. Az ínséges viszonyok. Egyik laptársunk egész terjedelmében közölte a földművelésügyi m. kir. minisztériumnál az ínséges viszonyok enyhítése tárgyában kibocsátott bizalmas körrendeletét. Érthető a kormány aggodalma az idei rossz mezőgazdasági viszonyok miatt. Az ország ereje az őstermelésben fekszik s ezen épül fel egész állami háztartásunk. A kormánynak tehát mindent el kell követnie az aszály és rossz termés által mezőgazdaságunkat ért súlyos csapás elhárítására. Ennélfogva érthető a rendeletben nyilatkozó erélyes hang is. Ily nagy horderejű intézkedés meg is követeli, hogy lelki- ismeretes pontossággal hajtassák végre. Minthogy pedig a végrehajtás sok helyütt óriási nehézségekkel jár, érthető az is, hogy a kormány a legrosszabb eshetőségekkel is számot vet s hogy rendelkezéseit nem kívánja nyilvánosságra hozni, nehogy felesleges izgalmat keltsenek. Meg vagyunk győződve, hogy a felelős kormány ez irányú intézkedései nagy körültekintés után s kiváló szaktekintélyek véleménye alapján tétettek s ezért meg is nyugodhatunk bennök. Indokoltnak tekintjük tehát a körrendelet azon részét is, mely a nyilvánosság elé némely körülményeket tárni nem akar, hanem csak a hivatalos közegek figyelmét hívja fél azokra. Nem is kívánjuk e czikk keretében a kormány intézkedéseit bírálat alá venni, hanem csak azakkal kapcsolatban foglalkozunk az in- ségés viszonyokkal a lehető tárgyilagossággal s azon czélzattal, hogy a netalán túlzott aggodalmakat eloszlassuk. * SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Hám János-utca 10. szám, a törvényszék közelében. Bárdőiy Ferdinand ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája. Mindennemű dijak Szatmáron/'Jlt'kladóhivataiban fizetendők. Minden úgy van, mint volt. Halad a maga utján az állami igazgatás minden téren. A gépezetben nem okoz fennakadást a közgazdasági viszonyok sanyarusága, legfeljebb némi jelentéktelen zavar mutatkozik itt-ott. De hát mi az ! a tenger sima tükréhez képest? Az allami életben meg is kell lenni a folytonosságnak : az előforduló nehézségek nem állíthatják meg a gépezetet működésében. Még gondolni sem jó azon következményekre, melyeket például egy közgazdasági válság előidézhetne. Az ilyen rázkódás nemcsak a társadalmi elet rendjét és békéjét kavarná fel, de igen sok egyéb rosszat is vonna maga után. Nagy az Ínség az ország sok vidékén a rossz termés és a takarmányhiány miatt, de nem oiy általános a baj, bogy az országot válság elé állíthatná. Egyes helyeken tűrhető termés volt. A búza pedig csekély kivétellel mindenütt elég jól űzetett. Azonban tengeri, takarmányfélék, burgonya stb. tekintetében oly érzékeny hiány mutatkozik, hogy a johK termő vidékek sem produkáltak felesleget s igy nem képesek a szűkölködő vidékek szükségletét ellátni. A földművelési és kereskedelmi minisztériumok vállvetve igyekeznek az ínséges viszonyokat enyhíteni. A földművelési minisztérium gondoskodik a hiányok lehető fedezéséről. A kereskedelmi miniszter pedig a gabona- és ta- karmánynemüekre szállítási kedvezményeket engedélyez. Szervezkednek országszerte a kormány intézkedése folytán s alakítanak járási és helyi bizottságokat a szükségletek pontos meg- állapitása s azok lehető legczélszerübb s leg- alkalm isabb fedezésére. Elvül megallapittatott, hogy a kormány HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közőltetnek Kéziratok nem adatnak vissza. • Telefon-szám 80. ■ ■ . — segélyt csak a végső esetben nyújt s azt sem ingyen adja, hanem pénzért vagy kamatnélküli megtérítésre. Egyszersmind arról gondoskodik, hogy az Ínséges nép állandó keresethez jusson. A kormány előrelátása és intézkedésein kívül a mai jobb közlekedési viszonyokban is keresendő annak magyarázata, hogy az aszály által okozott óriási károk daczára nagyobb válság nem állott be. A hatvanas években fordult elő az ideihez hasonló nagy szárazság. A kik visszaemlékeznek erre az időre, azt állítják, hogy Jókai egy cseppet sem túloz a „Szerelem bolondjai“ czimü regényében, midőn erről a szárazságról ir. Akkor nem voltak képesek a hiányokat olyan gyorsan és biztosan pótolni. Vasutak nem voltak s ami csekély készletet szállíthattak egyes helyekre, az is elkallódott a lelkiismeretlen vállalkozók kezein. így történt aztán, hogy a Kunságról s az Alföld többi részeiből felkerekedtek az emberek s otthagyva tanyáikat és falvaikat a hegyes vidékek felé húzódtak, hol egyéb táplálék hiányában burgonyát, marháiknak pedig legelőt s vizet találtak. Ma is élő bizonyítéka ennek a népvándorlásnak itt közelünkben a Bükkaljához tartozó néhány község népessége. Oláh-Gyűrűs, Gyöngy és más községeket tisztán románajku nép lakta és ma számos magyar családot találunk ott, melyek a 60-as években előfordult nagy Ínség alkalmával költöztek oda s ott is maradtak. Ma ugyan már erősen asszimilálódtak, de Kétségbevonhatatlan liI bizonyítja eredetüket a »Szabó, Pap, Szilági s hasonló hangzású vezetéknevük, valamint református és lutheránus vallásuk. Az akkori Ínséget kiheverte az ország, peT Á R C Z A. Vágy. Nem kell nekem, mi könyen jő — magától; Miért kezem kell csak kinyújtani, A fény se, a mi utamra világol: Ha fel tudnám magam is gyújtani! Hol még madár sem járt, én oda vágyom. Az élet engem, érzem, másra szánt: Én törjek ösvényt uttalan sziklákon, Szakadék mélyén én legyek a láng! És én utánam jöjjenek majd mások : A gyöngék, gyávák, kicsinyhitüek, En hadd tördeljem le róluk a lánczot, Mi rabigába tartja lelkünket ! Bocsássatok ! Oh ne tartsatok vissza ! Nem élhetek igy veszteg, czéltalan: Mikor lelkemnek ennyi büszke, tiszta, Isten kezéből kopott lángja van ! Jörgné, Draskóczy Ilma. A tizenkét éves hős. A k . . . i kastély özvegy úrasszonyának két legidősebb fia a szabadságharezban elvérzett és a bus anya könyei még Áem apadtak el, midőn egy setét éjszakán, halk kopogást hallott ajtaján. Néhány honvéd-katona volt; az egyik kíméletesen közölte az anyával, hogy ime, most hozzák harmadik — alig húsz éves fiát sebesülve. Mialatt a fiút behozták, a bajtársak igyekeztek a mélyen sújtott anyát vigasztalni. — Hagyjatok sírni, kedves fiaim — mondá ez — hiszen a hála könnyeit hullatom! Hazahoztátok fiamat, hogy ápolhassam, hogy virraszthassak ágya mellett, mily szerencse és áldás! Hisz nem viraszt- hattam bátyjai mellett, nem kötözhettem sebeiket, nem hallhattam utolsó fohászukat! Köszönöm jóltevőim, hogy elhoztátok fiamat! De a katonák szomorúan rázták fejüket. — Nem azért hoztuk, hogy a nagyasszony ápol hassa fiát! Ha életét megakarja menteni, haladék nél kül Győrbe kell szállítani; ott bajtársai átveszik őt és és állruhában Angliába csempészik, mert ha az ellenség ráakad, úgy el van veszve, mint fivérei. — Csak sebeit hadd kötözzem be, hadd csillapítsam égető szomját, hadd öntsem saját hitemet és reményemet gyöngén lüktető ereibe, mielőtt elbocsáj- tom e sötét, irgatmatlan éjszakába. — Minden pereznyi habozás sebesültünk életét koczkáztatja. Adjon hát neki egy korty bort, egy darab régi vásznat. Azután rejtse fiát szekérre, arczczal lefelé, hányasson rá kuszáit szénát; a gyeplőt pedig oly ember vegye kezébe, ki épp oly bátor, mint hü, mert az őrszem mindenütt ravasz. — Engedd át anyám Péter bátyád, ő tanított engem lovagolni, ő volt gyermekkorom leghübb barátja, — mondá a sebesült — anyjához. Előhívták Pétert, az öreg parádés kocsist, a ki ki a sebesültet feltette gyöngéden a szekérre, felhányta rá az illatos szénát, két igás lovat fogott eléje. — Rád bizhatjuk e bajtársunkat? — kérdék a honvédek. — Hazafi vagyok, úgy mim ti, fiatal gazdámat pedig úgy szeretem, mint ti bajtáisatokai. — Akkor áldjon meg az Isten benneteket I — kialták ezek és eltűntek a sötét éjszakában. De az anya nem tudott oly könnyen megválni fiától. Még annyi inteni, mondani valója volt, de Jleg- ifjabb fia felugrott a szekérre, megfogta a gyeplőt és mondá: — Légy egészen nyugodt anyám, jót állok én bátyám életéért. De most már induljunk ! Az anya megdöbbent; az egyik fiáért való aggodalmában a másik fiáról megfeledkezett. Észre sem vette, hogy az eltűnt és a Péter kocsis fiával ruhát cserélt. Már paraszt ruhában ült a kocsis mellett és a lovak közé vágott ostorával. „Gyi te madár, ne te kese, szaladjatok, majd ha pitymallik, úgy is lassan kell menni ! I* De a kétségbeesett anya megragadta a gyeplőt: „Hát egyetlen egy gyermekem se maradjon?“ — Engedj anyám! Hős fiad életét megmenteni számodra!
