Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-07 / 14.szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁRNÉMETI-! IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Me^jelenil^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf űr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szám 80. — A. szegény gyermekek apostolai. A forrongó tavaszi kedélyhangulat tüzes cselekedetekre ösztönzi az embriséget még akkor is, ha a politikai állapotok, s a társadalmi alakulások azt elő nem segítik. Ezen tényezők együttes megjelenése, összehatása még a flegmatikus ember vérét is forrongásba hozza. Borús, esős időben bizonyos komorság sulyoso- dik az emberek kedélyere; ilyenkor még a nevetés sem olyan vidám, mint a minő az derűs, szép tavaszi napokon. Most, e szép tavasz kezdetén, örömteljes a hangulatunk; holott azt sem tudjuk, hogy minek örülünk. Ezen hangulatunkban nemzeti fejlődésünk, kialakulásunk akadályainak emlegetése inainkat megfeszíti; ökölbe szorítjuk kezünket és . . . „csülökre magyar“ Isten annak a megmondhatója, hogy mivé teszszük — ha kezünk ügyében kapjuk — . . a németet. Igaz, ezzel is szent ügyért apostoloskodnánk, habár nem tartjuk a csülkö- zést apostoli cselekedetnek, még ha szentesíti is a czél az eszközt, már csak azért sem most, mert ezúttal a müveit lelkek bölcs megnyilatkozása barázdázza be e teher mezőt. Az egyéni természet: a külső körülmények hatásának, a származás befolyásának és még más körülményeknek végeredménye. Országunk löldjc, levegője, éghajlata stb. mind a mi lelkünk működésének szabályozói. Keleti származásunkból eredő természetünk szintén faji sajátságunk. Országunk éghajlata és származásunk hozta létre a magyar nemzet közös természetét. A hová kell: oda ütünk; s a hol kell: ott humánusan cselekszünk. A czélt nem tévesztő hevesség össze van forrva a bölcsességgel a magyar nemzetben. íme, most — amikor a katonai javaslatok, a szocziális és egyéb társadalmi mozgalmak a tavasz földerüsitő levegőjét különböző robbanó anyagokkal telitik meg, most — amikor Szatmáron a sok egyesületből minél kevesebbet kérünk — megalakult még egy egyesület, melyet nem a tavasz, nem a társadalmi kedélyek izgatottsága hozott létre, hanem az igazi bölcs előrelátás; megalakult: a „szatmári áll. el. iskola szegény tanulóit segitő egyesület“, hogy minden lehetőt elkövessen a szegény iskolás gyermekek rendes iskoláztatása érdekében. Fölemelő jelenség ez ősi magyar városunkra nézve, mert a nagyszabású állami elemi népiskolákkal kapcsolatosan működő fölsegitő egyesület tevékenysége is bizonyosan megfelelő arányú lesz. Ennek pedig következményei nagyon is kívánatosok. Más helyen emlékeztünk meg az egyesület alakuló közgyűléséről. Annak tisztikara és választmánya az állami iskolák tanítótestületének tagjaival együtt igazán apostoli föladatokra vállalkoztak. Az állam a szatmári népiskolák fejlesztését magám vállalta. Ezen iskolákban városunk minden tankötelese helyet nyer. Ott tulnépesség elő nem állhat; mert az iskola fejlesztése a körülmények kívánalmai szerint mindenkorra biztosítva van. Már e fo'vó tanévben 2,300 tanköteles nyer oktatást a helybeli áll. el. iskolában. Igen nagy sereg gyermek közt nagy a szegények száma is. Szép feladatot töltenek be a már régebben alakult hasonló czélu humánus egyesületek is, melyekkel együttes és összhangzó működést kíván érvényesíteni a most megalakult egyesület, alapszabályaiban biztosítván a szorosabb kapcsolatot az »Ezres Asztaltársasággal«, honnan két kiküldött, a Népkonyhával és Izr. Felruházó egyesülettel, honnan egy-egy Kiküldött rendes tagja az »Áll. Iskolai Szegény Tanulókat Segitő Egyesület« választmányának. Az alapszabályok ide vonatkozó intézkedése ez: . . . a megbízottak a képviselt egyesületek egyetértő működését biztosítják. A választmányi tagokkal egyenlő jogot gyakorolnak . . . Azonban a most alakult egyesület nem szaporítani, de inkább egységesíteni fogja a különböző, de megegyező czélt szolgáló egyesületek működését és ezzel fokozni fogja a segélyezést az egész vonalon. A lappangó társadalmi bajok csiráit a helyes, okszerű népneveléssel lehet megszüntetni elsősorban. A népiskolázás áldásaiban a legszegényebb gyermeket is részesíteni kell, mert a legnagyobb szüksége épen a nép legalsóbb rétege gyermekeinek van arra, kik más uton-módon oktatást és nevelést nem nyernek. Amikor a társadalom színe a szegény nép gyermekeinek iskoláztatását teszi lehetővé s szerveszkedik tömörül a társadalom kiselejtezett anyagának fokozatos javítására, akkor az emberi cselekedetek legnemesebbikét teszi, melynél magasztosabbat tehetni embernek e földön nem lehet. Rang, gazdagság embert az embertől elválasztja, A rang (emberietlen) létráján magasabbra kúszott szájas-füles lény lenézi az alantabb levő másik embert. A henye élettel napot lopó dúsgazdag értéktelenségében nem is tekinti embernek a szegény munkást. Hát kit is illet meg az ember név igazán ? A feleletet a természetrajz eképen adja meg: az ember okos lény. És ez nagyon helyes. Csak is az okos lény az igazi ember. A szemtelen, a pöfeszkedő, a kapaszkodó, hájfejü; talpnyaló lény minden lehet csak igazi ember soha; mert az okos lény nem szemtelen és nem stb. A csillagászat nem tartja lehetlenségnek, sőt nagy a valószinüség, hogy a földön kivüli ismert bolygó csillagaink nagyobb részén is élet van. Hogy milyen lehet mondjuk az élet a Jupiteren, mely ezerszernél nagyobb a mi földünknél, azt ugyan nem tudjuk. De, ha ott emberek vannak úgy azok nagzságának méretei a Jupiter méretének megfelelők, kikhez képest a mai pöfeszkedőink, kik, tévesen magukat, nem T Á R C Z A. így talán jobb lesz. Csupa élei, csupa verőfény volt az a kis falusi lak; nem ismertek ott mást azelőtt, csak forró szereidet. A pacsirták dalaihoz dünnyögtek a gyerekek altató dalocskákat, amikre édes anyjuk tanította és mikor együtt ültek a lugasban, az anyja ölében,# a Lgkissebbel, a többi pedig hol a lábánál, hol a vállánál állott és úgy énekeltek felváltva szomorú, vig dalokat napestig a pacsirtákkal. Tiszta élet volt ez, olyan tiszta, mint a falusi levegő; nem ismertek azok mást, csak ölelést, csókot es nevetést. Mennyire megváltozott most már itt minden. A pacsirták is elszálltak, a gályák szomorú zörgéssel buktak le, az esőtől nedves lett földre; minden kihalt, csak néha még megengedte a sorvadó, pusztuló idő kijöttek a kis porontyok és körülfutká- co/tak még egyszer az elhagyott kertben és ismét visszamentek a meleg virágágyba, — édes anyjuk karjai közé. Az idővel együtt megváltozott a családi élet isin .'gvá! .ozott a férj is és mintha valami űzné, kergetné d hazulról, naphosszat nem lehetett odahaza látni. Először csak nappalra ment be a közellevő városba, de azután, később már éjjel is ott maradt. — Tavaszi élet rövid, múlandó, talánp. bar tság, tálán ősz elvonulásával ismét helyre áll a régi szeretet — igy reménykedett az asszonyka. Elmúlt az ősz is, megjött a tél — a házi tűzhely sem tudta otthon tartani; most már perekedtek is néha. Betelt három-négy hét, hogy nem beszéltek egymással, az asszonyka csak sirt egy-egy összetűzés után, miben is kereste volna a vigasztalást? Mikor kisírta magát, abban a szobában, ahol ezelőtt annyi boldog órát töltöttek és ott panaszkodott a szentkép előtt akkor tekintete ismét a hű, türelmes asszonyé volt, mint panasza előtt. Sokszor, ha gyermekei előtt czivakodtak, akkor azokat egy gyors átkarolással vitte a szobájukba, amely nagyon is távol esett az ő lakosztályuktól, ott aztán csókjaival némitotta el azoknak kérdezősködő kis szájukat, s mintha erőt merítene tiszta leheletüktől, úgy, emelt fővel lépett ismét az ura elé. Már nem birta ki a helyzetét s egy reggel megkérdezte szelíd, majdnem alázatos hangon az urától: — Hol vobál megint Lajos? — Mi közöd hozzá ? ! Ez a felelet mindenféle tekintetben ellentétje volt az asszonyka szomorú hangjának — ezzel a felelettel még kapott egy csomó szidást is. — Minek is vagy a világon ? Minek is? Hányszor kérdezte már ezt önmagától pedig ezelőtt csak élni vágytak a világon mind a ketten. — Látod Lajos — én nem érdemiem meg ezt a bánásmódot. Miért éjjezel folyton, már úgy is beteg vagy. Hová fog ez vezetni? pedig ha tudnád, hogy én mennyit szenvedek, talán nem tennéd — a gyerekek már tudnak gondolkozni és sokszor kérdezik tőlem, hogy mi baja apukának; folyton mérges — ilyenkor, majd megreped a szivem. Nem értem, ő értük könyör- gök hozzád, javulj meg; hisz ha igy folytatod, három hónap múlva itt hagysz bennünket, aztán támasz nélkül leszünk . .. Mint a megsebbzett tigris, úgy ordított fel a bortól felhevült férfi erre a szóra... meghalni? Ő meghalni ? ? ? S ezt a tulajdon felesége mondja neki — elvesztette a fejét, durván belökte az asszonyt a másik szobába, azután nehéz, forró fejjel botorkált ki az utczára ; ott önkéntelen neki indult a városnak. Először lassan, támolygó léptekkel indult meg. Képzeteiében előtte termett a leány, a ki megrabolta mindenétől és akiért odaadta már az üdvösségét; most már gyorsan ment, vitte valami előre, azzal sem törődött, hogy elbukik az utón heverő nagy kődarabokban; egy fél órába sem került és már ott volt Hanem elállt a lélekzete és attól tartott, hogy most vége lesz. Ment be, abba a kis alacsony házba, ott, a hol az üdvössége van, megy be, hogy visszavegye azt. Ott pedig el lehet felejteni mindent; azt az öröférfi-szabé-müheiyéből kerülnek ki a legelegánsabb férfi-öltönyeiks melyekhez ugyanott a legjobb • • • minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. Elismert pontos —■■■-- és előnyös -----■ -------- kiszolgálás!! Üz lethelviséff: 1r=f<Ár S. sa-ar-- « xt-m-r*«-» ^ irM/»■ iiSl»«»->
