Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-20 / 3.szám
VII. év. Szatmár, 1903. január 20. 3. szárny^' TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden.- ■■ ■ — ■ r— 1 "V" r— ■—---ELŐF IZETÉSI ÁR: _ Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. j Egyes szóm ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utczá, a „Korona“-szállodával szemben Antal Kristóf úr háziban (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmaron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szám 80. ----.... , . Sz atmár-Németi sz. kir. város törvényhatóságának főbb alkotásai 1872- tői napjainkig és azon irányelvek megjelölése, a melyek nyomában a város tovább fejlődése remélhető.*) Ezen munka a helybeli Kölcsey-kör által 1902-re kitűzött pályatételre készült. Szerzője : Mátra y Lajos főgimn. tanár, lapunk felelős szerkesztője. A bíráló bizottság által a jutalomra érdemesnek ialátatván, a pályadij neki, az 1902. évi decz. 21-iki közgyűlésen kiadatott. A szerző, é lapok hasábjain, közzéteszi ezen munkát, részben azért, hogy lássa a közönség városunk fejlődésének legújabb adatait, részben pedig azért, hogy a napokban, a mű szerzője ellen, magában a körben, személyeskedésből fakadó vádaskodások támadván, alkalma legyen a közönségnek ezen munkával megismerkedhetni és a történtekkel szemben, részre- hajlatlan bírálatot gyakorolni. Lapunk más helyén ismertetjük a szerző beadványát, a kör választmányának azon átiratára vonatkozólag, melyet ez f. hó 16-án hozott Mátray Lajos ellen. Példátlan eljárás az a pályázatok történetében, hogy egyik gyűlésen a bíráló bizottság jelentése alapján kiadatik a pályadij, a másikon meg visszaszivatik az, palástolni lehetetlen rosszakaratú tendentiával. Ilyen eljárást látott megengedhetőnek a kör választmánya Mátray Lajos tanár ellen, a ki közöttük, a mai napi lemondásáig, az Irodalmi szakosztály munkás elnöke volt. Sértő, de nagyon jellemző eljárását azzal indokolja a választmány, hogy a pályanyertes szerző részt vett azon tanácskozmányban, mely a dijat odaítélte. *) Források: részben a városi levéltár, melyből az adatokat A polgármester engedélyével kaptam, részben a helyi lapok régibbi évfolyamai. Ezeken kívül felhasználtam, azon néhány városi tisztviselő szóbeli adatait is, akik 1872-ben már a város szolgálatában állottak M. L Lapunk más helyén közlött „Válasza“ a szerzőnek felvilágosítást ad erre az indokolásra is. Tény az és elismeri a szerző, hogy ama gyűlésen nem kellett volna részt vennie, de a tárgysorozatot nem ismerte; maga sem helyesli, hogy annak folyamába egy hanggal is belébocsájtkozott, de nem őrizhette meg a meddő vita alatt semlegességi álláspontját, részint azért, mert mint Irodalmi szakosztályi elnök, indíttatva érezte magát, általános felvilágosítást adni, részint azért, mert a bírálók véleménye alapján a mű már előzetesen elfogadtatván, az ő szava erre nézve semmi súlyt nem gyakorolhatott. Ha a választmány bármely tagjának kifogása volt, az 1902. decz. 21-iki közgyűlésen miért nem szólaltak föl ? És ha ellogadható érveik voltak, miért nem akadályozták meg a pályadij kiadását ? Hiszen ott lett volna ennek helye és nem idők múltán, most személyes hecczet indítani a -zerző ellen, a melylyel a részre- hajlatlan gondolkozó előtt, bizony többet ártott magának az egyesület, mint a szerző személyének. Egyebekben pedig álljon itt maga a vitás munka ; minden igény nélkül, a maga szerény egyszerűségében, de azzal a becsületes törekvéssel párosult ambi- tióval, a melylyel szerzője, a város ügyei iránt mindenkor viseltetett és ha az Isten engedi, a jövőben is viseltetni fog. , * Szatmár-Németi szab. kir. város hivatalos életében az 1872-ik év forduló pontot jelöl ; amennyiben 1872 január havával l§p életbe az 1870-ik évi XLlI-ik törvényczikk, amely szerint az igzságszolg Itatási és a közigazgatási ügyek egymástól elvállasztatván, városunk is, mint más törvénykezési jogú városok, egyedül a közigazgatás teljesítésének körére szoritta- tott, a törvénykezés pedig, illetőleg az igazságszolgáltatás, mely eddig a szab. kir. városokban egyesítve volt a közigazgatással, a királyi törvényszékekre bízatott. Félreismerhetetlen tehát az, hogy Szatmár-Németi is, mint szab. kir. város, megszabadulván a vállaira rakott igazságszolgáltatási ügyek nehézségeitől, minden erejét, úgy anyagilag, mint szellemileg, a város közigazgatási viszonyainak fejlesztésére fordíthatván, a város hivatalos életében egészen uj viszonyok keletkeznek. A szó igaz és nemes értelmében, valójában 1872-től indul fejlődésnek Szatmár-Németi szab. kir. város is, épen úgy, mint az országnak egyéb hasonló jogú városai, amint ezt ezen város törvényhatóságának alkotásai igazolják. I. Alkotások a szellemiek terén. A törvényhatóság, abból a helyes alapból indulva ki, hogy a népnevelés ügyét kell első sorban gyámolitania, ha azt akarja, hogy a város polgárai a műveltség áldásainak minél inkább részesei lehessenek, kiváló figyelmet fordított úgy az iskolák, mint az iskoláztatás ügyeire. Az iskolák, valamint az iskoláztatás ügyét, az 1868 évi XXXVIII. t. ez. alapján veszi kezébe. Az elhanyagolt elemi iskoláztatást az által hozza rendes sodrába, hogy uj tanítói állásokat szervez s a fentebbi törvény erejénél togva a tanfelügyelői hivatalos látogatáson kívül évente, szorgalmasan látc- gattatja az iskolákat a tanács tagjai által. Az iskolai látogatást, mint az '1874-től 1894-ig, évenként nyomtatásban is kiadott „polgármesteri éves jelentés“ ek mutatják, a legtöbb esetben Böszörményi Károly polgármester gyakorolta. A felnőttek oktatását is előmozdította város azzal, hogy az úgynevezett vasárnapi iskolákat beszüntette és helyette, néhány tanerő szaporításával, rendes ismétlő iskolai tanfolyamot szervezett. A városi két középiskola, u. m. a kir. kath. fő- és az ev. ref. VI. osztályú gimnázium mellé a törvényhatóság 1874-ben 2000 frtnyi évi segélylyel, egy reáliskolának akarta az alapját megvetni, de erre ezen összeg elenyésző csekély lévén, állami hozzájárulást pedig nem kívánt a város igénybe venni, Így a reáliskola megvalósítása elmaradt. A város azonban azt az összeget, melyet ezen intézményre szánt, később, megtoldva még természetben való tűzifa illetménynyel is, a helybeli ev. ref. gimnázium kiegészítésénél, egy uj tanszék felállítására áldozza, mely a viszonyok folytán csak az újabb T Á R C Z A. Férfi és nő. Férfire hogy ha rátör a bánat, S odadja magát a busutásnak: Kesereg nyíltan és sziiajul, Felsír a nóta, zokog a húr, Kicsap a pezsgő gyöngyöző habja. Rózsaszín mámor rá ül az agy7$ § enyhül a bánat; gombház a íány ! Ki busul egyért? Szép valahány! Nőnek a szive akárhogy fájjon: Nem keres rá irt kint a világon, Profán szemeknek nem adja át Az ő mondhátlan nagy bánatát, Jár panasz nélkül álpzázott arczczal, Vergődő szívvel, mosolygó ajkkal, S jöhet elé más, száz délezegebb: Mit ér, ha nem ő, ha nem az az egy! . . . Jörgné Draskóczy Ilma. Álomkép. Mikor a hold ezüstös sugarai aláhullnak a sötét éjszakába s itt egyszerre fény borul reánk ; mikor minden oly csendes, hallgatag, elszunyad az élet s csak egy-egy pillanatra érezzük lüktetését, oly titokzatos, érthetetlen s oly bűbájos az éj . . . Léhkzetemet visszafojtva Figyelem a csendet s oly jól érzem migamat e némaságban .... Egy ilyen éjszakán egyedül ültem szobámban. A nyitott ablakon te-'jes fénynyel áradt be a hold, mig én szemben az ablakkal egy köreveire dőlve, belebámultam abba a hideg, kiégett planétába s azon tűnődtem, hogy maradhatott oly hideg, mikor annyi forró kebel égett és ég az ő világánál. Ezüst sugarai mint egy tündérfátyol szglaijszö- vődtek egybe s delejes érintésünkre szemeim önkénytelenül lecsukódtak. LJgy tetszett, mintha ébren lennek s még sem bírtam öntudatra ébredni. Éreztem a pajzán sugarak mint játszanak fülkéimmé!; láttam pilláimon át a fényözönt, mely elbort tott s villanyos áram járta át egész vállamat. A hold ezüstös sugarai most már álomképekké szövődtek — — lelkem egy más világban j irt s különféle jelenetek vonultak ej szemeim előtt, Nyílt mezőn láttam egy majdnem gyetmek leányt, arczán a tizenöt év angyali mosolyával, a mivel gyönyörködve nézte a tavasz első virágait. Tágra nyitott nagy szemeit kérőleg függesztő rájuk, mintha tőlük akarná megtudni azt, a mit megnevezni nem bír, a mi meg titok előtte, de a minek létezését érzi — sejti immár. A mező teljes pompájában tündökölt s a gyermek üde szépségeden úgy tűnt fel, mint a rózsa bimbó a vadvirágok közt. Boldog örömmel lebbent egyik virágtól a másikhoz, lehajolt hozzájok s gyöngéd kis kezével érintve gyönyörrel szívta kelyhükből az ihatott, de tétt- vázni látszott, hogy melyiket szakítsa le. Ott állt határozatlanul, mint egy gyermek, aki sok játékszer láttára nem tud választani s legjobban szeretné az egészet egyszerre felölelni. Most egy letört virágot pillantott meg lábai előtt. Lehajolt hozzá, gyöngéden fogta kis kezébe s a mint a haldokló virág hervadt szirmaira tekintett, könyben úsztak kérdő nagy szemei. — Nézte sokáig . . . aztán a körülötte levő friss virágokra tekintett, de már nem vágyott őket leszakítani. Elhaladt mellettük szomorúan, kezében a letört virággal .. . Egy ódon templomban, melynek falain századok viharja dúlt — s még mindig fenségesen áll égbe- nyuló karcsú tornyával — oltár előtt térdel egy ifjú pár. Sötét bolthajtások alatt magasztos csend uralg. A lég oly mozdulatlan; talán most várja a minden- ség urának parancs-szavát. Ott térdelnek az oltár előtt. Egy kiváncsi napsugár belopódzott az oldalablak íüggönyének nyílásán, oda borult a menyasszony fátyoléra s megáldotta; — glóriát vont fenséges szép homlokára. Ajkain e pillanatban hangzott el a szent eskü. A templomban megmozdult a csend s a bolthajtások minden kis zuga viszhangozva ismételte, megerősítette azt. A magasztos szent pillanatban egészen átszellemült a szép ara. Mennyei, boldog mosoly jelent meg ajkain . . . Most már egészen az övé volt . . . E jelenet is elmosódot, a fénysugár más képet tárt elém. Négy gyermek állt a haldokló anya ágyánál s szeretetteljes gyöngédséggel vigyáztak minden mozdulatára. A legkissebb gyermek alig múlt négy esztendős. Ott játszadozott az ágy szélén anya takaróján. Göndör szőke fürtök köritették a kis angyalfőt, mig BlOII} Mór Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési dij mellett) óhajt, ugyszinte birtok hat. «n0. ház- és birtok eladási, törlesztése» jelzálogkölcsön vagy házra olcsó törlesztéséé jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége. közvetítési irodája Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-jk szám. vagy azokat eladni akarja, e czéggel lépjen érintkezésbe es meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismeretsége folytán hivatásának megfelel. Birtokokat bérletre vagy eladásra sürgősen keres. Vidékre azonnal válaszol.
