Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-26 / 29. szám

Szatmí'r, 1904. SZATMAR-NEMETI Julius 26. menyekkel jár az egész országra. Még a silány gabonatermést valahogy csak kiheverné az or­szág, de a nagy szárazság miatt készülő takar­mányhiány már évekre kiható csapás lesz. A takarmányszükség miatt kénytelen lesz a leg­több gazda állatjainak számát csökkenteni Az éveken át felszaporitott állomány kisebbítésével csökken a trágyamennyiség és igy a talajnak termőereje; a takarmányszükség következtében pedig oly sok állat kerül apiacra, hogy az eladó állatokat olcsó áron kell elvesztegetni. Évekig tart azonban, mig az állatállomány ismét eléri a szükséges számot. Ez pedig annál nagyobb baj, mert s gazdasági viszonyainknak alapos ismerői állandó panasza az, hogy Ma­gyarországon sokkal kisebb amúgy is az állat- állomány, mint a mennyi az okszerű gazdálko­dáshoz szükséges volna, Számos állati járvány megtizedelte a marhaállományt és főképen a sertésvész pusztított rettenetesen. — A birka- tenyésztés pedig régóta szinte száműzve van a gazdaságból, mert nemcsak nem jövedelmező, hanem veszteséggel jár a gyapjú alacsony ára miatt és most a juh-kivitel teljesen megszűnt az állati járványok miatt. E szomorú állapotért nemcsak a természet felelős. Sőt a természet annyi kincsesei áldott meg bennünket, hogy bizony nem kellene be­várnunk azt, hogy lesz-e eső, vagy nem. Alig van ország, melynek olyan szerencsés tekvése volna mint a mi hazánknak. — Véghetetlen síkságok terülnek el, körülövezve vizbőségü folyókkal. Csak ezekből kellene öntöző-csator­nákat huzni a nagy Alföldön és soha sem lenne apály, soha sem lenne vízhiány és soha sem lenne takarmányinség. A mikor a mostani kereskedelmi miniszter átvette tárcáját, utalt az öntötőcsatornák nagy fontosságára. Mindnyájan abban a reményben voltunk, hogy be is fogja váltani ígéretét, saj­nos azonban, hogy mind ez ideig nem történt semmi. Igaz, hogy a tervbe vett csatornázás kér­dése, nagy dolog, keresztülvitele nem kis időt kíván s mi hisszük is, hogy a kereskedelmi miniszter nem felejtette el kedvencz eszméjé­nek keresztülvitelét, annyival is inkább, mert bölcsen tudja ő azt, hogy Magyarország első sorban is földmivelő ország, a melynek gazda­sági termesztményeiből kell megélnie. HÍREK. — Személyi hír. Pap Géza polgármester, tegnap este Budapestre utazott, a bikszádi vasút épitése ügyé ben. Egyben szabadságát is megkezdette s távollétében És maradt. Mikor aztán már egész Losonc lángbán állt, ő is kénytelen volt kimenni a városból. Útközben elfogták a muszkák. Hanem az is szent igaz, hogy aztán az öreg Lancingernek sem volt szüksége arra, amit a muszkáktól kapott. Huszonöt kancsukát vertek rá, miután lábbelijétől és felső ruháitól megfosztották, így dekolitérozva útnak bocsátják. Ment is a jó öreg egyenesen a a víznek. De nem ám azért, hogy elölje magát; sem pedig hogy igyék, t. i. vizet. Oh dehogy. Az a viz egy patakocska volt, mely a grófi kastály felé igyekezett, hol ő mint házi orvos szokott működni, tartlizni és pipázni. Nohát a patak mentében sétálva eljutott a kastélyig, illetve a kastély udvarára, hol is elfogott egy inast, kire dühösen rákiáltott, hogy mondja a grófnak, miként őneki azonnal küldjön le egy vithnyé- divel megtöltött pipát, mert ő addig föl nem megy, mig pipát nem kap a szájába, őneki pipa nélkül száraz földön nem mozog a lába. Az inas persze a tépett, sáros, véres, rongyos alsó gúnyában nem ismerte fel a házi orvost, mit biz’ elhihetünk neki, ha még hozzá teszem, hogy szakálla egészen s egyik bajsza félig szemöldökével egyetemben lepörkölődött a füst fürdőben, mint ő szokta a losonci tűzvészt nevezni. Tandem, az lett a dolog vége, hogy ő küldte az inast a grófhoz befelé, ötét pedig az inas emberséggel kezdte löködni kifelé. Szerencsére a nagy „petekre“ a gróf is figyelmes lett s kijött az erkélyre s kérdé inasát, Kőrösmezei Antal főjegyző intézi el polgármesteri teendőit. — Kinevezések. Dr. Dávid István helybeli kir. tör­vényszéki jegyzőt, az igazságügyminiszter előterjeszté­sére, O Felsége a király a tasnádi kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — Az igazságügyminiszter Sági Ármin nagykárolyi kir. járásbirósági telekkönyvi betét szerkesztő-írnokot telekkönyvi betétszerkesztő segéd- telekkönyvvezetövé, — Almássy Simon, a nagykárolyi járásbíróság területére kirendelt nagykállói telekkönyvi betétszerkesztő szakdijnokot telekkönyvi betétszerkesztő Írnokká nevezte ki. — Alispáni jubileum. F. évi október hó 3-án tölti be Nagy László vármegyénk alispánja alispánná választásának 15 éves évfordulóját. — Hódoló felirat a királyhoz. Immár készen van azon pompás album, a melyben remek kivitelű aquarel festésben foglal helyett azon hódoló felirat szövege, melyet törvényhatóságunk intézet Ő felségéhez azon magasztos tényéért, hogy a király II. Rákóci Ferenc hamvait állam költségen haza szállíttatja. A remek domborművű album, mely tiszta magyar stylben készült, a miniszterelnökség utján tegnap küldetett fel a kabinet irodához. Maga a hódoló felirat szövege a következő : Császári és királyi apostoli felség! Legkegyelme­sebb Urunk! Szatmár-Németi szab. kir. város törvényhatósága a legmélyebb alattvalói hódolattal juttatja Felseged trón jához forró hálájának nyilvánítását, azon legm-igasabb kegyért, mellyel a magyar nemzetet II. Rákóci Ferenc hamvainak hazaszállítása és hazai földben leendő el­helyezése által megajándékozni kegyeskedett. Felséged nemes atyai szivének ezen megnyilatkozását az egész magyar nemzet hálája s az általános lelkesedés fellán­golása kisérte. Mi is részt követelünk tehát magunknak azon őszinte örömből melyet Felséged lagmagasabb elhatározása országszerte minden igaz magyar kebelben fakasztott. A legtisztább öröm érzetével ragadjuk meg ezen alkalmat, hogy Felséged iránt határtalan szeretetünk s trónja iránti törhetlen ragaszkodásunknak kifejezést adjunk. Nem találunk szavakat, melyek méltóképen kife­jezhetnék igaz érzelmeintket, épen azért pótolja szavaink fogyatkozását s azon forró kívánságunkat fejezzük be ezen hódoló feliratunkat, hogy a Mindenható árassza mennyei áldásait Felségedre s dicsőséges uralkodására. Szatmár-Németi, a törvényhatósági bizottság 1904. május 17-én tartott közgyűlésből. — Előléptetés. Rédl Károly, az osztrák-magyar bank szatmári fiókjának főnöke előléptetésben tésze- sült. A főellenőri czimet és jelleget kapta. — Kinevezés. A nagykárolyi pénzügyigazgatóság Szabó Lajos főgimnáziumot végzett helybeli lakost, a helybeli állampénztárhoz díjtalan gyakornokká nevezte ki. — Felmentés és kinevezés A földmivelésügyi miniszter Hoffmann Ferencz erdődi és László Ér dre nagybányai m. kir állatorvosokat ideiglenes minőségű kir. állatorvosi szolgálatuk alól felmentette, mivel az előirt tiszti vizsgaminősitést meg nem szerezték. Neve­zettek helyett Magyati András és Puskás Ferencz ok­leveles állatorvosokat ideiglenes minőségű állatorvos­gyakornokokká kinevezte s előbbit Nagybányára, utób bit pedig Erdődre osztotta be szolgálattételre. — Adomány a tüzkárosultaknak. A városi tanács a Honvéd-utczán történt legutóbbi tüzeset alkalmával szerencsétlenül járt tüzkárosultaknak 200 korona se­gélyt adományozott. — Üdvözlő távirat. A vármegyénkben jegyzők egylete f. hó 20-án Nag/somkuton tartott közgyűlése alkalmából Nagy Lászlónak, vármegyénk alispánjának üdvözlő táviratot küldött. — Egyházi közgyűlés. A szatmár részi gör. kath. egyház f. hó 24-én rendkívüli közgyűlést tartott. Az egyház pár ezer híve közül mintegy 40 tag alkotta ezen közgyűlést, melynek tárgyai voltak többek között hogy miféle rongyos ember az, kivel oly nagy hada­kozása van s mit akar tőle. Az inas megmondta, hogy biz ez a tisztességes, részeg arme reisender egy dohánynyal töltött pipát kér. — Pipát? — szólt a gróf. — Hadd lássam azt az embert! Hiszen az az öreg orvos ur. Miért nem szólt, hogy kicsoda s mi lelte? — Mert nem kérdeztek meg s pipát sem adtak, — felelt a jó öreg Lancinger bácsi. Mikor ő szerinte ezen a kis kúrán átesett, már özvegy volt. Neje első gyermekével együtt meghalt. Eredeti volt házassága is. Mindig biztatták, hogy nő­süljön, de hiába. Csak azt hajtotta mindig, az lehetetlen, miután ő egy férjhez mendő dámát ismer csupán, de azt sem veheti el, mert kártya lapra van festve. Egyszer aztán nagyon biztatták s borközi állapot­ban megígérte, hogy megnősül. És ime mit tett? Fel­ment Pestre. Ott oda plántálta magát a lánchíd egyik oszlopához azon keserves elhatározással, hogy megkéri az első hölgy kezét, ki a hídon mellette legelőször elhalad. Meg is tette. Szerencséje volt (de nem nem csalóközi.) Az apja szomszédjának a lánya volt, ki mellette ^elhaladt, s aki egykoron, a boldog gyermek­korban, együtt játszott vele. A lány hozzáment s ő elvette. Egyik sem bánta meg. De Losonc városa sokáig emlegette a jó Lancin­ger bácsit. a küszöbön levő lelkész és kántor választás megbe­szélése, illetőleg az elsőre nézve az egyház állásfogla­lásra is. Élénk érdeklődést és hevfes vitát keltett Simon István ideiglenes főgondnoknak az első tárgyra vonat­kozó azon előterjesztése, hogy állítólag a városi tanács kívánsága szerint e közgyűlésből kifolyólag az egyház foglaljon állást a jelöltek valamelyike mellett. Ezt többen helytelennek tartottak egyfelől, mert nem vélték competensnek a mintegy 40 tagból álló gyülekézetet a másfél ezer hitközségi tag nevében való határozat- hozatalra, másfelől elismerve a tanács elfogulatlan és pártatlan jóindulatát ez ügyben a jelen körülmények között végtelen károsnak tartják az egyházra nézve a lezajlott civódások után beállott csendet a béke elő­jelét pártoskodás által nyílt háborúvá változtatni. Az egyház tagjai között nincs meg az az összhang, mely az ily fontos dolgokban való pártatlan hetárczat hozatalhoz megkivántatik. A gyűlölködés megy. Végtelen pártoskodás lesz a vége, mely a csak alvó tüzet uj lángra fogja lobbantani. S eztán sehol, s igy az egyháznál sem érvénye­sülhet azon elv, hogy az egészt alkotó tagok nagy táborából — mondjuk — százat külön meghívjanak s a meghívottak r.éhányából álló összejövetelnek köz­gyűlés nevet adva, az ellenvéleménynek ilyetén mó­don való kizárásával, az egész nevében Ízlésük sze­rinti határozatot hozzanak. Mert az egész dolognak ilyen volt a színezete, mivel közgyűlést nem hirdettek, hanem csak a kivá­lasztottak lettek meghiva. Ezen okoknál fogva néhány tag olyan indítványt tett, hogy a közgyűlés (?) ily burkolt korteskedésbe ne menjen bele, hanem mondja ki azt, miszerint a püs­pöki kandidaczióba bele nyugodva, teljesen a városi képviselő testület bölcs belátására bízza a jelöltek kö­zül annak megválasztását, kit a képviselőtestület min­den tekintetben leginkáb megfelelőnek tart a lelkészi állásra. Mindazok ellenében az összeállított közgyűlés mintegy 30 tagja hallgatag beleegyezését adta; arra, hogy ők Papp Endre, láposbányai lelkész megválasz­tását óhajtják, nyolezan azonban külön véleményt je­lentettek be. A gyűlés lefolyásáról szóló jegyzőkönyvet Pap Géza polgármesternek küldöttség fogja átadni. Tehát már is van két párt, kezdődik a komé­dia élőiről. — Kiküldetés. Kristóffy József főispán tegnap először ment Nagybányára, mely alkalommal nagy ün­nepélyességgel fogadták a népszerű főispánt. Tisztele­tére a többek között fényes bankettet adott a város. Törvényhatóságunkat ez alkalommal Tankóczi Gyula főkapitány, Bartha Kálmán gazd. tanácsos és Dr. Lé- nárd István közgyám képviselte. — Szatmár vármegyei községi és körjegyzők egylete f. hó 18-án Nagy-Somkuton tartotta rendes közgyűlését, melyen az egylet tagjai — sajnos — ke­vesen jelentek meg, dacára annak, hogy a tárgysoro­zat szerint a jegyzőket igen közelről érdeklő tárgyak voltak napirendre tűzve. Az összetartandóság és vállve­tett együtt működés elvét híven tolmácsló lelkes éljen­zéssel fogadott elnöki megnyitó után Szabó Dezső egyleti jegyző indítványára a közgyűlés a közigazgatás érdekében tett nagy horderejű ténykedéséért a Minisz­terelnök úrhoz üdvözlő táviratot, mig a közszeretetben álló főispánt és alispánt táviratilag üdvözölte. Ezután letárgyalta a tárgysorozatban felvett ö szes ügyeket, melyek közül felemlítjük a következőket : Az egyleti jegyző által a 47300/904. B. M. utasí­táshoz képest összeállított magánmunkálatok díjjegy­zékét egyhangúlag elfogadta. A jegyzői nyugdíj szabályrendeletét módosította, még pedig akként, hogy a községi és körjegyzők 1600, a rendszeresített segédjegyzők pedig 1000 kor. után fizetik 6% nyugdíj tartozásaikat, tekintetnélkül eddig élvezett fizetésükre. A te'jes nyugdíj élvezése 30 évi szakadatlanul eltöltött szolgálati idő állapíttatott meg. Vm. Alispán ur felkéretett arra, hogy kieszkö­zölni szíveskedjék azt, miszerint a községi és körjegy­zők fizetését havi részletekben az adóhivatal előlegezze ott ahol annak szüksége mutatkozik. A központi egylet közgyűlésre Bodoky Béla egy­leti elnök kismajtényi, Komoróczy Jenő alelnök györ- teleki, és Szabó Dezső egyleti körjegyző csanálosi kör­jegyzők küldettek ki. Az egyleti alapszabály egyleti elnök átdolgozása szerint elfogadott, s ujabbi tiz évre az egylet újból megalakult. Rácz Dezső pusztahidegkuti kjző amaz indítványa, hogy minden járásban tiszti értekezletek rendszeresit- tessenek, elvetterelt azon okból, mert a tiszti értekez­letről az ügyviteli szabályok úgyis intézkednek : azon indítványa pedig, hogy mig a vm. közgyűlés a jegyzők fizetését a kir. adóhivatalokból kiutalná havonkint rész­letekben, addig a takarékpénztárak előlegezzék azt, — szintén elvettetet, mivel az egylet üzleti ügyeket — tagjai terhére — nem köthet; végül ama indítványa, hogy a fegyelmi törvény vármegyei szabályrendelettel pótoltassék szintén elvehetett, mivel a magas kormány a szolgálati pragmatika és fegyelmi ügy rendezését a közel jövőben már úgyis kilátásba helyezte, de az egy­let tételes törvénynyel úgy sem szállhat szembe. Végül Szabó Dezső egyleti jegyző indítványára kimondották, hogy a községi lakosokat nagy mérték­ben terhelő kéményseprési uj vm. szabályrendelet minden község nevében egyöntetűen azonban, de egyénenkint megfelebbezik, s a fellebezésnek ily mó­dom elkészítésére előadót illetve indítványozót fel­kérték. Miután a tanácsterem átengedéséért Orosz Árpád indítványára Nagysomkut község képviselő testületének az egylet jegyzőkönyvi köszönetét mondott. Elnök a

Next

/
Thumbnails
Contents