Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-03 / 5.szám
Szatmár, Í903. február 3. 5. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZ^TMÁR-NÉMETI-I IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meájelenil^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. I Ég^es szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-uícza, a „Korona“-szállodávai szemben, Antal Kristóf úr házában Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. — _____________________%---------------------------—----------------------------------------tf-------------------------------HI RDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ====== Telefon-szám 80.-----------------A szatmári állami el. népiskolák szervezési költségeiről. / ^ / Meg mindig eleg gyakran halljuk emlegetni az államkormány és Szatmár szab. kir. város közt létre jött államosító szerződés fogyatékosságait, melyek az itteni iskolákat beszámítható előnyök nélkül engedtek az állam ölébe hullani. Az állami iskola most ugyanannyi terhet akaszt a város polgárainak nyakára, mint a mennyit eddig akasztottak a felekezeti iskolák; holott adó-suly könnyebbülést várt a polgárság az államosítással, amit el nem ért azonnal. A közterhek növekedése, a megélhetési viszonyok súlyosbodása, a polgárságban az adó- apusztás vágyát fokozott mértékben ébresztette föl. Tagadhatatlan, a/dót — vagy akár mit is — fizetni nem valami élvezetes dolog; de kell! Az-első adó-fizetés hiindnyájunkat kellemetlenül érint. Világos jele ez u mai iskolázás ideális törekvéseinek. A kinek a Herculesnek Lant és Korona közti ostoba terpeszkedése az adómentes égboltozaton, aki a Nagy-Medve farka melletti Ökörpásztornak ragyogó szeméből: Ark- turuszából azt olvassa ki, hogy .... jövendőbelije őt szereti .... azt ezen város „adós“ föld-golyó, az ő sárjaért adófizetésre még nem kényszeritette; mert, ha kényszeríti: nem messze a földtől a Mars s ott is van viz, szilárd talaj, levegő és igy élet is, csak adó nincs ... talán, s oda menni kívánkozik azonnal, hogy elhagyja ezt a földet az adó miatt; és mivel ez nem lehet : búcsút vesz tőle idealismusa. Szóval, amikor a fiatal polgár szabad szárnyra kél, első keservét az adófizetés okozza s e percztől epedve óhajtja az adó-teher leszállítását. Az tehát a mai társadalom vérében van, hogy helyzete javulását az adó-terhek apasz- tásaval szereti kapcsolatba hozni, holott az adófizetés elsőrendű társadalmi kötelezettség, mire a nevelésnek is gondot kell fordítania. Adó nélkül allam nem állhat fönn, tehát mi is fizetünk és fogunk is fizetni; csak most az a kérdés, hogy: 1. kell-e a város népoktatásának mostani nagyobb arányú fejlesztésével megfelelően a városi adó-terheket is emelni, vagy nem; 2. lehet-e kilátása a polgárságnak arra, hogy az államosításból kifolyólag az iskolai közterhek apadni fognak, vagy nem ? A kötött szerződés értelmében köteles az állam a városban, a szőlőhegyen s az ide tartozó külterületeken az 1868. XXXVIII. t. ez. 80. §-a alapján magyar tannyelvű állami népiskolákat állítani föl s azokat a törvény kívánalmai szerint fejleszteni. Fizet a város évi 50.000 koronát a közokt. tárcza javára és 2000 koronát évenkéi tűzifa váltság czimén. Azonban az évi 50.000 K.-ból évi 7000 K. levonásba jön a r. kath. elemi iskola fenmaradása miatt a város javára. Ezen évi járulékból vissza bocsát a közoktatási kormány annyit, a menynyivel a város által iskolai építkezésekre fölvett kölcsön lesz letörlesztve. Az iskolák és telkek a városéi lesznek; azonban a használat; jog, mig az állam bennök magyar tannyelvű népiskolákat tart fönn, a közoktatási kormányé. De mindennel érthetőbben beszélnek a számok. Eddig az összes tanítókat a város fizette, most az állam fizeti. Azonban egy állandó összeget fizet évenkint a város az állam pénztárba, mely összeg a tanitók eddigi fizetésének felel meg; azonban most ez tőke-befektetéssé vált, mivel az iskola épületek és telkek a város tulajdonát képezik, miknek értéke ezen hozzájárulástól lett letörlesztve. íme a számok : A város fizet: 50.000 K a közok!. tárcza javára. _______2.000 K tűzifára az iskoláknak. ös szes:52.000 K Ebből r. k. iskolai tanítók püspöki díjazása folytán az állam pénztárából visszatart évi 7000 K.-t; az építkezésre felvett kölcsön évi törlesztésére fordít 25.725 K.-t. Dologi kiadásokra fordittatik az iskolánál 9.047 K s marad bevételnek az állampénztárban évi 10.228 korona a város hozzájárulásából. Ezzel szemben az állam kiadása a helybeli áll. iskolánál csak a tanitók fizetésére évi 55.850 korona s már is 45 422 koronát fizet reá a szatmári államosításra. Ezen felül jövő tanév kezdetére 9 tendes tanítói (tanítónői) állást kell még szer«wr.áiiri»i*fly gazdasági szaktanítót is kinevezni. A küszöbön álló fokozatos fejlesztés szintén az állam feladata. S most már a feltett kérdésre is felelhetünk: 1. A város népiskolai czélokra csak annyit fordít a jövőben is, mint fordított a múltban ; a fejlesztés a város polgárságát nem terhelheti meg az elhelyezésen kívül. 2. Mivel a város lakosainak szaporodásával is csak' oly összeg fog áll. iskolai czélokra forditt dni, mint eddig fizettetett: az iskolai teher a lakosok szapotodása szerint log kisebbedül, az iskolának állami költségen eszközölt a kor igényeinek teljesen megfelelő fejlesztése daczára, hogy a polgárok javát fokozott mértékben szolgálhassa e hazafias uj intézmény Tagadhatatlan : az államosító szerződés megkötése mérhetetlen javára van és lesz e városnak. E miatt sohse költözzünk a Marsba! Szatmár-Németi sz. kir. város törvényhatóságának főbb alkotásai 1872-től napjainkig. Uj szinház és városház. A színháznak és városházának felépítése szorosan összefügg egymással. A jelenlegi régi városháza már egyáltalában nem volt megfelelő, ezt tehát ki kellett bővíteni. Amerre azonban a kibővítéssel haladni lehetett volna, az a terület nem volt szabad, ott voll a régi szinház. Bajos volt tehát a dolog; annyival is inkább, mert az egymásra torlódó építkezések, utcza-nyilások, szabályozások, kisajátítások s'b. igen sok pénzébe kerültek a városnak. Ekkor hangzott el (1886.) először, hogy a város adja el a Mocsár-erdőt és ennek az árát fordítsa a kívánatos építkezésekre s a megmaradt pénzzel pedig apassza adósságait és igy könnyítsen a közteher-viselésen is. Ez azonban akkor abban maradt, de a városháza kibővítése 1888. elején elhatároztatott, még pedig a régi szinház sorsával kapcsolatosan. Lebontatott u. i. a régi színház, ennek a helyén áll ma a kiegészített városháza, az uj színháznak pedig szép nagy telket vett a város, melyen 1889-ben az fel is épült, a következő évben pedig rendeltetésének át is adatott. Ha a közelben a városi közpénztár ügyei úgy alakulnának, első gondja legyen a törvényhatóságnak, hogy a régi városházát az újhoz hozzá alakíttassa, vagy azt földig lebontatván, az újhoz hozzá építtesse. Ha pusztán szépséghiba kérdés volna ez, mely a két egymásba ragasztott épület szemléleténél rosz- szul hat az emberre, nern szólnánk róla. De maguk a hivatali ügyvitelek, a hivatali helyiségekben való szükség, sarkalják, hogy ama két részre osztott városháza egygyé építve, úgy külső szépségével, mint belső, helyes és megfelelő beosztásával diszére és javára szolgáljon a -városnak. Ezt az áldozatot még meg kell a városnak hozni! Azon az értékes, díszes helyen valóban nem illik, hogy épen ez a fontos középület legyen olyan szegényes, olyan „nem városházádnak való. Ha költői hasonlattal akarnánk élni, azt kellene mondanunk, hogy: a régi elült roskadozó váiosháza, szégyenkezve viseli önön és az idők súlyát. Mii gyalog-járók. Az eddig elmondottakból már is következik, hogy a város az 1880-as évektől gyors fejlődésnek indul. Egész utczák megváltoznak. A régi módi egyszerű, nyomott külsejű magánházak helyett szép, magas, egészséges, privát épületek keletkeznek. Egyáltalában nem illett már a nagyot haladt város külsejéhez sem, de kiváltképen a sürü járás-kelés hangosan tiltakozott az ellen, hogy az utczákon eddig végighúzódó kezdetleges padló, vagy az ennél ugyan többet mutató, de valójában lábkinzó, keskeny, éles fejű kő-járda, tovább is fenntartassék. A főbb utczákon 3—5 méteres szélességben, 1889—90-ben már kényelmes, nagyvárosias aszfalt, vagy beton-járdán közlekedik a város népe, melyet annyira megkedvel, hogy alig telik bele pár év, már 1895-—98-ben az egész városban általánossá leszen, ma pedig talán tulságba is mentek a mű gyalogjárókkal, mert úgyszólván: ki a város végéig mindenfelé aszfalt, vagy beton gyalog-járón haladhatunk. A mű gyalog-járó pedig nem olcsó dolog más városokban sem, annyival inkább Szatmár-Németiben, ahol teljesen a házigazdák vállát nyomja. Annyit azonban mégis konstatálnunk kell, hogy nincs az országban város, amely aránylag annyi aszfalt, vagy czement mű gyalog-járóval úgy el volna látva, mint Szatmár- Németi ! Az aszfalt, vagy beton mű gyalog-járók általános behozatala újból hozzájárult az egyes utczák rendezéséhez, vagy helyesbítéséhez. Nem tagadjuk, hogy ezek a mű gyalog-járók előkelő városi szint adnak Szatmár-Németinek, hogy nagyon jó hatással vannak az idegenre, ránk nézve pedig igen kényelmesek. Nem volna azonban szabad a rendőrhatóságnak elnézni, hogy a városnak ez a nagyon drágán készült gyalogjárói, utjai, hiszen ezek csakis gyalog közlekedésre készültek, arra is felhasználtassanak, hogy rajta terhet szállítsanak és ezzel számottevő módon rongálják azokat! Ha ezek a mű-utak elrongálódnak, bizony javíttatásuk, esetleg Újjáalakításuk megint csak a háztulajdonosok terhe leszen. De meg a közbiztonság is azt kívánja, hogy a gyalogjárókon semmi olyas tárgyat ne vigyenek, amelytől szabadon járni-kelni ne lehessen ! Hányszor látjuk, hogy aszfalt-járó közepén megterhelt targonczákat tolnak! Dorongok, fa- vagy vas- rudak tova czipelése is általános ! Ma már a kerékpárosok a gyalogjárókon rohannak, mert ez kényelmesebb nekik ! Hát nekünk ? Hol a rendőrség, mely a kihágást meggátolja, a mi személyi biztonságunkat pedig megvédje? Mindezek ellenkeznek úgy a személyi közbiztonsággal,^illetve épséggel, mint a mű gyalog-járók eredeti rendeltetésével. Azt mondják, hogy kevés a rendőrség létszáma, nem tudnak kellően felügyelni. Xüolb Mór hat. eng. ház- és birtok eladási, törlesztéses jelzálogkölcsön közvetítési irodája Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám, Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési dij mellett) óhajt, ugyszinte birtok vagy házra olcsó törlesztése« jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége^ vagy azokat eladni akarja, e czéggel lépjen érintkezésbe es meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismeretsége folytán hivatásának megfelel Birtokokat bérletre vagy eladásra sürgősen keres. Vidékre azonnal válaszol.
