Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-05-27 / 22. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MérjéleniK minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza.-$>■ Telefon-szám 80. h$Petőíi-iiiinepél7 Szatmáron. A „Szatmári Kölcsey-kör“ saját erejéből, menten minden más külső beavatkozástól, lélekemelő és igazán magasztos emlék-ünnepet szentelt hazánk legjelesebb lantos költőjének, Petőfi Sándor emlékének, amikor emlék-táblával jelölte meg azon házat, melyben mint boldog vőlegény 1847-ben olyan gyakran és szívesen időzött költő társánál, Pap Endrénél. A fényes ünnepségből kivette a maga részét városunk közönsége is, mely örömmel je- jent meg, hogy tanúja legyen azon fényes ünnepélynek, mely erkölcsi értékénél fogva nemcsak városunk, illetve megyénk szűk határai közzé van szorítva, de az a maga értékében az egész országnak szól, hiszen e házban irta 1847-ben Petőfi Sándor, mint boldog vőlegény menyasszonyához Szendrey Júliához a legszebb szerelmi költeményeit. Illő tehát, hogy az emlék-tábla ünnepségét a maga irodalmi történeti okánál fogva mérlegeljük és e helyütt is elismeréssel adó-* zunk a „Kölcsey-kör“ vezetősége iránt a szép és lélekemelő ünnepségért, amelyben városunkat részesítette s melyről a maga egészében u következőkben számolunk be olvasóinknak. Hogy az ünnepély minél fényesebb legyen, a „Kölcsey-kör“ gondoskodott arról, hogy a világhírű és bájos művésznő, Tordai G. Erzsi, Petőfi köliészetének ezen fenomenális interpra- tátora is, az ő utolérhetetlen művészetét ra- gyogtassa közöttünk, idézze elénk az ő bűbájos előadásával, Petőfi halhatatlan szellemét és költészetét. A művésznő szombaton f. hó 24-én délután a budapesti gyorsvonattal érkezett meg. A pályaháznál a „Kö'csey-kör“ küldöttei: Mátray Lajos, Bakcsy Gergely, Dr. Fodor Gyula fogadták, nemkülönben az ev. ref. felsőbb leányiskola tanárnői is testületileg jelentek meg. Rövid üdvözlés után a művésznő a város kocsiján a „Pannónia“ szállóba hajtatott. Este a színházban láttuk őt viszont, amikor bemutatta igaz bensőség, mindenek fölölti nagy természetességgel Petőfit. Többet ért ezen másfel órás előadás, mint a Petőfi jellemzéséről tudós lérfiak által Írott vaskos kötetek! Leírhatatlan azon lelkesedés, amelyet a művésznő Petőfi jellemzése közben az egyes költemény inek remek szavalatával bennünk keltett. A zsinórpadlásról minden szavalat után sütü virágeső hullott alá, mig a nézőtérről frenetikus tapsvihar hagzott fel, a közönség szinte lázba jött és perczekig öröm- ittasan tapsolt. Szinte meg volt az egész közönség bűvölve s e hatás alatt csodálattal nézte és hallgatta a művésznőt, ki képes volt mintegy varázsoló módjára elénk hozni a magyar Homert, a magyar Schakesperet, a magyar Göthét. Nem bírálat tárgya a Torday G. Erzsi művészete, itt a kritika leszerel és a hódolók tömegéhez csatlakozik s lelkesülten örömittasan tapsol e bájos művésznőnek, ki az ő utólér- hetlen nagy előadásai képességével városunk közönségének feledhetlen kedves estét szerzett. Szebbnél-szebb pompás csokrokat kapott a közönségtől a művésznő, nemkülönben a színpadra léptékor két oldalról egy-egy bájos ifjú leány nyújtott át egy-egy hatalmas és szin- pompában ragyogó gyönyörű virágcsokrot. A zsinórpadlásról pedig megered a perczekig tartó virág-eső, a nézőtérről fölhangzott a szűnni nem akarótaps. A bájos művésznő sokáig állott a szinen a meghatottság jóleső érzetében mig szűnt a lelkes taps, s a művésznő képes volt előadását megkezdeni, mely fokozódó erővel ragadta magával a diszés és nagyszámú közönséget. Szünet alat Bunkó Vincze szebbnél-szebb magyar dalokat játszott, melyet a közönség szivesen megtapsolt és igazán lélekből élvezett, mint megannyi müszámot. A magasztos és soha sem feledhető előadás után szükebb körű társas vacsora volt a „Pannónia“ éttermében, melyet a „Kölcsey-kör“ választmánya adott a művésznő tiszteletére. A leleplezési ünnpély másnap 25-én délelőtt fél 11 órakor ment Végbe az Eötvös-ut- vczai'6. sz. háznál. Az emlék-tábla közvetlen az épület középső részén van elhelyezve, rajta a következő felirat: E HÁZBAN LAÁOTT PETŐFI SÁNDOR MINT KÖLTŐ TÁRSÁNAK PAP ENDRÉNEK VENDÉGE, MIKOR SZENDREY JÚLIÁT 1847-BEN MEGLÁTOGATNI TÖBB ÍZBEN LEJÖTT A FŐVÁROSBÓL. MEGJELELI ETTE A SZATMÁRI KÖLCSEY-KÖR 1902. MÁJUS 25. Az ünnepélyen a budapesti „Petőfi-Társa- ság“-ot Dr. Koroda Pál fővárosi ismert költő képviselte, kinek beszéde közölt hullott is le a lepel a márvány emlék-tábláról. Az ünnepélyen óriási közönség jelent meg, mind ünnepi ruhában a nap jelentőségéhez mérten. Maga a város pedig zászló díszt öltött. A leleplezési ünnepélyről a következő tu- tóí*itást adjuk: * * * Kevéssel fél 11 óra után az emlék-tábla alatt fölálitott emelvényen heljet foglaltak a „Kölcsey-kör“ választmánya élen a vendég-művésznő Torday G. Erzsivel, és Koroda Pallal mint a „Petőfi-Társaság“ kiküldöttjével. Az ünnepélyt a helybeli férfi dalegyesület éneke nyitotta meg, előadva nagy készültség és nagy hatással Kölcsey Hymnussát, melyet a közönség levett kalappal hallgatott. Ezután Mátray Lajos, mint a „Kölcsey- kör“ irodalmi szakosztály elnöke lépett az emelvényre és a következő megnyitó beszédet mondotta : * * * Tisztelt Közönség! A mindennapi élet különböző, sokszor nehéz munkássága közepett, kedves kivételt képeznek egyes alkalmak, midőn távol minden egyéb elfoglaliatástól, szivünk minden más érzelmektől, az adott alkalomnak élünk, lelkesülünk és lelkesítünk. Ilyen alkalom a mostani is, midőn egybegyültünk e helyen, hogy emlékezetünkbe a a múltaknak áldozva, lelkünk szabadon nyilatkozzék meg. Az emlékezés pedig a lélek virága, ennek igazi költészete. És emlékezvén most is . . . mig lelkünk a múlt idők bemohosodott lépcsőin merengve jár, a több, mint félszáz.idot haladt idők forgatagában állapodjunk meg’egy mozzanatnál, mellette egy névnél, amelyek mindenike a magyar nemzet történetében ép olyan magasztos, mint je'en- tőségteljes. Az idő 1847, melynek mélyében a tűzhányó-hegyek bensőjéhez hasonló lávaszerü forrongásban voltak a kitörni készülő hazafias eszmék, amelyek nemsokára átalakították a magyar nemzet politikai és társadalmi életét. A név: Petőfi Sándor neve, aki ekkor már meghódította költészetével a magyar nemzetet és akit azóta a magyar dalköltészet szinte utolérhetetlen nagy mesterének tart és tanít úgy a nemzeti lelkes közelismerés, mint a tudós kritika s az irodalomtörténet is. Tehát róla, Petőfiről emlékezünk, a nagy idők e lángszavu költőjéről, aki eredeti nagy tehetségével költészetünk egére tüneménysze- rüeen tűnt föl, mint egy üstökös, aki tündöklő leikével beragyogta a honi költészetet, aztán csaták zajába fűlt, ahol máig is szinte titokzatos módon végózte be rövid, de dicsőséges pályafutását. Róla emlékezünk, a ki már mint nagy nevű iró, gyakran és előszeretettel időzött Szat- márvármegyében, nevezetesen: ebben a házban, mint vendége, Pap Endre költőtársának. Ez időkről gondolkozván, mintegy önkénytelenül áll elénk e kérdés, hogy: Petőfi, a nép gyermeke, a legnnagyar ibb vidéknek, a Duna-Tisza közének szülötte, ugyan mit keresett, miért időzött oly gyakorta a mi vidékünkön? a hol — bizonyos tekintetekben — a magyarság védőbástyáját, de egyszersmind végső pontját is találta? Megfelel erre maga a koszorús költő, aki e házban egymással találkozni szokott, előkelő társaság közepett gyakorta mondogatta, hogy: az Alföld, a magyarság izma, vére, lüktető ereje, mig az ország felvidéki magyar, érzelmű megyéi, különösen : Szatmár, Uug, Bereg és Zemplén a magyarság intelligencziája, annak gondolkozó lelke. Ezt a két nemzetfentartó tulajdonságot, látta és erezte Petőfi Szatmárvármegyében, s ezért lelkesedett és ez hozta gyakorta e helyre az ünnepelt költőt. Innen van az, hogy mig Petőfinek az akkori Írók között, az ország bármely részét tekintve, alig van egy.két jó barátja, addig magában Szatmárvármegyében, nevezetesen itt Szatmár városában, sok jó embere volt, a kik ünnepnek tekintették azt az időt, melyet a költő körükben töltött. Ez a körülmény adja, hogy mi most itt ünnepet ülünk, hogy emlék-táblával jelöljük meg azt a házat, a mely látta, a mely magába fogadta egykoron Petőfi Sándort, a kit azóta a dicsőség egéie csillagul tűzött föl a tehetsége előtt meghódolt idő, nemzedék, sőt az egész művelt világ! Kolb Mór hat. eng. ház- és birtok eladási, törlesztéses jelzálogkölcsön közvetítési irodája Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám. Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési díj mellett) óhajt, ugyszinte birtok vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni akarja, e czéggel lépjen érintkezésbe es meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismeretsége folytán hivatásának megfelel. Birtokokat bérletre vagy eladásra sürgősen keres. Vidékre azonnal válaszol.
