Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-03-11 / 11. szám
L TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. 1 Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a ,,Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Teleíon-szám 80. ~éA magyar iparról. — Levél a szerkesztőhöz. — A „Szatmár-Németi“ legutóbbi számában, egy igen tekintélyes egyén tollából, olvastam egy czi két, a »Kisipar érdekében.« Ezen czikkre egyáltalában nem akarok válaszolni, midőn jelen kis soraimnak én is a »Szatmár-Németi«- ben kérek helyet, hanem inkább az vezet erre, hogy ezen lap, azon helyi orgánum, mely úgy a helyi, mint általában az ipari ügyek körül forgó kérdéseknek a legtöbbször ad hangot a nyilvánossággal, a nagy közönséggel szemben. Sokszor olvashatjuk egyik-másik fővárosi lapban, nogy a betelepülő idegen diplomás szakembereket, különösen a mérnököket nemzeti féltékenykedés sze npontból, támadják. Pedig ezeknek a rokonszenves —• habár idegenből ideszakadi — szakavatott dipk>má| gép-specziálistáknak köszönhetjük, hogy" bennünket és a magyar gépipar-munkásokat a modern technika vívmányainak ezernyi titkaiba beavattak. Szerintem még az is nagyon számot tevő, hogy e/.en idegen emberek legtöbbjéből jó magyar ember válik idővel. Másként áll azonban a dolog, a külföldről ide importált művezetők és munkásokkal. Régi dolog, hogy a félmüveit mesterember, legyen az német vagy más nemzetiségű, ha idegenből hozatjuk, nélkülözhetetlensége tudatában igen büszke és arrogáns; a keze alatt dolgozó munkással pedig gorombán bánik s ügyel arra, hogy az ő mesterségének csinját- binját valahogy el ne lesse, mert akkor ő feleslegessé válik! Inkább — és rendszeresen a maga hazájából hozat az ő bevallása szerint használhatatlan magyar munkaerő helyett másikat és csakis Így érthttő az, hogy vas- és gépipari gyártelepeink művezetői és előmunká- sai nagyrészt németek. Sőt tovább megyek: a tősgyökeres magyar munkás a szerszámelnevezést is zengzetes német nyelven sajátítja el, tehát nemcsak a hadsereg, hanem a fém- és vasipar nyelve is német! Miért?! Mert nincsenek szakiskoláink. Ott van ugyan a felső ipariskola, de ott nem törekvő és intelligens iparosokat, művezetőket, hanem tartalékos tiszteket nevelünk. Ennek az intézetnek olyan az atmoszférája, hogy a belőle kikerült, végzett növendékek utálják a kézi munkát, dohosnak találják a műhely levegőjét és miután a technikára át nem mehetnek, lesznek úgynevezett műszakrajzolók, örökös szolgák és öreg napjaikra koldusok. — Ebbe az intézetbe csak az jelenikezhetik, a ki legalább négy középiskolát sikeresén végzett és a fémvagy gépipari szakmákban valamely telepen pár havi gyakorlatot is szerzett. Teremtsünk olyan előkészítő intézetet, a hol két közép, vagy pedig hat elemi osztályt végzett és tizenharmadik életévüket betöltött, jó erkölcsű fiuk három éven át a megtanulandó iparban kellő elméleti és gyakorlati kiképzést nyerjenek, hogy a három év letelte után a tanult mesterségből segédi diplomát és ne felső ipariskolába szóló felvételi igazolványt kapjanak. — így, ha van a fiúnak ambicziója, tovább képezheti magát, vagy folytatólagosan, vagy pedig pár évi praktikus gyakorlat után. A felső ipariskola pedig akként módosítandó, hogy azok az ifjak, akik ott végezték tanulmányaikat, onnan a műegyetemre is átmehessenek, ha magasabbra vágynak. Majd igy aztán lesznek intelligens iparosaink is. T. Városi közgyűlés. Szatmár. 1902. márcz. 10. Városunk törvényhatósága tegnap délután rendes havi közgyűlést tartott, melyen gróf Hugonnay Béla főispán elnökölt. A közgyűlésről szóló tudósításunk a következő : A polgármesteri jelentés mindenek előtt a zugiskolák beszüntetésére nemkülönben az idegen nyelvű és helytelen magyarsággal Írott ezég- táblákra vonatkozólag a legszigorúbb rendeletet jelezte, mely szerint 15 nap alatt nevezett magyartalan 'felírások eltávolitandók és helyes szövegű magyar felírással pótlandók. Közegészségügyünk javult és az iskolák megnyittattak. A huszárlaktanya ügyében kedvező változás állott be, amennyiben a ministeriumban a város jogos kívánságait teljesítették. Megemlékezett még a polgármesteri jelentés arról is, hogy a tfőispán a rendőrségnél konstatált helytelen ügykezelésből kifolyólag Dr. Korbay Károly főkapitányt és Soós János rendőrfogalmazót állásuktól fölfüggesztette és ellenök a fegyelmi eljárást megindította. T Á R C Z A. Ravatalnál álltám .. Ravatalnál álltam Nem is olyan régen . . . Apám feküdt rajta Örök szendergésben. Mintha csak élt volna, olyan szépen alva . .. Jaj, csakhogy hideg volt A szive, az ajka! Búcsúcsókját kértem Szavam nem hallgatta; Szive dobbanását, Azt is megtagadta. Sem szive, sem ajka Nem indult meg szómra; Mintha sohsem látott, Nem szeretett volna I Megtört szemeivel Még csak rám sem nézett, LFy elhódította Tőlem az enyészet . . . Lelkem mélyén mégis Nagy búbánat eredt; Zajongó, minő csak Zúgó tenger lehet! SZÍ VAKKA- MM' t»» hüvelyek Felverte hullámát Két szemem tükrébe; S meglátszott orczámon Könyjeim pergése. Sirtam, siratgattam A szegénységemet, Mert elvesztettelek Apai szeretet! . . . Szilva István. Asszonyi elhatározások. A „Kölcsey-köi “ folyó hó 2-iki matinéján felolvasta sz rzője : Dr. Bródy Kálmánná. Szavamra mondom Önöknek, hogy mott, midőn rajtam a sor, végtelenül sajnálom elhatározásomat, de talán még jobban Önöket, kik végre is azért jöttek ide, hogy nehány kellemes perczet töltsenek. No de mindegy ! Ezen e pillanatban már változtatni úgy sem lehet s én belenyugszom mindenbe, sőt abba is, ha alaposan megkritizálnak. Mert hiszen mi könnyebb, mint kritizálni s még hozzá Önöknek ehhez teljes joguk és igen jó alkalmuk van. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ha vád ér, e vádnak csak fele súlya terheljen engem, a másik fele pedig azokat, akik ha azt látják, vagy tapasztalják valakiről, hogy valami mondani valója van, nem elégesznek meg azzal, ha esténként, thea mellett elmondja bizalmasan csevegve, hanem pódiunua állítják és a mindennapi élet egy egy apróságát ott mondatják el vele pózosan, csiszolt mondatokba fűzve. az én mondani valóm sem több, mint egy ily apróság. Nyaranta haza szoktam látogatni az én kedves szülőföldemre, a vadregényes Szepességre. Istenem! ez a vidék oly regényes, a külföldiek joggal nevezik »kis Svájcznak* s én oly örömmel vagyok mindig ott és mégis úgy bánt az, hogy ott még mindig sok német szót lehet hallani. Most azonban már hagyján, de leánykoromban még ott a társalgási nyelv, az iskolai előadások nyelve mind-mind német volt s akárhányszor hallottam elbeszélni, hogy Petőfi, midőn ezen a vidéken járt, elragadtatással beszélt mindenről, de it a szép asszonyok iránt nem tudott felmelegedni, mert nem tudtak magyarul. Én is ebben a millienben születtem s hogy nem szerettem, mutatja az, hogy kész voltam inkább férjhez menni Kölcsey vármegyéjébe, sem mint ott maradjak. Nem szörnyű ár? Nem ám ! De hiába, azért nem tudom megtagadni szülő földem s a mint mondtam, nyaranta vissza-vissza vágyom oda s ekkor viszontlátom régi leánypajtásaimat. Férjünk természetesen akkor nincs velünk. Oh, ők elég udvariasak bennünket elkísérni, utánunk jönni, de aggályaik nincsenek, feltétlen bíznak bennünk s mi e bizalmat meg is érdemeljük így történt az elmúlt nyáron is. Férjemtől nagyon érzékény búcsút vettem, miközben áhítattal hallgattam a gyöngéd intelmeket’ hogy ezt, meg ezt, igy, meg igy, nem ketl tennem stb. és elutaztam Tátraiuredre. Pompás társalgásra akadtam, az idő kedvezett s mi felhasználva a gyönyörű napokat s kirándultunk a közel fekvő helyekre Óvakodjunk értéktelen^ utánzásoktól. A dohányzóknak Igazi élvezetet csak a legjobbnak elismert valódi egyptomi szivarkahüvely a »SAHARA« nyújt, mely az élvezet alatt sem fekete, sem zsíros nem lesz és ki nem alszik. — . : -.t—... Kapható : • ■■ -- > — Egyedüli fői aktár: :-----.. ■— a d ohányéi ©tőzsdében JjBRÜDÉ R ELSTER és minden jobb kistözsdében. *e- | ------ Lemberg, ——
