Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-16 / 32. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. Utóhangok a gör. kath. lelkészválasztás elhalasztásához. A megüresedett görög katholikus lelkészi állás választás utján való betöltése az augusztus havi bizottsági közgyűlés napirendjéről a főispán intézkedése folytán lekerült. A főispán ezen tényének közvetlen indoka, miként ő maga is kijelentette, az volt, hogy ő aki ezen városban a magyar államot képviseli, igen fontosnak tartja ezen választást s miután a polgármester távolléte miatt nem tehetett előterjesztést a pályázók felől nyert informácziókról, készebb volt e tárgyat a napirendről levenni, semhogy egy elhamarkodott választás felelősséget viselje. Kétségtelenül igaza volt a főispánnak abban, hogy a választás elodázása a legalkalmasabb megoldás, mert időt nyefi egyfelől felmerült aggályainak elosztására, m\is felől meghiggadnak és lecsillapodnak a pártküzdelemben felizgatott kedélyek s nagyobb a valószínűség, hogy egy későbbi választás általános megelégedésre fog történni. Igaza volt kí^önösen a saját maga szempontjából, mert ő Tmint a kormány képviselője allami feladafpk és czélok prizmáján keresztül nézi a mi mozgalmainkat. Ám ha alkalma lett volna a helyzetet alaposan kiismerni, habozás nélkül megejthette volna a választást. Merjem állítani, hogy egy-két hónapi idő haladék mit sem fog változtatni a helyzeten. Itt nincs és nem is lehet elvekről, magasabb szempontokról szó, csak személyekről. Hiszen nálunk nincsenek veszélyeztetve sem a magyar haza.ias szellem, sem a nemzeti érdekek, akár melyik jelöltet válasszák is meg. Személyi erdekek harcza ez a választási mozgalom, mellben sem hazafias, sem haza- fiatlan momentumot keresni nem kell. Egyaránt tisztességes és arra való embernek tartjuk mind a két jelöltet, kiknek szemelye körül a közvélemény kialakult. Hubán Gyulát ismerjük és tudjuk, hogy az. A másik jelöltről SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Hám János-utca 10. szám, a törvényszék közelében. Bárdóly Ferdinánd ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája. Mindennemű dijak Szatmaron, a ^adóhivatalban fizetendők. , ....................^4 Pa p Endréről pedig szinten feltesszük ugyanazt, bár nem ismerjük. Ha jól sejtjük, a főispán aggályait a görög katholikus hívők küldöttsége ébresztette fel. Ez a küldöttség magyar nyelvű hitszónoklatról s egyéb hagyományos dolgokról tett említést, amire a szatmári magyar görög katolikusok féltékenyek s melyet minden választási eshetőséggel szemben biztosítani akarnak maguknak. Ez mind igen szép. De azt is tudjuk, hogy ezen ősi szokások épen most nem forognak veszélyben. Az a küldöttség jóravaló becsületes, de hozzáteszem, félmüveit polgártársaink közül alakult, akiknek beszedje legtöbbször érthetetlen. Nagyon czifrázzák a dolgot, s a lényeg elvész a kacskaringos formában. Azután nem ismerik a határokat. Barázdáról-barázdára kalandoznak s Ítélőképességüknek nincs mérlege. így történhetett ezúttal is, hogy a Pap Endre pártjából alakult tisztelgő küldöttség, vagy annak szónoka a tulajdonképeni tárgyból a főispán hajlamának jelöltjük javára való megnyerésétől nagyon messze, idegen mezőkre kalandozott. Nálunk egyáltalán nincs tere az úgynevezett dákoromán törekvéseknek s mindkét jelölt felől biztosak lehetünk, hogy egyik sem fanatikus rajongó. Hubán Gyulát különösen higgadt, hazafias érzelmű embernek ismerjük, aki bizonyos érdemeket is szerzett az izavölgyi románság görög keleti hitre való kitérési mozgalmának elfojtása körül s hihetőleg ennek, valamint a régi ismeretségnek köszönheti a kereskedelmi miniszter pártfogását, aki a polgármesterhez intézett levélben a következőket Írja: >Nevezettnek atyját igen jól ismertem s igy szívesen engedek hozzám intézett kérésének s ügyét szives, jóakaró figyelmedbe es hathatós támogatásodba melegen ajánlom« stb. Pap Endrét Dr. Orosz Sánddr kir. ügyész ajánlása utján szintén olyan férfiúnak hisszük, aki nem fogná lelksázi működését nationális meddő kísérletekre fölhasználni. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak viasza. • = Telefon-szám 80. === Sohasem merült fel itt ilyen kázus. Innen látszik, hogy csak a választási mozgalmakkal járó kapaczitálás, hogy úgy mondjam kortes fogásnak tulajdonítható a jelöltek iránt nyilvánuló ilyen természetű bizalmatlanság. Attól sincs mit tartani, hogy a szamos- ujvári görög katholikus püspöki kormány valaha arra törekednék, mikép papjai utján Szatmár- Németiben vérmes nemzetiségi aspirácziókat szítson. Éhez médiumok szükségesek, amik nálunk nincsenek és nem is lesznek. A régi cor.stitucionális alapokon, melyek a szatmári gör. kath. lelkészi áilás felállításának feltételeit s létének biztosítékát képezték és képezik, ma már bajosan lehet változtatni. A város közönségének annyi ingerentiája van mégis az egyház életébe bevitt magyar szellem islápolasára, hogy a személyes pótlékot megvonhatja azon lelkésztől, aki arra érdemeden. Továbbá, még egy egészen praktikus szempont biztosítja a magyar szellem kifejlődését a gör. kath. egyházban. És ez az, hogy a hívők túlnyomó része, sőt csaknem kizárólag magyar ajkú. Tehát a magyar nyelven való hitszónoklás s a lelkész és hívők közti érintkezés csakis magyar nyelven történhetik. S minden törekvés más nyelvű hitszónoklat vagy hivatalos érintkezés meghonosítására czéltalan. Ha ezek a szempontok nem biztosítják a görög katholikus egyházban kifejlődött gyakorlat fenntartását, úgy reverzálissal vagy tételes intézkedések által biztosítani még kevésbbé fogják. Az intézményi utón való garantiáknak dogmatikai akadályai vannak. Ezt kár is bolygatni, hiszen az ősi rítus nyelve nem izgatja senkinek a hazafias érzületét. Miért nem jut eszébe senkinek a latin szertartás megmagyarositása ? Hagyjunk békét tehát ezen kérdéseknek. Jobb ezeket nem bolygatni. A görög katholikus lelkész-választáson nem dől meg a szatmárnémeti magyarság jövendő sorsa, méltóztassa- nak elhinni! F. T Á R C Z A. Úgy jártam én is . . . Úgy jártam én is mint ama sápadt Kis szintelen virág, Mely arnyba nőve nem sejtheti meg. Hogy mily szép a világ; De kire egyszer valahogy mégis A naptény rátalál S körül özönli a forró, Szerelmes napsugár . . . S úgy érzi ekkor az a hiszékeny Szegény bohó virág, Hogy mindörökké igy fog ragyogni Reá a napvilág . . . S aztán bujában gyors hervadásnak Indul az árnyba, benn, Ha a napsugár eltün, miként jött, Oly gyorsan, hirtelen :.. Minek olyan mosolygó napfény, Ki árnyban született? Nem jobb-e annak minndvegig rejtve Élni az életet? Ha sorsa az, hogy éltét homályban Kell át bolyongnia: Nem jobb-e annak a boldogságról Semmit sem tudnia? . . . Krüzselyi Erzsiké. A nőkérdéshez. — Gyöngéd és jóakaró figyelmeztetések. — Feszült érdeklődéssel néztünk a leánygymnásium vizsgájának eredménye elé s most, hogy a hallgatók majdnem egytől-egyig kitűnő sikerrel haladták meg azt, jogosítva véljük magunkat azon feltevésre, hogy a tudományos pályáknak a nők részere való megnyitása a haladó kor szellemének megfelel s határozottan a társadalom előnyére szolgál. Az, hogy kitűnő tanulók a lányok közt nagyobb hányadban vannak, mint a fiuknál, az Jiogy a nők majdnem kivétel nélkül jó tanulók, nem lephet meg. Ezt már régen tudtuk s természetes is. Mert ismeretes dolog, hogy a női szervezet hamarább fejlődik, hama rább érik meg, mint ugyanazon korban a serdülő ifjaké s ezen általános fejlődéssel karöltve halad az értelem es amaitió teljes kibontakozása s a kötelességtudás. Ezen három tényezőt tehát a fiatal lányok nagyobb mérvben bírják, mint a fiuk, nem lehet tehát csodálkozni, ha tanulmányaikban sikeresebb eredményt tudnak beigazolni, mint amazok, figyelembe véve különösen azon tényt, hogy a rossz iskolai bizonyítvány rendszerint a hanyagság és éretlenség következménye. Ennélfogva a leánygymnásium első évének eredménye még korántsem bizonyítja azt, hogy a nők alkalmasabbak a tudományos kiképzésre, mint a férfiak. De kisértsük meg most az ellenkező oldalról megközelíteni e kérdést. Miféle előnyei lesznek annak, ha a nők teljes kiképzést nyernek a leiró és exact tudományokban ? Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy mily czélt szolgál a tudomány, másodszor pedig, hogy mi a nő hivatása? Az első kérdésre a modern világnézet azt felelné hogy a tudomány a kenyérkeresetre, a megélhetésre való. Ha el is fogadjuk ezen véleményt helyesnek, mert a kenyér utáni versengésben a tudomány tényleg a megélhetés eszközeivé sülyed alá — az a második kérdés merül fel — hogy a nők, kik a magasabb képesítést megszereztél*. és a tudományos pályákon tért foglaltak, a könyvből, az iskolában tanult hideg anyagot fogják-e alkalmazni is? — ténykedésük egyenértékű lesz-e azon szolgálattal, melyet a hasonló képesítéssel biró férfiak végeznek. Hát bizony, erre a kérdésre nem véljük, hogy igennel felelhetünk. Az intéző körök, kiknek az újítás köszönhető — nagy horderejű, emberbaráti munkát végeztek a szabadelvüség és felvilágosodottság szolgálatában, de aligha mérlegelték azon körülményt, hogy a női lélek éppen nem versenyezhet a küzdelemre teremtett erős férfival. Ismeretes dolog, hogy a nő nagyobb testi fáradalmat, fájdalm bir ki, szervezete szivósabb, kitartása, önmegtagadása egész végletekig megy — de a lelki fájdalom megtöri, ennek ellentállni nem bir. Mi következik ebből ? Az, hogy a női lélek csekélyebb, a családi élet korlátain rendszerint túl nem terjedő küzdelemben részt venni képes, de a nyílt élet nagy harczában helye nem lehet. Mert, tessék csak elfogulatlanul Ítélni — a tudomány száraz anyaga még nem elég ahhoz, hogy egy pályát azzal betölteni lehessen. tshhez az ismeretek gyors és helyén való alkalmazása, teljes és biztos tájékozás a helyzetek különféle- ségében és főként világos Ítélkező tehetség szükséges. És szabad-e feltételeket egy nőtől — kit maga a társadalom is korlátolt mozgásra szőrit a világban és elvonja előle a lehetőséget, hogy a világot s annak árnyoldalait megismerhesse — megkövetelni?!
