Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-12 / 19.szám
19. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVARRIEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Mejéjelenils. minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában \Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a .‘.íadőhlvataíban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szám 80 •........... — Vá rosi közgyűlés. Szatmár, május 12. Tegnap délután 3 órakor tartotta meg a városi törvényhatóság május havi rendes közgyűlését Pap Géza polgármester elnöklete alatt. A közgyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő : A közgyűlés megnyitása után a hitelesítő küldöttség kijelöltetett, a hitelesítés helye és ideje megálkpittatott. Ezután felolvastatott a polgár- mester havi jelentése, melyet egész terjedelmében közöljük az alábbiakban: Tekintetes törvényhatósági bizottsági közgyűlés! Törvényhatóságunk állapotára s intézkedéseimre vonatkozólag az 1886: XXI. t.-cz. 72. §-ának n) pontja értelmében a folyó év április haváról jelentésemet a következőkben terjesztem elő: Városunk önkormányzati és közigazgatási ügyei általában a törvények és szabályoknak megfelelőleg intéztettek s az ügyek kezelésében nehézségek, akadályok és összeütközések nem fordultak elő. Mai bizottsági közgyűlésünk egy ünnepi aktussal veendi kezdetét s midőn azt e jelentésemben előre jelzem, teszem ezt azért, mivel Böszörményi Káról városunk hosszú időn át volt polg'ármesté. leplezed ünnepélye fényes bizonyítékod^®/ városunk közönségének hálájáról és elismeréséről, melylyel kötelességtudó, munkás és buzgó tisztviselői iránt viseiteűk s a város közönségének ezen mai kegyeletes cselekménye, melylyel jelét adja annak, hogy hivatása magaslatán álló tisztviselőinek emlékét tiszteletben tartja s azt a késő utódok számára megörökíti, arra indit engemet, hogy városunk törvényhatóságának közelmúltban elhunyt, érdemekben gazdag polgármestere, Hérmán Mihály emlékének szintén hasonló módon való megörökítését indítványozzam. Méltónak tartom a mai alkalmat arra, hogy midőn a város egy puritán jellemű és fenkölt lelkű polgármesterének maradandó emléket állit, rójja le a hála és kegyelet adóját egy másik kiváló polgármestere iránt is, ki hivatali elődje nyomdokait követve, a város ujabbkori haladása és fejlődése körül hefvadhatlan érdemeket szerzett, mondja ki a bizottsági közgyűlés, miszerint Hérmán Mihály polgármester mellképét is megfesti a tanácsterem számára. Midőn e két jeles férfiú emlékét egymás mellett felidéztem, nem’czélqm párhuzamot vonni egyéni nagyságuk és a neveikhez fűződő alkotások hordereje közt. Tény az, hogy mindkettő egyaránt kivívta a kortársak elismerését s kiérdemelte az utókor háláját. — Böszörményi Károly polgármester érdemeinek méltatását bízzuk az ünnepi szónokra, mindössze annyit kívánok még megemlíteni, hogy az arczkép megfestését dr. Fechtel János fete. tag indítványozta a törvényhatósági bizottság 1901. év augusztus 12-iki közgyűlésén; ami egyhangúlag elfogadtatván, megbizatott a városi tanács, illetve Hérmán Mihály akkori volt polgármester a melikép meg- festetésével. A festményt Góth Mór festőművész még 1901. évben el is készítette, amiért a városi tanács 200 korona tiszteletdijat szavazott meg neki s 7872| 1901. sz. határozatával el is rendelte a kép ünnepélyes leleplezését, ez azonban egyrészt Hérmán Mihály polgármester közbejött súlyos betegsége és halála, másrészt a törvényhatósági élet legújabb mozgalmaiban az alkalom hiánya miatt elmaradt, mignem indíttatva érzém magam a rég elkészült mellkép leleplezési ünnepélyének kitűzésére s azt a mai közgyűlés napirendjére fel is vétettem. S most engedje meg a T. Közgyűlés, hogy ezúttal Hérmán ^Mihály volt polgármester emlékezetének is szenteljek pár szót. Még mindnyájunk emlékében él az ő rokonszenves alakja. A közéletnek oly önzetlen s önfeláldozó munkása volt, hogy úgyszólván minden tehetségével és teljes munkabírásával hivatalát s egyházát szolgálta. Visszapillantva az ő polgármesteri működésének idejére el kell ismerni, hogy városunk az alatt rendkívül sok és fontos intézménynyel gyarapodott s anyagi és kulturális fejlődésében hatalmas lépésekkel ment előbbre. Az ő nevéhez fűződik a szatmár—erdődi h. é. vasút épitése, a tagosítás, a honvédzenekar városunkba helyezése, a népiskolák államosítása, a Kossuth-kert rendezése, vasúti pályaház és Pannonia-szálloda épitése stb. Az ev. ref. egyház pedig mint volt főgondnokának és bőkezű jóltevőjének szintén igen sokat köszönhet. Méltóbban nem fejezheti ki a város háláját és elismerését elhunyt dicső polgármesterével szemben, mintha elhatározza, hogy mellképét örök emlékezetül megfesteti. Attéve a múlt hóban tett intézkedéseimre, első helyen kell megemlítenem a városi kölcsönök konvertálása ügyében beállott kedvező fordulatot, mely szerint több bizottsági tag figyelmemet ugyancsak a magyar jelzálogbanknak Pozsony városával kötött sokkal kedvezőbb T Á R C Z A. Búcsú. Nem volt az végbúcsúnk, midőn utóljára Ridegen nyújtottad felém kis kezed . . . Nem volt az búcsúcsók, mikor megcsókoltam S remegve suttogám: »Ég legyen veled!« . .. Nem az volt végbúcsúnk, midőn messze járva Utólszor intél a vonatból felém . . . Nem volt az búcsúcsók, a mit én intettem Utánad, mig ottan álltam s könyezém I Hanem ma véletlen, emlékeim között Kerestem, kutattam, hogy mit — nem tudom — S reá találtam egy száraz rózsaszálra .. . — Tőled kaptam egy szép nyári alkonyon — S mikor rátaláltam megcsókoltam százszor .. . Aztán ráborulva sirtam csendesen . .. Ez volt a végbúcsúnk, ez volt búcsúcsókunk — Nem, nem az a többi — hűtlen kedvesem ! Lengyel Béla. Midőn a nap ... Midőn a nap égető sugárral Perzselve jár a mező felett, És a puszták hervadó virága Elalélva esd egy csepp vizet: Tikkadt testben eltompul a lélek, -— Felsóhajtok: minő nyűg az élet! Ha jéggé fagy a locsogó patak S hó födi a végtelen határt, Egymást űző szürke felleg-tábor Elfogja tőlem a napsugárt; Szélvész-sirás tölti be a léget, — Elgondolom: mily ezudar az élet! De mikor a napsugár csókjára A természet ismét ébredez S álmodozva, virágnyilás közben Hallok megint madáréneket, A lelkemben újra hajnal ébred — S felkiáltok: mégis szép az élet ! N. M. Egy vendégszereplés. Nagy falragaszok hirdették egykor D. városában, hogy a folyó 20-ik napján Rózsa Leander színművész ur fog fellépni és pedig az „Ármányos gyufakereskedő“ czimü darabban, melyet 5 maga irt és a melyben 5 Macskási, kujon szolgabirót fogja játszani. A darabban illumináczió is lesz ! A sok szűrös, gubás atyafi szívesen vitte a fél font túrót, a fél rőf kolbászt ! s szalonét, vagy egy-két meszely babot, s hogy azt a tragédiát láthassa, melyben a muszkát megverik a magyarok és illumináczió is lesz. Diktum faktum lön zsúfolt ház és a közönség annyit nevetett a „tragédián“, hogy nem egy földi volt kénytelen egy-két lyukat ereszteni a szíjon. Rózsa Leander dühöngött és már rekedté kiabálta magát, hogy a publikumot eszére terítse, s megértesse vele, hogy ebben a darabban minden becsületes embernek sírni, könnyezni kell ; de nem használt semmit. Legföljebb egy-két atyafi azt a megjegyzést tette: — Annye, vájjon oszténg mi baja lőhet, hegy olyan fancsali pofákat vág és úgy óbégat !? Ehhez azután hozzájárult még az is, hogy az ablakot oly erősen rántotta meg, hogy (nem lévén hozzá szokva ily bánásmódhoz) a nyakába szakadt; a sü* lyesztő későn hozta fel, korán vitte le; a magyarmuszka harezban pedig egy siheder — ki a dolgot komolyra vette, — olyat vágott a ezombjára, hogy még másnap is sajgott tőle. De Rózsa nem veszté el reményét. Bízott egy jelenetben és pedig abban, midőn az áruló Kutyaházi Gáspárt meggyilkolja, a berohanó pandúrokat szétveri, maga pedig elmenekül. Megkapó egy jelenet. S csakugyan minden jól ment. Kutyaházit — nem lévén más, a kellékes adta, kinek zsebéből a boros palaczk sohasem hiányzott : de a ki ünnepélyes fogadást tett, hogy a mai szent napon nem issza le magát. Ment minden, mint a karikacsapás. Midőn Kutyaházi ki akarja ejteni az áruló szavakat; „Ne higyjetek neki! Ő . . .“ — én rá rohanok és keblébe mártom a kardomat. Ő lerogy és jajgatva igy szól gyönyörű jambusokban: Segítsetek, oh emberek ... Gyilkos ! A kellékes remekelt. Úgy ordított mint egy bölömbika, és mikor odaért: „Ne higyjetek, nem az, kinek magát mutatja ő . .“ a publikum izegni, mozogni kezdett. Ekkor Rózsa Leander reá rohant és leszúrta őt. De jaj! Mint mondám, a kellékes zsebéből sohasem hiányzott a boros palaczk. Most midőn átszurva leról w Braun Mór B-szabó-műhelyéből kerülnek ki a legelegánsabb ■fi-öltönyök, melyekhez ugyanott a legjobb minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. Üzlethelyiség: Deólt-tér ö. a városháza kötelében. ••• x gjobb W a ín n ír Elismert pontos : = és előnyös kiszolgálás!! t
