Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-14 / 24. szám

Szatmár, 1904 junius 14. 24. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR NÉMETI ! IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjeleni^ minden kedden ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre i kor. Egyes szám ára 20 filler. SZERKESZTÖSEG ES KIADÓHIVATAL: Hám-János-utca 10. szám a törvényszék közelében. Bárdóly Ferdinánd ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája, j i Mindennemű dijak Szatmáron. a kiadóhivatalban fizetendők HIRDETÉS készpénzfizetés és jutányos árak Ksziratok nem adatnak -----Telefon-szám E K: mellett közöltetnek VÍ8R7Ö. 80 Városi közgyűlés. Szatmár, 1904. junius 14. Tegnap délután tartotta a varost törvény­hatósági bizottság junius havi rendes közgyűlé­sei, a főispán elnöklete alatt. A közgyűlés le­folyásáról szóló tudósításunk a következő: A közgyűlés megnyílása után félolvasta­tott a polgármester havi jelentése, melyet a következőkben közlünk: Tekintetes törvényhatósági bizottsági közgyűlés! Törvényhatóságunk állapotára s intézke­déseimre vonatkozólag jelentésemet az 1886. évi XXI. t.-cz. 72. §. n. pontja értelmében a következőkben terjesztem elő. Varosunk önkormányzati és közigazgatási ügyei a törvények és szabályoknak megfelelő- leg iniéztcttek s az ügyek kezelésében össze­ütközések, nehézségek és akadályok nem for­dultak elő. Ami a lefolyt május hóban lett intézkedé­seimet illeti, elsőhelyen kell említenem közren- dészetünk reformálása iránt indított akciómat, mely az előkészítésnek azon stádiumába jutott, hogy most már erre vonatkozó külön előter­jesztésem a mai oizotlsági közgyűlésben hata- rozalhozatal tárgyát fogja képezhetni. Szükségesnek tartom ezt a rendkívül nagy- fontosságú ügyet egy pár szóval bevezetni, mi­előtt a t. közgyűlés annak részletes tárgyalá­sába bocsátkoznék, még pedig azért, mert er­ről eddig csak általánosságban volt szó s most egyszerre mint csaknem kész dolog kerül a közgyűlés elé. Az általános tisztujitáskor tettem az első kijelentést itt e bizottságban arra nézve, hogy egyik fontos feladatomnak fogom tekinteni, köz- rendeszetünk gyökeres reformálását. Majd egy későbbi közgyűlésen előterjesztett havi jelenté­semben adtam kifejezést, még pedig illetékes he­lyen nyert értesüléseim alapján, azon reményem­nek, hogy a kormány hajlandó lesz városunk bel és külterületi rendőrségi szolgálatának ellá­tására megfelelő számú csendőrséget városunkba bevezetni. E kérdésben tehát mindössze ennyi előzetes tudomással birhatolt a t. bizottság. Tar­tozom ennélfogva annak a kijelentésével, hogy bátorságot merítve azon kezdvező fogadtatás- ! ból, inelylyel fentebb érintett jelentéseim a T. bizottság részéről találkoztak, lépéseket tettem ille­tékes helyen a csendőrségi szolgálat bevezetésére vonatkozó tárgyalások megindítása iránt s szemé­lyes közbenjárásommal es a kereskedelemügyi miniszter ur Őnagyméltóságának hathatós támo­gatásával sikerült kieszközölnöm a belügyi kormány azon elhatározását, hogy közren- dészeti szolgálatunknak megfelelő csendőrség­gel leendő ellátását engedélyezze s megbí­zott közegét a tárgyalások megkezdésére hoz­zánk küldje le. Folyó hó 4-ikén le is jött e célból Kosztka Pál m. kir. csendőrezredes, aki­vel az általános megállapodások létre jöttek. Ezekkel még a mai közgyűlés folyamán lesz alkalma foglalkozni a t. Bizottságnak, ennél­fogva azokat itt nem részletezem, hanem csak azt jegyzein meg, hogy a közrendészetünk uj alapokra fektetésevei jaró áldozatok nem lesz­nek oly nagyok, hogy pénzügyi helyzetünk azokat meg ne birná. Ez csak attól függ, hogy a belügyi kormány az előleges elvi megállapodá­sokhoz hozzájárul-e vagy sem. A csendőrség : évi fentartási költsége 47636 koronába kerül eb­ből levonva azon megtakalitást, mely az elbo­csátott rendőr legénység fizetéséből áll elő, mindössze 18051 kor. 54 fillér hiány mutatko­zik s ha az állam a fentartási költség 40%-át fedezi, akkor ez teljesen elenyészik. A városra nézve áldozat a 13,000 koronára menő első felszerelési költségnél állhat elő, ha t. i. azt a kormány semmikép sem lenne hajlandó elen­gedni, ez az összeg azonban nem oly jelenté­keny, hogy — mint már említettem pénzügyi helyzetünk azt meg ne birná, különben is szá­míthatnánk ebben az esetben azon kedvez­ményre, hogy ezen összeget hat év alatt ka­mat nélkül fizethessük meg. Ettől eltekintve az elbocsátandó rendőrök nyugdijából szánnazhatik még tulkiadás. Ezen azonban aként lehet segíteni, hogy a továbbra is fentartandó 12 főnyi városi rendőr-legénység a nyugdíjjogosult rendőrök közül választatnék ki s akkor mindössze 4 olyan rendőr maradna, kinek elbocsátás esetén nyugdíjra jogos igénye lenne, a többinek vagy egyáltalán nincs még nyugdíjjogosultsága, vagy csak annyihoz van joga a nyugdijszabalyzat 22. §. e. pontja alap­ján, hogy végkielégítését, illetve a nyugdíjalapra befizetett díjrészletek visszatérítését kérhesse, Összefoglalva az előadottakat s egybevetve a gazdasági szakbizottságnak e kérdésben el­foglalt álláspontjával, nyugodtan mondhatom, anélkül, hogy prejudikálnék a közgyűlés ho­zandó határozatának miszerint mindazon áldo­zatok, melyek reánk hárulhatnak, de amelyek­től jobb esetben mégis szabadulhatunk, igen csekély jelentőségűek azon előnyökkel szemben, miket a csendőrség bevezetése által nyerhetünk. Azt hiszem t. közgyűlés, hogy midőn ar­ról van szó, miszerint mostani enyhe, kifejezés­sel élve, gyenge közrendészeti és közbiztonsági helyzetünket egy jobb, sőt a mai viszonyok között eszményi közrendészeti állapottal cserél­jük fel, úgyszólván minden nagyobb áldozat nélkül; ebbe habozás nélkül belemehetünk, sőt akkor is bele kellene mennünk, ha bármi áldozatot követelne tőlünk, mert nagy költ­séggel fentartolt rendőrségünk mai szerve­zete mellett nem kepes távolról sem azt a biz­tonságot nyújtani, melyet jogosan igényelhetnénk. Egy fontos és városunk polgárságának egy tekintélyes részét, az iparos osztályt különösen érdeklő közgazdasági és kulturális intézménynek, egy ipari szakiskolának létesítése iránt indított akcióm eredményéről is kívánok ezúttal be­számolni. T A R C Z A. Népdal. Jaj de magas a csillagos menyország, Jaj de messze vagyok rózsám tehezzád 1 Messze vagyok s egyre messzebb kerülök, Mint a nap a: éjszakába, A bubánat homájába, Egyre jobban bele, belemerülök. Ezer csillag ragyog ott fen az égen, Ezer virág az Úristen kertjében, Kertemben is volt egy csdlag, egy virág, De lehűlt az első szóra, Dt elnyilt az első csókra, Hej, azóta nem is világ a világ . . . _______ Vértesy Gyula. Em lékkönyvbe. Elöljáró beszéd*) Ridiculus és Dr. Alvajáró Egal urak részére : Ridiculus és doctor Alvajáró urak ! Kik önök ? — nem tudom, de tény, hogy [szellemdusak. Es, hogy én ki vagyok ? Nem vagyok Kiss Bódog, ki velem kikezd : Megszűnt lenni boldog ! . .. Semperidem. * Ez az elöljáró beszéd az emlékkönyv kritikusai­hoz szól. Van az emberben egy kis isteni szikra : az aka­rat, ha ez megszólal, hogy legyen : lesz ; miképenként az Ur mondott vala a világteremtésekor : legyen és lön ... Szeretnék a parnassusra jutni, hogy ott, — mi­előtt a Margit emlékkönyvébe Írnék — szemtől-szembe állva a múzsákkal tőlük ihletet kérjek... Alig mon­dom, ki az ellentmondást nem tűrő hangon, hogy oda. akarok jutni, amint hátratekintek, előttem áll a már általam is félig meddig ismert költők paripája a Pegazus. Pillanatra sem haboztam s a leggyakoroltabb irók jártasságával a Pegazus hátára pattantam s mi­ként ha a mesebeli boszorkányok ördöngös papucsába ugrottam volna: »Hipp, hopp, ott legyek ahol akarok, két szempillantás alatt a Parnassus ózondus levegőjét élvezhetném . .. Ezeregy éjszaka bűvös-bájos regéi mind féléiévé nülnek a halandó szemei előtt a múzsák székhelyén. . . Ahol hárfák szivet rikató hangja, fantasztikus tollazatú madarak fütty fuvollázása; exotikus növények minden elképzelhető és elképzelhetetlen színben . . lebilin- cselően édes, álomszerűén bájos minden. Hanem én rosszkor jövék. Amint elbűvölve járkálok, egyszer csak egy arany­nyal, ezüsttel áttört szőttes sátorból kiszól valami csengő női hang : — Ki vagy, hol van a hazád s mi járatban vagy ? — Ez és ez, ide s ide való vagyok, a múzsákat keresem — mondám ; — de ki vagy te oh drága Nő, kinek csak hangját hallom, de alakját nem láthatom ? i Ő pajzán dudorozással felelt : Én nőnek nő vagyok, De drágának nem drág.i, Házvezető vagyok A múzsák lakásába’. S a múzsákat ifjú Most nem találod itthon, Vendégségen vannak A zord Taygetoson .... Gondolkozóba estem: Atyáim Istene! hisz nem emlékszem, hogy a mythos regélne arról, hogy a mú­zsák vendégeskedni elszoktak menni hazulról — plane a Taygetos hegyére ! . . Azután meg, hogy házveze­tőnőt tartsanak, erről épénséggel sohsem hallottam . . . Ház - ve - ze - tő - nő . . ezzel a gondolattal igaz ugyan, hogy nem vagyok plébános, de nem is tudtam sehogy- sem megbarátkozni. . . Világosan láttam, hogy rósz helyre kerültem : itt a syrének lakása van s ha lehet, ezek engem most elakarnárak veszejteni. Jövel oh isteni szikra s gyújtsa lángra bennem az akaratot ; hadd szabadulhassak a csábos szyrének gonosz szándékától ! ... Az isteni szikra jött, az isteni szikra gyújtott : — Otthon akarok lenni ! „Hipp, hopp" — Meg­dörzsölöm szemeimet — felébredek . .. hála neked Uram, itthol vagyok ! ... * * * Mire is nekem Parnassusra másznom, Az én múzsám itt van, ő itt a földszinén lakik,

Next

/
Thumbnails
Contents