Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-10 / 10.szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meójelenil^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szaimáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Teleíori'szám 80. —Az állami iskola. Magyarországnak múltja, tele okulásra nagyon is alkalmas fordulatokkal, mikből félre- ismethetlenül megtanulhattuk volna miheztartásunkat az ország függetlenségének, egységes erejének megvalósításánál; .de mi a saját magunk kárán-vesztén, ezideig nem valami sokat tanultunk. Vezérlő embereink a haza „legszentebb“ ügyének hangoztatják a magyar állam nemzeti érdekeinek kielégítését; de a szavak mellé várjunk tetteket ... Ha a nemzet blodogitása érdekében kifejtett tevékenység csorbát ejt valakinek személyes érdekén: ar arany borjún, a mikor bálványislenén, akkor minden negyobb feltűnés nélkül, egész természetesen a közügynek kell vesztenie. A magyar haza nemzeti érdekeinek a legnagyobb szolgálatot első sorban az egész or- i szagéi Behálózó népiskolák tehetik és a katona- V ság másodsorban; mert egyrészt a népiskolába vaj0^|á'yaÁ minden tankötelesre kötelező s más- résztaz ország lakosainak egyik nagy zöme fiatal élete legértékesebbjéből több évet katonáskodással tölt el. E két helyen van átgyurva az ifjúság jól, vagy rosszul: a milyenek ott a körülmények. Azt az államot, melynek iskolái nem az egységes állami érdekeinek szolgálnak és katonái a haza nyelvét jóformán meg sem ismerik: idegen érzelmekkel inkább megszállják mint megvédik, boldogítják. Az idegen nyelvek fentartásával és ahoz való görcsös ragaszkodással magyar nemzeti érdeket sem itt, sem a nemzetiségek érdekeit toló nagy számú felekezeti iskolákban a haza jövőjét biztosabb alapra helyezni nem fogjuk. A katonai kérdések megoldatlanok. A javulással biztató reményeink is foszlányosak. Azonban a népiskolázásnak uj iránya: az állami népoktatás térfoglalása jobb jövő bekövetkez- hetésének reményt jogosan ébreszti fel; mert a magyar állam iskolái magyarok. Csak az a gyengéjük van még ma, hogy az ország érdekeinek kielégítésére a mai 4000 áll. tanító sem elég s az állami iskolák száma kevés. A hazának leghübb, nemzetet erősítő katonái ma az állami tanítók és legbecsesebb kincsei az állami iskolák. Ezen intézmények minden igazi magyar ember csak barátja, támogatója lehet, hogy vele a haza érdekeinek szolgálatot tegyen. Nemzetiségektői hemzsegő bérczes-rón.ás szép honunk összes lakói nyelvének és érzelmeinek egységesítése czéljából nemcsak létjogosultsága van az áll. iskolának; de ezekben kell eldőlnie annak a nagy jelentőségű harcznak is, melyet 1000 évet meghaladó idő alatt diadalra vezetni nem tudtunk. Olyan polgárság nevelésére a kiket sem nyelv, sem vallás különbség egymás előtt gyűlöletessé nem tesz — legalkalmasabb az áll. iskola. Egy nyelven magasztalt Istenünk imádása testvéries érzelmekkel fűz össze majd mindnyájunkat, mert kölcsönös szeretetben nyervén nevelest arra, hogy e hazában mindnyájan egyformán magyarok vagyunk bárminő is vallásunk. Az ilyen együttérzésétől függ a haza jövője, boldogsága, dicsősége. E nevelés fogja kiseperni e hazából az itt nőtt ellenségeket, kiket a hazaszeretet nemes lángja soha sem hevített föl. Nem a felekezeti rendszer a tarthatatlan, hanem a felekezeti czégér alatt működő haza- fiatlan, nemzetellenes rendszer tűrhetetlen és megbocsáthatatlan. Ha az ország felekezeti iskolái a haza magyar érdekeit hűségesen szolgálnák az egész vonalon, akkor állami iskolákra szükségünk nem volna. Úgy akár az összes állami iskolákat már ma belehetne zárni; azonban országunk 1000 éves tanulságos múltja mindenkit meggyőzött arról, hogy az államhatalomnak ki kell venni a maga részét a haza lakosainak egységesítésében. Sőt mindaddig, mig nem éppen ezt fogja elsőrendű kötelességének tartani az államkormány, addig hazafias kötelességét csak hiányosan rója le. Unos-untalan halljuk emlegetni, hogy nálunk a népoktatás csak tized- rendü dolog. Véghetetlenül sajnos, hogy ezt megczáfolni nem áll módunkban. A most szőnyegen levő fizetésrendezés alkalmával országunk különös belviszonyai miatt rendkívüli fontos pozicziót betöltő kir. tanfelügyelők egy lépessel ugyan rukkolnak, de — hátrafelé. Az állami tanítók, mint a haza »legszentebb» érdekéért küzdő diplomás, müveit emberek, kiknek képesítését „legalább is“ az érettségi bizonyit- ványnyal mondta ki egyenlő értékűnek a köz- igazgatási biióság — a fizetési osztályokból kiakolbólitva alantosabb elbánásban részesültek, mint a négy középiskolai előképzéssel biró tisztviselők. Ezután, a ki nem megy dijnoknak, hanem tovább képzi magát még négy évig a T Á R C Z A. Világcsalás. Mozduljunk ki néha .'•zerény kis lakunkból Édes feleségem! Akármilyen jó is Idehaza élnünk Békén, csendességben. Gonosz ez a világ; Átkozott a szive, Nyelve, meg a szája ! Minél ritkábban lát, A becsületünket Annál jobban rágja. Nem bírja felérni A rövid eszével, Hogy a csendes otthon Nem arra való, hogy Szerető szivek közt Békességet bontson ... S hogy csak azok vágynak El a tűzhely mellől, Ki a nagy világba, Kiknek odahaza Borulatba veszett Életök világa. Csak azok keresik A lét gyönyöreit Idegenek között, Kiknek szivéből az Igaz gyönyörűség Régen kiköltözött. Mégis, bár édesebb A házi boldogság Egyetlenegy csepje, Mintha a nagy világ Valamennyi méze Mind nekünk csepegne Mozduljunk ki néha Szerény kis lakunkból Édes feleségem! Legyünk, a mint lehet, Minden emberekkel Kívánt békeségben. Ha járunk hozzájok, Azért nem adjuk el Nekik a lelkünket: Mindenik vidékről Mindig haza hozzuk A szeretetünket. Itthon emésztődjék, Itthon hamvadjon el Szeretteink között, Mikor a mieink Ártatlan szivébe Mind-mind átköltözött. A világon pedig Csendes óráinkban Nagyokat kaczagunk, Mert nem fogja többé Mondani rólunk, hogy Rossz emberek vagyunk. Szilva István. A nagy leány. Szép verőfényas nyári nap, szép borongós őszi sugár, elgyönyörkűdöm a tavasz hol viruló, hol meg eíboiuló pompás szinjátékában ; de egy romantikus nyári est elhomályosítja előttem a legfényesebben tündöklő napvilágot is. A hold ezüstös sugarainál megújul a lélek. A misztikus csöndben szerelmi vágy fogja el a legprózaibb gondolkozásu embert is. Elfelejti egy hosszú napnak minden gondját, baját s elragadja ama nagyszerű érzelem heve’ mely bármily régi legyen, mindig uj marab s ez — a szerelem. Mindnyájunkban él s mindnyájunkban fellobog egyszer. De csak eg/etlen egyszer 1 Néha előbb, néha később, de okvetlen megjelen a hamis kis nmor s nyilával édesen sebzi meg szerelemre vágyó szivünket lelkünket.. . Egy ilyen est már magában véve is nagyszerű. Hát még ha virágillatai telítve a levegő s a park kavicsain játszik a fákon és bokron átszürödő reszkető holdsugár. Az egész família a terraszon van. Mohón szívják a balzsamos levegőt. Mamuka, hintaszéken hátradőlve, fiacskájának, a hat éves Dodónak göndör fürtjeivel babrál. Apuka egykedvűen forgatja a kezében levő hírlapot, miközben bodor füstfelhőket fu maga elé az illatos havannából. A tizennégyéves Ila pedig (a család szemfénye, a „nagy lány“, mint a hogy tréfásan nevezik) moso- lyogva tépegeti as akáczfa levelét, lassan mondogatva. „Szeret, nem szeret, szeret. „Szeret!“ kiált fel s megkapva Dodót, körültánczolja a nagy asztalt. Majd elereszti a kis fiút s futni kezd a kaviksos utón, Később visszaszól csengő, éles hangon : „Most fogj meg Dodó I“ Apuka, mamuka nem állhatják szó nélkül. — Mily nagy gyermek még mindig s én már hosszú ruháról álmodoztam — sóhajtja a kis mama. — Szó sincs róla még legalább két évig — mondja a kis apa. Mamuka a szivarka-dobozban keresgél, mig végre egy karcsú czigarettát kiválasztva, lassan sodorgatja hófehér ujjai között, apuka előzékenyen tartja oda égő szivarját. Mindketten hallgatnak. Csend, végtelen csend honol az egész villa tájékán, a nyugalom, a teljes megelégedés üt tanyát. Csak néha zörren meg egy-egy bokor s hull le egy elvirult virág, ugyanilyenben egy felhőszerü tünemény siklik tova fehér empire ruhában s a fülbe mászó édes ka- czagás hol itt, hol amott rezgi át a levegőt, csalogatva a bohó fiúcskát, ki apró lábaival nem)tudja elérni előtte lebegő nénikéjét. Ha azonban közbe-közbe kitekint a parket bekerítő rácsán, mintha várna valakit. A valaki pedig nem sokat várat magára. Csakhamar megjelenik a kerítés tetején egy fehér karimáju szalma kalap, melyből egy oly sötét arcz kandikál elő, mit holdvilágnál teljes lehetetlenség megkritizálni. — „Ilike“ — szólal meg a nagy kalap alól egy elfojtott hang. — Maga az Kali ? S fut Ila lihegve a kerítés felé, elfeledve Dodót, kergetődzést, mindent, mindent. Na hiszen keresheti azt Dodóka 1 A két gyermek, Kali és Ila csak néznek egymásra ... Az akácz hulló viráyai csendesen szállingóznak feleltük, hópiuék gyanánt beborítva őket. — Nem veszik észre . . . Szemeiknek bus pillantása, arcz izmaik meg-meg- rándulása egy gondolatot fejez ki s önkénytelenül is ugyanezt susogják ajkaik: „Vége a vakácziónakl“ — Én már holnap megyek. S maga? kérdi a fiú. Óh nekem még egy egész hétem van hátra, de szívesen elengedném ; „ezután már“ nem szeretek itt. Hm, hm. Maga már nagy lány, magának lesznek majd udvarlói, kik bókokat mondanak, körül rajongják s engem elfeled, ügy lesz tudom én azt előre. Ila rettentő komoly arezot vág s egy drámai hősnő kitöréséhez hasonlóan lehetőleg érzékeny hangon kiált fel : Ne nehezítse meg az elválást ily gyanúsításokkal, mert esküszöm .. . Kali oly ellenálhatatlannak találja e pillanatban, hogy e szavakkal szakítja félbe a deklamáló kis hölgyet : „Egy búcsú csókot I“ És a leányka lemondva a drámai posetról odaborult a fiú vállára : Pipacsos szalmakalapja a nyakára esik. A hófehér virágok beborítják fürtös fejecskéjét. Szemeikből azonban a nagy boldogság közepette is kiolvasható : Miért nem tart a vakáczió örökké I I Márton Gabriella. Kolb Mór hat. eng. ház- és birtok eladási, törlesztéses jelzálogkölcsön közvetítési irodája Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám. Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési díj mellett) óhajt, ugyszinte birtok vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni akarja, e czéggel lépjen érintkezésbe es meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismeretsége folytán hivatásának megfelel. Birtokokat bérletre vagy eladásra sürgősen keres. Vidékre azonnal válaszol.
