Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-03 / 5.szám

Szatmár, 1908.

Kevés a létszám? Kettőzni kell! Ez a kiadás soha sem nehéz, nem drága arra nézve, hogy a város közönsége a lépten-nyomon nagyon is könnyen bekövetkezhető szerencsétlenségektől megóvassék.

Hisszük is, hogy az e tekintetben felhangzó panaszok meghallgatásra fognak találni.

A várost védő töltések.

A várost többször érte árviz-veszély és az ennek nyomában járó temérdek kár volt az, mely a törvény- hatóságot arra sarkalta, hogy a várost a „Szamos“ folyó kiöntései eilen megfelelő magas és erős alkotásit töltéssel vétesse körül, hogy ezáltal a polgárság vagyoni és életbiztonságát, emberi számítások szerint, minden lehető esettel szemben, megvédelmezhesse.

Az 1888 iki tavaszi árvíz és tetemes kár is erősen figyelmeztette a város vezetőségét egyrészt arra, hogy a töltések gyengék, másrészt arra, hogy az állam hozzájárulását is iparkodjék haladéktalanul a költsé gek könnyítésére kinyerni.

A város biztonságát védő töltések gyors és megfelelő elkészítését sürgette az Ecsedi-láp lecsapolása is, mely nagy gazdasági érdektől sarkaltatva, gyorsan keresztül is vitetett. Nem elég, hogy Szatmár-Németi egyszer-másszor kapott árvizet bőven, tavaszszal a „Szamos“ feltorlódása következtében, nyáron nagy esőzések idején: hanem az Ecsedi-láp lecsapoló bizottság ide vezette még a Homoród vizét is, hogy annál veszélyesebbé tegye fenyegető alkalmakkor a szatmári polgárság élet- és vagyonbiztonságát.

Dicséretére válik a törvényhatóságnak, hogy tudatában nagy felelősséggel járó feladatának, sok fáradtsággal, nagy kitartással munkálkodott, hogy a város határát védő töltések részint újjá építtessenek, részint megerősittessenek.

A töltések, melyek azóta nem voltak árvízveszélynek kitéve, a mostani 1902. júniusi árviz alkalmával állották ki a tüzpróbát és megmutatták, hogy az a temérdek pénz, melyet úgy az állam, mint a város, létesítésükre kiadott, nemcsak kárba nem veszett, hanem nagyon is megfelelő eredményű, messze időkre kiható, nagy munkára jó eredménynyel fordittatott.

A város délnyugati részén átvonuló, u. n. mille- niumi tégla-körtöltés, amelynek ilyetén való megalkotása ellen, annak idejében, annyi panasz hangzott el, ugyancsak a fentebbi alkalommal bizonyította be czél- szerüségét és szükséges voltát, hiszen, ha ezen szilárd, magas töltés nincsen, a „Szamos“ vize a Batthyányi- utczán jött volna he a városba.

Munkám második részében szintén foglalkozom a „Szamos védtöltésével“ és javaslattal élek aira nézve, hogy az 1902. junius havi magas vízállás (5.87 cm.) következtében kifogásolt, vagy gyengének bizonyult alsó védő-töltéseket megfelelőbb karba helyeztesse a város közönsége.

Villamos világítás.

E város törvényhatóságának egyik nagyon nevezetes intézménye: a villamos világítás.

A minden téren beállott haladás közepett nem zárkózhatott el a város az elől sem, hogy a petroleum gyér világítása helyett alkalmasabb világitó anyagról gondoskodjék.

Egy darabig kisértett a „gáz-viiágitás“ eszméje, miközben a városi tanács kebelében az az eszme érlelődött meg, hogy a mai világ ezerféle módon megnyilatkozó csodás erejével, a villámmal volna a legjobb, a leghelyesebb és talán még a legolcsóbb is világítani.

A tervelgetést tett követte.

Bizonyos illuzióris dolgok kisértették akkor a város hivatalos vezetőségét: hogy milyen haszna lesz majd ebből a vállalatból a városnak ., . stb. és valljuk meg, volt valami vonzó, valami ösztökélő abban is, hogy az összes vidéki városok megelőzésével, Szatmár legyen villámmal világítva legelőször.

Ma már tudjuk, hogy sok tandijat kellett a vá rosnak ezért a kezdeményezésért fizetnie.

Ha üzlet-emberek alkotják meg a villamvilágiíás vállalatát és látják el, úgy a várost, mint egyeseket világítással, bizonynyal haszonnal dolgozott volna ezen intézmény.

De a városi tanács, attól az eszmétől indíttatva, hogy majd az idegen vállalkozók kizsebelik a publikumot is, a várost is, ők pedig mindkét részre olcsó világítást reméltek és akartak, tehát jó akarattal voltak a város iránt, annak az útját egyengették, ami aztán sikerült is, hogy a város házi kezelésre alkotta meg a villám világítási telepet.

Távol van tőlem, hogy váddal, kicsinylő gáncscsal illessem azt a sok jóakaratot a város érdekében, amely sok szép remény közepett megteremtette ezt az intézményt.

Ma, 10 évi tapasztalat után, persze már könnyebb a biralat.

Elmondhatjuk, hogy ebben a tárgyban, a város hasznára való félreismerhetetlen törekvésen kívül, nem volt az intézők közt praktikusan számitó ész, üzleti tehetséggel biró egyén, aki belátott volna a kérdés dolcgi oldalai közepett a vállalat jövőjébe és erősen tiltakozott volna az ellen, hogy ilyen vállalat házilag kezeltessék.

A város ezen világítási vállalatának tényleg hasznot kellett volna hoznia, de először az volt a hiba, hogy csakis kicsiben kezdte a város és csakis köz- világításra gondolt; igy hasznot produkálni nem tudott.

Majd aztán nagyobb berendezéseket létesített a törvényhatóság a villám-telepen, de részint ezen isme telt beállítási költségek következtében, részint azon sajnos körülmény miatt, hogy arra való szakembert sem tudott a vállalat élére állítani, haszonnal nem tudott működni e vállalat.

Ma már a törvényhatóság faktorai is tisztában vannak a helyzettel; belátják, hogy a szervezés alkalSZATMAR-NEMETI.

mával jóhiszeműségével visszaéltek, midőn a telep olyan módon és olyan berendezéssel épült, két izbén is, mely már nem a mai villamfejlesztés stádiumába való!

Épen ezen körülmény nehezíti meg, hogy akár átidomittassék a telep, a villamos világítás fejlesztésének legújabb állásfoglalása szerint, de ez sokba kerülne és nincs rá pénz; vagy pedig megfelelő eladás, esetleg bérbeadás utján szabaduljon a város ettől a tehertől és esetleg még némi hasznot is biztosítson magának.

Nem szabad azonban megfeledkeznünk annak a felemliléséről, hogy villamos világításunk legutóbbi stádiumában bizonyos jó jelek mutatkoznak.

Ugyanis: Markó Kálmán, aki pedig még alig egy éves vezetője a telepnek, úgy szakképzettségénél, mint a telep vezetése körüli lelkiismeretes fáradozásainál fogva, alapos reményeket kezd nyújtani arra nézve, hogy villamvilágitási vállalatunk a közel jövőben már hasznot fog hozni a városnak.

(Folyt, köv.)

Színház.

A múlt hét színházi eseményei elég változatos képet mutatnak. A közönség is a szokottnál nagyobb érdeklődést mutatott. Szentes jutalomjátéka, Szentivá- nyi Sándor vendégföllépte, no meg egy kis darabváltozás élénkítették a már-már unalmassá váló színházi életet. Ez utóbbinak azonban a közönség nem nagyon örvendett. Szombatra a „Nőemanczipáczió“ volt hirdetve s a közönség kellő tájékoztatása nélkül előadták a „Balatoni regét“. Az ilyen meglepetések nem válnak előnyére a direktornak, a közönség pedig boszankodik rajta.

Hétfőn a „Falu rossza“ ment zónában telt ház előtt meglehetős gyenge előadásban.

Kedden Guthi Soma „Házasodjunk“ czitnü bohózata került szinre Szentes János jutalomjátékául. A közönség csaknem tüntető módon adott kifejezést a jutalmazott iránti rokonszenvének. A színház zsúfolásig megtelt. Az előadásról csak jót mondhatunk. Mintha a szereplők is át lettek volna hatva bizonyos ünnepi hangulatból. Az est kiemelkedő pontja a tarka színpad volt melyben a jutalmazott iránti tekintetből Feren- czyné, Lányi Irma is részt vett egy nagyhatású drámai jelenet előadásával.

Szerdán a „Sasok", Sipulusz és Guthi bohózata került előadásra. Eltekintve egyes gyengébb részletektől, az előadás elég gördülékenyen folyt le. A Sasok közül Szentes, a vén Sas nyújtott legsikerültebb alakítást, de jó volt Juhai és Fodor Oszkár is. Krémer (For- rai) szintén jól játszott, csakhogy minden szerepében Krémer marad. Holéczy (Forrainé) mint mindig, ezúttal is gondosan és jellemzően játszotta szerepét. Ligeti jó Bukics volt

Csütörtökön Rafaelt, Váradi Antal hires drámáját adták Szeniiványi Sándor vendégfelléptével. A közönség nagy érdeklődéssel várta a tehetséges ifjú föllépését. Várakozásában nem is csalódott. Határozott és biztos föllépése, öntudatos játéka elárulták a hivatott színészt, jóllehet másfél évi hoszszu pauza után lépett most fel Rafael nehéz szerepében. Mellette kitűnt Holéczy (Antonia) Étsy (Stelle) B. Polgár Fáni (Margheritta) és Batosi (Barnabó).

Pénteken a „Bolond“ került előadásra zónában. A czimszerepet Gyárfás Ödön jálszotta, mint vendég. Kitűnő alakításával élvezetes estét szerzett a színházat zsúfolásig megtöltő közönségnek. Vele osztoztak az est sikerében Lónyay Piroska (Bimbilla), Ferenczy (Deli lovag), Szentes (Pimpó).

Szombaton kevés közönség élőit került szinre a „Balatoni rege.“ A „Nőemanczipáczió“ volt előadásra kitűzve, azonban Lónyay Piroskának gyengélkedése miatt az utolsó perczben vették le a műsorról s adták helyette a Balatoni regét. A közönség legnagyobb része nem is tudott semmit a darabváltozásról. Az előadás elég jó volt, Étsy Siója most is az előadás kimagasló alakja volt. Bájos játéka volt az egyedüli, ami kárpótolt a darabváltozásért.

Vasárnap délután „Csizmadia mint kisértet“, este pedig a „Csókon szerzett vőlegény“ került szinre. Az esti előadásnak kis közönsége volt. Ábrái Irén szerepébe Lónyay Piroska gyengélkedése miatt Tordai Adél ugrott be és dicséretére legyen mondva, ügyesen oldotta meg feladatát.

H I R E K.

— Ä város kölcsöne. Pap Géza polgármesternek legutóbbi pesti útja városunk érdekeit igen közelről érinti. A bik'- 'ádi és a mátészalkai vasutak ügye, de főleg a város Jelenlegi tartozásának könnyebb teherré való átfordítása képezte fő gondját ezen alkalommal a polgármesternek. Nem kevesebbről van itt szó ugyanis, mint arról, hogy alkalmas convertálással a város — terhei után — évi 15088 koronával fizetne kevesebb kamatot és ez az adott nehéz viszonyok között igen fontos, városunk fejlődésében felette nagy szó! Ha sikerül ezen tervezet keresztülvitele, városunk évente 14—15 ezer koronát fog megtakarítani. Ezen fontos ügyre különben még vissza fogunk térni.

— Adományok. Dr. Chorin Ferenczné a Lorántffy- egyesület czéljainak előmozdítására 40 koronát küldött, mit hálás köszönettel nyugtáz e helyen is az egyesület vezetősége.

A „Szatmár Vármegyei Takarékpénztár" 10 koronát volt kegyes a helybeli áll. el. iskola szegénysorsu növendékeinek felruházást alapja javára adományozni; mit hálás köszönettel nyugtáz az állami elemi iskolai tanítótestület.

Február 3.

— Rendkívüli városi közgyűlés. A szatmárhegyi városi tulajdont képező szőllőtelepek eladása és a Rákóczy-utczai Kovács Béla féle teleknek óvodai czélra való megvétele ügyében február 5-ikén déiután 3 órakor rendkívüli közgyűlés lesz. Most másodízben tűzetett ki a rendkívüli közgyűlés, miután első alkalommal a bizottsági tagok nem jöttek össze határozat- képes számban. Remélhetőleg most már nagyobb lesz az érdeklődés és nem lesz szükség a rendkívüli közgyűlés harmadszori kitűzésére.

— Kinevezés és áthelyezések. A m. kir. pénzügyminiszter Pap Emil temesvári adótisztet a helybeli adóhivatalhoz, adóhivatali segéddé nevezte ki ; Kopcsó József helybeli, Lupis Gyula sátoralja-ujhelyi, Hoffmann János helybeli és Soós Károly maros-ilyei adótiszteket pedig saját kérelmükre kölcsönösen áthelyezte.

— Főúri gyász. Mély gyásza van a nagykárolyi Károlyi grófi háznak: özv. Gróf Károlyi Györgyné született Zichy Karolina grófné, január 3-án elhunyt Budapesten. Temetése, mint értesülünk, február 3-án d. e. 10 órakor lesz Kaplonyban. Özv. Gróf Károlyi Györgyné, a ki 1818. november 8-án született, egyike volt azon ritka hűségű és nemes lelkű főrangú magyar honleányoknak, a kik a nehéz időkben ezernyi önfeláldozással szolgálták önzetlenül a hazát. Nagy része volt az 1848-—49-iki eseményekben és az ezt követő önkényuralom lealáztatásaiban, megérte hazájának szabadságát, tiiggetlenségét, melyért fiatalon annyit lelkesült és lelkesített. Legyen emléke áldott!

— Ezüstlakodalom. R. Vozáry Gyula munkácsi áll. főgymnasiumi tanár és neje, szül. György Erzsébet úrnő január hó 26-án ünnepelték meg szükebb baráti és családi körben házasságuk 25-ik évfordulóját, mely alkalomból a múlt hét folyamán sokan üdvözölték az ezüstlakodalmas párt. R. Vozáry Gyula egy évtizeddel ezelőtt városunkban is profes»zorkodott a ref. főgym- nasiumban.

—- Hangverseny, a kath. kaszinó és egyházmegyei irodalmi kör a „Czeczil-Egylet“ nagytermében febr. 1-én vasárnap este fél 6 órától kezdődőleg tanulságos és élvezetes műsorból álló hangversenyt rendezett. Dr. Irinyi Tamás theologiai tanár nagy szaktudással és érdekes részletezéssel fejtegette a bibliai éden létére, helyére s természeti viszonyaira vonatkozó kérdéseket. A nagy tanulmányra valló felolvasás a közönség érdeklődését mindvégig lekötötte. Kölcsey Margit k. a. ismert bájos műkedvelőnk egy kedves kis monológot adott elő szeretetreméltó közvetlenséggel ügyes mozgással s értelmes hanghordozással. A közönség lelkes tapssal s szép virágcsokorral tüntette ki a rokonszenves megjelenésű ifjú művésznőt. Kezdő és befejező száma a műsornak a honvéd zenekar művészi előadása volt Nyáry József karmester vezetése alatt. Betnoven Athalieját játszotta először a zenekar ismert szabatossággal .s nagy hatást keltve. Végül Nyáry sajat szerzeményű csárdás balletját, melynek ügyes és meglepő összeállítása s remek előadása valósággal elragadta a közönséget. Műsor után a kath. kaszinó termeit zsúfolásig megtöltő vendégek kedélyes szórakozás, zene és táncz mellett mulattak a késő éjjeli órákig. Éjfél tájban Haller Ferencz szerzett mulatságos meglepetést egy tréfás cotillon rendezésével.

— Uj lap. Nagybánya szab. kir. városban f. évi február 12-étől, »Nagybánya« czimmel, Egly Mihály városi főjegyző szerkesztésében egy uj szép- irodalmi és társadalmi heti lap fog megindulni. Midőn erről hírt adunk, a jeles és kipróbált tollú szerkesztőnek sok szerencsét ki 'áriunk vállalatához.

— Dalestély. A dalegyesület nagyban készül február 12-iki estélyére. A próbák erősen folynak, sőt a múlt csütörtökön már a katonazenekarral együtt tartott próbát a »Rózsa temetéséből« (Gál Ferencz) és „Észak népéből“ (Grieg). Mint értesültünk, a műsor rendkívül érdekes lesz, a honvéd zenekar két külön számmal működik közre, Juhász Ilona, színtársulatunk koloratur énekesnője énekel, ezenkívül a dalegylet ugyanceak zenekari kísérettel előadja Erkelnek „Névtelen hősök“ czimii dalművéből a honvéd takarodót. Egy rendkívül érdekes számra is van kilátás, ha sikerül az eszmének az illetékes tényezőket megnyerni. Egy monstre vegyes kar, több mint 100 énekessel előadná a csodaszarvas regéjét zenekisérettel, a szerző személyes vezetése mellett.

— Kinevezés. Szentiványi Károlyt Szatmárnémeti szab. kir. város árvaszéke becsüssé nevezte ki.

— A Lorántffy egyesület szombati felolvasó estélyén egybegyült közönség a főgimnázium tornacsarnokát teljesen megtöltötte. A nőkből és férfiakból alakult vegyes kar gyönyörű kezdő éneke után Doma- hidy István, az egyesület elnöke lépett az emelvényre. Felolvasásának tárgyát az 1848—49-ik eseményekből azok az epizódok képezték, melyek megyénket és városunkat legközelebbről érdeklik. A felolvasásnak nagy érdeket nyújtott az a közvetlenség, melylyel Doinahidy István az eseményeket rajzolta s az a nemes hév s igaz magyar lelkesedés, melylyei a történeti mozzanatokat ismertette- A közvetlen hatást még inkább eme'te az, hogy Oláh Feri bandája az egykorú magyar nótákat is eljátszotta s ezek a felolvasásba igen szépen illeszkedtek bele. A majdnem egy órára terjedt felolvasás végeztével a közönség Domahidy István elnököt hosszasan és lelkesen megtapsolta. Az estélyt a n-gyes- kar hazafias éneke zárta be. A kitünően sikerült estély 7 óra után ért véget.