Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-08 / 36.szám
VII. év. Szatmár, 1903. szeptember 15. 36. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Mc^jelenil^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre 1 kor. Egyes szám ára 20 filiér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szaimáron. a kiadóhivataíban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Teleíon-szánó 80. ----------------Fe lhívás Szatmárvármegye közönségéhez. A tiszabecsi Rákóczi-ünnepély rendező bizottsága, a vármegye közönségéhez, a következő felhívást bocsájtoita ki: Kétszáz éve annak, hogy először szólaltak meg Ii. Rákóczi Ferencz harsonái küzdelemre, véres csatákra, fényes diadalomra hiva fel a nemzetet azért, a mi a magyarnak mindig a legdrágább volt, s a mi nélkül még az élet sem kellett — a szabadságért. Két század telt el azóta, hogy megindult az a hosszú nemzeti küzdelem, melyben oly sok kurucz vér öntözte, termékenyítette e haza földét s szentelte meg annak minden kis göröngyét. Ez a kiontott vér, melyből annyi even át áidayfakadt e honra, áldás fakadt e nemzetre, — nfa izenetet közöl velünk, kurucz ősök unokáiva|, szent hagyományok, drága örökségek birtokosaival. Azt izeni, hogy a hálátlanság bűn, a nagyok emlékének tizstelete, megbecsülése erény. Hosszú idők' súlyos bűne, — nehéz átok gyanánt — nehezedett nemzetünkre; idegenben hagyta pihenni leg^. nagyobb hát, — s kilökni engedte emlékét ne illeti hősei Pantheonából s talán saját szivéből is. Megmozdult végre a nemzetben a lelkiismeret; ma még csendes moraj, — de hovatovább erősebben és erősebben zugó kar — a nemzeti lelkesedés, a nemzeti együttérzés felséges kara. Ebből a karból Szatmárvármegye szava sem hiányozhatik, hiszen Rákóczi küzdelmeinek egyik legdicsőbb, leggazdagabb szintere volt. Tiszabecs nevéhez fűzi a magyar történelem az első fényes győzelmet, ott kezdődik hosszú sorozata azoknak a diadalmas csatáknak, melyekben — bar elhullottak legjobbjaink, — de biztosították örök időkre a magyar nemzet elvitázhatatlan jogát az élethez, szabadságához és függetlenségéhez. A múlt e Hosszas halogatásának súlya alatt, az országszerte megindult nemzeti emlékezések hatása alatt indította meg Szatmárvár- megye törvényhatósága a mozgalmat s tiszabecsi győzelem megünneplésére, s az ütközet helyének emlékoszloppal való megjelölésére. Távol áll tőlünk a vármegye e hazafias lelkesedés és ihlet sugalmazta szándéka és terve iránti legkisebb ellenvetés is; Rákóczi nemzeti hős, a magyar szabadság halhatatlan bajnoka, örök- emlékü martyrja volt, — emlékének minden honpolgár előtt szentnek kell lennie, s emlék- ünnepélye osztatlan nemzeti ünnep kell, hogy legyen. S mégis az történt, hogy a rendezőség többsége a történelem megczáfolhatlan igazságával szembe helyezkedve, — a tiszabecsi emlékoszlopot — Ugocsavármegyébe, Tiszauj- lakra határozta felállítani, s a tiszabecsi győzelem emlékét Tiszaujlakon ünnepli. Szatmárvármegye polgárai! A mi szent érdekünk és kötelességünk első sorban tiltakozni minden olyan intézkedés ellen, mely a történelmi igazságot s a vármegye szent érdekét oly kevésre becsüli. De tiltakozásunk ne legyen csak puszta szó, hanem a nagy történelmi emlékhez méltó tettekben is nyilvánuljon. Ünnepeljünk mi is, állítsunk emléket mi is a tiszabecsi csatatérre, s ezen önzetlen tisztán hazafias lelkesedésünk s a történelmi igazságnak. Nem kicsinyeskedő elégedetlenség, s nem pártpolitikai féltékenykedés vezet ez eljárásunkban, hanem az az erkölcsi szempont, az igazságért bárkivel szembeszáll, s az az önzetlen törekvés, mely nem nézheti szó nélkül, hogy Szatmárvármegye egyik hires csataterének emléke Ugocsavárme- gyében állittassék fel, s ott ünnepeltessék meg. Tiltakozásunk tehát jogos, — s szándékunk nemes; nem a hivatalos rendezőség által rendezendő ünnepélyek megbolygatása, de annak helyesbítése, kiegészítése. A mi ünnepünk Szatmárvármegye polgársárgának ünnepe, — hozzájuk fordulunk tehát, s arra kérjük, hogy megjelenésükkel tegyék közvetlennebbé, fényesebbé emlékünnepélyünk. Jöjjenek el Tiszabecsre, s ott közös emlékezésünk által szenteljük meg a földet, melyet az első kurucz győzelem vérével áztatott, s jelöljük meg örök idők tanúságául emlékét e győzelemnek ott, a hol az történt, a hol azt a történelem is megjelöli. Legyen a mi emlékezésünk önzetlen honfiúi lelkesedésünktől áthatott s a nagy szabadsághős első győzelméhez méltó! Az országos függetlenségi párt részéről eddig is megígérték lejövetelüket Kossuth Ferencz, Barabás Béla, Eötvös Károly, Hermann Oltó, Bartha Miklós, Lengyel Zoltán, Bakonyi Samu, Luby Béla, Gabányi Miklós stb. Az ünnepély sorrendje: I. Utazás: 1. Indulás a Budapest—Kőrösmező közti állam- vasúti vonalon Nagykárolyból a szeptember 20-án hajnali 4 óra 49 perczkor induló, Szatmárnémetiből 6 óra 01 perczkor induló, 1706. sz. személyvonatta!, mely csatlakozik a Királyháza—Bátyú közti 4003. sz. vonathoz. 2. Megérkezés Tiszaujlakra délelőtt 8 óra í perczkor. (Megjegyeztetik, hogy a Budapest—Lawocz,. közti vasúti vonalon utazók szeptember 20-án reggei 6 óra 40 perczkor a 4004. számú személyvonattal érkeznek Tiszaujlakra.) T Á R C Z A. Kitalálta Ruby, hogy az ő baján csak Truby segíthet. Ruby tehát Trubynoz fordult segítségért. Egy szép napon pecsétes levelet hozott a postás Rubynak Ruby nagyon megörült; mert azt hitte: pénz van a levélben. Nagy lett a Ruby csalódása; mert pénz helyett egy csomó Írást hozott a levél. Ruby éitheíő bosszúságában hozzám jött tanácsot kérni. Ne vádoljon senki szerénytelenséggel: én rögtön átláttam a szitát.. Truby szeretett volna segíteni Rubyn; de pénze nem volt. Úgy segitet hát, a bogy tudott. — Elküldte karczolatait. Ha csak azt a látszatot nem akarom kelteni, hogy irigy vagyok, el kell ismernem, hogy a küldött apróságok kitűnőek. — Ki kell azokat adni s lesz pénz és lesz házasság. Én hát azt tanácsoltam Rubynak, hogy a küldeményt könyv alakban tegye közzé. Ruby elfogadta tanácsomat. Ma hala az Istennek ! Előre örültem a jó eredménynek. De mi legyen a könyv czime? Kérdi Ruby. Erről igazán megfeledkeztem; de hát szerencsére a baj nem oly veszedelmes. Igaz : a tartalom egy csep útmutatást sem adott a megfelelő czimre. • Annak teljesen egyenlő jogosultsággal lehetne adni a következő czimeket: „Karthago ostroma“, „A Sarnáth-sikság csatorna rendszere“, vagy ha ügy tét szik „A fóka és az obstrukczió.“ Mi legyen hát a könyv czime? Az a sok irka-firka együttvéve olyan volt, mint egy láda, a melyben van menyasszonyi ruha, zálog- czédula, tormás virsli és sok minden más. Hm! A dolog még sem olyan egyszerű, vagy ha egyszerű is; de egy kissé komplikált. De hát czimnek mégis csak lenni kell! A mint igy töprengtem, eszembe jutott egy kisasszony, aki minden áron pap akart lenni, aztán megnősült s később toloncz lett belőle; eszembe jutott a szájhős, a ki ügyvédnek indult s lett belőle fegyencz és erről eszembe jutottak a takácsok. Különös eszmelársitás! És mégis az vezetett a könyv czimére. Mit csinálnak a takácsok? — Szőnek. Mi mindent szokás szőni? — Vásznat, intrikát és mesét. Truby nem takács, tehát nem szőhet vásznat; nem politikus, tehát intrikát sem szőhet : nem marad más hátra, mint hogy mesét szőhetett. Ez e könyv czimének a története. És most halljuk: miket mesél Truby? Előszó a „Truby meséidhez.* Ruby és Truby jó barátok voltak s barátaim nekem is. Rubynak nem volt pénze, Trubynak még kevesebb. Ruby egyszer csak mit gondolt magában? Hogy ő megházasodik. Ruby a házasságról úgy gondolkozott, mint Montecuccoli a háborúról. Montecuccoli azt tartotta, hogy a háborúhoz pénz, pénz és pénz kell. Hát Ruby is azt hitte hogy a házassághoz három dolog kell : pénz, pénz és pénz Látszik, hogy Ruby nem beszélt Kerekes Guszti bátyánkkal, ő felvilágosíthatta volna Rubit, hogy tév- utakon bolyong. Már előbb említettem, hogy Rubynak nem volt pénze s a menyasszonyának, a ki nem volt ugyan fiatal; de annál csúnyább, ugyanannyi volt. Ez nagy baj volt, mert Ruby nagyon szerelmes volt. Azt mondják: a szerelmesek találékonyak. Hát találékony lett Ruby is; mert a szerelemből volt benne egy pár hektoliter. * Mutatvány szerzőnek most megjelenő kötetéből. Használt tan IíÖH'WöIs; széP- tiszta állaP°tban> papír, író-, rajz- és festőszerek § ............ ........ ' ' , valamint mindenféle a ler|nlesnhh árhan kaphatók ------;------------------Kö nyvísvevökneH különös árkedvezmény _*__ r Eg yes művek, valamint egész könyvtárak a legmagasabb árban megvétetnek. WEI&Ä könyv- és papirkereskedésében Szatmár, Deák-tér, Fehér-ház alatt Vidéki megrendelések utánvét, vagy az összeg beküldése mellett azonnal elintéztetnek.
