Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-30 / 26.szám

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

A „SZATMÁRVÁRftÜEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI

HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

e^jelenil^ minden kedden.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér.

Rákóczi-ünnep.

1903. jul. 14-én lesz kétszáz esztendeje annak, hogy 11. Rákóczi Ferencz átkelt a Tiszán s a tisza-becsi diadal-nap után nyolcz esztendeig tartó szabadság harczban, változó szerencsével, de soha meg nem gyanúsítható, lángoló honszerelemmel küzdött az elárvult, az elnyomott édes magyar haza szabadságáért.

Ennek az emlékére szentelünk most országszerte ünnepeket!

Ma, kétszáz esztendő múlva, midőn az ő drága és bőven ontott vérök árán, szabad magyar hazában lakunk, térjünk vissza II. Rákóczi Ferencz szelleméhez, mert valóban szükségünk van rá, hogy visszatérjünk ahhoz a szellemhez, a mely a magyarságnak, eddig minden téren a legszebb és legnemzetiebb megnyilatkozásokat eredményezte.

Emlékezzünk, Rákóczira! Nemesebb, fényesebb alakra nem pazarolhatjuk szivünk kincseit. A kinek szivében érzés van, lehetetlen, hogy hódolattal ne boruljon le szent emléke előtt. Az ő neve egy nagy programm: a hazaszeretet, a magyar szabadság. Története pedig egy nagy tragédia. Küzd harczol és szenvend, s mikor eszménye porba hullott, elbukik ő is vele, élő halott lesz, ki eldöntött eszménye felett keseregve, az eltörött kard helyett a hitben keres vigasztalást, és megtalálja azt a keresztben.

Emlékezzünk Rákóczira! Kötelességünk ez! Kétszeres kötelességünk pedig nekünk Szatmár

T Á R C Z A.

Soh’se átkozz!

Felrebbent az édes álom,

Borult fény ül ködös tájon,

Hajnalt zug az öreg óra,

Ébredjünk a bús valóra.

Szomorú táj, hulló harmat;

Valahol egy tört szív jajgat,

Sóhajtása lassú, gyönge ;

Honnan száll ez a fülembe?

Mint valami mély, elhaló Hegedüszó, muzsikaszó,

Siró, rívó czimbalomdal Tele búval, fájdalommal.

Ha mgcsendül lágyan, halkan Szemrehányás van e dalban . . .

A lelked az a te hangod,

Értem én ha nem is mondod.

Soh’se átkozz. Tudjuk ketten:

Játék voltam a kezedben

A te hibád, a te vétked

Hogy üdvünket összetépled.

A múlt képe, jövő gondja Szivemet is vérzi, nyomja

Én is árván, pusztán állok Minek sújt hát a te átkod.

Fényes ábránd, derült égbolt!

. Sokat várunk — jaj be rég volt —

Szívjon ön

egészsége érdekében

vj SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

Ewvös-utcza, a „Korona“-szn!lodaval szemben, Z Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők.

vármegyeieknek ; mert hisz a fényes nap első diadala a mi földünkön sütött ki, a fényes nap utolsó sugarait a mi földünk nyelte el.

Kétszáz év előtt 1703. évi május 12-én a lengyelországi Brzezánban kelt Rákóczi hires kiáltványa, mely után junius 14-én maga is magyar földre lép, s a honfoglaló ősök nyomdokait követve junius 16-án a vereczkei szoroson át előre nyomul. Esze Tamás és társai május hó 21-én Tarpán és' Mezőváriban tűzik ki először a Rákóczi zászlót, azonban az első fellépés balsikerrel jár, mert Báró Károlyi Sándor szatmári főispán junius hó 7-én Dolhánál megveri a szabadságért felkelőket. — De követi ezt csakhamar az első siker is s Tisza- Becsnél nyeri meg az első diadalt 1703. évi julius hó 14-én, midőn 2800 főnyi hadával átkel a Tiszán, s ez a tiszabecsi győzelem nyitja meg a 8 éves dicsőségteljes nemzeti szabad- ságharcz fényes küzdelmének diadalsorozatát, a mely végre is a kismajtényi mezőre vezet. A tiszabecsi átkeléssel válik országossá a mozgalom, úgy hogy az ősz bekövetkeztével Rákóczi már a Dunáig ura Magyarországnak.

1703. évi julius 14-től 1711. május 1-ig mennyi fény, mennyi ború, mennyi dicsőség, mennyi bánat váltja fel egymást! A felmagasz- talástól a Golgotháig mily hosszú az ut! Egy azonban örökre fényesen maradt, egy örökre szeplőtlenül ragyog: Rákóczi törhetlen haza- fisága, mocsoktalan jelleme.

A történeti hűség és kimagasló ritka jelenség szempnntjából, ide iktatjuk azon üzenetet,

Jobb lesz, hogyha eddig késtek:

Adjuk át a feledésnek.

Elszakadtam tőled messze;

Kár, hogy itt is fölkeressz te,

S visszatér a képed titkon,

Hogy egy sebet felszakitson.

Égő seb az tüzes máglya

Hadd emészszen izzó lángja,

Mig én benne összeégek

Megver még az Isten téged.

Idyll.

Madárdalos reggel bűvös-bájos fénye Mosolyogva árad az égből a földre.

És ez andalító,

Reszketeg napfényben Furulyaszó hallik Lenn az érmentében.

Juhászbojtárnak a szerelmes dalára Nyílik a virág a kis halom aljába;

Vérpiros az egyik,

Hófehér a másik,

Kék nefelejcs mellett Vad szegfű virágzik.

Juhászbojtár este bokrétába rakja S édes suttogás közt babájának adja.

— Szagold csak, angyalom

— Te is hát, édesem 1

— Édes kis galambom,

— Drága egyetlenem !

S szerelmes szivöknek boldog dobogása Szinte kihallik a csendes éjszakába.

N. M.

HIRDETÉSEK:

készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza.

===== Telefon-szám 80.

melyet II. Rákóczi Ferencz hírnöke urától, 1703. május elsején Lengyelországban kapott és Huszt város piaczán, 1703. május 22-én ki is hirdetett, a következőkben:

„Rákóczi heroldja beszél. Kürtösök, fújjátok meg előttem a harsonát; tüdőtök szakadtából fújjátok, mert kell, hogy erősebben szóljon az utolsó ítélet trombitájánál, mely csak a halálon kell, hogy erőt vegyen: de ezen mai harsonánknak föl kell rázniok a tunya közönséget, föl kell éleszteniük az elvesztett hitet, vissza kell adniok az elfutó reményt 1 Vérnek patak- zatát, falvainknak lángolását hirdesse ti nektek, de vérben fürödve, tűzben megtisztulva, a szabadság angyala fog hadaink élére röppenni és zászlóinkat diadalra vezetni. Erdeink mélyén már gyülekeznek a szabadság bujdosó farkasai: a tűzhelyük szelíd fényétől elzavart magyarok, akik inkább választották a vadállat zordon világát, mintsem hordozzák a rabság bus igáját, íme a Beszkidekről a tavasz elolvadt hólevével egyetemben szakad le seregünk a rónaságra, s ahogy az olvadás duzzasztja vizeinket, úgy duzzasztja hadunk a magyar bátorságát, erejét, önmagába vetett bizodalmát. Konduljanak meg a harangok; egyik torony adja által a másiknak a hangot; röpüljön végig a völgyeken; ne álljon meg színfalaknál, szökkenjen által a vizeken és mélységeken, rázza föl a népet, akár édes álmából, akár verejtékes munkájából.

Nincs álmunk más, csak egy; nincs munkánk más, csak egy. Almunk; a haza felszabadulása. — Fegyverre magyarok! — EgveSzerelmes férj.

George és Jeannine nagyon vidám és nagyon szerelmes volt még házasságuk negyedik esztendejében is. Úgy éltek mint két vidám gyerek, gondatlanul, a jövővel mit sem törődve. Szinte állandóan mámorosok voltak a boldogságtól, a szép egyetértésben költötték el nemcsak a jövedelmüket, hanem a tőkéjüket is.

Mivel azonban George borzasztóan féltékeny volt, nagyon sokszor zaklatta a feleségét; hol panaszkodott és szemrehányásokat tett neki, hol meg válóperrel fenyegette, de az ilyen jelenetnek mindigaz lett a vége, hogy térdenállva kért bocsánatot a feleségétől. George szenvedélyes és erőszakos volt, mint minden fiatal ember.

Egy este a színházba voltak. George észrevette, hogy egy ur a lorgnettején át állandóan az ő féleségét bámulja.

Az első felvonás után látta, hogy az ismeretlen ur Jeannine felé mosolyog és fölkel a helyéről. Ő is fölkelt. A folyosón találkoztak egymással. George megszólítja az ismeretlent, a ki azonnal megfordul. George szólt valamit, mire az ismeretlen vállat von és tovább akar menni. George egy goromba szót mond neki; az ismeretlen bosszankodik, s szabadulni akar Georgetól. George azonban nem enged, ráveti magát az ismeretlenre s ütlegelni kezdi. Alig tudták a szolgák kiszabadítani a kezei közül.

Ebből nem lett párbaj.

Ellenben végtárgyalás lett belőle. Az ismeretlen,

SAHARAT,

mely a VERGE glycerinmeníes szivarkahüvely. ^

legjobb ■ - ■ 1 -------------Dohányzás közben nem lesz sem zsiro8, sem fekete.

Mindpn inhh üíIpíIiph kanhafá Kiíünl.elve Arisban arany éremmel 1902. ■'

fflinaen IPOD uzieioen tUßllulO. Értéktelen utánzatoktól óvakodjunk! ——