Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-12 / 19.szám
SZATMAR-NÉMETI. Szatmár, 1903. hitelműveletére irányitván, a városi tanács intézkedése folytán, tárgyalásba bocsátkoztam a jelzálogbankkal és sikerült is oly jelentékeny további kedvezményeket kieszközölnöm, melyek aránylag a Pozsony város kölcsönének feltételeinél is előnyösebbek. Sőt azon körülmény, hogy a már közgyülésileg elfogadott kötelezvény és törlesztési tervtől a b.mk eltekintett s hajlandónak nyilatkozott kedvezőbb feltételek mellett az ügyletet lebonyolítani, már magában is nagy vívmánynak tekintendő, mivel a bankkal kötött előbbi szerződésünk már a magunk részéről perfektuáltátok. De nem kívánok erről bővebben szólani. mivel e kérdés már részletes tárgyalás alá vétetett a gazdasági szak- bizottságban, melynek javaslata e közgyűlés napirendjén még szőnyegre kerül. A szatmár—mátészalkai vasút ügyéről kell még jelentést tennem, mely a múlt hó folyamán ismét egy lépéssel közeledett a megvalósulás felé. Az érdekeltség folyó évi április 29-ikén tartott közgyűlésén elfogadta általánosságban a Grégersen G. és fiai czég ajánlatát s most már a vállalkozó sikere attól függ, hogy az érdekelt vidék megfelelő mennyiségű törzsrész- vényt fog-e jegyezni. Az iránt nincs kétségem, hogy Szatmár-Németi szab. kir város közönsége, mint engedményes, továbbá Szatmárvár- megye törvényhatósága és az érdekelt vidék nagybirtokosai a tőlük telhető áldozatot meg fogják hozni a nagy fontosságú czél érdekében. Egyelőre a vidék hozzájárulásának kipuhato- lása indult meg a lehető legszélesebb alapon és pedig a sikernek nem minden reménye nélkül. A vidék egyes nagyobb pontjai, mint Csenger, Ecsed, Porcsalma stb. önmagukat múlják felül az áldozatkészségben, — csakhogy a vasút áldásaiban részesüljenek. S általában az egész vidék, daczára annak, hogy ami érdekeink ellen egy másik érdekeltség t. i. a nagy- károly—mátészalkai vasút érdekeltsége működik, oly élénk érdeklődési tanúsít ami mozgalmunk iránt, hogy nem alaptalan azon remény, miszerint vállalkozásunkat siker koronázza. A vármegye es Szatmár város törvényhatóságának támogatását akkorára kívánom fentartani, midőn a törzsrészvények jegyzése annyira halad, hogy kérelmünket konkrét adatok támogathatják s egyidejűleg államsegély kieszközlése iránt is megtétethetnek a megfelelő lépések. A lovassági és tüzérségi laktanyák építése ügyében újabb fordulat nem állott be. Mindössze annyi érdemel említést, hogy a Grünwald Testvérek és Schiffer építési vállalat a módosult s a közgyűlés által elfogadott előszerződést aláírta s az előleges biztosítékul követelt 20.000 koronát a közgyűlési határozat vételétől számított 8 napon belül a városi pénztárban letette. S most várjuk a cs. és kir. hadügyminisztérium döntését abban a kérdésben, hogy vájjon engedélyezi-e a tüzérlaktanya épitsét is, melyhez mint elengedhetetlen feltételhez kötöttük a huszár-pótkeret elhelyezésére szolgáló laktanya felépítését. * Ezután a Böszörményi Károly polgármester mellképének ünnepélyes leleplezése következett, mely alkalomra Tankóczi Gyula irt magas szárnyalásu és nagyhatású emlékbeszédet, melyben sok becses adatot hozott össze s nemcsak a Böszörményi polgármester hű élet és jellemrajzát tarta elénk, hanem csaknem egy negyedszázadnak a monográfiáját is adta nagy de jellemző vonásokban. Az arczkép leleplezésnek a bizottság tagjain kívül igen szép és előkelő közönsége volt, ott voltak a megboldogult polgármester családjának tagjai csaknem teljes számban, azonkívül ott volt Mesz- lényi Gyula püspök és még számosán, a kik mindvégig élénk érdeklődéssel és figyelemmel hallgatták az emlékbeszédet, melynek bevégezte után Pap Géza polgármester 10 perezre felfüggesztette a közgyűlést, mialatt a meghívott vendégek eltávoztak. A közgyűlés folytatólagos megnyitása után a közgyámi állás betöltése került volna napirendre, de mivel a főispán személyesen nem vezethette a közgyűlés tárgyalásait elfoglaltsága miatt, ennélfogva lekerült a napirendről s a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzetett ki. A házi pénztár és különféle alapok 1902. évi zárszámadása elfogadtatott s a felmentvény a számadásra kötelezetteknek megadatott. A Pannónia-szálloda épületének felülvizsgálatára vonatkozó tanácsi előterjesztés elfogadtatott. Soós János kerelme az általa befizetett nyugdijjárulékok kiutalása iránt elulasittatott. Pap Endre írnok és két közrendőr nyugdíjazás iránt kérelmének hely adatott. A városi kölcsönök konvertálására nézve a jelzáloghitelbank. által nyújtott jelentékeny kedvezményeket magában foglaló ajánlat elfogadtatott. Lorenz Pál városi kertésznek 200 korona évi fizetés emelést szavazott meg közgyűlés. A munkácsi gör. kath, püspökségnek azon kérelmét, hogy a németi-i gör. kath. egyház javára engedélyezett évi 800 korona kántori javadalmazás emeltessék fél, avagy ha ez nem volna kivihető, engedtessék meg, hogy az hitokgyott, rá esett a paláczkra és azonnal folyni kezdett a vörös bor. De ez még nem minden 1 A kellékes megszeppen, elfelejti szerepét és a helyeit igy kiabál : „S( gitség ! Gyilkos ! Embere k, segítsetek !“ Erre a publikum, mely a vörös borban vért, a szinpadi pandúrokban igazi pandúrt látott, bennem pedig valami gyilkost, ki a pandúrokkal harezra kelt, egy perez alatt fenn termett a színpadon, ki fütykös sei, ki fokossal és ki ki tehetsége szerint hozzá látott a szegény Rózsa Leander bőrét megpuhitani. Ez pedig annyira sikerült, hogy a művész hat hétig nyomta az ágyat. Azóta nem vendégszerepeit még D.-ben. Peterdi Sándor. Az asszon) . Esti 7 óra volt. A tikkadt, poros levegőben kellemes, hüs szellő kezdett kóborolni. A főváros utczáin mind jobban-jobban szaporodott a járó-kelők száma és a központi pályaudvarhoz hemzsegve tódult az utazó közönség. Én is az utasok közt voltam és szorongva, alig- alig tudtam a kocsiban egy ülőhelyet foglalni magamnak. A vonat megindult, nyilt mezőre érve, ablakunkon át észak felől sötét fekete felhő kandikált be hozzánk. Gyakori villanyos czikk-czakk futotta keresztül- kasul a komor atapot. Szemben velem mogorva, barátságtalan arczu ur ült, aki bármiképen igazgatta is lábait, sehogy sem volt rám nézve kényelmes. Könnyedén, minden pod- gyász nélkül utazott, csak a kezében szorongatott egy vasbotot. — Szemei minden megállapodás nélkül zavartan tekintgettek körül, úgy, hogy nem tudtán megállapítani magamban, retteg ez az ember valamitől, vagy csak mos készül valami dologra? Kis vártalva azonban beszédbe egyeledett a mellette ülő korosabb úrral s az én figyelmem csakhamar lanyhulni, gyanúm pedig oszladozni kezdett. Vonatunk zakatolva ment a komor felhők elé. Már vaskos esőcseppek paskolták az üvegtáblákat s a kocsi tetején végig húzódó kátrányos zsineget zizegve, fütyülve futkosta körül a szél. Fél óra múltán féléi metes zuhogással szakadt az eső és minden pillanatban gyors villámlás tüze vágódott a szemünké, mintha fenn a fellegekben gigás istenek óriási kova és ácséiból tüzet csiholgattak volna. A szakaszban elviselhetetlen füst- és szurult levegő lelt. Kimentem a folyosóra s most sétálva, majd megállva gyönyörködtem a vihar tomboló játékában. Később nem törődve a tilalommal — felültem a fékbódé bőrös székébe. Az üvegfalon keresztül gyönyörű látványosság volt a villámló, dörgő felhő. A bódé tetejét szünet nélkül verdeste a zápor, villámlás czikázott elő jobbról- balról s a szél mint siró madár ablakomhoz ült és szünet nélkül éles, — siketitő hangon dudolászott. Vonatunkból nem láttam egyebet, mint a loko motiv kiemelkedő kéményét, kavargó füstoszlop szállott ki belőle, melyet a szél hulláma fürtökben baloldalra vágott, megvilágítva a sötétben kitetsző lángtól. Úgy tűnt fel nekem ez a kép, mintha szemem előtt óriási fekete kalap volna, melynek baloldalán bodros árvalányhajat lenget a szél. E fenséges látványban gyönyörködve lassanként álom fogott el. Csöndes szendergésbe ringatott a gyorsan haladó vonat szabályos kattogása, nem hallottam többé a menydörgést, nem bántotta szemeimet a vil lámlás fénye, nem éreztem semmi mást, csak a nétató segédlelkész javada1 mazására fordittassék, a közgyűlés elutasította, s ragaszkodott e tárgyban alkotott előbbi határozatához, nem akarván semmiféle magyarázgatásokba belemenni. A tagosítás alkalmával kimért két uj útra a Homoródon keresztül vezető két hid költségére 700 korona szavaztatott meg. A zeneiskola czeljára a városi közgyűlés 1200 korona évi segélyt ajánlott meg. Kiss József bérelengedés iránti kérelme elutasittatott. A Kossuth-kert mögötti földek kisajátításának ketesztülvitele kimondatott s a 13.300 korona kisajátítási összeg az erdő-alapból kiutaltatott s bírói letétbe helyeztetni rendelteteti addig is, mig a közgyűlési határozat felsőbb jóváhagyást nyer, mert a város végrehajtási kényszer alatt áll. A szatmár—erdődi h. é. vasút részvény- társasággal a villa már am fogyasztására nézve kötött szerződés felbontatott arra az esetre, ha a vasút társaság a villamos kocsik közlekedései beszünteti és a gőzmotoros kocsikat helyezi üzembe. Arad és Kassa városok átiratát a házbér- adó-mentesség idejének meghosszabbítása, illetve a 30 koronán aluli kézi zálogkölcsönök bélyegmentessége iránt, — közgyűlés támogatni rendelte. Özv. Jurácskó Dánielné részére a közgyűlés néhai Jurácskó Dániel vámhivatali pénztárnok 3 havi fizetését segélyképen kiutalta. Végül Fürst Viktornak a közgyűlés 5 heti szabadságot engedélyezett és Somogyi Mátyás állatorvosi oklevelét kihirdette. hány napi fáradság után teám boruló édes szender- gés nyugodalmát. Egyszer úgy rémlett előttem, mintha beszédet hallanék. Úgy tetszett, mintha a fékbódé lépcsője elüt', az én lábaim alatt két ur beszélgetne egymással. Fű- ismertem őket a hangjokról. A mogorva arczu ur és utitársa lehetett. Arra emlékszem vissza, mikor az egyik sziszegve azt mondta: — Megölöm a nyomorultat! S ha száz lelte volna mindkettőnknek, akkor is végeznék velők! — De hátha csak merő képzelődés az egész? Van-e bizonyíték ?! — Van 1 Elég volna egy hajszál .... De nekem több van : egy levél. Az asszony tegnap dél óta nem jött haza. Vártam estig, éjfélig az egész éjét átvirrasztva. Nem jött. Kora reggel nyakamba vettem a várost, rokonaimat, ismerőseimet. Hiába! Kétségbeestem és a rendőrségnél, a kórházak boncz-termében is megfordultam, de mindenütt hasztalan, kimerülve, a rogyásig fáradtan mentem ma délután legrégibb barátom lakására. Az ajtója zárva volt: A lépcsőn lefele jövet azonban levelet adott át a házmester. Az egész ház viszhangzott őrült felkiáltásómtói, mikor a levelet átfutottam. Azt irja benne a jó barát; ámbár engem is szeret, de nőmhöz jobban vonzódik. Nyugodjon bele a sors okozatába. — Ezt a sors akarta igy ! A sors akarta ? 1 Ám legyen 1 De azt meg én akarom, hogy az a két nyomorult lélek elpusztuljon a föld színéről 1 Akarom s ez annyi, mintha már meghaltak — volna. Az utitárs egy hanggal ném zavarta a mogorva arczu ur hosszú monológját. Hallgatott, mert talán FERENCZ JÓZSEF KESERÜVIZ <£? az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajiószer. HÍREK. — Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye folyó hó 7-én tartotta évi közgyűlését. Az alispáni jelentés tudomásulvétele után az állandó választmány javaslatát olvasták fel, mely Luby Géza amaz indítványa felett, hogy a vármegye tiltakozzék a czivilista fölemelése ellen, a napirendre térés mellett foglal állást. A közgyűlés az állandó választmány javaslatát 167 szavazattal 100 ellenében elfogadta. Hevesvátmegye átiratát a katonai javaslatok ellen tudomásul vették és elhatározták, hogy hasonló feliratot intéznek a képviselő házhoz. Ezután megválasztották nagysomkuti főszolgabíróvá Péchy Pétert, árvaszéki ülnökké Rába Lászlót, szinérváraljai szolgabiróul Jeszenszky Bélát. — A Lorántffy-egyesület alapitó tagjai közzé Luby Géza orsz. gyűlési képviselő 50 koronával belépett, mely összeget a vezetőség köszönetének kifejezése mellett nyugtáz. gW Folytatás a mellékleten.
